Terebess konyhakert - Bazsalikom

francia: basilic commun, basilic romain, herbe royale, pistou
olasz: basilico
spanyol: albahaca
USA: sweet basil
újgörög: vaszilikosz

Az ajakosak családjába tartozó Ocimum nemzetség 50-60 faja Afrika, Ázsia, Amerika trópusi tájain honos. A Dél-Ázsiából származó O. basilicum a legjobban elterjedt és termesztett faj, amely a mérsékelt égövi klímát is elviseli. Ismerete és termesztése hazánkban több száz éves.

Egyéves növény. Karószem főgyökere számos oldalgyökérre ágazik. Nem hatol mélyre, de dús elágazódásával viszonylag nagy talajréteget sző át. Mereven felálló. 40-60 cm hosszú szára a gyökérnyaktól kezdve sok oldalhajtásra ágazik el. Szára, az ajakosok családjára jellemzően, négyszögletes. Szárhosszúsága, levélalakja, színe alapján számos változata terjedt el. Legtöbb helyen a zöld színű és kis levelű változatát termesztik. A száron és a levélfonákon az erek körül igen gyér szőrözöttség található. A tojásdad alakú levelek széle csipkés vagy bevagdalt, levélnyelük rövid, válluk lekerekített. A csupasz, vékony levéllemezen gyengén kivehető az erek mintázata.

Szár végi, laza álfüzér virágzatán belül egy-egy örvben 6-8 virág van, az ör-vök száma 10-18. Csészéje zöld, széle a sziromlevelekkel együtt gyéren szőrös. A csésze felső ajka ép, széles kerekded, míg az alsó ajak négyfogú. A sárgásfehér vagy pirosló párta felső ajka négykaréjú, az alsó enyhén, homorúan hullámos. A párta rövid csöve általában fehér. A porzók a fehér párta alsó ajkához simulnak, annál valamivel hosszabbak. A két termőlevél összenövéséből keletkezett felső állású termőből 4 fekete makkocskatermés jön létre. Hosszú álörvös virágzata alulról felfelé haladva folyamatosan nyílik. Júniustól szeptemberig tart a virágzása, a nyár második felétől nyíló virágok mellett már érett mag is található. A magfogás az egyenetlen érés és erős pergés miatt nehézkes.

Származás, illetve levélnagyság alapján hazánkban két nagyobb típushoz tartoznak a termesztett változatok: a nagy levelű dél-európai típus és a kisebb levelű afrikai, amely utóbbi illóolajában a linalool helyett kámfor található.

Külföldön hozzájuthatunk egy távol-keleti évelő fajtához is (0. gratissinum L), de ennek illóolaja szinte csak metil-kavikolt tartalmaz. Amíg az egyévesek hozama 10 m²-ként 4-5 kg között mozog, addig az évelőé ennek a többszöröse is lehet.

Egyike a legmelegigényesebb fűszernövényeinknek. A magok csírázásához 18-22 °C-os hőmérséklet szükséges. Már 10-15 °C-on csírázásnak indulnak, de ilyenkor a kelés igen vontatott és egyenetlen. A növény növekedéséhez 20 °C vagy afeletti hőmérséklet szükséges. Hőigénye igen közel áll a paprikáéhoz. Fagyérzékeny, már az erősebb lehűlések is megakasztják a fejlődését. Utolsó szedését úgy időzítsük, hogy a legkisebb talaj menti fagy előtt megtörténjen, különben romlik a minősége. Tenyészidejében sok melegre van szüksége. Esős, hűvös nyarakon kevesebb illóolaj halmozódik fel benne.

Fényigényes. Árnyékban, félárnyékban rosszul fejlődik, kevés virágot hoz és értéktelenné válik. Virágzásához tehát nemcsak nagy meleg, hanem sok napsütés is szükséges.

Magyarországon az egyenetlen csapadékeloszlás miatt biztonságosan csak öntözéssel termeszthető. Tenyészideje alatt 550-600 mm vizet kíván. Kedvező hozamot a talaj vízkapacitásának 60-65%-os telítettsége esetén várhatunk tőle. Legjobb, ha ez a vízkapacitás-érték folyamatosan, vagy legalábbis csírázáskor, az intenzív hajtásnövekedés és virágzás idején tartható. Öntözés nélkül gyenge minőségű, satnya lesz.

Nem szükséges mély rétegű talaj a termesztéséhez, mert gyökérzete a felszínhez közel található. Szélsőséges talajtípusokon (futóhomokon, sziken, köves talajon) ne kísérletezzünk telepítésével. Erősen kötött, agyagos területeken is vontatottan fejlődik. Laza szerkezetű, homokos vályogtalajok az ideálisak számára. Termőhelyét úgy válasszuk meg, hogy könnyen melegedő legyen. Vizenyős, mély fekvésben hiába elegendő számára a víz, a lassú melegedés gátolja a növekedését.

