Terebess: vadon termő zöldség-gyümölcs
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Csipkerózsa
Rosa canina

Népies nevei. Bicskafa, csipkebogyó, csipkebokor, ebcsipke, gyepűrózsa, kutyarózsa; bogyóra emlékeztető termését csipkebogyónak, csipkének, hecsedlinek, bicskének, csitkenyének stb. nevezik.

Leírása. Évelő, 2-3 m magas cserje. Ágai ívesen hajlók, tüskések. Levelei 5 levélkéből tevődnek össze. Virágai fehérek vagy halványpirosak. Termése tojás, körte vagy gömb, esetleg orsó alakú, 1,5-3 cm hosszú, húsos falú, kevés nedvű, éréskor kezdetben világos, majd meggypiros színű, savanykás, aromás ízű. Belsejében búzaszem nagyságú magok vannak, amit szúrós hegyű szőrök vesznek körül.

Összetéveszthetősége. A termesztett rózsafajtákon kívül a vadrózsák egész sorával téveszthető össze. A felhasználás tekintetében azonban teljesen közömbös, melyik fajjal van dolgunk. Figyeljünk a Rosa rugosa termésére is, amelyet a skandináv országokban kiváló lekvár-alapanyagként tartanak számon, és amelyet nálunk is telepítettek kertekben, kerítések, utak mentén, parkokban.

Előfordulása. Cserjésekben, erdők szélén, mesgyék, utak szélén gyakori, ritkábban karszterdőkben és karsztbokorerdőkben, száraz tölgyesekben, elhagyott szőlőkben és gyümölcsösökben, gondozatlan helyeken stb. Általában meleg, laza, friss agyag-, lösz-, homok- vagy törmeléktalajon él, inkább mészkedvelő.

Felhasználása. Rendkívül magas C-vitamin-tartalma miatt széleskörűen használják a konyhaművészetben és a népi gyógyászatban, teának, lekvárnak, szörpnek, levesnek, mártásnak, ecetnek, likőrnek, bornak stb. Fontos, hogy felhasználás előtt magozzuk ki a bogyókat és távolítsuk el a szőröket, mivel a szőrök kellemetlen viszketést idéznek elő. Ebből készül a kiváló viszketőpor. Ezért nem árt, ha elővigyázatosan, gumikesztyűben végezzük ezt a műveletet.

Gyűjtési ideje. Gyűjtése rendszerint augusztus vége felé kezdődhet, mert ekkor már sok bokron egyöntetűen világospiros bogyó található. A bogyók ilyenkor még félérettek, de ekkor tartalmazzák a legtöbb C-vitamint, ilyenkor a legkönnyebb a kimagozás. Később, amikor a termések teljesen beértek, ez a művelet nem, vagy csak nagyon nehezen végezhető el, és a bogyó csak szárítmányként hasznosítható.

Receptek

Csipkebogyólekvár. A piros csipkebogyókat megmossuk, kettéhasítjuk, kimagozzuk, szitán folyó vízben átmossuk, hogy a magokat takaró apró tüskés rész ne kerüljön bele. Zománcos edénybe tesszük (a vas- és a rézedényekben magas hőmérsékleten a C-vitamin-tartalom hamar lebomlik), annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje. Lassú tűzön 3 óráig főzzük. Áttörjük és literenként 1/2 kg cukrot téve hozzá ismét addig főzzük, míg kellő sűrűségű nem lesz. Az üvegeket lezárjuk, száraz gőzbe tesszük.

Csipkebogyószósz. 5 dkg vajban 1 evőkanálnyi zsemlemorzsát megpirítunk. 3 dl vörösborral felöntjük, és felforraljuk. 2-3 evőkanálnyi csipkebogyólekvárt teszünk hozzá, hogy besűrűsödjön. Fél citrom levével ízesítjük. Vadhúsok mellé javasoljuk.

Csipkebogyóvelő. A bogyókat megfelezzük, kimagozzuk, bő vízben megmossuk. Fazékba töltjük, felöntjük némi hideg vízzel vagy száraz fehérborral. 3-4 napig, míg meg nem puhul, száraz, hűvös helyen tartjuk, gyakran kevergetjük. Ezután áttörjük (a fémszűrőt lehetőleg kerüljük). Minden kiló velőhöz 1 kg cukorból szirupot készítünk, ezt a forrásban lévő szirupot összekeverjük a csipkebogyóval. Azonnal kis lekvárosüvegekbe tesszük, és ujjnyi rummal vagy borpárlattal csordultig töltjük, pergamennel vagy celofánnal lezárjuk, hidegen tároljuk. Vitaminforrásként, erősítőszer gyanánt fogyasztjuk.

