Terebess: vadon termő zöldség-gyümölcs
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Vadalma
Malus sylvestris

A vadalma erdős, bokros részek, legelőszélek, a mezőgazdasági kultúrák eróziós térségeinek jellegzetes, magányosan élő fája. A nemes almának - mely Szabolcsban tömegesen termő, de az egész ország területén otthonos - az őse, illetve szülőanyja. Jó ellenállóképessége miatt a vadalma ma is nevelhető a nemes alma alanyául. Az alig 10 m magasságra növő tövises, ágas-bogas cserjeszerű fa szinte áthatolhatatlan koronával Európa-szerte előfordul. Levelei oválisak, lekerekítettek, kihegyezett csúcsúak és fogazott szélűek. Virága fehér színű, amely a későbbiek folyamán sárgára változik. A vadalma gyümölcse fanyar, az érzékszervekre kellemetlenül hatóan savanykás. A gyümölcsnek ez a jellegzetes íze és mérete az, ami elsősorban meghatározó módon különbözteti meg a vadalmát a kerti almától. Gyümölcse vitamindús, tartósítása a következő módon ajánlatos:

Vadalmaszörp

Anyagszükséglet: 4 kg alma, 2 kg cukor, 5 g törött fahéj, 3 db citrom leve, 1 db citrom héja, 5 g szegfűszeg.

A legjobb ízű szörpöt félig érett vadgyümőlcsből nyerjük. A megmosott, meghámozott vadalmát kettévágjuk és zománcozott edénybe téve annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje. Közepes tűzön felfőzzük, míg a gyümölcs teljesen meg nem puhul, szét nem fő. Majd edénnyel együtt középlangyos helyiségben elhelyezzük. Két-három napig állni hagyjuk. Utána ruhán keresztül lecsurgatjuk a levét, átnyomkodjuk a masszát. Ugyancsak zománcozott edényben egy-két dl víz hozzáadásával felfőzzük a cukrot. A felfőzött cukrot olyan arányban vegyítsük az almaléhez, hogy 1 literhez 7 dl cukorlé jusson. Az összevegyített levet ismét feltesszük forrni, beleöntve a fahéjat, citromhéjat, szegfűszeget, citromlevet. Mintegy fél órai forralás után szűrőruhán ismét átszűrjük, és üvegekbe öntjük. Erősen ledugaszolva sötét helyen sokáig tárolható.

II.
Vadalma
Malus silvestris (L.) Mill., Pyrus malus L.

Termőhelyi igénye: Szárazságtűrő, fényigényes fafaj. Főleg a középhegységi karszterdőkben és száraz tölgyesekben fordul elő. Talajban nem válogat. Homokos, törmelékes vagy sziklás és szikes talajokon is megtalálható.

Alakja: Rendszerint csak harmadrendű fává nő meg. Törzse rövid, görbe, gyakran ormos. Növekedése lassú.
Gyökere: Szerteágazó.
Kérge: Fiatalon sima, szürke, később cserepesen repedezik.
Rügyei: Hajtáshoz simulók, szórt állásúak, pirosak, a rügypikkelyek széle gyengén pelyhes.
Hajtásai: Barnák, rövid hajtásai tövisben végződnek.
Levelei: Tojásdadok, fűrészes szélűek, alul molyhosak.
Virágai: Április-májusban virítanak. A szirmok rózsaszerűek, a porzók sárgák.
Termései: 4-6 cm nagyságúak, éretten sárgák vagy pirosak, fanyar ízűek. Szeptemberben érnek. Régen a vadalma apró, fanyar gyümölcsét aszalták vagy ecetnek, bornak gyűjtötték.
Fája. Szórt likacsú, színes gesztű, kemény, nehéz. Szijácsa széles vörösesfehér, gesztje vörösbarna. Az évgyűrűi elmosódottak, hullámosak. Nehezen megmunkálható fáját a bútor- és esztergályos kisiparban használják.

III.
Hagyományos almafajták
http://www.ecolinst.hu/html/gyum/alma.html

Nyári érésűek

Charlamovszky (Oldenburgi hercegnő):
Július végétől augusztus közepéig érik, néha augusztus végéig is eltartható. Középnagy, néha jóval nagyobb gyümölcse másodrendű csemege, elsőrendű piaci és háztartási minőségű. Alakja lapos gömb alakú, szép termetű, egyik oldalán néha hízottabb. Bőre vékony, szívós, sima, finoman hamvas, ledörzsölve elég fényes, fehéren sárgás, napos oldalán lángos-piros, csíkos.
Fája eleinte buja növekedésű, edzett, korán és igen bőven termő, felfelé törekvő ágaival szellős, félgömbalakú koronát nevelő. Közepes- és magas törzsű fának való. A nyesést kevésbé tűri. Mindenütt jól díszlik. Gyümölcsei jól állják helyüket a fán.

Kecskeméti vajalma:
Július második fele és augusztus vége közötti időben érik. Közepes nagyságú, néha kisebb gyümölcsei elsőrendű piaci és háztartási, másodrendű asztali minőségűek. Alakja hengeres-kúpos, majd tojásdad gömbölyű, szabálytalanul boltozódott. Bőre vékony, sima, ragyogó fényes, sokszor egész felülete rikító pirossal van bemosva vagy szelídebb pirossal belehelve, közben élénkebb pirossal szakadozottan csíkozva. Fehér húsa a bőr alatt rózsaszínben játszó.
Fája erős növekedésű, edzett, nem nagyon korán, de azután bőven termő, sűrű lombozatú, magas koronát alkot. Mindenféle alanyon jól díszlik. Közepes- és magas törzsű fának, bokoralakú fának is alkalmas. Melegebb vidéken, homoktalajon kitűnően terem. Gyümölcsei jól állják helyüket a fán.

