Terebess: vadon termő zöldség-gyümölcs
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a
Kertek és konyhák indexlapra

 

Húsos som
Cornus mas


Manapság a kertekben és a közparkokban főként díszcserjének ültetik, tél végi sárga virágdísze miatt. Pedig a som igen értékes gyümölcsöt is terem, amelyből - különösen vadas húsok mellé való - kiváló lekvár készíthető. Korábban a házikertekben gyakori növény volt, ma már háttérbe szorult.
A szokványos sombokrokon kívül igen sok, nagy gyümölcsű típusa is van. A Sió-csatorna alsó folyásánál voltak olyan öreg szőlők szélére ültetett idős somfák, amelyek szilva nagyságú gyümölcsöt termettek. Zsennyén (Vas megyében) az alkotóház kertjében 7 m magas, 12 m koronaátmérőjű és 330 cm törzskörméretű somfa ontja a termését.
Piros héjú, tojásdad, hosszúkás, csonthéjas maggal bélelt gyümölcse éretten kellemes ízű és szépen díszítő. Aki talál egy kiemelkedően nagy gyümölcsű sombokrot, az tősarjról szaporíthatja. Magról is felnevelhető, de a magját egy évig rétegezni kell, mert igen nehezen csírázik.
A sombokor alig igényel gondozást, legfeljebb idősebb korában ritkítást.
A som a középhegységek növénye, nálunk mindenütt az erdőszéleken lelhető fel, mert a napos helyet kedveli, árnyékban nem terem gyümölcsöt.

Őshonos, régi kultúrnövény amit a helység és családnevek is igazolnak (Somló, Somlyó, Som, Somos). C-vitamin tartalma 200 mg/100g körül van, karotinban gazdag. Lekvár, szörp, dzsem, kompót készíthető belőle.

Az éretlen termését az olajbogyóhoz hasonlóan már az ókor óta szokás sós vagy ecetes vízben köménymaggal eltenni. Borecetben elrakva a kapribogyót helyettesítheti. Savanyítani is szokták, és vadhúsból készült ételekhez tálalják.

 

Császlói som
Császló belterületén, a "Rácz-kert" nevű gyümölcsösben áll Európa valószínűleg legidősebb sombokra. A 7 méter magas, 1,5 méteres törzsű som korát 400-450 esztendőre becsülik, ezzel a korral az egyik legidősebb fa - vagy inkább óriási bokor - Magyarországon. (A csúcstartó a hédervári Árpád fa, egy kocsányos tölgy, aminek a korát 700 évre feltételezik.) Hatalmas, lapított gömb alakú koronájának alsó ágai a földre hajlanak. A császlóiak még ma is palotakertaljai dűlőnek hívják azt a területet ahol áll, lehetséges, hogy a sombokor egy elpusztult kastély vagy kúria kertjének mementója. A fa környezete az elmúlt időkig meglehetősen elhanyagolt volt, most némileg rendezettebb képet fest. Érdemes ősszel meglátogatni, mert ilyenkor jóízűt lehet falatozni nagyméretű, vörös bogyóiból. A fa egyébként a Túr mellékére kalauzoló túraútvonal kiindulópontja is. 1989 óta védett.
Cornus mas f. csaszloiensis - császlói 'öreg som'

Termesztése Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában jelentősebb. Forma és színgazdag gyümölcsű (kerek, ovális, elliptikus, körte, bordó, viola, sárga, fehér, csíkos). Nagy gyümölcsű fajtái a szlovák Devin és Titus, valamint az osztrák Jolico.
Sárga gyümölcsű: Cornus mas 'Fructu flavo'.
'Variegata': http://www.herrenkampergaerten.de/Vorlagen/Pflanzen/c/Cornus_mas_Variegatabeerenkl.jpg