Csipkebogyóbor. 3 kg csipkebogyót szétvágunk, megtisztítjuk, 2 l hideg vízzel felöntjük, 2-3 napig állni hagyjuk. Ezután 6 l vízben 3 kg cukrot oldunk fel, felforraljuk. Lehűtjük, kézmelegen a csipkebogyóra öntjük, és a meleg konyhában tartjuk 1 hónapig. Utána lefejtjük, vásznon átszűrjük, palackokba töltjük. A palackokat ledugaszolva, lefektetve, hűvös helyre téve érleljük.

Csipkebogyólikőr. 500 g bogyót megfelezünk, alaposan megtisztítunk, 1 db vaníliarúddal befőttesüvegbe tesszük. 3/4 l 50%-os alkohollal felöntjük, 2-3 hétre napra állítjuk. Ezután gyümölcscentrifugán keresztülengedjük, 150 g cukorból és 3 dl vízből készült sziruppal összekeverjük. A likőrt üvegbe töltjük és legalább fél évig érleljük.

Rózsaszörp. 1 kg rózsaszirmot gyűjtünk, folyó vízzel megmossuk. Leforrázzuk, levét kinyomjuk. A szirmokat apróra vágjuk, majd lemérjük. Háromnegyedannyi cukrot lemérünk, szirupot főzünk belőle, beletesszük az összevágott rózsaszirmot és negyedóráig főzzük. Meggylével, vagy alkörmössel színezzük, átszűrjük, üvegekbe töltve, fogyasztásig hűvös helyen tároljuk. Üdítőként, erősítőszerként, hígítva kerül asztalunkra.

Rózsasziromlekvár. Hagyományos ínyencség volt évszázadokon át. Számos receptváltozatával találkozhatunk a szakácskönyvekben. Az alaprecepthez 90 dkg erős illatú rózsaszirom, 450 g cukor, 1/2 citrom leve, és a végső ízesítéshez maréknyi friss rózsaszirom szükséges.
Forraljunk fel ^1/2 liter vizet, vegyük le a tűzről, és tegyük bele a rózsaszirom felét, 45 dkg-ot. Kb. 2 órán át hagyjuk ázni, aztán szűrjük le. A szűrletet öntsük rozsdamentes lábosba, adjunk hozzá 450 g cukrot. Lassú tűzön kevergessük, amíg a cukor teljesen feloldódik. Facsarjuk bele 1 citrom levét, és adjuk hozzá a maradék rózsaszirmot. Forraljuk fel és főzzük addig, míg a lekvár összeáll. Vegyük le a tűzről, és szórjunk bele még kis maréknyi friss rózsaszirmot. Robotgéppel pépesítsük, és hagyjuk állni 5 percig. Forró üvegekbe töltjük, lekötjük és száraz gőzbe tesszük.

Rózsaszirombólé. A frissen szedett rózsaszirmokat (200 g) gondosan megtisztítjuk, 150 g cukorral meghintjük, 1/4 óra múlva 1 l fehérbort öntünk rá, és jégre tesszük. Egy óra múlva kivesszük a rózsaleveleket hozzáteszünk 1 l vörösbort, 1 üveg pezsgőt, 200 g cukrot. Gyorsan kell felszolgálni mert a rózsaillat nem tartós. Minden pohárba tehetünk egy friss rózsaszirmot.

Csipkebogyólikőr-fagylalt. Egy liter zsírdús tejet 6 evőkanál porcukorral felforralunk, 8 kikevert tojássárgájára öntjük, szitán áttörjük, majd egy kávéscseszényi csipkebogyólikőr hozzáadása mellett addig keverjük, amíg ki nem hűl. Formákba öntve mélyhűtőbe állítjuk.

II.
Gyepűrózsa, vadrózsa
Rosa canina

Erdőszélek, cserjések nagyon gyakori 2-3 m-re is megnövő fája.
A hajtásokon, ágakon visszahajló tüskék (melyek csak a bőrszövet képződményei, így könnyen le is törhetők) találhatók. Szórt állású levelei pálhásak, 5-7 levélkéből páratlanul szárnyasan összetettek. A levélkék tojásdadok, fűrészes szélűek. A levélkék a kifejlett növényen teljesen csupaszak, a kifejlődő egyeden a levélnyél és a levélgerinc szőrözött, esetleg mirigyes is lehet. A virágok rendszerint hármasával, kettősbogas virágzatban, álernyőben állnak. A párta fehéres vagy rózsaszínű. A sziromlevelek 1,5-3 cm nagyok. A csészelevelek elvirágzás után visszahajolnak, még az érés előtt lehullanak. Őszre tojásdadtól-kerekdedig változó alakú csipkebogyó áltermése szerveződik, amely a meghúsosodó és piros vacokból, benne szőrökkel körülvett kemény aszmagokból áll. Az aszmagok rendkívül kemény termésfalúak, valójában csoportos termést hoznak létre.