Nyári csíkos fűszeres alma (Fahéj alma):
Augusztus legvégén érik, de néha novemberig is eltartható. Kis vagy középnagy gyümölcsei elsőrendű asztali és háztartási minőségűek. Alakja zömök, tojásdad vagy kúpos gömb-alakú, egyik oldalán kissé hízottabb. Bőre finom, fényes, kissé hamvas, értével élénksárga, amely azonban csaknem egészen kárminpiros, szakadozott csíkokkal sűrűn be van csapkodva.
Fája fiatal korában vígnövésű, edzett, korán és bőven termő, visszahajló ágai terebélyes, szellősebb koronát alkotnak. Mindenféle alanyon jól díszlik, de nagy fát nem növel. Közepestörzsű és bokoralakú fának való. Gyümölcsei igen jól állják helyüket a fán.

Nyári fontos (Tükör alma, Lothringer Rambour):
Augusztus végétől érik s néha októberig is eltartható, nagy vagy igen nagy gyümölcsei elsőrendű piaci, kiváló háztartási, de másodrendű asztali minőségűek. Laposdad gömbalakja egyik oldalán hízottabb. Sima, fényes héja napos oldalán aranysárga, nagyrészt szakadozott kárminpiros csíkokkal becsapkodva, pirossal belehelve.
Fája edzett, erőteljes növekedésű, terjedelmes, szabálytalan koronát alkot. Korán és eléggé bőven terem. Mindenféle alanyon jól díszlik, közepes törzsű vagy bokor alakú fának való. Nagy gyümölcsei miatt széltől védett helyet kíván. Az Alföldön homoktalajon is jól díszlik.

Pamut alma:
Július második felétől augusztus elejéig érik. Középnagy, néha kisebb, néha nagyobb gyümölcsei elsőrendű piaci és háztartási, másodrendű asztali minőségűek.
Alakja kúpos gömb alakú, laposan bordázott felületű. Bőre gyengéd, sima, kissé zsíros tapintatú, bágyadtan fénylő, zöldessárga, napos oldalán igénytelen pirossal belehelt kevés, élénkpiros csíkokkal tarkázott.
Fája edzett, mérsékelt növekedésű, korán és igen bőven termő, magas, szellős koronát alkotó. Mindenféle alanyon jól díszlik, magas törzsű és bokor-alakú fának is alkalmas. A kötöttebb talajt kedveli, de a homokon is jól díszlik. Gyümölcsei elég jól állják helyüket a fán.

Piros Asztrakáni (Asztraháni):
Középnagy, néha nagyobb, laposabb gömb alakú, karmazsin-pirossal majdnem teljesen bevont, Július közepétől érő, ledörzsölve fényes, gyümölcse elsőrendű piaci és háztartási alma.
Fája mérsékeltebb növekedésű, edzett, korán és igen bőven termő. Helyben nem válogat. Gyümölcsei jól állják helyüket a fán. Fokozatosan szüretelendő. Közepes törzsű és bokor alakú fának egyaránt alkalmas.

Virgíniai rózsaalma:
Július-augusztusban érik. Középnagy, néha jóval nagyobb gyümölcsei elsőrendű piaci és háztartási, másodrendű asztali minőségűek. Alakja lapos, néha kúpos gömb alakú, ritkábban bordás vagy szegletes boltozódású. Bőre sima, szelíden hamvas, ledörzsölve ragyogó fényes, értével világossárga, napos oldalán szelíd-piros, szakadozott csíkokkal ritkásan becsapkodott.
Fája fiatal korában buja, de rövid növésű, igen edzett, korán, rendesen és igen bőven termő, sűrű, magas gúla alakú koronát alkotó. Mindenféle alanyon és faalakban haszonnal ültethető. A kötöttebb, nyirkosabb talajt kedveli, de az Alföldön a homokban is megterem, ha az nyáron sem szárad ki. Gyümölcsei szélállóak.

Őszi érésű fajták

Gravensteini alma:
Októbertől december közepéig érő, minden tekintetben elsőrendű minőségű. Nagy vagy igen nagy gyümölcsei kúpos, majd laposas gömb alakúak, kelyhes végükön sokszor az oldalaira is lehúzódóan bordázottak. Bőre finom, zsíros tapintatú, fénylő, értével aranysárga, napos oldalán piros, pirossal csíkozott. Húsa kitűnő zamatú, fehéres színű.
Fája görbén növekedő, terebélyes, szabálytalan koronájú, korán és bőven termő. Minden alanyon jól díszlik. Közepes fának való. Erősebb szelek ellen védett helyet kíván, nyirkosabb talajt, magasabb fekvést, párateltebb levegőt kíván. Hazánk északi tájaira való.

Lángos bíbornok (Lángos fehér bíbornok):
Gyümölcse nagy vagy jókora nagy, kerek gömbölyű, néha magas hengeres, csúcsosodó, egyik fele hízottabb. Bőre finom, zsíros, sárga, napos oldalán lángos-pirossal csíkozott, Másodrendű csemege, de elsőrendű piaci és háztartási minőségű. Érik októbertől februárig. Nem fonnyad.
Fája középnagy, kuszáltabb ágazatú terebélyes koronát nevel. Homoktalajon is jól díszlik. Közepes törzsű vagy bokor- és alakfának való. Gyümölcse a szelet elég jól állja a fán.