Cornus mas 'Őszi Tűz' (Áll. elism. 2002, nemesítő.: Schmidt Gábor)
Dr Schmidt Gábor tanszékvezető (Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék, Budapesti Corvinus Egyetem) és dr. Sipos Béla egyetemi docens (Gyümölcstermő Növények Tanszék) kémiai vizsgálatokat végzett hazai húsos som (Cornus mas) fajtákon a beltartalmi értékek (szárazanyag-, ásványianyag-, vas- és cink-tartalom) vizsgálatára tekintettel. Az organoleptikus vizsgálatokkal a fajtákat és vadontermő populációkat sorrendbe állították. A Széchényi Terv támogatásával megvalósuló kutatás eredményeként a legkedvezőbb hús-mag arányt az "Őszi Tűz" somfajtánál tapasztalták (vizsgálták a Jolico, Őszi Tűz, Császlói és egyéb vad típusokat) Az Őszi Tűz régi, népi szelekció, termése körte alakú, ízletes, 2,2-2,8 cm hosszú, bokra bőtermő.
http://disznoveny.uni-corvinus.hu/uploads/RTEmagicC_cornus-mas-oszi.jpg.jpg

Belorusz sárga és piros fajták:http://avflower.com/articles/27aug2005_jpeg/yellow_and_red.jpg

Ukrán (krími) 'Bylda': http://www.mezhenskyjv.narod.ru/foto_sortov/bylda.jpg
http://www.kizil.com.ua/photo/egzotyczny2.jpg

A 'Jolico' osztrák szelekció. Kétszer akkora a termése, mint a rendes somnak, és közben feleakkora a magja. Ettől eltekintve mindenben olyan, mint az alapfaj. Feltétlenül kell mellé viszont egy másik som porzónak. Erre az alapfajt szokás használni.
http://www.eggert-baumschulen.de/cojufru.jpg

http://www.oő-gaertner.at/image.php?image=16

´Schönbrunner Gourmet Dirndl´

Grúzia: http://www.life.umd.edu/emeritus/reveal/pbio/slides15/15667b.jpg

Cseh 'Jantarovű': http://www.drozdin.cz/obr/kyti/cornjantar.JPG

Török: http://resimler.haberler.com/haber/868/yalova-da-kizilcik-senligi-1_b.jpg

Lengyel: http://www.ogrodnik.net.pl/sklep/images/cornus_mas_6.jpg

További fajtákról németül:
http://www.garteninfos.de/wildobst/Dipl2-3.html
http://de.wikipedia.org/wiki/Kornelkirsche

 

Más ehető somok:
japán som - Cornus officinalis (shanzhuyu, savanykás hegyi datolya)
csillag som - Cornus kousa
Porlock som - Cornus `Porlock` (Cornus capitata x Cornus kousa)
kanadai som - Cornus canadensis

Somlekvár:
A kertben álló ehető som bokráról begyűjtött, érett gyümölcsöket kimagozzuk és a gyümölcshúst átpasszírozzuk. A velőt 20-25 percig forraljuk és közben kilogrammonként 80-90 dkg kristálycukrot keverünk hozzá. Ha a cseppentési próba azt mutatja, hogy kocsonyás zselé alakult ki, akkor a lekvárt forrón üvegekbe töltjük és száraz gőzben másnapig pároljuk. A somlekvár a vadhúsok legfinomabb, rafinált zamatú ízesítője.

 