Drog: Csipkebogyó "hús" (Cynosbati pseudofructus, -sine semine), (pseudofructus cum seminibus, C. semen (fructus).

Gyűjtés és feldolgozás: augusztus végétől gyűjtik, kocsányok nélkül. Aszmagtól megtisztítva kiterítve szárítják.
Hatóanyag és felhasználás: C-vitamin és egyéb szerves savak, szénhidrátok, karotinoidok. Vitaminpótló roboráló teákban használják.

Rokonfajai (kisfajok) is alkalmasak drog előállítására.

Csipkeecet
A csipkebogyó tojás, körte, ovális vagy gömb alakú, húsos falú, kevés nedvű, sok magvú, éréskor kezdetben világos, majd később meggypiros színű, jellemzően savanykás ízű. A bogyó aprított, zúzott húsos gyümölcséből erjesztéssel nyerjük a csipkeecetet, ezért a bogyóban meglévő vitaminok, ásványi anyagok egyaránt megtalálhatók az ecetben. (Bioboltokban készen is kapható)
A csipkebogyó fajtától függően 200-1700 mg/100 g C-vitamint, 14 g/100 g cukrot, 3,5 g/100 g pektint, 5 g/100 g alma- és citromsavat, 4 g/100 g fehérjét, karotinoidokat, B1-, B2-, E-vitaminokat és ásványi anyagokat (pl. magnézium) tartalmaz.
Gyógyhatásai: íze frissítő, felüdít; magas a C-, B1-, B2-, K- és P-vitamin tartalma, valamint ásványi és nyomelem tartalma; immunerősítő és roboráló hatású; ajánlott influenzajárványok megelőzésére és náthás, lázas megbetegedésekre; erősíti a legyengült szervezetet; továbbá vesekő, vesehomok kezelésére is ajánlják; gyümölcssav tartalma miatt enyhe hashajtó.
Ajánlatunk: Csipkeecet (6%-os savtartalom) saláták készítéséhez; ivó csipkeecet (1%-os savtartalom) közvetlen fogyasztására alkalmas étkezés előtt reggelenként 0,5 dl mennyiségben. Fogyni vágyók, érdemes felfigyelni!

Csipkeital
Szeptember végén érik a csipkebogyó. Nem kell megvárni, amíg a dér megcsípi. Nagyon jó italt lehet belőle készíteni.
Hozzávalók: 1 kg csipkebogyó, 1 kg cukor, 2 liter víz.
Elkészítése: A csipkebogyót nem kell kimagozni, ráöntjük a cukrot és a vizet, hagyjuk 2-3 hónapig (hogy megforrjon), időnként meg kell keverni. Miután megtisztul, leszűrjük. Minél tovább áll, annál erősebb ital lesz belőle. Ugyanazt a csipkealjat mégegyszer fel lehet tölteni vízzel, cukorral (másodszor kevesebb víz és cukor kell hozzá). Kis mennyiségben (kispohárral) fogyasztható.

III.
Csipkebogyó
Rosa canina L.

A vadrózsaként is ismert cserje domboldalakon, erdőszéleken, erdővágásokban, ártéri területeken szinte az egész ország területén mindenütt előfordul. A tömeges termőhelyei a Bükk, a Mátra, a Börzsöny, a Cserhát, a Pilis, a Bakony, a Balaton vidéke és Tokaj-Hegyalja. A cserje magassága 3-4 m, tőről hajtott ágai ívesen lehajlóak, tüskések. Virágai fehér szirmúak vagy halványan pirosló színűek. Májusban, júniusban virágzik. A csipkebogyó augusztus végétől pirosodik, illetve érik meg, s akkor gyűjthető. Bogyói 2-3 cm hosszúságú, húsos, kevés nedvet tartalmazó, kezdetben barnás, majd egészen meggypiros színűek. Savanykás, aromás ízeket tartalmaznak. Ha feltörjük a bogyót, belsejében több rozsszemhez hasonló mag foglal helyet, melyet szúrós hegyű, szőrszerű képződés vesz körül.