Téli érésű fajták

Ananász renet (Citromalma):
Valószínűleg Hollandiában keletkezett.
Szeptember végén szedik, november-decemberben fogyasztják. Igen bőven terem, elég korán termőre fordul. Bőven virágzik és jó virágport ad. Jó porzó fajtái a Cox narancs renet, Parker pepin, Téli arany parmen.
Gyümölcse középnagy, de gyakran sok közte az apró; alakja hengeres-kúpos. Színe eleinte sárgászöld, majd aranysárga, jellegzetesen dudoros, jellegzetes zöld pontozással. Kocsánya középhosszú, fás, széles, sekély mélyedésben. Csészemélyedése sekély. Héja sima, vékony, finom, száraz tapintatú. Húsa sárgás, elég kemény, tömött, de értével gyöngéd és porhanyó. Leve bő, cukros. Kellemes ízű, fűszeresen savas. 3 C° felett tartható el, nyomásra közepesen érzékeny.
Fája mérsékelt növésű. Koronája magasbatörő, sűrű, sok termőrésszel. Levele tojásdad, pálhája keskeny, lándzsás. Növekedése igen gyenge, az almamoly károsítja. Termőhelyre igen igényes. Kellően nyirkos, termékeny, kötött földben díszlik a legjobban. Homokos talajra nem való. A gyümölcsritkítást meghálálja.

Batul (Mosolygó Batul):
Hazai eredetű kitűnő fajta. Neve állítólag a ,,patul" (románul boglya- vagy kalangyafenék) szóból származik. Népies tarolási módja elterjedten a boglyák alján történt (Mohácsy Mátyás). Erdélyben már a XVII. században is ismert és elterjedt volt.
Későn, október elején szedhető (száraz területen már szeptemberben) novembertől januárig érik, hűvös helyről származva a meleg tavaszig is fonnyadás nélkül eltartható, nem kényes alma. Igen jól tárolható, nemcsak hűtőházakban, hanem egyszerű módon szobában vagy veremben is, viszont gyümölcshéja tárolás közben hajlamos a barnulásra.. Gyümölcse középnagy, néha nagyobb vagy kisebb. Szállításnál nyomásra érzékeny. Lapos gömb alakú, szabályos szép alma. Húsa fehér, kemény, roppanó, bőlevű, jellegzetesen üde ízű, különleges zamatú. Illata középerős. Bőre finom, sima, fényes, értével szalmasárga, napos oldalán ragyogó pirossal mosott vagy szelíden belehelt.
Fája igen edzett, későn, de azután rendesen és igen bőven termő, igen nagy, hatalmas, felfelé törekvő sűrű ágazatú terebélyes koronát nevelő. A termőrészek elsősorban a fa külső, fiatalabb részein találhatók. Ellenállóképessége nagy, fája edzett. A nyesés nem neki való. Nagyobb folyók mentén, áradásos területeken, az Alföldön is jól díszlik, ha a levegőben is megtalálja a neki szükséges nyirkosságot. Száraz klímában a gyümölcs hamar lehullik. A kötött talajú nyirkos éghajlatú hegyvidék az igazi hazája. Bőven, de gyakran rendszertelenül terem. Gyümölcsei a szelet jól állják a fán. Vadalanyra oltva közepes törzsű, méginkább magas törzsű fának való.
Kicsi, bőrszerű, fényes, kerekded levelei és virágzása miatt fája magas díszítőértékű, házikertekben szoliter fának, vagy kisebb csoportban díszfaként is ültethető. Virága bimbófakadáskor sötétpiros, virágzáskor halványrózsaszín.

Baumann renet:
Van Mons magonca, melyet a világhírű faiskola-tulajdonos Baumann testvérekről keresztelt el. Nagy, néha igen nagy gyümölcseinek alakja gömbölyded, néha ellaposodó, vagy rövidkúpos gömb alakú. Novembertől kezdve január végéig érik. Igen jól szállítható. Elsőrendű asztali, piaci és háztartási alma. Héja finom, kissé szívós, sima, szárazabb tapintatú, aranysárga alapszínen élénk pirossal van befutva és sötétebb pirossal sűrűn csíkozva. Húsa fehéressárga, finom, tömöttes, porhanyó. Leve elegendő cukros, finom savannyal emelt, kellemes ízű. Szára középhosszú, mély üregbe helyezett.
Fája edzett, igen termékeny, közepes nagy; kuszáltabb ágazatú koronát nevel. Bokor-alakú fának, közepes törzsű fának egyaránt jó. Alakfának nevelve is bőven terem. Gyümölcsei a szelet jól állják a fán. Mostoha viszonyok mellett is jól terem. Inkább kötöttebb, némileg nyirkosabb talajt kíván.

Bőralma (Parker Pepin):
Régi angol almafajta, gyümölcsének parás felülete miatt nevezik Bőralmának. Kiegyenlítetten terem, október második felében szedhető, decembertől februárig érik.
Hosszú ideig tárolható, de tároláskor fonnyadásra hajlamos.
Gyümölcse kicsi, lapított gömb alakú, héja parás, sárgásbarna színű, érdes, bőrszerű tapintású. Íze jellegzetesen savanykás, borízű. Vékony héjú, ezért jól aszalható, de tároláskor hamar fonnyad.