Egy igénytelen, könnyen nevelhető cserje – a som

A különféle somfajtákat általában parkokban vagy kertekben, elsősorban
díszcserjeként ültetik, pedig mint eléggé elterjedt vadon élő cserjék,
kisebb fák, értékes gyümölcsöt is hoznak. Főleg napos domboldalakon és
lomberdők szélén, vágásokban találhatók.
Díszítőértéküket tekintve, igényeik és alkalmazásuk szerint két csoportba
oszthatók. Az egyikbe a télen színes vesszőikkel díszítő, a másikba virágukkal,
őszi lombszínükkel kitűnő fajokat soroljuk. Tarka levelű, színes
vesszőjű fajok is ismertek. A színes vesszőjűeket őszi fásdugványozással
szaporíthatjuk. Ezek márciusban a talajtól 10 cm-re visszavághatók. A virággal
díszítő fajok metszést nem igényelnek, de a nemkívánatos ágakat
tavasszal el kell távolítani. Közéjük tartozik a legismertebb faj, a húsos som
(Cornus mas) is; a többi hasonló jellegű som eléggé ritka. Megemlítendő,
hogy a nagy virágú fajok savanyú kémhatású talajt igényelnek.
Gyümölcstermesztés szempontjából a húsos somnak van a legnagyobb
jelentősége. Vannak nagy gyümölcsű, piros és sárga termésű formái és
klónjai is. Őshazája Közép- és Dél-Európa. Általában 4–6 méterre növő bokor,
idős korában kisebb fa. Egy-egy példány 50–120 éves kort is elérhet.
Vesszői zöldek, napos oldalukon piroslók; az éves vesszők vékonyak. Levelei
ép szélűek, tojásdadok, hegyesek, középnagyok, rövid nyelűek. Gömb
alakú virágrügyeiről télen is könnyen felismerhető bokor. Kora tavasszal
nyílik, virágai aprók, sárgák, ernyőkben állnak.
Termése savanykás, kellemes ízű. Hosszúkás, ellipszis alakú, sötétpiros.
Frissen is fogyasztható, de alkalmas dzsem, szörp, befőtt és bor készítésére
is. Sok C-vitamint, glükózt és fruktózt is tartalmaz.
Meglehetősen igénytelen cserje, ezért sikerrel termeszthető száraz lejtőkön
s különféle kevésbé hasznosítható talajokon. Ha lehetőségünk van
rá, akkor meszes, laza, meleg talajba ültessük. Az engedélyezett fajták közül
érdemes megemlíteni a Devínt, mely 1981-ben került fajtajegyzékünkbe [Csehszlovákia],
s alkalmas háztáji termesztésre is. Gömb alakú bokra kb. 2,8 m magasra
nőhet. Egyről akár 30 kg termést is betakaríthatunk. A termést szeptember
második harmadában szedhetjük. Ültetési távolsága 5x5 m legyen.
Mivel a somot magról eléggé nehéz szaporítani (nehezen csírázik, s a
húsos somnál pl. egy évig rétegezni kell), ezért inkább tősarjról nyerjük.
Nevelése és gondozása munkát alig igényel, s mivel a metszést is jól tűri,
szép sövény nevelhető belőle.

 

Húsos som (Cornus mas)