A csipkebogyó már az ókorban felkeltette az emberi egészséggel foglalkozó tudósok figyelmét. Felfedezték benne a sorvadásos betegségek hatásos gyógyszerét, azon túlmenően, hogy az ínyencek színesítették vele a terített asztalt. A kutatások bebizonyították, hogy a csipkebogyó C-vitamin-tartalma magasabb, mint a vadon termő gyümölcsök közül bármelyiké. Jellemző, hogy a közhiedelem a citromot tartja a C-vitaminban a leggazdagabbnak, pedig a csipkebogyó a citromnál tízszerte több C-vitamint tartalmaz. C-vitamin-tartalmán túl a csipkebogyó számtalan életfontosságú anyagot tartalmaz, 10-20%-ban cukrot, 3%-ban alma- és citromsavat, 10%-ban pektint, magnéziumot, kalciumot, különböző olajokat, karotint, nyomokban B-, K- és P-vitamint.

A csipkebogyóból készített főzetek - azon túl, hogy élvezeti célokat szolgálnak - kedvezően befolyásolhatják a magas vérnyomást, a bélhurutot, az epe- és májzavarokat, és jó hatással vannak a légúti gyulladásos folyamatokra, valamint a tavaszi fáradtságra. A begyűjtött csipkebogyó felhasználási módja igen széles körű.

Csipkebogyóbefőtt I.

A dércsípte piros, de kemény, egészséges csipkebogyót kettévágjuk, magját kiszedjük, és 1 kg gyümölcshöz 4 dl vizet adva, félpuhára főzzük. Leszűrjük a gyümölcsöt, levéhez literenként fél kg cukrot téve átforraljuk, és a forró cukros oldatba tesszük a csipkebogyót, és puhára főzzük. A tűzről levéve állni hagyjuk egy napig. Majd ismét felforraljuk 1 citrom levét és apró darabokra vágott héját, 1/2 dl rumot téve hozzá, és forrón előmelegített üvegekbe öntjük. Tartósítószert adva hozzá lezárjuk, és meleg ruhaneműbe helyezve hagyjuk kihűlni. Száraz, hűvös helyen tároljuk.

Csipkebogyóbefőtt II.

A dércsípte piros, de kemény csipkebogyót félbevágjuk, magját kiszedjük, hideg vízben megmossuk, és lecsurgatjuk. 1 kg gyümölcshöz 1/2 liter vizet és 1/2 kg cukrot véve alapul szörpöt készítünk, és hozzáadjuk a csipkebogyót, majd néhány percig főzzük. Egy napig a cukorszörpben hagyjuk a gyümölcsöt. Másnap a leszűrt gyümölcsöt üvegekbe rakjuk, és levét újra forraljuk, majd kihűlve a csipkebogyóra öntjük. Az üvegeket lezárás előtt tartósítószerrel kezeljük, utána fazékba tesszük, 80 °C-on 20 percig hőkezeljük. A lehűlés után hűvös helyen tároljuk. Vitamindús téli csemege.

Csipkebogyóíz I.

Az érett bogyókat a kocsánytól és levéltől megtisztítva kg-onként 3 dl vízzel puhára főzzük, majd finom szőrszitán áttörjük. A szitán történő átnyomással a magokat ne zúzzuk széjjel, mert a bennük levő pehelyszerű anyag élvezhetetlenné teszi a készítményünket. Az áttört híg, pépszerű anyaghoz kg-onként 75 dkg cukrot adunk, és közepes tűzön folytonos keveréssel fél órai forralás után előkészített forró üvegekbe töltjük, tetejét tartósítószerrel kezeljük, s amikor kihűlt, légmentesen lezárjuk, és hűvös helyen tároljuk.

Csipkebogyóiz II.

Az érett csipkebogyót megtisztítjuk, kettévágjuk, magházát kiszedjük, megmossuk, lábasba tesszük, ráöntünk egy kevés vizet, puhára főzzük, és szőrszitán áttörjük. Ugyanannyi almát meghámozunk, negyedekre vágunk, a magházat kivágjuk, puhára pároljuk, és szőrszitán áttörjük. A csipkebogyó és az alma áttört levét összeöntjük, literenként 70 dkg cukrot adunk hozzá. Amikor a cukor elolvadt, közepes tűzön folytonos kevergetés közben péppé főzzük. Üvegekbe töltjük, tetejét tartósítószerrel kezeljük, és kihűlés után lekötve hűvös helyen tároljuk.

