Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a
Kertek és konyhák indexlapra

 

Bámia, okra
Hibiscus esculentus L. - Malvaceae
http://www.life.uiuc.edu/ib/363/image/Okra.jpeg


A növény neve sokáig Abelmoschus esculentus volt. Az utóbbi években a rendszertankönyvek már Hibiscus esculentus néven említik, a mályvafélék családjába sorolják. Magyarul okrának vagy gombónak nevezik. A trópusi, szubtrópusi országokban terjedt el. Indiától Ausztráliáig, a csendes-óceáni szigetvilágban szinte mindenütt megtalálható. Indiában, a Maláj-félszigeten viszonylag nagy területen termesztik, de Amerikában is megtaláljuk. A mérsékelt égövön kísérleteznek a meghonosításával. Magyarországon is megkísérelték már a termesztését.

Karógyökere közepesen mélyen hatol a talajba, viszonylag sok oldalgyökér fejlődik rajta. Szára 30-50 cm magasra nő meg, a földfelszín közelében ágazik el, vagy elágazás nélkül marad. A szár, majd később a termés is sűrűn szőrözött, érintésük a csalánszőrhöz hasonló fájdalmat okoz, de míg a csalánnak mirigyszőre van, addig az okra bőrbe fúródó, élettelen serteszőrei okoznak fájdalmat. A szórt állású levelek karajosak vagy enyhén szeldeltek, ujjasán erezettek. A növényre jellemző, hogy szinte valamennyi részében van több-kevesebb nyálka-anyag, ezenkívül a levelekben buzogányfej alakú kalcium-oxalát kristályokat tartalmazó sejtek vannak.

A harang alakú virágok szirmai sárgák, a külső csésze korán lehullik. A portokok egyrekeszűek, szálaikkal csővé összenőve körülölelik a bibeszálakat. A szétterülő, szabadon álló bibeszálak végén lapos, harang alakú bibe van. A termő felső állású, többüregű toktermés fejlődik belőle. Az éréskor rekeszesen nyíló toktermések meredeken felállók. Két típusuk van: az egyik termése vékony, ujjszerű, 10 cm-nél hosz-szabb, a másiké rövid, kúpos, csak 8-10 cm hosszú, igaz jóval szélesebb. Az ősz elejére beérő magok a hosszanti irányban szétnyíló tokokból kihullanak. A magok ovális kerekded formájúak, szürkésfeketék, felületük finoman recés, helyenként kissé nyomottak, kemények. A magok kevés olajat és viszonylag sok aleuronszemet tartalmaznak.

 

Környezeti igénye

Trópusi származásából következően hőigényes növény. A magok 12-15 °C alatt nem csíráznak. Optimális csírázási hőmérséklete 28-32 °C. A csíranövények 20 °C alatt lassan, vontatottan fejló'dnek. Tőlünk északabbra már alig termeszthető szabadban, a hűvösebb klímájú nyugati országokban is csak növényházakban biztonságos a termesztése. Fagypont alatt elpusztul, edzéssel legfeljebb a 0 °C feletti alacsony hőmérséklethez szoktathatjuk.

Közepes fényigényű. Nyáron, júniusban fejlődik a legjobban. Igen gyenge árnyékot is elvisel. Szabad földön májusi kiültetéssel kapja meg a fejlődéséhez szükséges fényt, a 12-14 órás megvilágítást. Hajtatásban, fény hiányában, az okra igen lassan fejlődik és terméskötése sem megfelelő.

Vízigényes. Fejlődésének első szakaszában sok vizet kíván. A mi viszonyaink között öntözéssel termeszthető eredményesen. Csapadékosabb nyarakon vízpótlás nélkül is kielégítő a hozama. A vízadagolásnak arányban kell lennie a hőmérséklettel. Az öntözővíz okozta talajlehűlés károsan befolyásolja a növekedését.

Középkötött, jó vízgazdálkodású, könnyen melegedő vályogtalajon díszlik a legjobban. Sem az erősen kötött hideg, sem a laza, homokos száraz talajokat nem szereti.

A tápelemek közül a foszfor a legfontosabb az okrának, másfélszer többet igényel belőle, mint nitrogénből és kb. 2-3-szor többet, mint káliumból. Foszfor hiányában gyenge a növekedése. Tápanyagszükségletét ideálisan 10 m2-enként 40-50 kg szerves trágyával, illetve 25-30 dkg pétisóval, 70-80 dkg szuperfoszfáttal és 20-25 dkg kálisóval elégíthetjük ki.

 

Termesztése

Ószi talajmunkákkal (ásással, szántással) keverjük be a szerves és műtrágyákat. Alapos és mély talajlazítást, illetve művelést igényel mélyre hatoló főgyökere miatt. Tavasszal a területet gereblyézzük simára, és a kiültetésig tartsuk gyommentesen. Késői, paprikával megegyező kiültetése miatt a helyét májusig lekerülő, rövid tenyészidejű zöldségfélével (retekkel, salátával) hasznosíthatjuk.