Jó vízgazdálkodású, magas tápanyagszintű termőhelyet válasszunk számára. Friss szervestrágyázást nem igényel, vetésforgóban az istállótrágyázást követő második-harmadik évben helyezzük el. Nagy humusztartalmú terület 10 m²-ére 35-40 dkg pétisót, 40-50 dkg szuperfoszfátot és 30-40 dkg kálisót számítsunk. A műtrágyák közül a foszfor- és káliumtartalmúakat ősszel, a nitrogéntartalmút a tenyészidő folyamán két-három alkalommal fejtrágyaként adagoljuk. Jó hatású a levéltrágyázás is, ezzel pótolhatjuk a mikroelemeket.

Melegigényessége miatt hazánkban csak palántaneveléssel szaporítható. Május közepi-végi kiültetéséig áttelelő vagy rövid tenyészidejű növényekkel hasznosíthatjuk a területét.

Az őszi talaj-előkészítést (a szántást, ásást, a műtrágyázást) igazítsuk az esetleges kétszeri hasznosításhoz. Ha nincs előnövénye, akkor az őszi talajmunkák után hagyjuk nagy hantosán a talajt, hogy minél több téli csapadékot gyűjtsön össze. Tavasszal a részben már szétmállasztott rögök egyengetését utoljára hagyhatjuk, és kiültetésig tartsuk gyommentesen.

A magokat március vége felé fólia alá vessük. Az apró magokat a felszínre szórjuk ki és terítsük le 1 cm vastagon tőzeggel vagy homokkal. 10-15 cm-es távolságú sorokba vagy szórtan vessük. Lassú kelése idején elgyomosodhat az ágyas. A gyomokat kezdettől fogva távolítsuk el. A palántanevelés során a hőmérsékletet tartsuk 20 °C körül. A palánták növekedésével párhuzamosan növeljük a napi szellőztetések számát és időtartamát. Az öntözéssel igazodjunk a külső hőmérséklethez és a napsütéshez.

A 8-10 cm-es palántákat egyesével vagy kettesével, a májusi fagyok után ültessük ki szabad földre. Kiültetés előtt nagyon fontos az edzés, állandó szellőztetéssel, vízelvonással szoktassuk a kis növényeket a külső környezethez. A felszedés előtt alaposan öntözzük be az ágyast, hogy minél kisebb gyökérsérüléssel tudjuk kiemelni a palántákat. 40-50 cm-es sortávolságra, 20-25 cm-es tőtávolságra ültessük. A kiültetés után azonnal alapos öntözéssel iszapoljuk a gyökerek közé a földet.

A tenyészidőszak alatt felváltva öntözzük és kapáljuk. Az öntözések előtt fejtrágyázzuk, az elsőt kiültetéskor, majd bimbózás kezdetén és az első vágás után. Minden öntözés alkalmával adhatunk tápanyagot is. Jobb hatásfokot érhetünk el, ha nem az előre kiszórt műtrágyát keverjük össze a talajjal, hanem vízben oldva tápoldatként öntözünk vele.

Az utóbbi években a palántanevelés helyett a közvetlen, szabadföldi helyrevetés terjedt el. Április végére már felmelegszik annyira a talaj felső rétege, hogy elvethetők a magok. Igen apró, 1,5-1,7 g ezermagtömegű magjának vetésmélysége ne haladja meg az 1 cm-t. Vetés után hengerezéssel tömörítsük a talajt. Vetőmagszükséglete 10 m²-ként 3-4 g, de vegyük figyelembe, hogy a magok csak 2-3 évig tartják meg csírázóképességüket.

Kelés után természetesen el kell végezni a tőszámbeállítást, folyóméterenként 6-8 db növényt hagyjunk meg. A további ápolási munkák megegyeznek a palántázottakéval, azzal a különbséggel, hogy a helyrevetettek sokkal jobban tűrik a szárazságot.

Cserépben, erkélyládában is termeszthető. Kellemes illatával és folyamatos virágzásával szép színfoltja a városi lakásnak, és folyamatosan ad friss fűszert a konyhára.