Cox narancs renet:
Angliából származik (M. R. Cox), 1850-ben hozta kereskedelmi forgalomba Ch. Turner. A legrégebben termesztett fajták egyike, a világon mindenütt ismertek.
Bőven és rendszeresen terem. Szedésre szeptemberben érett, sem túl korán, sem túl későn nem ajánlatos szedni. 0któbertől januárig érik, januárig fogyasztható, teljes érés előtt is jól szállítható.
Gyümölcse közepes méretű, lapított gömb. Tetszetős színű, íze édes- savas, harmonikus, az egyik legjobb zamatú koratéli érésű fajta. Szaftos, magas cukor-, sav- és aromatartalommal, később kellemesen porhanyós.
Héja sárga, narancsvörös csíkozású. Húsa tömör, félkemény, bőlevű, fűszeres.
Fája közepes vagy erős növekedésű, fiatalon feltörekvő, később széthajló félgömb, koronája sűrűsödésre hajlamos, bár metszés nélkül is szabályos koronát nevel. Virágzata viszonylag kicsi, laza, a nagy virágok bimbózáskor pirosak, citromsárgák, fakadáskor sötét pirosak, virágzáskor fehérek, halványrózsaszínűek. Rövid termőrészei egyenletesen találhatók a korona mindhárom részén.
Talajra igényes fajta, mélyrétegű, középkötött vályog- és öntéstalajt, hűvös, párás éghajlatot igényel, permetezésre érzékeny. Érzékeny a lisztharmatra és az almamolyra, tárolás alatt a keserűfoltosságra. Védett, meleg fekvést kedvel.

Csillagos piros renet:
Érési ideje október-január. Középnagy, elsőrendű csemege és piaci gyümölcs. Alakja laposdad gömbölyű. Bőre sima, sápadt szalmasárga alapszínű, amelyet szinte teljes egészében élénkebb vagy sötétebb karmazsinpiros takar. E piros színben szürkés pontok láthatók, melyek úgy tűnnek szemünkbe, mint egy piros mennyezetre szabályosan elszórt parányi csillagok. Húsa fehér, rendszerint kissé rózsás árnyalattal.
Fája edzett, erőteljes fejlődésű, elég korán és bőven termő. Koronája elég szellős ágazatú, terebélyes, de csak középnagyságra fejlődő. Mindenféle alanyon egyaránt jól díszlik. Inkább a kötöttebb, nyirkosabb talajt kedveli.

Daru sóvári (Daru alma):
Október vége felé kezd érni és március végéig is eltartható. Nagy vagy gyakran igen nagy gyümölcsei elsőrendű piaci és háztartási gyümölcsök. Alakja kúpos gömb alakú. Oldalain laposan bordázott bőre szívós, kissé zsíros tapintatú, sötétpiros csíkokkal szakadozottan csíkozott.
Fája edzett, erőteljes növekedésű, kissé későn fordul termőre, de azután igen bőven terem. Magas törzsű és közepes törzsű fának való. A nyesést nem szereti. Kötöttebb, nyirkosabb talajban díszlik a legjobban Gyümölcsei jól állják helyüket a fán.

Elzászi piros renet:
Érési ideje december-január, de hűvösebb helyekről tavaszig is eltartható. Középnagy gyümölcsei csaknem kitűnőleg elsőrendű csemege és piaci minőségűek. Szabályos, csonkakúpos gömb alakú gyümölcsének bőre sima, elég fényes, majdnem egész felületén barnáspirossal bemosott, sötétebb pirossal szakadozottan csíkozott. Sokan könnyen a Batullal tévesztik össze. Húsa kitűnő, fűszeres zamatú.
Fája mérsékelten nő, edzett, elég korán, azután bőven termő, elég szellős, de nem nagy koronát nevelő. Minden alanyon jól díszlik. Talajban, fekvésben nem válogat. Homokon is kitűnő terméseket ad. Gyümölcsei a szelet jól állják a fán.

Entz rozmaring:
Decembertől késő tavaszig is eltartható. Nagy, néha jókora nagy gyümölcsei hosszú, tompakúpos alakúak, egyik oldalán néha hízottabb, mint a másikon. Másodrendű asztali, elsőrendű piaci és háztartási minőségű. Bőre szívós, sima, kissé zsíros tapintatú, zöld, értével sárgásabb alapszínű, napos oldalán szelíd pirossal bemosott.
Fája egészséges, buja növekedésű, edzett, nem korán, de ha megfelelő helyen áll, később rendesen és eléggé bőven termő. A nyirkosabb talajt kedveli. A nyáron sem kiszáradó homokon is kitűnően díszlik. Közepes- törzsű és bokoralakú fának való. Még nincs eldöntve, hogy a Húsvéti rozmaring, a Honti alma, Téli citrom alma elnevezés alatt forgalomban levő fajtákkal azonos-e.

Húsvéti rozmaring (Húsvéti piros rozmaring):
Hazai eredetű fajta, de pontos származása bizonytalan: a Duna-Tisza közéről, mások Hont vármegyéből származtatják. Országosan ismert és elterjedt fajta volt még a század közepén, mára azonban szinte teljesen elfelejtődött.
Az Entz rozmaringtól sokak szerint abban különbözik, hogy alakja nem olyan csúcsos, annál nagyobb, világoszöld alapon nagyobb a piros folt és tovább, májusig is eltartható.
Legnagyobb előnye igénytelensége és rendkívül jó tárolhatósága. Rendszeresen, bőven terem, a szakaszosság jellemzi, de ezt csak a kisebb termés jelzi. Terméshullásra nem hajlamos. Nagymértékben tűri a szélsőséges éghajlati változásokat, és bár kedveli a nedvességet, alkalmazkodóképessége révén szinte minden talajon megél.
Szeptember második felétől október végéig szedhető, decembertől áprilisig érik.
Gyümölcse zöldessárga, a napos oldalán piros színű. Héja vastag, jellegzetesen zsíros tapintású. Ez a viaszréteg segíti elő jó tárolhatóságát. Húsa zöldesfehér, kemény, leves, íze alig savanykás, illata gyenge, de jellegzetesen fűszeres. A tárolás végén kásásodásra hajlamos.
Igen nagyvirágú, egy-egy tömött virágzatban átlagosan hat virágot is találunk, mely bimbózáskor citromsárga, rózsaszín, majd fakadáskor sötétpiros, virágzáskor pedig hófehér, kis rózsaszínes árnyalattal a közepén.
Virágzása és habitusa miatt díszfaként is ültethető. A Batullal ellentétben termőrészeit az idősebb részeken hozza. Erőteljes növekedésű, különlegessége virágzatán kívül sűrűn paraszemölcsös vesszője és nagy, molyhos, sötétzöld levelei.