Szaporítására kétféle módszer terjedt el: a helyrevetés és a palántázás. Palántáját a paprikával együtt is nevelhetjük, április elején vessük a magját. Lassan csírázik, olykor két hét is eltelik a kelésig. A palántákat a kiültetés előtt 8-10 nappal edzéssel, gyakori szellőztetéssel, fokozatosan szoktassuk a kinti levegőhöz. Alaposan öntözzük be, hogy minél kisebb gyökérsérüléssel, illetve minél nagyobb földlabdával járjon a felszedés. 45-55 cm sor- és 35-45 cm-es tőtávolságra ültessük, majd alaposan öntözzük be.

Helyrevetéskor május közepén 50 cm körüli sortávolságra, egymástól 3-4 cm-re, 2-4 cm mélyre szórjuk a magokat. 5-4 leveles állapotban egyeléssel állítsuk be a tőtá-volságot.

Évközi munkái közül a legfontosabb az öntözés és a gyomtalanító kapálás. Nagyon fontos, hogy gyommentesen tartsuk a talaját, mert a gyomnövények sok vizet párologtatnak el.

Virágzás után 4-6 nappal kezdjük a szedését. Folyamatosan szedjük, mert a megöregedett termések értéktelenek. Magtermesztéskor hagyjuk a töveken a terméseket, és nyár végén, ősszel, éretten szedjük le. Túlérve a toktermések hosszanti irányba felhasadnak és kiszóródik a mag.

A ritkán előforduló lisztharmaton kívül különösebb kártevője, kórokozója nem ismert.

 

Felhasználása

A tövenként előforduló 5-6 termés fiatal állapotban fogyasztható, később a termésfal megkeményedik, sárgászöld színe sötétbarnává válik. Az igen zsenge, éretlen termések fontos leves- és saláta-alapanyagok a meleg égöv országaiban. Savanyúság és főzelék készítésére is alkalmasak. Európában a Balkán-félszigeten terjedt el elsősorban. A nagy nyálkatartalmú terméseket szeletelve, aprítva használják fel önálló levesek, mártások készítésére, húslevesek sűrítésére és ízesítésére. Helyenként fűszerként is szerepel.

Magját pörkölve kávépótlóként is ismerik, íze jobb a cikória pótkávéénál. Télire az okra hüvelyét karikára szeletelve és zsinegre fűzve szárítják. Zsenge állapotban konzervként is feldolgozzák. Önálló salátának vagy salátaízesítőként is elkészíthető. Népi gyógyászatban bél-, emésztőszervi megbetegedések ellen használják.

 

RECEPTEK

Bámia paradicsommal

1 kg bámia, 1 evőkanál vaj, 1/2 kg paradicsom, só és bors.

Mossuk meg a bámiát, és vágjuk vékony szeletekre. Forrázzuk le a paradicsomot, húzzuk le a héját és vágjuk apró darabokra, majd a bámiával együtt fedő alatt fél óráig pároljuk. Tálalás előtt ráöntjük a sóval és borssal ízesített forró, olvasztott vajat.

 

Főtt bámia

1 kg bámia, só, vaj, ecet, bors.

A zsenge bámiát hideg vízben jól megmossuk, majd lábasba tesszük, ráöntünkfél liter vizet, egy kávéskanálnyi sóval ízesítjük. Fedő alatt fél óráig főzzük, utána leszűrjük, hozzáadunk egy kávéskanálnyi vajat, egy evőkanálnyi ecetet és kevés fekete borsot. Ezt az okraételt köretként fogyasztjuk.

 

Párolt bámia

1 kg bámia, 1 nagyfej vöröshagyma, 6 paradicsom, 1 evőkanál só, bors, vaj.

A zsenge bámiahüvelyt, a vöröshagymát és a héjától megtisztított paradicsomot felszeleteljük és a vajon, sózva, borsozvafél csésze vízzel puhára pároljuk. Szárnyasokhoz kitűnő köret.

 

 

II.
Bámia
Hibiscus esculantus L. - Malvaceae

(más néven: okra, gombó)

Elágazó, középmagas bokrán mályvaszerű levelei között rövid vagy hosszú, hegyes, felfelé álló, paprikára emlékeztető termések kínálják magukat. Nálunk nem ismert, különleges, rendkívül érdekes és hasznos növény. Nagy, tölcséres, szalmasárga virágai, zöldes levelei igen díszessé teszik. Zsenge vagy szárított terméseiből sokféle finom étel készíthető. Érdemes meghonosítani kertjeinkben.

