Terebess: ehető vadnövények

Népies nevei. Fehér libatalp, lágyparéj, libaparéj, lisztes laboda, östörparéj, burján, libatop.

Leírása. Egyéves, vastag karógyökerű növény. Szára felálló, tompa élekkel barázdált, általában az aljától dúsan ágas, 20-200 cm magas, zöld. Levelei hosszú nyelűek, tojásdad vagy tojásdad lándzsa alakúak. Szélük egyenlőtlenül fogas. Fonákukon erősen lisztes bevonatúak. Az alsó levelek többnyire nem hosszabbak a szélességüknél, a középsők kb. kétszer olyan hosszúak, mint szélesek. Mind a levélalakra, mind nagyságra rendkívül változó növény. Virágzata piramis alakú, tömött. Virágcsomói szintén lisztesek. Június közepétől késő őszig virít. Virágszíne zöld.

Összetéveszthetősége. Számos libaparéj- és labodafajjal összetéveszthető. Ezek általában ugyanúgy alkalmasak étkezési célra, mint a fehér libaparéj. Rendkívül eltérő azonban íz- és aromatartalmuk. A viszonylag semleges ízűek és illatúak mellett egyesek a finom lelkű szerzők szerint „romlott heringre" emlékeztető illatúak. Ilyen a büdös libaparéj, a Chenopodium vulvaria. Ennek ellenére ez a faj sem hiányzik a francia konyha ínyenc falatai közül. Leszögezhetjük, tévedésünket csak orrunk és ízlelőbimbóink bánhatják.

Előfordulása. Egyik leggyakoribb egyéves gyomnövényünk, amely nemcsak a szántóföldeken, hanem minden tápanyagban gazdag, megbolygatott, művelésben álló helyen nagy mennyiségben él.

Felhasználása. A kertekben és a nem művelt területeken való tömeges előfordulása és a magas kalcium-, fehérje- és vastartalma miatt fontos „vadon termő zöldségnövénynek" számít. Saláta, leves és ivólé készítésére egyaránt felhasználható. Ha a háziasszonyok által ismert spenót elkészítési idejét vesszük alapul, akkor elmondhatjuk, hogy a libaparéjt kissé hosszabb ideig kell főzni, viszont elmaradhat az előzetes leforrázás. Íze is a spenóthoz hasonlít. Aki az erősebb ízeket kedveli, annak javasoljuk a mezei sóskával, a kerek repkénnyel való keverését. Magja is felhasználható. Ezt úgy gyűjthetjük, hogy a terméses ágakat a kezünkkel végighúzva egyszerűen egy zacskóba vagy edénybe szórjuk a magvakat. Természetesen ezt levegős helyen szárítanunk kell, majd gondosan kiszitálni. A magvakat megőrölve a pohánkalisztre emlékeztető anyagot kapunk, amelyet ahhoz hasonlóan készítünk el.

Gyűjtési ideje. ^{Tavasszal az e}g^ész ^növény, később csak a hajtáscsúcsok, illetve a kb. 20-30 cm magas növény ehető. ^A magvakat az első fagyok beköszönte után, a már elszáradt hajtásokon gyűjthetjük.

Libaparéjleves. A libaparéj, mályva, tyúkhúr, mezei sóska, útifű, bakszakáll és laboda leveleit durvára vágjuk (arányuk: libaparéj ^1/2 kg, a többi növény 1-1 dkg), és fél óráig kevés vízben főzzük, leszűrjük, szitán áttörjük. Világos rántást készítünk, a főzővízzel felöntjük és a pépet hozzáadjuk, felforraljuk, fűszerezzük, majd levesszük a tűzről. Tálalás előtt tojássárgát keverünk a levesbe, grízgaluskával tálaljuk.

Libaparéj-főzelék. A libaparéj (az arányok az előző recept szerint), a mezei sóska, a bakszakáll, az útifű leveleit megmossuk, sós vízben 30 percig főzzük, leszűrjük, apróra vágjuk. Hagymát párolunk, lisztet szórunk rá és aranysárgára pirítjuk. A növényeket a főzővízzel felöntjük, fűszerezzük és 5 percig lassú tűzön felfőzzük. Tálalás előtt tejföllel dúsítjuk.

Főtt libaparéj szójamártással - Do Thi Dong Xuan módra. A fiatal libaparéj-hajtásokat (^1/2 kg) lobogó sós vízben 8-10 percig főzzük, leszűrjük, lecsepegtetjük és félretesszük. Elkészítjük a hozzá való szójamártást. Salátástálba 1 evőkanál cukrot, késhegynyi sót, 1-2 gerezdnyi fokhagymapépet, fél citrom levét, és végül 2-3 kanál szójaszószt teszünk. Homogén állagúvá keverjük. Ügyeljünk az íz harmóniájára, mártásunk egyszerre legyen édes és savanykás! Köretnek natúr főtt rizst készíthetünk hozzá. A három ételt külön tálkában tálaljuk. A libaparéjt fogyasztás közben a szójamártásba mártjuk és időnként csipegetünk a rizsből is. Ez az eledel a szegény vietnami parasztok egyik zöldségforrása, amely olcsó és egészséges is egyben.