Egy évben kétszer szedhetjük. (Szabadföldi helyrevetésével a melegigényességén túl azért sem érdemes kísérleteznünk, mert akkor csak egyszer vágható.) Júliusban, az első virágok megjelenésekor 10 cm-es tarló visszahagyásával sarlóval vágjuk le. Második vágásra még a korai fagyok megjelenése előtt, szeptemberben kerül sor. A levágott hajtásokat nyomódásmentesen szállítsuk be a szárítóba (faházba, fészerbe). Száraz, szellős, árnyékos helyen, vékonyán kiterítve csörgőre szárítsuk meg, majd a vastagabb szárakról a fiatal hajtásokkal együtt morzsoljuk le a leveleket.

Termesztése és felhasználása a meleg éghajlatú országokban több évezredre vezethető vissza. Falusi házakban régen a legyek távol tartására szinte mindenütt nevelték. Kellemes, érdekes illatát a legyek nehezen viselik el. Föld feletti részében 0,5-1% illóolaj halmozódik fel, amelynek fő alkotórésze, mintegy fele, a metilkavikol, emellett eugenol és esztragol is található benne.

Az illóolajon kívül a zöld növényi részekben jelentős mennyiségű a C-vitamin. A népi gyógyászatban étvágygerjesztőnek, vizelet- és szélhajtónak, köhögéscsillapítónak használják. Főzetét külsőleg borogatásra, torokgyulladás esetén öblögetésre is alkalmazzák. Dél-Európában igen népszerű fűszer: levesek, főzelékek, mártások, húsételek ízesítésére kiváló. A fűszernövények többségéhez hasonlóan fűtött lakás ablakai közelében télen is nevelhetjük. Melegről és minél több fényről gondoskodjunk számára. Rendszeres öntözés mellett, ha a kezdődő virágzatot kicsípjük, erősebben bokrosodó tövet fejleszt.

Friss levelét teavízbe dobva, igen kellemes aromájú italt kapunk. Zöld levelével télen is ízesíthetjük salátáinkat, a pizzaféléket, a tojásos ételeket vagy az üdítő és likőr italokat. Folyamatos virágzásával jó méhlegelő, dekoratív megjelenésű, dísznövénynek is ültethető.

1 kg marhahús, 3 dl bor, vöröshagyma és fokhagyma, petrezselyemzöld, fűszerek.

A küónyi sovány marhahúst alaposan megtisztítjuk a hártyáktól és a zsírtól. 3 dl pecsenyebort egy fej felaprított vöröshagymával, 2-3 gerezd fokhagymával, egy csokor zöld petrezselyemmel, sóval, néhány szem borssal, mustármaggal, egy babérlevéllel, kiskanálnyi bazsalikommal és izsóppal felforralunk, majd kihűlés után a húsra öntjük. Egy napig állni hagyjuk, közben többször megforgatjuk a húst. Kevés olajon megpirítunk egy kis fej vöröshagymát és apádéból kiemelt és lecsurgatott húst megpirítjuk, majd a szűrt páclével felengedjük. ízesíthetjük még kevés szerecsendióval is. A puhára főtt és feldarabolt hússzeleteket vegyes zöldségkörettel tálaljuk.

A sovány sertéscombot szeletekre vágjuk és jól kiverjük. Mindegyik szeletre gépsonkát és sajtot teszünk, összegöngyöljük, hústűvel rögzítjük.

Kevés olajon megpirítunk egy kis fej vöröshagymát, majd ezen átsütjük az összegöngyölt hústekercseket, közben meghintjük pirospaprikával, bazsalikommal, izsóppal, kakukkfűvel. Sózás után kevés vízben, fedő alatt puhára pároljuk. Tálaláskor a tűket vegyük ki, majd öntsük le a levével, tejföllel és hintsük meg reszelt sajttal.

4 pulykacomb, vörösbor, olaj, vörös- és fokhagyma, cukor, só, fűszerek, liszt, tejföl, sajt.

Kevés olajon megpirítjuk a négy pulykacombot, ezután aláöntünk vörösbort, melybe vöröshagymát és fokhagymát, kis kanál bazsalikomot, kakukkfüvet, egy kis levél rozmaringot teszünk. Tovább ízesíthetjük sóval, pirospaprikával, babérlevéllel. Fedő alatt puhára pároljuk, miközben az elfőtt vörösbort pótoljuk. Egy evőkanál olajban megpirítunk ugyanannyi cukrot és lisztet, majd felengedjük egy dl vörösborral és melegítve egynemű pépet készítünk. A pulykacombokat tálra szedjük és leöntjük ezzel a masszával. Tálaláskor tejfölt és sajtot tehetünk a tetejére.

Nemrégen került országunkba ez a különben régen ismert, szegfűszegre emlékeztető, dús aromájú, különleges növény. Tetszetős bokrú, fehér, végálló virágú, egyszerűen díszes fűszer- és gyógyító, kerti és cserepes növény.