Származása, elterjedése. A különböző vélemények alapján etiópjai, dél-amerikai, kelet-indiai honosságú. Régi növény, mert az utalások szerint Egyiptomban már i. e. 2000-ben kultiválták. A balkáni országokban (főként Bulgáriában) is nagyobb mértékben termesztik. Megtalálható a Szovjetunióban, Amerikában és Nyugat-Európában is.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. A zöldség-fajtaválaszték, a változatos zöldségellátás szélesítésében lehet hasznos szerepe. Termését elsősorban a házikonyhán és a piaci ellátásban frissen vagy tartósítva használjuk fel. Értékes beltartalmi anyagai (nyalka, ásványi sók stb.) vannak. Nálunk is kielégítő terméshozammal termeszthető (2,5-4 kg nyers termés/m2).

Növénytani jellemzői. Egyéves, kissé fásodó, lágy szárú. Gyökérzete: főgyökere erőteljes, gyengén elágazó. Szára 30-120 cm (a nálunk ismerteké). Erősen vagy gyengén elágazó (tenyészterülettől függően), szőrös, zöldes vagy rózsaszínű. Levélzete: szórt állású, nagy, tenyeres leveleinek alakja az ép szélűtől az igen karajosig változik a csúcs felé haladva. Levelei is zöldek vagy rózsaszínbe hajlók. Virágzata tölcséres, nagy, harang alakú, sárga színű virága kiálló, óriás bibéjével nagyon díszes. Júliustól virít, hímnős. Termése a családra jellemző több rekeszből álló toktermés, öt vagy több éllel. A termés lehet hosszú (10-22 cm), vékony, hegyes, egyenes vagy görbült, de van rövid (8-10 cm), vaskos típusa is. Színük zöldes, rózsaszín, szalmasárgás, fehér. Éretten a tok éleinél megrepedhet és szétnyílhat. Magja gömbölyű, sötét színű. Ezermagtömege 60-66 g. Csírázóképessége 80-90%-os, magja 4-5 évig használható, 10-14 nap alatt kikel. Tenyészideje az első szedésig 60-65 nap, termés- (mag-) érettségig 110-130 nap.

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye: kedveli a fényben gazdag, világos termőhelyeket. Hó'igénye: rendkívül melegkedvelő, 15 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten nagyon rosszul csírázik. Vízigénye: termésképzéséig sok vizet kíván. Biztos és zsenge terméshez szükség szerinti öntözéssel jutunk. Talajigénye: humuszos, jó vízforgalmú, középkötött, mély rétegű vályogtalajon ad jó termést. Tápanyagigénye: bőséges trágyázást kíván (5-6 kg/m2 istállótrágya, 50-60 g/m2 vegyes műtrágya).

Változékonysága, fajtái. A 'Hosszú hegyes' (szentesi FJ) 30 cm-es szárú, korai érésű, termése 15-20 cm hosszú, tövenként 8-10 rózsaszín termést hoz éretten. Nagyon díszes változat. A 'Rövidfehér' (szentesi FJ) szára 90-100 cm magas, középérésű, termése zömök, vaskos és fehér. Tövenként 10-15 érett termést ad. A 'Plodviszkaja cservella bamiah' középerős növésű, bőtermő. Az 'Emerald' (smaragd) 70-90 cm magas, 18-22 cm hosszú, kerek, még kifejletten is nagyon zsenge, sötétzöld termésű. A 'White velvet' (fehér) 130-140 cm magas, termése 15-18 cm hosszú, zöldesfehér, enyhén vékonyodó.

Termesztése. Főnövényként vagy május közepéig kikerülő kiskerti növények (zöldhagyma, fokhagyma, póréhagyma, saláta, retek, korai karalábé, áttelelő kelkáposzta stb.) után helyre vethetjük. Elő- és utónövényei az előző évi pillangósok, kapás zöldségfélék, utána kései saláta, retek és áttelelő növények jöhetnek. Talaj-előkészítése őszi ásás (szántás), tavaszi vetőágykészítés. Tény észterülete 35-50 x 35-50 cm. Helyrevetését május 15. és június 7. között végezzük (16-20 °C-os talajhőmérsékleten), nedves talajba, 3-4 cm mélyen, fészkesen, 5-6 maggal (1-3 növényt hagyjunk meg). Vetőmagszükséglete 1,6-3,2 g/m2. Ápolása: talajlazítás, gyomirtás, egyelés, esetleges pétisós fejtrágyázás. Öntözésére szükség szerint kerül sor 10-30 mm-es vízzel. A termésképzés időszakában lehetőleg rendszeresen, 3-7 naponként öntözzük. Szedése: a virágzást követően 5-6 nappal már szedhetjük, de ez nem gazdaságos (kicsiny, 2-5 cm-es, túl zsenge termések). Folyamatos, gyakori permetező öntözés mellett a termés hosszú ideig zsenge marad és jól fejletten is (fajtától függően 6-15 cm) szedhető. Frissen vagy szárítva tartósítva használjuk fel.