Csipkebogyólekvár

A csipkebogyót akkor szedjük le, amikor az első dér megcsípte. A megmosott csipkebogyót kettéhasítjuk, és a közepéből eltávolítjuk a magokat. Még egyszer átmossuk, hogy a magokat takaró apró tüskés rész ne kerüljön bele. Zománcos edénybe téve leöntjük vízzel, úgy hogy ellepje. Utána lassú tűzön 3 óráig főzzük. Áttörjük, és literenként fél kg cukrot téve hozzá ismét főzzük, míg a kellő sűrűséget el nem éri. Üvegekbe téve, tartósítószert adva hozzá, hőkezeljük, és hűvös helyen tároljuk.

Csipkebogyólikőr

Egy üvegedénybe 1 liter tiszta szeszt öntünk. 60 dkg csipkebogyót megtisztítunk, szúrós, magvas közepét eltávolítjuk, és húsát egy apró lyukú húsdarálón három-négyszer átdaráljuk, majd hozzátesszük a szeszhez, s langyos helyen 2 hétig állni hagyjuk, naponta felrázzuk. Két hét múlva leszűrjük, és a szeszhez hozzáadunk 25 dkg cukorból és 2 dl vízből főzött és lehűtött szirupot, és ugyancsak gyakran rázogatva 2 hétig állni hagyjuk. Ekkor szűrőpapíron vagy dupla sűrű vászondarabon átszűrjük, palackokba öntjük, és ledugaszoljuk.

Csipkebogyómártás

Egy kis lábasban 5 dkg vajat olvasztunk, és 1 evőkanálnyi zsemlemorzsát pirítunk benne. Amikor megpirult felöntjük 3 dl vörös borral, és felforraljuk. Forrás után annyi csipkebogyólekvárt keverünk bele, hogy kellően besűrűsödjön, s belenyomjuk egy fél citrom levét is. Vadhúsok mellé az egyik legkiválóbb mártás.

Aszalt csipkebogyó

A dércsípte, érett, de még kemény csipkebogyót megtisztítjuk. Alufóliával kibélelt tepsibe téve enyhe tűzön lassú hevítéssel megszárítjuk. Amikor víztartalmát elveszítette, befejezzük az aszalást. A száraz csipkebogyót vászonzacskóba vagy légmentesen zárt befőttesüvegbe tesszük, és száraz, levegős helyre akasztjuk. Az így készített csipkebogyó őrzi ízét, vitamintartalmát és kitűnő téli csemege. Mártások készítésére, vadhúsok mellé kiválóan alkalmas.

IV.
Csipkebogyó

A csipkebogyó gyűjtése különösen azóta jelentős, amióta felismerték C-vitamin-tartalmát és más fontos élettani hatását. A teának valót még a fagyos, deres időszak beköszöntése előtt le kell szedni, amíg húsa ropogós. Lekvárfőzésre a dércsípte bogyó alkalmasabb. A "hecsedli"-lekvár úgy készül, hogy a megtisztított és vízben felfőzött bogyót szitán átnyomkodják, s ezután a besűrűsödésig főzik és cukrozzák. A csipkebogyóból pálinkát is főznek.

V.
Csipkebogyó

Szaknyelven a Rosa canina-t, azaz a csipkebogyót a vadrózsa vitamindús gyümölcsének nevezik, de vannak tájegységek, ahol gyepűrózsa vagy ebrózsa néven emlegetik. A vadrózsára, mely a rózsa őse, erdőszélen, mezsgyén, bozótosban és sövényesben, napos pusztákon, és töltéseken akadhatunk rá.
Termését már a Krisztus előtti időkben gyógynövényként hasznosították.
Hazánkban cserjés hegy- és domboldalakon, tölgyesekben, erdővágásokon, erdőszéleken, csatornapartokon, kerítések mellett megtalálható az egész ország területén. Tömegesen fordul elő Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Veszprém megyékben. A vadon termő és termesztett rózsafajok begyűjtött terméseit a gyakorlatban egy fajként kezelik, mint Linné korában a XVIII. században szokásos volt.
A Bibliában a csipkebokor Mózes elhivatását jelképezi. A középkorban a lángoló, de el nem égő csipkebokrot Mária jelképének tekintették, aki Isten anyjává lett és mégis érintetlen maradt. A barokk művészetben az égő csipkebokor a szeplőtelen fogantatás jelképe lett.
A világos rózsaszín virágok júniusban vagy júliusban nyílnak, nem tömöttek, szinte szagtalanok, a törzset és az ágakat durva tüskék borítják. A húsos vacokból keletkezik az érett állapotban fénylő, piros csipkebogyó, amelynek belsejében több kőkemény aszmagtermés (mag) található. A magokat szúrós hegyű szőrök - viszketőpor - veszik körül.