Jász vadóka:
Gyümölcse középnagy, vagy jóval kisebb. Szabálytalan gömb alakú. Az őszi szedéstől nyár elejéig eltartható. Elsőrendű piaci és háztartási és másodrendű asztali minőségű.
Fája fiatal korában erős növekedésű, igen edzett, nagy, terebélyes koronát alkotó, elég korán és igen bőven, csomókban termi meg a gyümölcsöt. Vadalanyon magas törzsű fának való. A kötöttebb, nyirkosabb talajt kedveli. Gyümölcsei még a legerősebb szelekkel is dacolnak.

Jonathán:
A nemesítője Philippe Rick először New Esopus Spitzenbergnek nevezte ezt az újdonságot az 1800-as évek elején, később azonban Jonathanra változtatta. A Jonathan 1882-ben került magyar földre és azóta is igen népszerű.
Gyömölcse középnagy, néha igen nagy, kúpos gömb alakú. Kitűnőleg elsőrendű asztali, piaci és gazdasági alma. Bőre finom, vékony, ledörzsölve fényes, csaknem az egész felület eleinte homályos, később derűsre változó pirossal van bemosva, vérpiros csíkokkal becsapkodva. Íze, zamata kitűnő. Erik novembertől januárig.
Fája mérsékelt növekedésű, gyenge, vékony gallyazatú. Edzett, korán és bőven terem. Helyben, talajban nem válogatós, mégis a kötöttebb, nyirkosabb talaj inkább való neki, de homokon is jól terem. Hibája, hogy a lisztharmat nagy mértékben megtámadja. Minden alanyon jól díszlik, bokor- és alakfának, közepestörzsű fának való. Gyümölcsei jól állják a szelet a fán.

Kanadai renet (Reinette du Canada , Kanadarenette, Párisi Rambourreinette):
Ismeretlen eredetű régi gyümölcsfajta. Bereczki Máté halhatatlan gyümölcsészünk szerint maguk az amerikai gyümölcsészek sem merik elvitatni, hogy ezen kiváló almafajta Kanadából származik. Ma a külföld is Canadai renet néven nevezi ezen almafajtát.
Novembertől tavaszig érő, bujanövésű, korán termőre forduló, szétálló koronájú, minden alanyon egyaránt jól díszlő, bárminő alakra jól nevelhető, mégis közepes törzsű, bokoralakú vagy alakfának a legjobb nevelni.
Nagy, néha igen nagy gyümölcsei jól állják helyüket a fán. Alakja igen változó, majd hosszasnak és hengeresnek látszó, gömb-alakú, majd rövid kúpos, kerekdedsége ritkán szabályos, mivel rajta kelyhes végétől száras végéig szembetűnő nagy széles és lapos bordák húzódnak, s aztán egyik oldala többnyire hízottabb is, mint a másik. Zöme általában a középtájra esik, honnét kelyhe felé fogyva többnyire igen tompa kúpban végződik, szára felé pedig jól kidomborodva igen széles talpat alkot. Szára rövid, elég vastag, fás, alig emelkedik ki a szármélyedés színvonaláig, szármélyedése többnyire sugras rozsdával bevont. Kelyhe nagy, nyílt, vagy félig-nyílt.
Bőre elég finom, sima, kissé érdestapintatú, elején sárgászöld, -értével szalmasárga vagy élénk citromsárga. Elég sűrűen és szembetűnően pontozott, rozsdafoltok és alakzatok leginkább csak a szármélyedésben fordulnak elő, némely vidéken és némely időjárással azonban sűrűbb vagy ritkább rozsdahálózat is látható a gyümölcs felületén. Húsa sárgásfehér, finom, gyöngéd, meglehetős tömött, leve bő, finom savannyal emelt, kellemes fűszeres ízű.
Fája eleinte buja növésű, korán és bőven termő, szétálló koronájú. Minden talajon elég jól díszlik, de mégis inkább nyirkosabb talajban érzi magát a legjobban. Hibája, hogy ilyen helyen szigorú télen könnyen elfagy. Gyümölcsei elég jól allják helyüket a fán.

Karmelita renet:
Októbertől márciusig eltartható, középnagy vagy valamivel nagyobb gyümölcsei kitűnőleg elsőrendű minőségűek. Alakja magasnak látszó kúpos gömb alakú, szép, szabályos termetű. Bőre kissé vastag, szívós, sima, elég fényes, értével sárgászöld, amely azonban pirossal mosott, szakadozottan csíkolt. Húsa sárgás.
Fája erős növekedésű, felfelé törekvő, szellősebb koronát alkotó. Alanyban nem válogat. A kötöttebb, nyirkosabb talajon jobban díszlik, mint a homokos vagy száraz jellegűn. Mindenféle talajon haszonnal termeszthető. A szél nem tesz benne kárt.