Feldolgozása, hasznosítása. Egyedi, ágyásos, csoportos elhelyezéssel figyelemfelkeltő. Az alacsonyabb típusok előtér-, a magasabbak háttérnövénynek alkalmasak. Házi-, haszon-, hobbi-, bemutató-, iskola-, dísz-, hétvégi stb. kertekben egyaránt telepíthetjük. Különböző edényekben egy-egy tő nagyon hatásos. Virágos ága vázában, érett termése szárazkötészetben nagyon tetszetős.

Sajátos levesek készítésére, tojásrántotta, pörkölt ízesítésére kitűnő, de párolhatjuk, süthetjük is. Tartósítva szárazon is felhasználható (kifejlett, zsenge termése zsinegre felfűzve szárítható és eltartható). Mártás, saláta is készíthető belőle. Egészséges és nagyon tápláló étel, általában paradicsommal, rizzsel használják. Kímélő, diétás ételnek, húspótlónak alkalmas. Magjából 10%-nyi rozs és csicseri borsó hozzáadásával egészségre nem káros kávépótlót készíthetünk. A magját sósborszesz ízesítésére is felhasználhatjuk.

Elkészítése

Givecs. Vi kg birkahúsból paprikást főzünk. Hozzáadunk 20 dkg apró kockára vágott burgonyát, 10 dkg paradicsomot, 20 dkg meghámozott, szeletekre vágott tojásgyümölcsöt, 30 dkg zsenge bámiatermést és ízlés szerint sót, borsot. Összefőzzük, majd tűzálló tálban kissé megsütjük. ízletes, tápláló, különleges egytálétel.

Bámiapaprikás. Apróra vágott vöröshagymát zsíron megdinszte-lünk, 40 dkg karikára vágott bámiát adunk hozzá, kissé megforgatjuk, tört paprikát keverünk bele és kevés vízzel felöntve, egy hüvely (kissé csípős) paprikával, sóval puhára főzzük. Apró, tojásos nokedlivel tálaljuk.

Párolt bámia. Vi kg zsenge bámiát, egy nagy fej vöröshagymát karikára szelünk, Vz kg leforrázott és héjától megtisztított paradicsommal együtt lábasba tesszük. Egy evőkanál vajjal, kávéskanálnyi sóval, kevés borssal, 1 dl vízzel puhára pároljuk. Sült húsokhoz és paprikáshoz kínáljuk.

 

 

III.
Okra

Hazánkban a 80-as években kezdődött az okra, más néven bámia honosítására irányuló kísérletek.

Az okra fiatal, 4-7 napos zsenge toktermése fogyasztható, az idősebb termések ugyanis nagyon rostosak. Fejlődéséhez 25-30 C-fokos hőmérséklet a megfelelő, ezért hazánkban csak a gyorsan felmelegedő területeken termeszthető. Az okrát palántaneveléssel nem lehet termeszteni, mivel rosszul tűri az átültetést, ezért csak az állandó helyre vetés jöhet szóba.

Mintegy 6-7 héttel a kelés után virágzik, és az azt követő 4.-5. napon leszedett termések a legélvezetesebbek. A május közepén vetett okra július közepétől szedhető, körülbelül másfél hónapig.

Termése kalóriaszegény, viszont magas a fehérje- és pektintartalma. Ezen kívül sok kálium, magnézium és kalcium van az okrában, de B1-, B2-, B3- és C-vitamin-tartalma közepes.

 

IV.
Bámia (Okra)
Abelmoschus esculentus L. Moench., régebbi nevén: Hibiscus esculentus

Neve arabul, valamint arabból átvéve a legtöbb szláv nyelven: bámia. Németül: Rosen pappel, Estrater Eibisch, franciául: gombo, gombaud. Indiában bhendi, bhindi néven ismerik. Angol nyelvterületen még a lady's finger (hölgyujj) elnevezés is használatos.

