Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Ananászcseresznye
Physalis ixocarpa L. - Solanaceae

Termése nyersen vagy feldolgozva, gyümölcsként fogyasztható

Különös a burgonyafélék családja több, mint 100 fajt tartalmazó Physalis nemzetségének elterjedési területe. Egyedül a közönséges zsidócseresznye néven ismert Physalis alkekengi L. található meg a mérsékelt égövön Európában, a többi, köztük az ananászcseresznye is, Amerika trópusi és szubtrópusi területein él. A Ph. ixocarpán kívül a Ph. peruvianát, hasonló íze miatt, ugyanilyen magyar néven emlegetik. Mindkettő általánosan elterjedt a trópusi erdőkben, ligetekben, irtásokon.

A növény főgyökere 40-50 cm-re hatol a talajba, dúsan elágazik. Viszonylag nagy talajréteget átszövő gyökérrendszere miatt a kisebb szárazságot jól átvészeli. Tojásdad alakú levelei enyhén pelyhes-molyhos tapintásúak. Szélük ép, néhány esetben a levélszél hullámos. A hosszú nyelű levelek a száron szórtak, a szár felső részén átellenesen állnak. A levelekben a buzogányfej alakú kalciumoxalát-kristályok a fajra jellemzőek. Az oldalhajtások nem a levelek hónaljából, hanem azokkal átellenesen erednek.

A magánosán álló virágok négykörűek, sugaras (aktinomorf) szimmetriájúak, de alaposabb vizsgálattal kiderül, hogy a porzószálak különböző hosszúságúak. A pártának szétterülő, kerék alakja van, a virágtakaró levelek összeforrtak. A csésze-és sziromleveleken apró szőrözöttséget lehet látni. Virágzáskora csésze még jelentéktelen, és csak a sziromlevelek lehullása után, közvetlenül a csészecimpák össze-forradása alatt kezd megnyúlni.

A csészelevél terméséréskor interkaláris növekedéssel nagy, felfújt alakot vesz fel, körülöleli a termést, viszont a széles, háromszög alakú csészecimpák változatlanok maradnak. (A Ph. alkekengit éppen ezért a 3-4 cm-esre felfúvódó csészeképződményéért nevezik sok helyen lampionnövénynek.) Az ananászcseresznye csészezacskója világos sárgászöld.

A virágokban a szabadon álló 5 porzó alul a sárga színű pártához nőtt. A két termőlevélből képződő, felső állású magházból bogyótermés fejlődik, a két termőlevél síkja a médián síktól kissé elfordult helyzetű, ennek megfelelően a virág tulajdonképpen zigomorf. A bogyó 5-4 cm átmérőjű, gyengén ibolyaszínű, felvágva a paradicsomhoz hasonló. (A nálunk is előforduló zsidócseresznye bogyója csak 0,5, esetleg 1 cm átmérőjűre nő meg. A Ph. peruviana bogyója rendkívül hasonlít a Ph. ixocarpáéhoz, de szintén csak a cseresznye méretét éri el.)

Környezeti igénye

Trópusi származása ellenére jól alkalmazkodik Európa középső részének időjárásához. Melegigényes ugyan, de nem annyira, mint rokona, a paprika. A magok csírázásához legalább 12-13 °C-ra van szükség. 15 °C alatt hosszú ideig és egyenetlenül kel, 20-25 ^CC között azonban a kelés felgyorsul, mert ez az optimális csírázási hőmérséklete. További zavartalan fejlődéséhez 20 °C feletti hőmérséklet szükséges. A virágzásig 15-20 °C-kal is beérné, de a termésfejlődéshez, éréshez ennél melegebbre van szüksége. A fagyra érzékeny, levelei és zöld hajtásai az első talaj menti fagy alkalmával elpusztulnak. Ősszel, alacsony hőmérsékleten (5-6 °C) fokozottabban hullanak a bogyók.

Hosszúnappalos növény. A nappalok rövidülésével csökken a növekedése, a bogyók kényszerérettek lesznek, bár ez olykor a hőmérséklet csökkenésével is összefüggésbe hozható. Félárnyékban is nevelhető, a növények ilyenkor magasabbak lesznek és csökken a száruk szilárdsága. Napos helyen a hajtások ízközei rövidebbek és jobban tartják a terméseket. Ennek, valamint a tenyészidő rövidülésének érdekében napos helyen termesszük.

Vízigényes, ezért lehetőleg öntözzük. Nagy melegben, különösen fejlődése kezdetén, valamint a virágzás, terméskötés idején több vizet igényel. Az öntözővízzel ne hűt-sük le erősen a talajt, mert ez lassítja a növekedést.

A talaj iránt nem igényes, de a túlzottan laza szerkezetű homoktalajokat nem kedveli. Középkötött-kötött területeken szépen díszlik, különösen akkor, ha a föld elég meszes. A talaj kémhatására nem érzékeny, az enyhén lúgosat tűri, de inkább a savanyú pH felé tolódik el az igénye. Ez összefügg előfordulási helyével, hiszen erdei növény. Üde, tápanyagban gazdag, még bomló szeives anyagot is tartalmazó helyeken is bő termést ad.