Kasseli nagy renet:
Gyümölcse kissé laposas gömb alakú, szára hosszú, vékony. Decembertől a tavaszi hónapokig érik. Többnyire középnagy, ritkábban nagy. Fája igen edzett, erős növekedésű, elég korán és csaknem évenként igen bőven terem. Koronája sűrű ágazatú, gömb alakú. Talajban, fekvésben nem válogat. De inkább közepes- vagy magas törzsű fának való Gyümölcsei az erősebb szelekkel is jól dacolnak.

Landsbergi renet:
Gyümölcse középnagy, de gyakran nagyobb. Novembertől érik, de tavaszig is eltartható, elsőrendű asztali és piaci minőséget ad. Alakja belapított gömb alakú, szabályos. Bőre napos oldalán gyöngéd pirossal mosott vagy csíkozott.
Fája igen erős növekedésű, edzett, igen bőven termő, inkább a nyirkosabb, kötöttebb talajt kedveli. Gyümölcsei jól állják helyüket a fán. Hibája, hogy a lisztharmat nagymértékben megtámadja.

Leánycsöcsű alma:
Kora tavaszig jól eltartható. Gyümölcse középnagy, vagy nagy, hosszúkás, igen tetszetős küllemű. Héja vékony, fénylő felületű, alig viaszos, inkább száraz tapintású. Zöldessárga alapszíne a napos oldalon csak kevéssé pirosodik be. Húsa sárgásfehér, elég kemény, utóérő, közepesen leves, borízű, kellemesen fűszeresen savanykás.

Londoni pepin:
Érik novembertől áprilisig. Középnagyságú, ritkábban jókora nagy, elsőrendű asztali, piaci és háztartási minőségű. Széles gömb alakú, kelyhes végén bordázott, sima zsírosbőrű, értével citromsárga, napos oldalán barnapirossal mosott. Kitűnő, fűszeres ízű.
Fája mérsékelt növekedésű, edzett, korán ás bőven termő, koronája ritkásabb lombozatú. Doucinra oltva jobban nő, mint vadalanyon. Bokor-alakú fának vagy közepestörzsű fának való. Nyirkosabb, kötöttebb talajon díszlik a legjobban. Gyümölcsei jól állják helyüket a fán.

Magyar tányér alma:
Hazai származású, edzett, igénytelen gazdasági fajta. November-januárban érik, de hűvösebb tájakon tavaszig is eltart.
Nagy, vagy igen nagy gyümölcsei harmadrendű asztali, elsőrendű piaci és háztartási minőségűek. Alakja szélesen lapos gömb alakú. Egyik oldalán hízottabb. Bőre szívós, sima, értével zsíros tapintatú. Élénk sárgaszínű. Napos oldalán pirossal árnyalt, élénkebb pirossal becsapkodott.
Fája erőteljes növekedésű, nagy, terebélyes koronát alkotó. Korán és igen bőven terem. Talajban nem válogat, de mégis a kötött, nyirkos hegyi talajt kedveli. Gyümölcsei jól állják helyüket a fán.

Muskotály renet:
Decembertől februárig érő elsőrendű csemege és piaci gyümölcs. Középnagy gyümölcse kúpos gömb alakú. Kissé szabálytalan. Bőre kissé érdes tapintatú, élénkpirossal, sötétpirossal csíkozott, becsapkodott.
Fája lassú növekedésű, edzett, korán és neki alkalmas helyen igen bőtermő. Koronája sűrűbb ágazatú, elterebélyesedő, kisebb alakú. Inkább a kötöttebb talajú, páratelt levegőjű hegyesebb vidékre való. Minden alanyon jól díszlik, de mégis bokoralakú fának, legfeljebb közepes törzsű fának alkalmas.

Nemes masáncki (Borsdorfi, Masánczki alma):
November-decemberben érő, de tavaszig is eltartható, kicsiny vagy közepes nagyságú, elsőrendű piaci és asztali minőségű alma. Mint a Batul, ez is vermekben is nagyon jól eltartható. Alakja gömbölyded vagy néha tompakúpos. Bőre sima, fényesedő, aranysárga, napos oldalán pirossal mosott. Húsa tömött, édes, kissé borízű, kellemes aromájú.
Fája lassúbb növekedésű, edzett, nagy terebélyes koronát alkotó. Későn fordul termőre, de igen bőtermő, rendszeresen terem. Kötöttebb, nyirkosabb talajt, párateltebb levegőt, magasabb fekvést kedvel. Magas- vagy középtörzsű fának való. A nyesést nem kedveli. Gyümölcsei a szelet jól állják a fán.

Nemes sóvári:
Októbertől decemberig érik, de hűvösebb tájakról tavaszig is eltartható. Közepesnél nagyobb gyümölcsei kitűnőleg elsőrendű csemege és piaci minőségűek. Alakja kissé belapított gömbölyű. Egyik oldala rendesen hízottabb. Bőre sima, finom, hamvas, ledörzsölve fényes. Értével viaszsárga alapszíne halványpirossal van bevonva. Húsa hófehér, a bőr alatt pirosba játszó, kitűnő zamatú.
Fája edzett, eléggé víg növekedésű, korán és bőven termő, terebélyesedő ágaival magas gömb alakú koronát nevel. Mindenféle alanyon jól díszlik.
Alakfának, magas törzsű fának egyaránt alkalmas. Gyümölcsei jól állják helyüket a fán. Kötöttebb, nyirkosabb talajon, párateltebb levegőben érzi magát a legjobban.