Növénytani leírása. A Malvaceae (mályvafélék) család Abelmoschus nemzetségébe tartozik. Egyéves növény. Elkülönítése a Hibiscus nemzetségtől calyx (csészelevél) hullató jellege alapján történik. E tulajdonsága egyértelműen és kétséget kizáróan ellenőrizhető. A levált csészelevél jól látható az 1-2 napos termések csúcsán mindaddig, amíg további növekedésük, vastagodásuk során le nem hullik róluk. Erősen fejlett, gyengén elágazó főgyökere van. Szára félfás, mereven felálló, zöld vagy rózsaszínes árnyalatú, erősen szőrözött, érintése érzékeny bőrűeknél gyulladást is okozhat. Egyáltalán nem vagy csak az alsó részén gyengén elágazó. Magassága fajtatípustól függően 40-240 cm, a mérsékelt övön inkább 40-120 cm körüli. Levelei magánosan állók, sötétebb vagy világosabb, esetleg rózsaszínes zöld színűek. Az alsók csaknem épek, a felsők tagoltak. Öntermékenyülő, virágai nagyok, sárga, illetve narancssárga színűek. Általában éjjel nyílnak ki, és egy napig maradnak nyitva. Termése többrekeszű (általában 5), 5-12 külső bordaélű tüskés vagy sima felületű, illetve hengeres alakú, sima felületű, csúcsánál elvékonyodó toktermés. Fehér, zöld, néha bíbor árnyalatú, hossza 2-3 cm-től 60-70 cm-ig változó. Átmérője 1-4 cm. Átlagtömege 6-10 g. Egy érett toktermésben 30-60 db mag található. A termések növekedése a virágzást követő 4-6. napon a legintenzívebb. Az 5-6. naptól kezdődik a termésfalban a minőséget rontó rostképződés, amely eleinte lassú, majd a 9. naptól hirtelen felgyorsuló folyamat. A bordázott felületű toktermés beérve felreped, és a magvak kihullanak belőle. A hengeres toktermésű fajtáknál ez a jelenség nem következik be. A magvak gömbölyűek, sötét olajzöld vagy sötét zöldesbarnás színűek, átlagos ezermagtömegük 45-55 g, szélső értékek: 35-65 g. Csírázóképességüket 2-4 évig megtartják. A magvak a felületüket borító kemény külső héj miatt nehezen és rosszul csíráznak. Ezermagtömegtől és a csírázási hőmérséklettől függően általában az elvetett magvaknak csak mintegy fele kel ki. A csírázás a magvak vetés előtti kezelésével javítható. Tömény kénsavban 2-3 órás, illetve 45 °C-os tiszta vízben 1,5 órás áztatás elősegíti a jobb csírázást. E kezelés hatása azonban csak akkor érvényesül, ha vetés után a csírázáshoz szükséges hőmérsékleti küszöbérték megfelelő.

Származása, elterjedése. Afrikában (vagy Afrikában és Ázsiában egyaránt) őshonos. Egyéves vad alakjai Etiópiában és Szudánban, évelő változatai pedig Nyugat-Afrikában fordulnak elő. Egyes adatok szerint a régi egyiptomiak már időszámításunk előtt 2000-ben termesztették. Amerikába az Afrikából elhurcolt rabszolgák vitték magukkal magját, ott így terjedt el. Vetésterületi adatait a FAO nem tartja nyilván. Termesztése elsősorban Brazília északkeleti vidékén, Észak- és Nyugat-Afrikában, a Közel-Keleten, a Földközi-tenger keleti partjain, továbbá Indiában és Délkelet-Ázsiában jelentős.

Az utóbbi évtizedekben termesztése egyre jobban terjed a mérsékelt öv szubtrópusokkal határos részein is. Mindenekelőtt az Egyesült Államok déli államaiban, Bulgáriában és a Szovjetunió Kaukázuson túli, valamint közép-ázsiai területein. Európa nyugati részén éghajlati okok miatt nem tudott elterjedni. Adaptálhatóságának vizsgálata az utóbbi években felgyorsult hazánkban is. Ennek eredményeként hazai körülmények között biztonságosan alkalmazható termesztési technológiája is kialakult, és vannak nálunk sikerrel termeszthető fajták, illetve fajtajelöltek is.

Élelmezési és gazdasági jelentősége. Zsenge, 3-6 napos toktermését fogyasztják, amely fehérjében, karotinban (az A-vitamin elő-vitaminja), valamint B1, B2-, és C-vitaminban gazdag, továbbá viszonylag sok kalcium és vas található benne. Párolva vagy kisütve húspótló ételeket és levest készítenek belőle. Egyes helyeken erősen növő fajtáinak levelét spenótpótlóként hasznosítják. Idényen kívüli fogyasztása a konzerválással, a mélyhűtéssel és a szárítással oldható meg. Normál körülmények között gyorsan romlik, 1-2 napnál tovább nem tartható el. Az Egyesült Államokban nagy mennyiséget konzerválnak és mélyhűtenek belőle. Egyiptomban, Szíriában zsinórra felfűzve a napon megszárítják (eközben a termés kb. egyötödére zsugorodik), és így tárolják télre. Viszonylag magas (0,29-0,34%) pektintartalma felhasználáskor visszanedvesítve csaknem eredeti térfogatára duzzad. 5%-os sós vízben főzik meg, s ezt követi a hővel való sterilizálás. A Közel-Keleten kialakult népi gyakorlat a víz sótartalmának „tojáspróbával" való ellenőrzése. A tojás ugyanis az 5%-osnál kisebb sótartalmú vízben lesüllyed, és csak akkor kezd az oldat felszínén úszni, amikor annak sótartalma eléri az említett értéket.