Származása, elterjedése. Feltételezés szerint Perzsiában és Indiában őshonos, de Afrikát is emlegetik származáshelyéül. Ma már minden melegebb éghajlatú tájon termesztik, így Afrikában, Európában, Ázsiában, az USA-ban, s így tovább. Hazánkban nagyüzemekben, helyenként kiskertekben is található.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Általánosan kedvelt, sokoldalúan felhasználható, jellegzetes illatú, kereskedelmi forgalmú fűszernövény. Illóolaját az élelmiszeripar ételkonzervek és italok fűszerezésére használja. Kisebb mértékben az illatszer- és gyógyszeripar is hasznosítja. Föld feletti részében 0,5-1,1% illóolajat, továbbá B₁- és C-vitamint, valamint karotint találunk. Ezenkívül keserű-, cseranyagot, glikozidát, saponint stb. is tartalmaz.

Növénytani jellemzői. Egyéves, lágy szárú, aromatikus növény. Gyökérzete karószerű, elágazó. Szára 40-60 cm magas, aljától sűrűn elágazó. Levélzete nyeles, széles, lándzsa alakú, csupasz levelekből áll, zöld vagy antociános színezettel. Virágzata laza álfüzér, végálló, kicsiny, fehér, rózsaszín virágokkal. Júniustól nyílik, kétivarú. Termése mak-kocska. Magja kicsiny, sötét színű, erősen pereg. Ezermagtömege 1,4-1,9 g. Csírázóképessége 80-90%-os, magja 4-5 évig jó, 10-20 nap alatt kikel. Tenyészideje a magszedéstől magérésig 130-150 nap.

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye: sok napsütésben fejlődik szépen. Nagyon hőigényes, optimális csírázási hőmérséklete 18-20 °C. Hideg hatására már 0 °C-on elpusztul. Vízigénye: általában száraz körülmények között termesztjük. Talajigénye: gyorsan melegedő, jó vízgazdálkodású, középkötött talajokon díszlik igazán szépen. Tápanyagigénye: közepesen tápdús talajt kíván, ősszel 3-4 kg/m² érett szerves trágyát, 40-50 g/m² kiegészítő műtrágyát juttassunk a talajba.

Változékonysága, fajtái. Az alapfaj általános termesztésű. Hazai minősített fajta a 'Keskeny levelű'. Külföldön elég sok fajtája ismeretes, amelyek egymástól levélalakban, levélszínben, virágszínben különböznek. Ezekből több fajtát kínál a Zorzi cég, ilyen a 'Fino verde': törpe növény, kis, zöld és fényes levelű, nagyon aromatikus. A 'Foglia di lattuga dús, hólyagos lombú, fényes, zöld színű. A 'Genovese' középnagy, világoszöld lombozatú, nagyon aromatikus, mentaillat nélkül. A 'Napoletano' magas, nagy hólyagos, világoszöld lombozattal. Több országban termesztik az O. gratisimum L. évelő fajt is.

Termesztése alapjaiban megegyezik a borsfű termesztésével, azzal a különbséggel, hogy tenyészterülete 40-50 x 40-50 cm, dísznek 60-70 x 60-70 cm. Vetőmagszükséglete 0,2-0,5 g/m².

Feldolgozása, hasznosítása. Ágyasban tömöttebb, összefüggő állományú. Szegélyként is jól érvényesül. Csoportos elhelyezéssel előtérnövénynek, parkokban előnyös. A házi-, haszon-, bemutató-, iskola-, hobbi- stb. kertben mutatós. Edényekben, főként cserepesen is használhatjuk.

Jellegzetes fanyar illatával, dús aromájával az igényes konyha különleges ízű fűszernövénye. Sokoldalúan felhasználhatjuk, levesekbe, főzelékekbe (fehér babba), salátákba, szószokba, pácokba, mártásokba, sültekbe, darált húsokba, halételekbe, kolbászárukba. Az ecetes és vizes uborkának kitűnő ízt ad. Más növényekkel (zsályalevél, rozmaring stb.) együtt is érvényesül aromája. Teája köhögés csillapítására, idegnyugtatónak, étvágyjavítónak, görcsoldónak, szélhajtónak, vízelhajtónak, tejszaporítónak is iható. Külsőleg toroköblítőül és kelések érlelésére is használhatjuk.

Kiváló, jó mézelő növény. Átható illatát a rovarok nem tűrik, cserepekben ablakban a legyeket távol tartja. Egyéb erős szagú aromatikus növényekkel együtt a kártékony rovarokat kiskertünkben és máshol elűzi.

A felsorolt ételekhez, italokhoz, készítményekhez ízlés szerint használjuk a bazsalikomot. Ezeket a szokásos módon készítjük el, majd hozzáadjuk a fűszert. A bazsalikomecetet a tárkonyecet módjára készítjük.