Nemes szercsika (Szabadkai nagyszercsika):
Délszláv eredetű. Szeptember végén, október elején szedhető, decemberben kezd érni, de tavaszig is eltartható. Elsőrendű piaci és háztartási, majdnem elsőrendű asztali gyümölcs. Nagy, vagy középnagy gyümölcsei lapos gömbölyűek, kissé féloldalasak, szabálytalanul bordázottak. Héja sima, zöldessárga színű, ritkás barna pontozattal. Húsa sárgásfehér, tömött és gyengén leves. Édes, kissé borízű.
Fája középerős növésű, terebélyes gömb alakú koronát képez. A tápdús, kötöttebb vagy homokosabb nyirkos földet kedveli. Közepes vagy magas törzsű faalakban nevelendő. Gyümölcsei a szelet elég jól állják a fán.

Pázmán alma (Török muskotály):
A Felvidék termékeny völgyeiben különféle névvel illetett fajta. Valószínűleg kis-ázsiai (balkáni), török eredetű. Szeptember végén szedik, októbertől késő tavaszig fogyasztható. Gyümölcse nagy vagy középnagy, gömbölyded, kissé ferdén nyomott. A gyümölcs héja vastag, érdes felületű, igen viaszos. Húsa zöldesfehér, leves, édes-borízű, savanykás, kellemesen fűszeres.
Fája erőteljes, gyors növekedésű, edzett és télálló, koronája terebélyes, kuszált ágrendszerű.
Korán termőre fordul, de gyengén terem. Betegségre elég érzékeny. Két változata a Sárga pázmán és a Zöld pázmán alma.
Lippai és Angyal szerint a Boszmán vagy Boszniai alma is a Pázmán alma.

Ribston pepin:
Október-január között érik, de áprilisig is eltartható. Középnagy vagy jóval nagyobb gyümölcsei minden tekintetben elsőrendű minőségűek. Alakja kúpos vagy lapos gömb alakú. Bőre vastagabb, érdes tapintatú, sötét aranysárga alapszínén homályos vörössel csíkozott, kármin-piros foltokkal mosott.
Fája erőteljesebb növekedésű, kissé igényes, mert mérsékelt meleg vagy hűvöses éghajlatot, párás levegőt, erőteljes nyirkos talajt kíván. Száraz helyre nem való. Minden alanyon jól díszlik, mindenféle faalakban korán ás igen bőven terem. Gyümölcse a szelet kevésbé jól állja a fán.

Sárga belle-fleur (Sárga szépvirágú, Jelova):
Nagy, vagy igen nagy gyümölcsei szabálytalan tojásdad alakúak. Elsőrendű piaci és csemege gyümölcs, amely novembertől kezdve márciusig érik.
Fája erőteljes, eléggé edzett, bőven termő, ágai hajlékonyak, lefelé görbültek, koronája középnagy, kuszált ágazatú. Minden alanyon egyaránt jól díszlik. Közepes törzsű fának, bokoralakú fának kiválóan alkalmas. A kötöttebb, nyirkosabb talajt, a párateltebb levegőt kedveli, de a homokon, ha az nyáron is elég nyirkos, kitűnően fejlődik.

Sikulai alma:
Hazai eredetű fajta. Októberben szedhető, decemberben kezd érni, de hűvös helyről júniusig is eltartható. Nagy, néha (idősebb fákon) igen nagy gyümölcse elsőrendű csemege, kitűnőleg elsőrendű piaci és háztartási minőségű.
Szabályos, néha lapos gömb alakú, egyik oldalán hízottabb. Bőre szívós, finom, bágyadtan fénylő, az egész gyümölcs sötét-pirossal van bemosva és csíkozva, amely értével derült vérpirossá változik. Húsa tömött, leves, savanykásan édes, fűszeres.
Fája mérsékelt növekedésű, edzett, nagy, elterebélyesedő koronát nevel. Levele vastag, ellenálló. Elég korán, későbben igen bőven termő. Gyümölcseit a vesszők végein hozza, ezért bő termést az idősebb fák adnak. Spontán termő években aprósodásra hajlamos. A nyesést nem szereti.
Minden alanyon jól díszlik, mégis közepes- és magas törzsű fának való. Gyümölcsei a legerősebb szelekkel is dacolnak. A kötöttebb, nyirkosabb vagy legalább nyáron sem kiszáradó talajt, a párásabb levegőt kedveli. Ártéri erdőkben, öntéstalajon is szépen díszlik.

Simonffy piros:
Érési ideje október-december, de hűvösebb tájakon májusig is nagyon jól eltartható. Elsőrendű piaci és háztartási gyümölcsei középnagyok, vagy néha nagyobbak. Alakja többnyire tojásdad gömb alakú. Bőre szívós, sima, hamvas, ledörzsölve ragyogó fényes, az egész felület sötét pirossal van befuttatva, meg sötétebb pirossal csíkozva. Húsa fehér, a bőr alatt pirosba játszó.
Fája igen edzett, buja növekedésű, rendesen és igen bőven termő, koronája szellős, felfelé törekvő, gömb alakú. Mindenféle alanyon jól díszlik. Közepes törzsű vagy bokoralakú fának alkalmas. Talajban nem válogatós, csak abban nyáron is legyen elegendő nyirkosság. Gyümölcsei igen jól állják helyüket a fán.