Érdekességként említhető, hogy érett magját - amely 25% olajat tartalmaz - egyes országokban (pl. Görögország, Ciprus) olajat sajtolnak ki, másutt (pl. Bulgáriában) kávépótlóként hasznosítják.

Környezeti igényei. Melegigényes növény, a magvak csírázásához legalább 15-16 °C hőmérséklet szükséges, de még 20 °C-on is rosszul csírázik. Optimális számára a 25-32 °C. Kezelés utáni zavartalan növekedéséhez és fejlődéséhez legalább 20 °C szükséges. Virágzása és terméskötése mindaddig folyamatos, amíg a hőmérséklet ez alá az érték alá nem süllyed.

Rövidnappalos növény, de ismeretesek a megvilágítás időtartamával szemben közömbös fajtái is. A világos periódus hossza azonban fejlődésére is hatással van.

Rövidnappalos körülmények között növekedése gyengébb, alacsonyabbra nő, de igen korán kezd virágozni. Napi 11 órás megvilágítási időre azonban feltétlenül szüksége van. Hosszúnappalos megvilágítás mellett erőteljesebben növekszik, de később virágzik és rosszabbul termékenyül, virágainak egy része abortálódik, terméskötés nélkül lehullik.

Vízigénye mérsékelt, de az egész tenyészidőszak alatt egyenletes. Fejlődését a hőmérséklet mellett elsősorban a vízellátás befolyásolja, ezért arra kell törekedni, hogy a talaj nedvességtartalma termesztésének egész ideje alatt tartósan ne csökkenjen a vízkapacitás 70%-a alá. Mind az átmeneti ideig tartó szárazságot, mind a rövid ideig tartó hatalmas esőzéseket elviseli. Ez utóbbi esetben azonban a túl sok víz kiszorítja a levegőt a talajból, ezért a növény fejlődésében visszaesik, sőt ha ez a jelenség tartós, el is pusztul.

Evapotranszspirációs mérések eredményei szerint nálunk a tenyészidőszak alatti összes állomány-vízfogyasztás (a növények által elpárologtatott és a talaj felszínéről elpárolgó összes vízveszteség) 320-360 mm, vízfogyasztása tehát kb. a paradicsoméval megegyező.

Talaj tekintetében különleges igénye nincs. Optimálisak számára a jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag, humuszos, középkötött, tavasszal gyorsan felmelegedő talajok. Termesztését lehetőség szerint laza homok- és túlságosan kötött, rossz vízelvezetésű agyagtalajokon - ez utóbbi helyen a pangó vízzel szembeni érzékenysége miatt - kerülni kell.

A talaj kiválasztásakor általános szabály, hogy kerülni kell a nedves, rossz vízelvezetésű és a savanyú kémhatású talajokat.

A tápanyagokat nitrogén, foszfor és kálium sorrendben igényli, az érés kezdetétől nitrogén-fejtrágyázásra is szükség van.

Fajtái. Növekedési típus, környezeti igények, a toktermés színe, alakja, mérete, felszíne, tüskézettsége és minősége tekintetében óriási választék áll rendelkezésre. Közülük a termőhely körülményeit legjobban tűrő, de a lehető legjobb minőségűek kiválasztására kell törekedni. Növekedési típus jellege szerint a fajták folytonos növekedésűek vagy determináltak. Ez utóbbi típuson belül egészen rövid ízközű, kompakt növekedésű változat is elkülöníthető.

A toktermés színe a csaknem teljesen fehértől a sötétzöldig változó. Felülete lehet tüskés, tüskétlen, lécekkel bordázott, sírna, hengeres. Egyes fajták termésfalát a fejlődő magvak kidudorodása torzítja.

A legtöbb fajta normál ízközű, determinált növekedésű, tüskétlen termésű, bordázott, középzöld színű.

A legújabb amerikai ízlés a világosabb színű (sárgásfehér, halványzöld), bordázat nélküli, hengeres, vastag húsos termésfalú típusokat részesíti előnyben.

Körülményeink között a rövid tenyészidejű, kompakt növekedésű, gyorsan és lendületesen fejlődő, hőhiányt és hosszúnappalos megvilágítást, valamint a szárazságot is tűrő fajták termeszthetők sikerrel. Ezekről nálunk tövenként, évjárattól függően 8-14 db termés szedhető le.

A külföldi vetőmagcégek által az egész világon forgalmazottak közül nálunk is sikerrel termeszthetők a következők:

Perkins dwarf, normál ízközű, középerős növekedésű. Levelei közepesen tagoltak, az erek mentén sárgás léc húzódik végig. Termése középzöld színű, a csúcs felé fokozatosan elkeskenyedő, fogyasztható állapotban 17-18 cm hosszú, és a kocsányízesülésnél 3 cm átmérőjű.