A csipkebogyó tartalmaz fajtól függően 200-1700 mg/100 g C-vitamint, 14 g/100 g cukrot, 3,5 g/100 g pektint, 5 g/100 g alma- és citromsavat, 4 g/100 g fehérjét, karotinoidokat, B1-, B2-, E-vitaminokat és ásványi anyagokat (pl. magnézium).

A gyógyászatban frissítő íze, magas C-vitamin- és más (B1-, B2-, K-, P-) vitamin-, valamint ásványi anyag- és nyomelem tartalma miatt használjuk. A felaprított és szárított gyümölcsből készült tea reggel élénkítő hatású, nyáron hidegen alkalmas a nagy szomjúság oltására, télen pedig forrón fogyasztandó. A csipkebogyó sok teakeverék alkotórésze; mindenekelőtt azoké, amelyek a náthás időszakokban a megelőzést, influenzában pedig a panaszok csökkenését szolgálják.

A csipkebogyók teája a C-vitamin-tartalom miatt immunerősítő és roboráló hatású, influenzajárványok esetén megelőzésre, valamint náthás és lázas megbetegedések, legyengült állapotok kiegészítő kezelésére való, magnézium forrás, enzimaktivátor
és gátolja a meszesedést.
Serkenti a mellékvesék és a máj működését is. A csipkebogyótea gyenge hashajtóként és vizelethajtóként is ismert, ajánlott vesekő, vesehomok kezelésére is. Kevéssé ismert, hogy a csipkebogyók főzete külsőleg és belsőleg jól használható nehezen gyógyuló sebek, fertőzések kezelésére.

Lázas gyermekeknek ízleni szokott a csipkebogyótea, tisztán vagy mézzel édesítve. Specifikus hatásokat eddig nem tudtak kimutatni, bár enyhe hashajtó hatású, amit a gyümölcssav okoz, és a magoknak enyhe vizelethajtó hatása van. Közkedvelt még a túlérett csipkebogyóból készült lekvár (hecsedli) is. Étvágygerjesztő hatású, a reggeli "falatozást" segíti. Egyes vidékeken palacsintát is töltenek vele.

VI.
Vitaminozott rózsa

A rózsafajok gyógyászati alkalmazása évezredekre nyúlik vissza. A vadrózsa vagy gyepűrózsa használatát is legalább 2000 éves emlékek őrzik. Első magyar nyelvű füveskönyvünk (1578) szerzője, Melius Péter csupán mint hideg természetű növényt mutatja be a vadrózsát, más rózsafajokról viszont sokkal bővebb leírást ad.
A rózsafélék családjába (Rosaceae) tartozó nemzetség 100 faja az északi féltekén és a trópusi hegyekben él. A megjelenésében nagyon változó gyepűrózsa (csipkerózsa, vadrózsa – Rosa canina L.) európai faj.

Népi gyógyászatunkban a gyepűrózsa használata napjainkban is általános. A csipkebogyónak kiemelt jelentősége volt a népi táplálkozásban, és van, ahol még napjainkban is erdei gyümölcsként fogyasztják. Terméséből ciberét, lekvárt, szörpöt, bort, üdítőitalt, illetve élvezeti teát készítenek, és mindezeket nemcsak táplálékként, hanem vitaminpótló és gyógyhatású anyagokként is számon tartják. A teát, a lekvárt és a szörpöt szíverősítő szerként ismerik, de érelmeszesedés és magas vérnyomás ellen is ajánlják fogyasztását. A gyógytea használata hűlések esetén általános és az egész magyar nyelvterületen ismert.

A gyepűrózsa vagy csipkerózsa áltermése több gyógyszerkönyvben is hivatalos. Egészben vagy kettéhasítva, magok nélkül (csipkehús) hozzák forgalomba. Legfontosabb hatóanyaga a C-vitamin, mely a termőhelytől, a gyűjtés idejétől, a szárítás módjától és a tárolástól függően 0,5–1,5 % között mozoghat. A C-vitamin mellett a bioflavonoidok (P-vitamin), a zsíroldékony karotinoidok, a pektin, a gyümölcssavak és a magnézium érdemel említést.

A csipkebogyóként ismert termésnek, a belőle készített gyógyteának, lekvárnak és szörpnek roboráló hatása van, melyek fogyasztása várandósság idején, valamint meghűlések és lázzal kísért légúti fertőzések esetén kiegészítő terápiaként javasolható. A csipkebogyó alkotórésze lehet a vizelethajtó, a vesehomok és vesekő újraképződését lassító, valamint a testsúlykarbantartó és fogyasztó teakeverékeknek is.