A húsos som vad erdei gyümölcsfaj, amely már az ősidőktől fogva fontos szerepet töltött be az ember táplálkozásában.
Savanykás-édes, fanyar ízű termése sok vitamint, cukrokat (fruktózt és glükózt), valamint almasavat, pektint, illat- és festékanyagokat tartalmaz.
Magyarországon terméseit nemcsak gyüjtötték, hanem régi udvarházaink kertjeibe ültették. Számos földrajzi név (Csíksomlyó, Somló hegy, Szársomló stb.) utal a som előfordulására. Legnagyobb számban a Csallóközben, a szatmári, somogyi, zalai, baranyai és erdélyi területeken fordul elő.
A Cornus nemzettség tagjainak nagy része főleg az északi féltekén él, de ritka növényként Kelet-Afrikában is előfordul.
A nemzetségen belül arasznyi tarackoló lágyszárúak, cserjék és akár 25 méter magas fák is léteznek.
A nemzetség legismertebb képviselője a húsos som Cornus mas, Közép-Európától a Fekete-tenger vidékéig elterjedt. Száraz cserjésekben, erdőszéleken gyakori. 3-5 méteres cserje vagy kisebb fa. Lassú növekedésű, rendkívül hosszú életű növény. Fája igen kemény, vesszői sárgás-zöldes szürkék, bordásak, rásimuló szőrözöttséggel. Levelei ép szélűek, csúcsuk kihegyesedő, tojásdad alakúak.
10-20 apró sárga virágból ernyői a rövid hajtások csúcsán, kora tavasszal, lombfakadás elött nyílnak. Csonthéjas termésű szeptemberben érő gyümölcse többnyire piros, tojásdad alakú, átlagosan 1,2 g súlyú.
A húsos som meleg és fényigényes, a szárazságot jól tűrő növény. A természetben főként napos, meleg fekvésű helyeken található meg. A laza meszes talajokat kedveli. Növényvédelme nem okoz gondot, mert alig van kártevője.
A húsos som virágai kora tavasszal, lombfakadás elött nyílnak. A vadon élő som virágai kétivarúak, ritkán hímsterilek. A virágokban sok pollen és nektár található, így a rovarok szívesen látogatják. A tavasz kezdetén az első mézelő növény.
A gyümölcs túlérve nyersen is fogyasztható, de lekvár, kompót, szörp, gyümölcsíz, bor, pálinka is főzhető belőle. Aszalványként a téli hónapokban kitűnő C-vitamin forrás. Kemény, rugalmas fájából kitűnő szerszámnyelet lehet készíteni.
Igen korai virágáért, valamint jó várostűrése miatt parkokba is szívesen ültetik. Szárazságtűrése és jó regenerációs képessége alapján kiválóan használható talajvédelemre is (kopárokon, sekély talajú lejtőkön stb.)
Magvetéssel nehezen szaporítható, mert magja akár két évig is elfekszik.

 

II.
Som


A somfélék családjába kevés növény tartozik. Trópusi eredetű, és mindössze két fajta él Európában. A nálunk honos som gazdasági szempontból nem tartozik a jelentős növények közé. A fás, bokros erdők bokornövénye, lombhullató, és néha 5 m-re is megnő. Kedveli az erdőirtásokat és az utak melletti cserjéseket. Gyökérről könnyen sarjad, vesszői vékonyak és bíborpiros színűek. Levelei 4-8 cm hosszúak és ősszel bíborpirosra színeződnek.

Termése ernyőszerű bugákba tömörül, bogyószerű, fényes fekete színű, íze nyersen kesernyés. Gyümölcse többféle vitamint és cserzőanyagokat tartalmaz, ezért bélhurut kezelésére javasolják.

Gyümölcsét az első erősebb dércsípés után lehet szedni. A szedés után friss felhasználás kevésbé népszerű, inkább a tartósított formában történő fogyasztás szokásos.

 

Somszörp

A dércsípett, érett, megmosott 3 kg somot szétnyomkodjuk, és felöntjük 3 l vízzel, hozzáadjuk a 2 dkg citromsavat, összekeverjük. A pépet sűrű szitán átpréseljük, hozzáadunk 2 kg cukrot, összekeverjük, és gyenge tűzön melegítjük, néhány percig tartósítószer hozzáadásával forraljuk. Üvegekbe töltjük, légmentesen lezárjuk, és hűvös helyen tároljuk.

Somlekvár

Akkor szedjük le a somot, amikor a dér már megcsípte. Jól megtisztítjuk és kimagozzuk. Egy főzőedénybe tesszük, felöntjük vízzel, és addig főzzük, míg puha nem lesz. Amikor megpuhult, passzírozógépen átnyomjuk, és annyi cukrot teszünk hozzá, ahány kg az átpasszírozott som. A cukor hozzákeverése után kívánt sűrűségűre főzzük, majd üvegekbe rakva tetejére tartósítószert rakunk, légmentesen lekötjük, és kidunsztoljuk, majd hűvös helyen tároljuk.

Sombefőtt I.