Clemson spineless, hosszú ízközű, determinált. Levelei nagyok, erősen tagoltak. Termése középzöld színű, erősen bordázott, fogyasztható állapotban 17-18 cm hosszú, 2,5-3 cm átmérőjű. Mind friss fogyasztásra, mind feldolgozásra kedvelik. Bőtermő.

White Velvet, hosszú ízközű, determinált. Levelei nagyok, alig tagoltak. A termés alul fehér, nem bordázott, a csúcs körül halvány zöldesfehér és enyhén bordaléces, fogyasztható állapotban 18-20 cm hosszú.

Lee, rövid ízközű, determinált. Levelei középnagyok, közepesen tagoltak. Termése sötétzöld, fogyasztható állapotban 10-12 cm hosszú, 2-2,5 cm átmérőjű.

Libohova, középhosszú ízközű, determinált. Levelei nagyok, erősen tagoltak. Termése sárgászöld, erősen bordázott élű, a termésfalból a magvak kidudorodnak. Fogyasztható állapotban 16-17 cm hosszú, 2-2,5 cm átmérőjű. Bőtermő, igénytelen, de igen rossz minőségű fajta. Délkelet-Európában elterjedt.

Termesztése. Az átültetést nem bírja, ezért az egész világon helybe vetéssel szaporítják.

Akkor vessük, amikor a talaj hőmérsékleti minimuma is eléri vetési mélységében (1,5-2,5 cm) a csírázás megindulásához szükséges 15-16 °C értéket. Ez nálunk május második felében következik be, ezért ajánlott vetési ideje: május 20-25.

Öntözve 50-60 cm, esetenként vagy egyáltalán nem öntözve 30-40 cm sortávolságra kell vetni. A növények egymás közötti távolsága a sorokban 15-25 cm legyen. Ez soros vetéssel és későbbi egyeléssel, vagy 2-3 mag fészkenkénti vetésével és a feleslegesek későbbi eltávolításával oldható meg. Az egyelést, a felesleges növények eltávolítását 2-3 lombleveles korban végezzük el.

Amint már az előzőekben is szó volt róla, az elvetett magvaknak mintegy fele kel ki.

A kelési arány azonban körülményeink között még nem jelent a tőszám beállására vonatkozó bizonyosságot. A kelést követő lehűlések során olyan hideghatások érik a fiatal növényeket, amelyektől erősen legyengülnek, és fogékonnyá válnak a különböző palántadőlést okozó gombás megbetegedésekre.

Jelentős részük fertőződik, és ezt követően el is pusztul. A biológiai igénynél alacsonyabb hőmérséklet hatásának jele a lomb sárgulása, súlyosabb esetben lehullása. Már az egyik sziklevél elvesztése is jelentősen visszaveti a növények fejlődését; ha mindkettő leesik, elhal a növény is.

Az ilyen veszteségek megelőzhetők, ha a magvetést gombaölő szerek vizes oldatával (0,3-0,6%) beöntözzük.

A kelés optimális esetben a vetést követő 8-10. napon, kedvezőtlen körülmények között a 12-14. napon várható.

A május utolsó dekádjában elvetett okra május utolsó, illetve június első napjaiban kel ki. Ettől kezdve, ha legalább 20 °C-os a levegő középhőmérséklete és folyamatos a vízellátás, rendkívül gyorsan fejlődik. Sziklevelei után hamarosan megjelennek csaknem ép szélű alsó, majd erősebben tagolt felső lomblevelei. A virágzás nálunk július végén, augusztus elején kezdődik és mindaddig tart, amíg a levegő középhőmérséklete a 20 °C értéket eléri.

Termése igen gyorsan növekszik, és a virágzást követő 5-6 nap múlva már fogyasztható. A 2-4 napos termés ugyan kiváló minőségű, de ilyenkor leszedve kis mennyiséget ad. A 7-8 napos termés még jó minőségű, a 9-10 napos a termésfalban keletkező rost miatt már rosszabb. A 11-12 napos már annyira rostos, hogy nem fogyasztható. A szedést ezért 1-2 naponként, de legalább 2-3 naponként ismételjük.

A szedés gyakorisága termésnövelő tényező is. A szedési időszak tervezhető hossza nálunk 1-1,5 hónap, legkorábban július végén kezdhető, és legfeljebb szeptember elejéig, közepéig tart. Viszonyaink között - a termesztés körülményeitől és az időjárás alakulásától függően - rossz esetben egy tőről 8-10 db, átlagosan 10-12 db, optimális körülmények között 14-20 db termés is leszedhető.