Tápanyagigényes. Szereti a frissen szervestrágyázott területet. Ha a talajnak nagy a humusztartalma, műtrágyázással is beéri. Különösen fontos, hogy a felső, 20-30 cm-es talajrétegben könnyen felvehető állapotban legyenek a tápanyagok. A talaj kondíciójától függően 10 m²-es területre 20-50 kg szerves trágyát adjunk. A szervetlen anyagok közül káliumból és nitrogénből igényli a legtöbbet, viszonylag kisebb a foszforigénye. Egységnyi (10 m²) területre 40-50 dkg pétisót, 30-40 dkg szuperfoszfátot és 25-40 dkg kálisót szórjunk ki.

Termesztése

Közvetlen helyrevetéssel vagy palántaneveléssel szaporítjuk.

Ősszel, az utolsó termények betakarítása után távolítsuk el a fertőzött növénymaradványokat, a többit az egyenletesen kiszórt szerves trágyával, a foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákkal együtt forgassuk be szántással vagy ásással. A talajművelés után hagyjuk nagy hantosán az ágyast, hogy minél több téli csapadék gyűljön össze és jusson a talajba. Tavasszal, a fagy által részben szétmállasztott rögöket egyengessük el. Palántázás előtt rövid tenyészidejű növénnyel hasznosíthatjuk a területet.

Szabadföldi helyrevetésére április végén-május elején kerülhet sor. Palántanevelésre a magokat április közepén vessük el fólia alá. Szebb eredést kaphatunk, ha tápkockában, kis cserepekben neveljük a kis növényeket és földlabdával együtt ültetjük ki. Szálas palántája a paprikához vagy a paradicsomhoz hasonlóan ültethető. A palántanevelés idején 30 °C körüli hőmérséklet szükséges számára. A 4-6 hetes palánták legalkalmasabbak a kiültetésre. A kiültetés előtt néhány napig gyakori szellőztetéssel szoktassuk hozzá a kinti környezethez.

50 cm-es sor- és 30-40 cm tőtávolságra ültessük. A palántákat kiültetéskor kissé mélyebbre helyezzük, mint a palántanevelő ágyban voltak (akárcsak a paradicsomot), utána alaposan, öntözéssel iszapoljuk a gyökerek köré a talajt. A magvakat helyrevetéskor 50x30 cm térállású fészkekbe vagy 50-60 cm-es sortávolságra sorba vessük. Ilyenkor 3-4 cm mély barázdákat húzzunk ki és ebbe szórjuk a magokat, egymástól 2-5 cm-re, majd óvatosan takarjuk be. A csírázáshoz legyen nedves a talaj, szükség esetén öntözzünk. Kelés után, az első kapáláskor a növényeket egymástól 25-30 cm-re ritkítsuk ki. Többször öntözzük, különösen a palántázottat, a helyrevetett kissé jobban bírja a szárazságot. Kapáljuk, hogy ne gyomosodjon és porhanyós legyen a talaj.

A kórokozók közül a dohány mozaik vírus, valamint a verticilliumos tőhervadás fertőzésére számíthatunk. Az állati kártevők közül a levéltetű okozhat gondot. Helyes növényváltással, jó agrotechnikával, folyamatos gyomtalanítással és a beteg tövek megsemmisítésével mechanikai úton is védekezhetünk.

Szedését folyamatosan, az érés sorrendjében végezzük. Az érett termések lilák. Megérve nem maradnak sokáig a száron, rendkívül könnyen lehullanak. Száraz időben, néhány napig a földön is megőrzik frissességüket.

Felhasználása

A burgonyafélék családjának sok fajára, így a Physalisra is jellemző, hogy alkaloidokon kívül glikozidokat is tartalmaz. A termesztett változatok azonban alkaloidmentesek, tehát nem mérgezőét

Termése nyersen is fogyasztható, de Amerikában inkább üdítőitalt, befőttet, lekvárt készítenek belőle, vagy párolva fogyasztják. A teljesen érett termésekről, amelyek érintésre lehullanak vagy már a földön vannak, felhasználás előtt távolítsuk el a külső csészelevél-maradványt, azaz a hártyás burkot, és a ragadós terméseket alaposan tisztítsuk meg.

II.
Zsidócseresznye

- Physalis alkekengi L. - narancspiros, szárazkötészetbe
- Physalis peruviana L. - ehető csemege

(más néven: lampionvirág, földicseresznye)

Magas hajtásain élénkpiros, felfúvódott terméses csészéi mint megannyi világító lampion sorakoznak (160. kép). Szárazon a terméság sokáig díszít. Egyes fajai kellemesen édeskés, savanykás ízűek, mazsolapótlóként fogyaszthatok. Kiskertünk árnyas részébe való.

Származása, elterjedése. Közép-, dél-európai faj. Melegégövi növény, ezért elsősorban a déli meleg országokban terjedt el. Hazánkban vad változata árnyas erdeinkben fordul elő.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Virágkötészeti felhasználásra, lakásdísznek kisebb mértékben begyűjtik. Termesztésével nem foglalkoznak. Beállottan évenként 40-50 vágószálat ad négyzetméterenként. A Ph. peruviana 1-1,5 kg/m² édeskés, savanykás, ehető termést hoz. Kitűnő nyersen, befőzve és aszalva.