Dércsípett 3 kg kemény, de érett somot megmosunk, és 1 kg cukorral rétegezve dunsztosüvegekbe rakjuk. Felöntjük hideg vízzel az üvegeket, tetejét tartósítószerrel látjuk el, és lezárjuk. Fazékba tesszük, 80°C-on 30 percig hőkezeljük. Kihűlésig a fazékban hagyjuk, majd kiemelve hűvös helyen tároljuk.

Sombefőtt II.

3 kg dércsípte nagyobb, érett, de még kemény húsú somot megmosunk, és dunsztosüvegekbe rakunk. Az 1 liter vizet az 1 kg cukorral felforraljuk, 2 dl rumot adva hozzá, és amikor kihűlt, a szörpöt a somra öntjük. Az üvegeket lezárás előtt tartósítószerrel kezeljük, fazékba rakjuk, és 80°C-on 30 percig hőkezeljük. Kihűlésig a fazékban hagyjuk, majd kiszedjük, és hűvös helyen tároljuk.

Somkocsonya

A somot fazékba tesszük, és lassú melegítéssel addig hevítjük, míg a som minden levét kiadja. Sűrű szitán a levet átszűrjük, és minden literre 80 dkg cukrot számítva a gyümölcslevet felfőzzük. A főzés addig tartson, míg a lé kocsonyaszerűen nem viselkedik. Ha ezt elértük, üvegekbe öntjük, amikor kihűlt, tartósítószert adva a tetejére légmentesen lezárjuk. Lekvár módjára kigőzöljük.

http://www.agronaplo.hu/index.php?szamID=54&o=cikk&cikkID=2019

 


III.
Csillag som
Cornus kousa


A csillag som "bőre" keserű és kellemetlen, ezért lyukat kell rajta csinálni és kinyomni a gyümölcs ehető húsát.

 

 

IV.
Kanadai som

Cornus canadensis




 

V.

BUDAPESTI CORVINUS EGYETEM
KERTÉSZETTUDOMÁNYI KAR
BUDAPEST
GYÜMÖLCSTERMŐ NÖVÉNYEK TANSZÉK
Radván Leonóra:
Húsos som (Cornus mas L.), kökény (Prunus spinosa L.) és kökényszilva (Prunus insititia L.
és Prunus x fruticans (Weihe) R. et Cam.) taxonok értékelése élelmiszeripari és
termeszthetőségi szempontok alapján.