A csipkebogyótea elkészítésével kapcsolatos egyik nézet az, hogy a terméseket szobahőmérsékleten áztassuk, mert így megőrizhető a csipkebogyó C-vitamin-tartalma. A teakészítés másik módja az, hogy 1–2 kávéskanálnyi, lehetőleg kettéhasított vagy összetört termést forrásban lévő vízbe teszünk, majd 3–5 percig forrásban tartjuk és ezt követően 20–30 percig állni hagyjuk. Az e kivonási módot javasló szakemberek szerint a C-vitamint lebontó enzimek ennél a készítési módnál tönkremennek, a C-vitamin-lebomlás lelassul, illetve az ásványi és egyéb értékes anyagok kioldódása hatékonyabbá válik. A tea készítéséhez zománcozott edényt vagy üveget, a teaszűréshez pedig vászon vagy műanyag szűrőt használjunk a C-vitamin-tartalom minél jobb megőrzése végett. Az utóbbi esetben ásványi anyagokban, növényi savakban és különböző ízekben sokkal gazdagabb tea készíthető.

dr. Babulka Péter
http://www.patikamagazin.hu/index.php?cikk=4173

VII.
Csipkerózsa

1. Általános jellemzése

A rózsafajok és fajták általában elsősorban dísznövényként ismertek. Virágszirmukból, magjukból olajat, abból kozmetikumat, bogyójukból szörpöt, ízeket, teákat állítanak elő. A természetben gazdag alakkörben megtalálhatók. Ismert fajai: Rosa canina, R. rugosa, R. pendulina, R. oxyodon, R. villosa, R. cinnamomea, R. roopae, R. damascena, R. gallica, R. moschata, R. centifolia, stb. Fajtái szinte kizárólag ezen fajok természetes populációjából, illetve hibridizációjából, szelekció útján kerültek termesztésbe. Napjainkban a világ több országában tudatos keresztezési programokkal törekednek nagyobb termőképességű, ellenálló, üzemi termesztésre alkalmas, minél nagyobb beltartalmi értékekkel rendelkező fajták előállítására. Rendkívüli biológiai értékei ellenére termesztése még nem elterjedt. Legtöbb országban a vadon termő egyedek gyümölcsének begyűjtése és felvásárlása folyik

2. Felhasználása, jelentősége

Felhasználása sokrétű. Elsősorban a rendkívül magas C-vitamin tartalma figyelemre méltó, továbbá a P-, K-, E-vitamin tartalma, valamint karotin és antocianin tartalma jelentős. A C-vitamin az emberi szervezet számára az egyik legfontosabb vitamin. Napi bevitele irodalmi adatok szerint a minimum 60 mg-ot el kell hogy érje. Egy átlagos munkát végző felnőtt szervezetének napi C-vitamin szükséglete 200mg, de ez az érték elérheti az 500 mg-ot is. Az C-vitamin tartalmat tekintve tehát a napi átlagos szükségletet figyelembe véve almából 3,3 kg-nyi mennyiséget, azaz mintegy 24db átlagos méretűt kellene elfogyasztanunk egy nap. Narancsból közel 0,5 kg-ot, megfelelően feldolgozott csipkehúsból viszont mindössze kb. 20g-ot. Ez alig több mint egy teáskanálnyi mennyiség. Ez mindenképp figyelemre méltó, ha tekintetünk a nyugat-európai vagy amerikai tendenciák felé, azaz az egészséges táplálkozás és étrend felé fordítjuk. A gondolatmenet kiválóan összeegyeztethető még a gyorsétkezdék terjedésével is, ahol rövid úton nagymennyiségű ballaszt anyagot veszünk magunkhoz az éhség csillapítására, ugyanakkor a létfontosságú beltartalmi értékek bevitele minimális. Az egyre divatosabb látványpékségek lekváros termékeikkel, a gyarapodó tejtermék-skála csipkelekváros joghurttal, a sorban nyíló koktélbárok, kávézók csipke-frissítőitalként fontos C-vitamin ellátói lehetnének szervezetünknek.