Az egykori, falusi parasztkertekből soha sem hiányozhatott egy csinos bokrocskát nevelő, illatos lombozatú, egynyári növény, a bazsalikom (Ocimum basilicum L.)

A hagyományokat híven őrző falvakban a lányok és a fiatal asszonyok (a menyecskék) ünnepnapokon egy szál bazsalikomot fogtak az imakönyv és a fehér keszkenő közé, és így indultak szép, suhogóra keményített öltözékükben, fonatba fűzött, hosszú hajukkal a templomba. Minthogy a legények egy szál, ugyancsak illatos rozmaringot tűztek a kalapjuk mellé, ez a két, illatos növény határozta meg a "szagos mise" légkörét.

A bazsalikom jellegzetes, illóolaj-tartalmú fűszernövény, amelynek a virágzó hajtásában 0,5-1,5 % igen kellemes és tartós, a szegfűszegre emlékeztető, fanyar illatú és pikáns ízű anyag van. A 30-50 cm magasra megnövő, élénkzöld színű bokor meleg és napfénykedvelő. Szereti a jó vízgazdálkodású, termékeny talajokat. Virágágy szegélyezésére, sőt balkonládába kiültetve is kellemes színfoltja a díszkertnek.

Magvetéssel palántát ajánlatos nevelni belőle és ezeket a májusi fagyok elmúltával lehet kiültetni a szabadba. A palánták nagyon hideg-érzékenyek, már fagypontnál károsodnak. A meleg idő beálltával azonban meggyorsul a növekedésük. Különösebb ápolásra nincs is szükségük, csupán a gyomoktól kell megvédeni őket. Betegség és kártevők ellen vegyi védelemre nincs szükség, igazi bio-növények.

A legtöbb illóolajat a virágzó hajtások tartalmazzák. Ezeket folyamatosan lehet vágni, és a többi nyári virággal együtt alkalmas a vázák díszítésére. A bazsalikom télre is tárolható: a kis csokrokba kötött hajtásokat árnyékos, szellős helyen felaggatva megszárítjuk, majd a leveleket lemorzsoljuk, és fém vagy üveg edényben tartjuk el felhasználásukig.

A bazsalikom teája bélrenyheség, puffadás ellen, étvágygerjesztőként, köhögés csillapítására alkalmas. Különösen az olasz ételek ízesítésére (leves, pizza, saláta, tojásos ételek, babételek) fűszerezésére, ecetkészítésre alkalmas és uborka savanyításánál ad kellemes ízeket és illatokat.

• Hung que - Ocimum basilicum
rau que (Lá Que), thai bazsalikom, Thai purple basil, Asian basil, anise basil
Pho-leveshez, véreshurkához (long heo) föltétlen, meg amihez lehet, a leggyakoribb bazsalikom.

V.
Thai bazsalikomfajták
Ocimum spp.

Thaiföldön háromféle bazsalikomot használnak:

1) Tulsi pata, szent bazsalikom - Ocimum tenuiflorum (korábban: Ocimum sanctum):

2) Vana tulsi, kelet-indiai bazsalikom - Ocimum gratissimum:
‘Shrubby Basil’

pichana albahaca, cacaltún, guiestia, pichana blanca, iroro, albaca, albaca silvestre, asil, smeriwiwiri (Surinam)

Hagyományos fűszernövény, kissé gyógyszerízű.
Tubákként felszippantva orrdugulás ellen használják.

IX.
Bazsalikom
Ocimum basilicum L.

(más néven: kerti bazsalikom, németbors, királyfű, szentjózseffű, bazsalikum)

Felhasznált növényrészek:
A leveleket, gyakran az egész növényt leszüretelik és felvágják, a legelőnyösebb szüretelési idő röviddel a virágzás után van. Friss állapotban több aromaanyagot tartalmaznak a bazsalikomlevelek, mint szárítva.
A bazsalikom magját Thaiföldön besűrítő szerként használják, ennek a magnak azonban nincs aromája.

Növényi család:
Labiatae (Ajakosok).