Növénytani jellemzői. Évenként megújuló, lágy szárú évelő. Gyökérzete kúszó gyöktörzs, nagy területeken terjed el. Szára 40-80 cm magas, többnyire elágazás nélküli. Levelei egyesével állnak, középnagyok, szív alakúak, kissé molyhosak. Virágai magánosak, fehérek, többségében önbeporzók. Termése gömbölyű, vörös színű bogyó, amelyet felfúvódott zöld, majd élénkpirosra színeződő csésze vesz körül. Ez adja meg rendkívül díszes jellegét. Magja apró, sima, fényes. Ezermagtömege 1,9-2,4 g. Csirázóképessége 80-90%-os, magja 4-5 évig használható, 14 nap alatt kel ki. Tenyészideje: egész éves növény, érett termése a vetéstől 7 hónap múlva szedhető.

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye: kevés fénnyel beéri, a fák alatti árnyas helyeket szereti. Hőigénye: melegkedvelő ugyan, de a túl magas hőmérséklet fejlődését hátráltatja. Vízigénye: öntözés nélkül szépen díszlik. Talajigénye: a mélyebb rétegű, középkötött vagy lazább, humuszos erdőtalajokat kedveli. Egyébként minden talajon megél. Tápanyagigénye: közepesen tápanyagigényes. Telepítéskor négyzetméterenként 5-7 kg szerves trágyát, 50-60 g kiegészítő vegyes műtrágyát adjunk alá.

Változékonysága, fajtái. A kis ananászcseresznye vadon, erdőben fellelhető alak. Közepes, 30-40 cm magas, kis, piros bogyójú. A 'Szentesi földicseresznye' (FJ) 60-80 cm magas, egyenes szárain nagy, égőpiros felfújt bogyókat nevel, szép, díszes. A perui ananászcseresznye kiterjedt (50-70 cm), elágazó és elfekvő szárain a nagy (3-4 cm), sárgászöld bogyók illatosak és ehetők (161. kép). Felfújt csészéje zöld, majd sárgás színű. A bogyótermések éretten lehullanak. Nem évelő, nem kúszik.

Termesztése. A Ph. alkekengi évelő (eszerint telepítjük, évelő, kúszó gyöktörzse van és árnyékos helyen tenyészik jól). A Ph. peruviana egynyári, május 15. és szeptember 15. között tenyészik. Jó előnövénye mindaz, ami a paprikának. Talaj-előkészítése: őszi ásás, mélyszántás. Tenyészterülete 40-50 x 40-50 cm. Szaporítása úgy történik, mint a paprikáé. 6 hetes sima palántát nevelünk, május 15. táján kiültetjük. Helyrevetését ugyanebben az időpontban végezzük, nyirkos talajba, 2 cm mélyen. Egy fészekbe 4-5 szem mag kerüljön. Vetőmagszükséglete: 1 m² palántavetéshez 2-2,5 g vetőmag szükséges, helyre vetve 25-30 szem mag/m² elegendő. Vegetatív szaporítása: az évelő faj kúszó gyöktörzséből 10-15 cm-es darabokat készítünk, és áprilisban vagy szeptemberben fészkenként 2-3 dugványt 10-15 cm mélyen a földbe helyezünk. Díszítés céljára nagy cserepekbe, edényekbe is ültethetjük, majd földbe süllyesztve neveljük. Ápolása: gyomirtás, talajlazítás. Öntözni csupán rendkívüli szárazság esetén kell az egyéves fajt. Szedése: az évelő faj szárait beérés (színesedés) után szeptemberben tőből kivágjuk. Az egyéves faj ehető bogyóit az érést követően (sárga csésze) szedjük le és használjuk fel. 10-20 napig száraz, hűvös helyen eláll.

Feldolgozása, hasznosítása. Pirosán égő „lampionjai" átellenes fényben valósággal világítanak. Ágyasban, sornövénynek, utcakertben, bemutató-, iskola-, hobbi- és díszkertben edényekben, cserepekben egyaránt nagyon mutatós. Szárazkötészetben nélkülözhetetlen. Kitűnő vázadísz. Színes bogyója pedig kibontott csészével különleges.

Elkészítése

A perui ananászcseresznye nyers fogyasztásra egészséges és tápláló. Felhasználás előtt a burokleveleket eltávolítjuk, a gyümölcsöt megmossuk (ragadós), gyengén édeskés, savanykás ízű csemege.

• Perui ananászcseresznye-befőtt. A megtisztított, megmosott cseresznyéket üvegbe rakjuk. Cukros szirupot készítünk, melegen a gyümölcsre öntjük, kevés szalicilt hozzáadva az üvegeket lezárjuk. Gyöngy özésig dunsztoljuk. Friss fogyasztásra cukros szirupban is megfőzhetjük. Hidegen tálaljuk.

• Mazsola perui ananászcseresznyéből. A burokleveleitől megtisztított és megmosott gyümölcsöt napon vagy tűzhely fölött megaszaljuk.