Libaparéjos tészta csirkemájjal. ^1/2 kg lisztet 3 egész tojással, ^1/2 kávéskanál sóval, és kevés vízzel kezdve tésztát gyúrunk, és időnként hozzáadunk 2 dl-nyi párolt libaparéjt. Ezt addig ismételjük, míg kemény és szép zöld színű tésztát nem nyerünk. Ezután kb. ^1/2 óráig pihentetjük, majd liszttel behintett deszkán egész vékonyra nyújtjuk. Éles késsel 8-10 mm szélességűre metéljük. Sok időt takaríthatunk meg, ha a vágás előtt a tésztát párszor összehajtogatjuk, vagy először a tésztát 10-15 cm-es csíkokra vágva, azokat egymásra rakjuk és így metéljük össze. Vigyázzunk a körmünkre! A tésztát lobogó, sós vízben azonnal főzzük ki. Amíg ez megvan, elkészítjük a csirkemáj mártását. Egy maréknyi medvehagymát, 1 db vöröshagymát finomra vágunk, olajban megpirítunk, némi vörösborral 5 percig párolunk. Paradicsompürét, kakukkfüvet, szurokfüvet, bazsalikomot, borsfüvet, sót és végül pirított csirkemájat adunk hozzá. A zöld főtt tésztával fogyasztjuk. Ízlés szerint reszelt sajttal tehetjük felejthetetlenné.

Libaparéj-pogácsa. Tejbe áztatott, kinyomott zsemlét (2 db) kevés vajon kissé megpirítunk, melybe néhány repkénylevelet is teszünk. Összevegyítjük 2 egész tojással, 100 g darabokra vagdalt, vajban megpárolt gombával, 200 g megmosott, megtisztított, összevágott libaparéjlevéllel és 30 g liszttel. Megsózzuk, gyengén megborsozzuk, kerek pogácsaalakokat formálunk belőle, és forró zsírban mindkét oldalukon szép barnapirosra sütjük. Friss, ropogós salátaegyveleggel tálaljuk.

Libaparéj-galuska. 500 g nyersen megdarált libaparéjlevelet és 20 g lisztet 30 g vajban megpárolunk. 5 dl tejbe áztatott, áttört zsemlét kevés apróra vágott pásztortáska- és kerekrepkény-levéllel együtt szintén megpárolunk 50 g vajon, megsózzuk, megborsozzuk és összekeverjük a libaparéjjal. Evőkanállal galuskákat szaggatunk belőle, amit sós vízben kifőzünk. Forró vajban megforgatjuk, reszelt sajttal és vajon pirított morzsával meghintve tálaljuk.

Élőhelye: művelt területek, gabonaföldek, városokban, kertekben, útszélen, nitrogénkedvelő

Felhasználása: levelei spenóthoz hasonlóan megfőzve

A paraj libatop (Chenopodium bonus-henricus) és a fehér libatop (Chenopodium album) - mindkettő gyakori gyomnövénye kertjeinknek. Fiatal hajtásait spárga módjára párolva készíthetjük el. Leveleit pedig főzelékként hasznosíthatjuk. A- és C-vitaminban gazdag növények, melyeknek magjaiból régen házilag lisztet készítettek - bár ez eléggé türelemjáték.

Egyéves gyom. Erős karógyökeréből dúsan elágazó dudvaszára ered. A szár tompa élekkel barázdált (zöld-fehér csíkos). Levelei többnyire hosszú nyelűek, ép szélűek vagy alig karéjosak, rendkívül változó alakúak, de többnyire lándzsás-tojásdadok vagy rombosak. A levelek színi és fonáki epidermisze fehér szőröket visel, innét a fajnév is. Virágzata gomolyos füzéres fürt.

A gomoly, összetett kettősbogas virágzat, ahol az oldaltengelyek nagyon rövidek, sőt az újabb elágazásoké méginkább, így alakítják a labdácska szerű összetett virágzatot. A gomolyok még tovább szerveződnek füzéres fürtbe. 5 fehér szegélyű, zöld lepellevele van, melyek összehajlanak, és csak virágzás idején nyílnak szét. A gömbös bimbók olyanok, mintha egy fehér öttagú csillag lenne rájuk festve. Felső állású magházából valódi, szabálytalanul felnyíló tok termése alakul. Termése fényes, barna színű, sima egymagvú. Fekete, korong alakú magvai csíkosan barázdáltak.

A Chenopodiaeae családban a virágtakaró el is tűnhet, ekkor a termés körül két fellevél fordulhat elő. Az egyik gyakori gyomnövényünk a tatárlaboda (Atriplex tatarica) termés körüli murvalevelei tüskeszerű képleteket is tartalmaznak.

Egyenesen fel(el)álló szárán, ékvállú, élénkzöld leveleivel, gömbölyű bogernyőből összetett terméseivel díszítő hatású.

Mediterrán eredetű, ma kozmopolita. Többfelé termesztik, így Nyugat-Himalájában, Indiában, USA-ban, Kanadában. Magyarországon ősi gyomnövény, régen a bőr vörös festésére használták. Egyéves, lágy szárú növény. Igénytelen, napfény- és melegkedvelő. Nitrogénben gazdag talajon tenyészik jól. Fajtái nincsenek, nagyon alakgazdag, kertjeinkben általában vadon nő. Termesztése a labodáéhoz hasonló.

Háttér- és csoportnövénynek, bemutató-, hobbikertekben érdekesség. Leveleit és fiatal hajtásait a spenótéhoz hasonlóan főzeléknek készítik el. Magjából Indiában a hajdináéhoz hasonlóan lisztet őrölnek vagy kását készítenek. Kanadában juh- és sertéstakarmánynak termesztik.