Illata és íze:
A friss bazsalikomlevelek aromája erős és jellegzetesen pikáns, rendkívül kellemes ízű fűszernövény, belekeveredik egy leheletnyi szegfűszeg, bors, s némi menta illata.
Áttekinthetetlen az eltérő illatanyagokat hordozó bazsalikom fajtaváltozatok sora, közöttük számos hibrid akad. Indiában megtaláljuk az intenzív, ám valamivel fanyarabb illatú szent bazsalikomnövényt (O. sanctum = O. tenuiflorum), a thai-bazsalikom illatában emlékeztet kissé az édes ánizséra, ám érdemes megemlíteni az olyan illatra utaló elnevezésű fajtákat, mint a fahéjbazsalikom, a kámforbazsalikom, az ánizsbazsalikom és a "mexikói fűszerbazsalikom”, mely utóbbi kifejezetten összetett, csodálatosan édeskés, inkább fahéjra, mint ánizsra emlékeztető illatot mondhat magáénak. Ismerünk citromillatú fajtákat, ilyen például a citromfű illatú thaiföldi citrombazsalikom (O. citriodorum) vagy a felettébb kellemes illatú amerikai O. americanum (citrombazsalikom).

Tartalmazott anyagok:
Nagyon változó az éteres olaj összetétele, amelynek mennyisége a szárított levelekben nem lépi túl az 1,5%-ot. Az összetétel számos tényezőtől függ, így például meghatározó az éghajlat, a talaj minősége és a szüretelés időpontja. Az aroma legfontosabb összetevői: cineol, linalool, citral, metilchavicol (esztragol), eugenol és metilcinnamat.
Hervadás során megnő az éteres olaj-tartalom.
Az Európában és a Közel-Keleten közönséges minőség (földközi-tengeri, francia vagy európai bazsalikomnak is nevezik) elsősorban linaloolt és 8-cineolt tartalmaz, csupán kevés esztragolt (metilchavicol), illetve eugenolt. Ez az aromaprofil egyaránt érvényes a zöld és a piros levelű (anthocyan-tartalmú) fajtákra. A kelet-európai fajták általában kicsivel több eugenolt tartalmaznak.

Eredete:
Az Ocimum egyaránt elterjedt Ázsiában, Afrikában, Közép- és Dél-Amerikában, a legnagyobb változatosságban azonban Afrikában lelhetjük fel. Először valószínűleg Indiában termesztettek bazsalikomot.
Ma számos ázsiai országban, a Földközi-tenger teljes térségében termesztenek bazsalikomot, az európai piacon a legfontosabb export országok: Franciaország, Olaszország, Marokkó és Egyiptom. Jelentős mennyiségben termesztik Kaliforniában is.

Tulajdonságai:
A bazsalikom enyhíti a felfúvódást, erősen vizelethajtó és étvágygerjesztő. Segít a telítettségi érzés, a köhögési inger megszüntetésében, torok- és garatgyulladásnál toroköblögetésre használható. Nem egy országban rovarok elriasztására is felhasználják a bazsalikomot (például bab tárolásakor). Ez a használat nagy valószínűséggel a nagy linalool tartalomra vezethető vissza. Ínséges időkben a bazsalikommal a borsot helyettesítették.

Termesztése:
A körülbelül 5 cm hosszú és 3 cm széles levelek hosszúkás tojásdad alakúak, hegyesek, jelentéktelen rovátkolásúak. Minél kisebb a levél, annál jobb a minősége. A virágokon fehér korona ül. A friss levelek rendkívül érzékenyek nyomásra, egykönnyen elszíneződnek.

Nevének eredete:
A bazsalikom megnevezése minden európai országban a görög “király”: "basileús" szóból eredeztethető, minden bizonnyal fenséges illata miatt. Innen származik királyfű megnevezése is.
Az Ocimum nem név a görög ózein "illatozni" szó latinosított alakjából maradt ránk, lásd az ozon "illatozó" és a latin odor "illat" szót.

Felhasználása:
A bazsalikom az egyik legkellemesebb illatú fűszernövény, amely rendesen a földközi-tengeri konyha elengedhetetlen kelléke. Édeskés és aromás illatát különösen kedvelik Olaszországban. Mivel érzékeny aromája főzésnél hamar elillan, a főzés utolsó pillanatában, röviddel a felszolgálás előtt adják hozzá a meleg vagy a hideg ételekhez.
Általában ismert és Olaszországon kívül is roppant kedvelt az insalata caprese (Capri-saláta), amelyben a paradicsom szeletekhez mozzarella sajtot és bazsalikomot tesznek, majd bazsalikomos aceto balsamico ecettel és olívaolajjal ízesítik.
Ugyancsak széles körben ismert példa a bazsalikom alkalmazására a genovai pesto szósz. A pesto sajnálatos módon rendkívül érzékenyen reagál az oxigénre. A fenolos tanin oxidációjakor kinoid polimerekké a levegőn gyorsan barnára színeződik, és jócskán romlik az íze is. Különösen erős ez az oxidációs érzékenység, amikor túlságosan finomra pürésítik a bazsalikomot, vagy amikor mélyhűtik a pestót. Sajnos szerfölött nehéz megakadályozni az oxidálódást. A bazsalikom levelek blansírozása ugyan hatástalanítja az oxidációért felelős enzimeket, a fenoloxidázokat, de rendkívüli mértékben elvesz az ízből is; antioxidánsokat és savakat is fel lehet használni, ebben az esetben azonban idegen ízekkel is számolni kell. A legjobb megoldás a lehető legrövidebb időn belül elfogyasztani a pestót, a tálalóedényt étkezés közben gondosan lezárni, és csakis az étel kivételekor kinyitni.
Jól harmonizál a bazsalikom fokhagymával, paradicsommal, olívaolajjal, citrommal. A paprika és a padlizsán, de akár a burgonya, a bab is csak jobb ízű lesz bazsalikommal.