A DIPLOMAMUNKA ÖSSZEFOGLALÁSA
A húsos som és a kökény Magyarországon őshonos növények. A hazánkban vadon
fellelhető taxonok morfológiai jellemzőik szempontjából nagyon változatosak, beltartalmi
összetevőiket tekintve rendkívül értékesek. E dolgozat fő célja az volt, hogy felhívja a
figyelmet erre a két, méltatlanul elfelejtett fajra; bemutassa, hogy érdemes Magyarországon is
a som és a kökény, mint gyümölcstermő növény nemesítésével és termesztésével foglalkozni.
Reményeink szerint rávilágítunk arra, hogy ezek a régebben első sorban gyógynövényként
ismert gyümölcsök, tovább színesíthetik és gazdagíthatják a honi gyümölcspalettát,
hozzájárulhatnak újszerű élelmiszeripari termékek előállításához.
A vizsgálatok és mérések főbb eredményei:
A gyümölcsök méreteit tekintve a vizsgált húsos som taxonok között kiemelkedő az
Arb4 - amely az egyetem budai arborétumában található vad típus, a ’Császlói’ som és a Gánt,
amely szintén vad taxon. Ezek terméstömeg, -hosszúság és –átmérő szempontjából is a négy
legjobb között szerepeltek. Átlagos gyümölcstömegük 3,4-3,8 g; ezzel a „középnagy”
kategóriába sorolhatóak. A szlovák ’Titus’ fajta átlagos terméstömege 2,7 g, ’Devin’-é és
’Ovidius’-é 4,6-4,7 g, az osztrák ’Jolico’-é pedig 6,5 g (G. Tóth, 2001). A vizsgált
kökénytaxonok átlagos terméstömege 1,6-2 g, átlagos gyümölcsátmérője 14,1-15,24 mm. A
német ’Nittel’ fajta értékei: 3,2 g és 17 mm, a ’Merzig’-é 3,3 g és 16,2 mm (Zimmer, 2005).
A Prunus insititia kökényszilva általunk mért átlagos gyümölcstömege 4,9 g, a P. x fruticansé
7,9 g, átlagos termésátmérő a P. insititiánál 20,7 mm, a P. x fruticans esetében pedig 24,2
mm. A kökényeknél sokkal nagyobb gyümölcsűek.
Antioxidáns kapacitás szempontjából a ’Jolico’ rendkívül kiemelkedő (58,68 mM
As/l), de még ezt a bejegyzett fajtát is megelőzi a cekeházai Ceke1 vad taxon (62,30 mM
As/l). Említésre méltó még a ’Császlói’ som és a Ceke2 szabadgyökfogó képessége, míg a
fehér termésű somé elenyésző, 1,29 mM As/l. A kökények és kökényszilvák között rendkívül
magas a K3 kökény antioxidáns kapacitása, 94,84 mM As/l értéke még a Ceke1 soménál is
jobb. A kökényszilvák e tekintetben elmaradnak a kökény taxonok mögött.
Antociántartalom szempontjából magasan felülmúlja a többi vizsgált somtaxont az
Arb2. 1700 mg/l antocián festékanyagot tartalmaz, míg a ’Jolico’ csak 423 mg/l-t. A
kökények között a K1 antociántartalma kiemelkedő, 866 mg/l; a kökényszilvák e tekintetben
is alulmaradnak. Meggyfajtáknál az 1000 mg/l és afölötti összes antociántartalom kívánatos
Kiemelkedően magas fenoltartalommal rendelkezik a ’Jolico’ (9,8 mg/ml) és a
’Császlói’ som (7.74 mg/ml). A vad típusok fenoltartalma 3,6 mg/ml alatt marad, a fehér
termésűé még az 1 mg/ml értéket sem éri el. Kökények közül a K3 16,91 mg/ml fenolt
tartalmaz, a legalacsonyabb értékkel rendelkező K1 kökény taxon fenoltartalma is csaknem 5
mg/ml. A kökényszilváké csak 2,7 illetve 1,4 mg/ml.
A legmagasabb szárazanyagtartalommal a Bulgáriából hozott Bo taxon rendelkezik,
értéke 19,2 %; ez alacsonyabb, mint a kökények és kökényszilvák között legalacsonyabb
szárazanyag százalékkal rendelkező Prunus insititia (csaknem 20 %). A legtöbb
szárazanyagot a K1 kökény tartalmazza: 29,4 %.
Makroelemek tekintetében mind a som-, mind a kökényminták káliumtartalma
rendkívül kiemelkedő. A vizsgált somtaxonok közül a legmagasabb káliumtartalommal a
Ceke2 rendelkezik, 20413 µg/g. A kálium az ozmózisos nyomás és a sav-bázis egyensúly
fenntartásán kívül az enzimatikus folyamatokban is részt vesz. Különösen fontos szerepe van