Téli arany parmen:
Ismeretlen eredetű régi európai fajta, már a középkorban is ismert volt, a XIX. században pedig az egyik legnépszerűbb fajtaként tartották nyilván.
Már korán, augusztus közepétől szedik. Szeptember közepe és vége közötti időben érik, de fogyasztása általában december végéig tart.
Elsőrendű csemege és piaci gyümölcs. Gyümölcse középnagy, idősebb fákon gyakran apró. Alakja gömbölyded, vagy magasnak látszó kúpos gömbalakú. Bőre sima, száraz tapintatú, eleinte zöldessárga, értében élénk aranysárga, napos oldalán piros csíkokkal bevont. Húsa sárgás, kemény, lédús. Íze kellemes savas-édes, jellegzetes, erős illattal és zamattal.
Fája mindenütt jól díszlik, korán, rendesen és igen bőven terem. Fiatal korában erőteljesen, későbben gyengébben nő. A metszést jól tűri, ritkás koronája miatt célszerű is már korán ifjítani. Rövid termőrészeit a vázágakon hozza. Virágja kisebb, mint a Húsvéti rozmaringé, bimbózáskor rózsaszín, piros, fakadáskor sötétpiros, virágzáskor rózsaszín.
Inkább a nyirkosabb talajt kedveli, szárazságban a termés aprózódásra hajlamos. A té1i fagytól hamar szenved. Jobban kedveli a szél és fagyvédett, meleg fekvést. Hibája, hogy a gombabetegségek, és az almamoly elsősorban és nagymértékben megtámadja. Gyümölcse a szelet nem jól állja a fan. Fájáról fokozatosan szedjük le.
Házikertbe jó pollenadósága és ízletes termése miatt alkalmas. Jó adottság, hogy rövid termőrészeket nevel, ezért alakfának is alkalmas.

Téli piros pogácsa:
Származása ismeretlen, de magyar fajtának tartják. Az alföldi szőlős kertekben is ültették, a szőlő közteseként. Október második felében szedik: minél később, annál kevésbé fanyar. Érik novembertől áprilisig. Igen jól tárolható, akár egyszerű hűvös szobában is. Igen jól szállítható, nyomásra egyáltalán nem érzékeny. Elsőrendű piaci és háztartási, másodrendű asztali minőségű. Nagy gyümölcse lapos. Bőre finom, fénylő, kissé zsíros tapintású, értével alapszíne sárga, ezt azonban a csaknem kárminpiros csíkok, pettyek, bemosások eltakarják. Gyümölcshúsa fehér, félkemény, leves. Íze kellemes fanyarkás, savas-édes, szomjoltó fajtának ismerik. Illata kellemes, középerős. Ecetet is készítettek belőle.
Fája erős, néha buja növekedésű, rendetlen, nagy, szétterjedő koronát nevelő. Magas törzsű vagy legfeljebb közepes törzsű fának való. Metszés nélkül is szabályos koronát nevel. Legjobban kedveli a nyirkosas, homokos lapályú talajt, de rendkívül jó alkalmazkodóképességű, igen életerős, ellenálló, erős növekedésű, igénytelen fajta, mind a szárazságot, mind a fagyot jól tűri, a talajjal szemben igénytelen. Betegségre alig érzékeny. Elég korán, azután rendszeresen és igen bőven terem. Virágzata középnagy, nagy virágokkal, bimbózáskor citromsárga, sötétpiros, fakadáskor liláspiros, virágzáskor fehér. A termőrészek főleg az idősebb részeken találhatók, de az idős fákon kifelé tolódnak. Gyümölcsei jól állják helyüket a fán.
Házikertekbe elsősorban dekoratív termésük és habitusuk miatt ajánlható.

Török Bálint alma (Roter Stettiner):
Érési ideje november-december, de a hűvös helyeken termesztett gyümölcsei tavaszig is eltarthatók. Nagy, néha igen nagy gyümölcsei elsőrendű piaci és háztartási inkább másodrendű csemege minőségűek. Alakja gömb alakú, rendesen egyik oldalán hízottabb.
Bőre sima, szívós, ledörzsölve fényes, értével sárgászöld, napos oldalán sötétebb, vagy világosabb vérpirossal befestve.
Fája erőteljes növekedésű, nagy ágas-bogas terebélyes koronát nevelő, későbben, de azután rendesen és bőven termő. Közepes- és magas-törzsű fának való. Kötöttebb, főleg a nyirkosabb talajt kedveli. Nyirkosabb homokon is jól díszlik. Gyümölcsei helyüket jól állják a fán.

Zeliz alma:
November-decemberben érő mutatós, sűrű, elmosódott piros csíkozással borított igen jó piaci és háztartási alma. Alakja magas, gömbölyded, vagy ellaposodó, nagysága középnagy, vagy ennél nagyobb vagy kisebb.
Fája elég erős növekedésű, terebélyes, de szellős ágazatú koronát nevel. Közepes vagy magas törzsű fának való. A homokon, ha az nyáron is elegendően nyirkos, nagyon jól díszlik. Gyümölcsei elég jól állják helyüket a fán.

IV.
Fogyasztó alamahéj

Az alma héja sem veszhet kárba – svájci szerzetesek már 600 évvel ezelőtt rájöttek, hogy kitűnő fogyasztószer. Hemicellulóz rostokból áll (ezt liszt formában is előállítható), aminek az a különleges tulajdonsága, hogy saját súlyához viszonyítva 19-szeres vízmennyiséget tud megkötni. Étkezés előtt fél órával kell fogyasztunk belőle, és hatására kevesebbet eszünk, ugyanakkor a zsírégetést is beindítja és szinte kipucolja a bélrendszert.