X.
Bazsalikom

Eredet: Dél-Ázsia
Leírása:
Egynyári növény, fehér vagy világos rózsaszín virággal, nagy, ovális, világoszöld aljú levelekkel. Erős, kissé szegfűszegre emlékeztető illatú növény, a felső, fiatal levelei enyhébb aromájúak.
Felhasználása:
Levelei frissen vagy szárítva salátákhoz, levesekhez, egytálételekhez, főzelékfélékhez, hal- és húsételekhez használhatók. A friss levelek összetörve, közvetlenül a tálalás előtt kerüljenek az ételbe. Díszítésre is igen alkalmas.
Gyógyászati alkalmazása:
A friss levelekből való főzet enyhe hashajtó hatású, levele néhány óráig borban áztatva jó erősítőszer.
Termesztése, szedése:
Tápanyagban dús, üde talajba ültessük. A rendszeres öntözést erőteljes növekedéssel hálálja meg. Lakásban minél világosabb és hűvösebb helyre állítsuk (pl. konyhaablak, üvegezett veranda) és csak mérsékelten öntözzük még a meleg időszakban is. Mindig a legfiatalabb szárrészeken lévő leveleket és hajtásvégeket használjuk ízesítéshez és díszítéshez egyaránt.

XI.
Bazsalikom

A bazsalikomcserje Dél-Amerikában őshonos növény, de megtalálható a világ valamennyi részén, mindenütt sok hiedelem fűződik hozzá. Erős, jellegzetes, szegfűszegre emlékeztető, édeskés íze van. Kellemes aromájú, jó illatú fűszernövényünk, általában szárított formában kapható. Érdemes cserépben is tartani, zölden is kedvelt fűszere például a mediterrán illetve a régi magyar konyhán
Olasz ételekhez gyakran használt finom fűszer. Nagyon jól illik friss salátákhoz és paradicsomos ételekhez, babhoz, gombához. Mártások, eltett savanyúságok, erjesztett fűszerecetek kiváló ízesítője; a bazsalikom a fokhagymával együtt a klasszikus pesto-szósz alapja. Számtalan levesnek, főzeléknek, pecsenyének aromás összetevője.
A leveleket fiatal korukban szedjük le, vágjuk fel, passzírozzuk át olajjal, vagy morzsoljuk el. Főtt ételekhez a főzés utolsó percében adjuk hozzá. A bazsalikomot fagyasztással vagy szárítással is tartósíthatjuk. Egész leveleket tegyünk el olívaolajba sóval, vagy pedig szárazon gyömöszöljük üvegbe sóval rétegezve. A leveleket meg is száríthatjuk, majd tegyük üvegbe, és csak akkor morzsoljuk szét, amikor az ételbe tesszük, hogy az illóolajok ne vesszenek el. A növény illata elűzi a legyeket is.
Ha néhány bazsalikomlevelet vízbe áztatunk, és az italt megisszuk, hamarosan felfrissülünk. A levelek forrázata serkentőleg hat az emésztésre. A bazsalikomos illóolaj is jól használható frissítő hatású fürdőhöz.

XII.
Bazsalikom

(más néven: kerti bazsalikom, németbors, királyfű, szentjózseffű, bazsalikum)

A bazsalikom hideg, meleg ételek, levesek, zöldségraguk, paradicsomos ételek, szárnyasok szinte nélkülözhetetlen ízesítője. Tarka fajtaválasztékában az erős illatú lila bazsalikom, az apró levelű görög bazsalikom mellett a legnagyobb mennyiségben a nagy levelű, angolszász területen édes bazsalikomnak nevezett fajtából használunk a legtöbbet. Ebből készül az olasz konyhából ismert pesto, ami 2/3 súlyrész bazsalikom, 1/3 rész fokhagyma, szűz olívaolaj és fenyőmag, valamint reszelt parmezán összemixelt keverékéből áll. Saját felhasználásra a méregdrága fenyőmag helyett nyugodtan használhatunk mandulát vagy napraforgómagot. Ha tésztaételhez használjuk, hígítsuk egy kis húslevessel. Paradicsomos ételeknél a bazsalikomot nagy mennyiségben használhatjuk (oregánóval), zellerrel, de túlzásba vitele csípőssé teheti az ételt.