a fehérje- és glikogénszintézisben, valamint az energiatermelésben. Napi szükséglet: 1,6-3 g
(Csapó, Csapóné, 2003). Egy átlagos felnőtt ember napi káliumszükségletét a Ceke2 taxon
80-150 g terméshúsa fedezi. A kökények és kökényszilvák között a Prunus x fruticans
káliumtartalma a legmagasabb (16412 µg/g), őt követi a K3 kökény 15678 µg/g-mal.
A vizsgált taxonok kalciumtartalma is meglehetősen magas, somok között kiemelkedő
a ’Jolico’ fajta (3344 µg/g), kökények és kökényszilvák között pedig a K1 (3405 µg/g)
kökény. A kalcium a szervezetben a csontokban és a fogakban halmozódik fel, napi
szükséglete 800-1000 mg (Csapó, Csapóné, 2003). Ezt a szükségletet a ’Jolico’ és a K1
gyümölcshúsának 200-300 grammja fedezi.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy mind a kökény-, mind a somminták
alumíniumtartalma kiemelkedik a mikroelemek között. Az alumínium toxikus könnyűfém;
összefüggésbe hozzák az Alzheimer-kórral, vesedialízisre kényszerült betegek esetleges
elbutulásával, a vérszegénység egy formájának kialakulásával. Az evolúció során az
alumíniumnak semmilyen fontos biológiai szerep nem jutott. Ez elsősorban azzal
magyarázható, hogy fiziológiás körülmények között (7 pH körül) az alumínium szinte
kizárólag oldhatatlan vegyületek alakjában, alumíniumhidroxidként vagy alumíniumoxidként
van jelen (Kőrös, 1999). Ezért nem jelent veszélyt a növényekben felhalmozódott
Magas mennyiségben tartalmaztak a minták szilíciumot, melynek biológiai funkciója a
szervezet növekedésével kapcsolatos (Csapó, Csapóné, 2003). Legmagasabb mennyiségben a
bolgár Bo (39,9 µg/g), a fehér termésű (36,7 µg/g) som; és a Prunus x fruticans (14,9 µg/g)
termésében volt jelen. Ez utóbbi a kökények és kökényszilvák között rendkívül kiemelkedő.
Említésre méltó a vizsgált taxonok termésének vastartalma. Biológiai szerepe
elsősorban a vérképzéssel és a légzési folyamatokkal függ össze. Napi szükséglet: 3-5 g
(Csapó, Csapóné, 2003). A somok között legnagyobb mennyiségben a Ceke1 tartalmazta,
24,39 µg/g-t. Második a rangsorban az Szcs3, melynek a vastartalma 15,3 µg/g, a ’Jolico’
fajtáé csak 9,12 µg/g. A kökények és kökényszilvák között kiemelkedő a Prunus x fruticans,
22,53 µg/g vastartalommal, második a P. insititia 13,64 µg/g-mal.
Az eredményeket összefoglalva megállapítható, hogy a Magyarországon vadon növő
somtaxonok mind beltartalmukat, mind morfológiai jellemzőiket tekintve megközelítik, sőt
meg is előzik a bejegyzett osztrák fajtát, a ’Jolico’-t, azt is figyelembe véve, hogy a vad
taxonok természetesen öntözetlen körülmények között voltak. A vizsgált som, kökény és
kökényszilva egyedek nagyon értékesek, érdemes lenne a vizsgálatukat tovább folytatni és
kiterjeszteni, a jövőben új fajtákat szelektálni közülük.

Budapest, 2006. április. 14.

Irodalomjegyzék

1. Csapó János, Csapóné Kiss Zsuzsanna 2003. Élelmiszer-kémia, Mezőgazda Kiadó,
2. G. Tóth Magdolna szerk. 2001. Gyümölcsészet, Primom Sz-Sz-B. Megyei
Vállalkozásélénkítő Alapítvány, Nyíregyháza
3. Kőrös Endre, 1999. Bioszervetlen kémia: az alumínium és a tallium, Élet és
Tudomány, 1999, 21.szám.
www.sulinet.hu/cgi-
bin/db2www/ma/et_tart/lst?kat=Aeau&url=/eletestudomany/archiv/1999/9921/diakold
al/bioszerv/bioszerv.htm
4. Soltész Miklós 1997. Meggy www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b155/ch16s01.html
5. Zimmer, Jürgen 2005. Grossfrüchtige Schlehensorten aus Ahrweiler, 12.
Dienstleitungzentrum
Ländlicher
Raum
Rheinpfalz
Kompetenzzentrum Gartenbau kiadásában, Neuenahr-Ahrweiler