Terebess:
vadon termő zöldség-gyümölcs
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
«
vissza a Kertek
és konyhák indexlapra
Debreceni
torma
Armoracia
macrocarpa (Waldst. & Kit.) Kit. ex Baumg.
Más néven: hólyagos torma, édes-, ungvári, magyar torma
Méteresre
megnövő fehér, keresztesvirágú növény. Jellegzetessége az érett állapotban 10-15
mm hosszú, rekeszenként kb. 10 magkezdeménnyel rendelkező becőketermése. Termésének
nagy méretére utal tudományos fajneve és régi magyar elnevezése, a hólyagos torma
is. (Emellett egyébként édes, ungvári és magyar tormának is nevezték és Jávorka
Sándor szerint korábban termesztették is.) A termetében és megjelenésében egyaránt
hasonló, ártereken, vízpartokon, nedves réteken, árokszéleken elvadultan is megjelenő
kelet-mediterrán elterjedésű közönséges torma (Armoracia rusticana) közeli rokona,
de ennek termései gömbösek, kisebbek és rekeszenként csak 4-6 magvúak. Függőleges,
elágazó gyöktörzse van, amely miatt régóta termesztett és nagyra becsült fűszernövény,
de emellett gyógynövény is. Mindkét torma-faj levelei nagyok és változatosak;
lehetnek tojásdadok, lándzsásak vagy szárnyasan szeldeltek.
A debreceni torma
előfordulása nem szorítkozik a cívis város környékére, mint azt a ma használatos
magyar elnevezése alapján gondolhatnánk, de a Kárpát-medencén kívül nem fordul
elő; a pannon endemikus (bennszülött) növények sorába tartozik. Elsősorban a Tiszántúlon,
a Tisza és a Duna mentén fordul elő, az ország más részeiről [a somogyi Mikéről;
Tolnából, Szekszárd mellől és a Mátrából (Recsk)] származó adatai hosszú ideje
megerősítetlenek, bizonytalanok. Szikesedő mocsarak szegélyén, ártereken, mocsárréteken
fordul elő, májustól júliusig virágozhat. Védett növényünk, természetvédelmi értéke
10 000 Ft.
Felfedezése Kitaibel Pál (1857-1917), a pest-budai egyetem kémia
és botanika professzora nevéhez főződik, aki Cochlearia macrocarpa néven ismertette.
Leírása fő művében, a mecénásával, barátjával, a cseh Adam Franz Waldstein gróffal
közös szerzőségben megjelent "Descriptiones et icones plantarum rariorum
Hungariae" (Magyarország ritkább növényeinek leírásai és képei) című, monumentális
könyvben jelent meg. A kétszáz példányban megjelent három kötetes könyv nem tartalmazza
a Kitaibel által felfedezett valamennyi fajt, de számos addig a tudomány előtt
ismeretlen növényfaj leírását adja, melyek jórészt a Kárpát-medence bennszülöttei.
A köteteket 280 nagyméretű, egyenként, kézzel kifestett (!) rézkarc illusztrálja.
Kitaibel a történelmi Magyarország természeti kincseit számos felfedezőúton
tárta fel. Növénytani munkásságán kívül maradandót alkotott többek között a kémiában,
a földrengéstanban, az állattanban és gyógyforrások elemzőjeként is. Tevékenysége
kiterjedt a szappan- és cukorgyártás gyakorlati vonatkozásaira és a népi növénynevek
gyűjtésére is.
http://www.nyf.hu/others/html/kornyezettud/mm/kornytud/termved/tgy2/armmac1.jpg
http://puma.unideb.hu/~botany/orchis/html/kmnr-1.1.htm
Molnár V. Attila
II.
Debreceni
torma
Armoracia
macrocarpa (W. & K.) Baumg.
Az
előbbi növényhez képest ez már régóta ismert, hisz sokaknak feltűnt, hogy a gyökere
– ellentétben a közönséges tormával – alig, vagy egyáltalán nem csípős. ĺgy sokan
édes tormának, vagy – élőhelye után – vízi tormának is nevezik. Valóban, elsősorban
a tocsogós helyeket vagy vízpartokat kedveli. A másik alaki különbség abban van,
hogy míg a közönséges torma terméstokjában 4 mag van, a debreceni torma 10 magot
produkál.
Ennek
a növénynek az értéke abban rejlik, hogy az ún. „bennszülött” (szaknyelven: endemikus)
fajok közé tartozik, mivel az egész világon csak az Alföld keleti peremén található.
Ezért
is védeni kell lelőhelyeit, és védettsége miatt – gyökerének nincs élvezeti értéke
– ne bántsuk!
http://www.ujszo.com/clanok_tlac.asp?cl=103379
Bogoly
János