XIII.
Vad-kakukkfű
Ocimum tenuiflorum

Bár a bazsalikom családjába tartozik, mégis vad-kakukkfűnek hívják a hasonlóság miatt. Necsak a kinézete, hanem a szaga is kakukkfűre emlékeztet.

Ocimum L. (1753)
Ocimum ×citriodorum Vis. (1841) - citrombazsalikom
Ocimum acutum Thunb. (1784)
Ocimum africanum Lour. (1790)
Ocimum album Blanco (1837)
Ocimum americanum L. (1755) - pihés bazsalikom
Ocimum americanum auct. non L. (1753): Pushpangadan & Sobti (1982)
Ocimum americanum var. pilosum (Willd.) A.J. Paton (1992)
Ocimum aristatum Blume (1826)
Ocimum basilicum L. (1753) - kerti (vagy édes) bazsalikom
Ocimum basilicum subsp. basilicum
Ocimum basilicum subsp. minimum (L.) Danert in Mansf. (1959)
Ocimum basilicum var. anisatum Benth. (1832)
Ocimum basilicum var. bullatum Alef. (1866)
Ocimum basilicum var. chamaeleonticum Alef. (1866)
Ocimum basilicum var. difforme Benth. in DC. (1848)
Ocimum basilicum var. glabratum Benth. in DC. (1848)
Ocimum basilicum var. majus Benth. in DC. (1848)
Ocimum basilicum var. minimum Alef. (1866)
Ocimum basilicum var. pelvifolium Alef. (1866)
Ocimum basilicum var. pilosum (Willd.) Benth. in Wall. (1830)
Ocimum basilicum var. purpurascens Benth. in DC. (1848)
Ocimum basilicum var. thyrsiflorum (L.) Benth. in DC. (1848)
Ocimum basilicum var. violaceum Alef. (1866)
Ocimum basilicum var. vulgare Alef. (1866)
Ocimum brachiatum Hassk. (1848)
Ocimum bullatum Lam. (1783)
Ocimum campechianum Mill. (1768)
Ocimum canum Sims (1823) - szürkés bazsalikom
Ocimum caryophyllatum Roxb. (1814)
Ocimum crispum Thunb. (1784)
Ocimum dalabaense A. Chev (1909)
Ocimum dichotomum Hochst. ex Benth. in DC. (1848)
Ocimum flexuosum Blanco (1837)
Ocimum forskolei Benth. (1832)
Ocimum forskolei Benth. (1832)
Ocimum frutescens L. (1753), p.p.
Ocimum grandiflorum Blume (1826)
Ocimum gratissimum L. (1753) - kelet-indiai bazsalikom
Ocimum gratissimum subsp. iringense A.J. Paton (1992)
Ocimum gratissimum var. macrophyllum Briq. (1894)
Ocimum gratissimum var. suave (Willd.) Hook.f. (1885)
Ocimum guineense Schum. & Thonn. (1824)
Ocimum hadiense Forssk. (1775)
Ocimum haraense Gürke (1908)
Ocimum integerrinum Willd. (1800)
Ocimum johnstonii Baker (1900)
Ocimum kilimandscharicum Gürke in Engl. (1895) - kámfor bazsalikom
Ocimum lamiifolium Hochst. ex Benth. in DC. (1848)
Ocimum medium Mill. (1768)
Ocimum micranthum Willd. (1809) - perui bazsalikom
Ocimum minimum L. (1753)
Ocimum monachorum L. (1767)
Ocimum nakurense Gürke (1906)
Ocimum pilosum Willd. (1809)
Ocimum rothii Baker (1900)
Ocimum sanctum L. (1767) - szent bazsalikom
Ocimum selloi - paprika bazsalikom
Ocimum stamineum Sims (1823)
Ocimum suave Willd. (1809)
Ocimum superbum Busc. & Muschl. (1913)
Ocimum tenuiflorum L. (1753) - vad-kakukkfű
Ocimum thyrsiflorum L. (1767)
Ocimum tortuosum Baker (1900)
Ocimum trichodon Baker ex Gürke in Engl. (1895)
Ocimum urticifolium Roth (1800) - zulu bazsalikom
Ocimum virgatum Blanco (1845)
Ocimum viride Willd. (1809)
Ocimum viridiflorum Roth (1800)