Ugyanazon a tövön, amelyről a többi termést folyamatosan szedjük, lehet meghagyni termést magfogásra is. Sem az első, sem az utolsó terméskötéseket lehetőleg ne hagyjuk meg ilyen célból. Amennyiben ősszel a lehűlés előtt nem érett be teljesen a magfogásra meghagyott termés, szedjük fel az egész növényt, és 18-20 °C hőmérsékletű száraz helyiségben tároljuk. Így a termés, és benne a mag 4-8 nap alatt tökéletesen beérik.

Tenyészidőszak alatti ápolása lényegében csak a szükséges gyomirtásból és az öntözésből áll.

Szaporítóanyag beszerzése. Magja már korlátozott mennyiségben kapható a hazai kereskedelemben.

Ételkészítési lehetőségek
Készíthető belőle leves, amelyet magas pektintartalma miatt nem kell berántani. Erre a célra felszeletelve, ízlés szerint ízesítve vízben felfőzik. Okrából készül az amerikai kontinensen oly népszerű gombo soup (okraleves) és a Bulgáriában fogyasztott bámialeves.

Különböző húsokkal főzik össze Délkelet-Európában és a Közel-Keleten. Ilyen étel a bolgár givecs, és a Szíriában készített birka-, illetve marhahúsos okrapörkölt. Húspótlóként kisüthető vajban, olajban és készíthető belőle „lecsó" is.
Ez utóbbi úgy készül, hogy előbb megsózva, vajban kell párolni a megtisztított okrát, majd paradicsomlével felöntve felfőzni. Ízesíteni citromlével, cukorral, borssal, tárkonnyal lehet.

 

 

V.
Okra, gombó

Abelmoschus esculentus (L.) Moench (Hibiscus esculentus L.)
Család: Malvaceae (mályvafélék)

A: okra, lady's finger;
F, S: gombo;
P: quingombo;
N: Okra

Az okra egyéves, elágazó, legfeljebb 2,5 m magas, erőteljes, felálló, lágy szárú növény. Szőrös, szórt állású levelei 3-7 karéjúak, a felsők erősebben osztottak, mint az alsók, durván fűrészes szélűek. A levéllemez legfeljebb 50 cm hosszú, a levélnyél 15-50 cm, a fonalas pálhák a 2 cm nagyságot elérhetik. Virágai rövid kocsányon egyesével nőnek a levélhónaljakban. A csészét egy álcsésze veszi körül, amely legfeljebb 15 keskeny, szőrös, maximálisan 25 x 3 mm nagyságú előlevélből áll. A 2-6 cm hosszú csésze forrt, cső alakú és virágzáskor egyik oldalán felhasad; a pártával együtt hull le. Az 5 szirom kerekded, 3-7 cm nagyságú, világító sárga, a tövénél a mályvafélékre jellemzően ibolyaszínű.
Termése: sokmagvú, felálló tok, hossza kb. 15 cm, szélessége 3 cm. A tok kúp vagy hosszú gúla alakú, a kocsánynál hirtelen levágott, a csúcsán csőrös és mélyen hosszbarázdás, így 7-9 tompa borda adódik. A termésfalat ritkás, lágy, színtelen szőrök borítják, éréskor zöld, megérve barna színű. JA tok belsejében vékony falakkal elválasztott, keskeny, hosszirányú rekeszek találhatók, amelyekben nyálkás pulpával körülvéve legfeljebb 15-15 mag helyezkedik el. Éréskor a tokok szívós-rostossá válnak, megérve hosszirányban felhasadnak, és szétszórják a gömbölyded, gyakran szabálytalanul szögletes, feketés, 3-6 mm-es magokat.
Felhasználása: az okraterméseket étkezésre jóval a teljes kifejlődés előtt, éretlen állapotban takarítják be; az érett tokok erősen rostosak és élvezhetetlenek. Főzve, párolva vagy sütve zöldségként fogyasztják, levesekbe főzik, de nyersen például salátaként is eszik a "hölgyujjat", ahogy az angolok hívják.
Zsenge ízű, vitaminokban, kalciumban és ásványokban gazdag, igen nagy nyálkaanyag-tartalma miatt gyomorbetegek diétájára kiválóan alkalmas. A friss, szárított vagy porított termés levesek és mártások sűrítésére és fűszerezésére szolgál. A magok bőségesen tartalmaznak olajat, amelyet többek között margarin előállításához használnak; olykor magját megpörkölik kávépótlónak.
Elterjedése: feltehetően a trópusi Afrikában honos, és a trópusokon világszerte, továbbá a szubtrópusokon, így a Földközi-tenger vidékén is ültetik.
Termesztése és betakarítása: bár a talaj tekintetében igénytelen, de a jó növekedés feltétele a bőséges tápanyagellátás és a 20 °C feletti hőmérséklet. A betakarítás a vetés után mintegy 7 hét múlva kezdődik. A termések 15 °C körüli hőmérsékleten legfeljebb 10 napig tárolhatók, 5 °C alatt raktározva a hideg kárt tesz benne.