A csipkerózsából készíthető termékek hatásai:

oldja a mindennapi élet stresszes feszültségeit;
hasmenés csillapító hatás; oldja a gyomorgörcsöt, hascsikarást;
köhögéscsillapító hatás; megfázáskezelése;
vese erősítő hatás; húgyhólyaggal kapcsolatos panaszok kezelésére;
nyugtató-,gyulladástcsökkentő hatás; vérképzést serkentő hatás;
irritáció csökkentő hatás;
vírusos betegségek megelőzésére;
antiszeptikus, fertőtlenítőhatás;
általános görcsoldóhatás;

A fentiek alapján könnyű belátni, hogy a csipkerózsával egy olyan természeti kincs kerülhet a kezünkbe, ami mellett -ha eddig elmentünk is- meg kell állnunk, fel kell emelnünk, és úgy kell kezelnünk, hogy minden egyes mozdulatunkkal egy lépést tehetünk az egészségesebb emberi jövő felé. Felhasználása rendkívül sokrétű lehet, minden feldolgozható, környezetet szennyező mellékterméke nincs. Termesztése egyszerű, szinte teljesen gépesíthető technológiája van. Olyan területek hasznosítására alkalmas, ahova más gyümölcsfajt nem tudunk telepíteni. Megélhetési forrást biztosíthatna az elmaradott régiók termelőinek. Gyógyászati hatása miatt óriási a termék felvevő piaca. Világméretekben megfigyelhető tendencia a gyógyszerektől való menekülés a természetes gyógymódok felé, kihangsúlyozva a megelőzés szerepét.

3. Termesztése

A csipkerózsa termesztéséhez optimális körülményeket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy természetben előforduló vad egyedei többnyire erdőszéli növénytársulások enyhén védett élőhelyein fordulnak elő. Leginkább a középkötött, semleges vagy gyengén meszes kémhatású talajokat kedveli, de erőteljes példányait figyeltük meg gyengén lúgos talajoktól az erősen agyagos, savanyú kémhatású területeken. Sokszor nagyon extenzív körülmények között, sekély termőrétegű lejtős sziklákon talál élőhelyet magának. Az általunk szelektált egyedek teljesen nyitott, fák által nem árnyékolt, sekély termőrétegű, kavicsos altalajú, réti növényzetű területekről származnak. Sem a vad növénytársulásban, sem termesztett körülmények között nem tapasztaltunk fagykárosodást. A szakirodalom sem tesz említést a csipkerózsafajták fagyérzékenységéről.

A termesztett csipkét kétféle koronaformára nevelhetjük. Az egyik a törzses korona, ami a bodzához hasonló művelést jelent, a másik mód a többvázágas bokor. Termesztésben ez utóbbi az elterjedtebb. Kézi szedéshez 4,5-5 m sortávolságra és 1,8-2 m tőtávolságra ültetjük a töveket. E növények nagyobb termetűek és körbejárhatóak lesznek. Gépi szedéskor a sövényjelleg kialakítása javasolt, a sortávolság ilyenkor 3,5-4m. a tőtávolság pedig 1,2-1,5 m. Telepítés után a növényeket visszavágjuk, és az előtörő hajtásokat neveljük. Támrendszert nem igényel. Optimális esetben a telepítés utáni második évben 4-5 db 1-1,5m hosszú hajtásunk fejlődik. Ha az első évben gyengének találjuk a növekedést, akkor évvégén ismét az erőteljes visszavágást javasoljuk. Jó körülmények között a végleges bokoralkat 5 éves korra már kialakulhat. Minden évben találunk 3-5db erőteljes új hajtást, melyek a tő közelében a talajfelszín alól indulnak. Ezek a tő megifjításának az alapjai. A termések az egyéves vesszők oldalhajtásain képződnek. A fő elágazódási zóna, melyek oldalhajtásain a legtöbb termés képződik az 1-1,6 méteres magasságban található. Kísérleteinkben vizsgáljuk, hogy a veszők visszavágásával milyen mértékben gyorsítható a termőre fordulás, de tapasztalataink szerint visszametszés nélkül is ebben a zónában alakulnak ki az elágazódások. Kifejlett korban egy bokor 12-15 db ágrendszerből áll, melyben az 1-4 éves részek közel azonos számban találhatóak.

Növényvédelménél elsősorban a lisztharmatra az atkákra (takács, gubacs), és a levéltetvekre kell odafigyelni, többnyire megfigyeléseken alapuló tüneti kezeléseket alkalmazhatunk. A tövek az öntözést bármely kultúrnövényhez hasonlóan meghálják. A tápanyag visszapótlást mérsékelt mennyiségekkel végezzük

Alaptrágyaként főképp foszfor és kálium műtrágyákat használjunk, a nitrogén hatóanyagot a vegetáció kezdetén, illetve vegetáció alatt jutassuk ki. A betakarítás jelenleg kézzel történik. Nagyobb termőfelületek eltelepítése után gépi betakarítás is lehetséges. A betakarítást akkor végezzük, amikor a bogyók egyneműen pirossá válnak, és a hússzövet éppen puhulni kezd. Ugyanis az érés során a bogyók C-vitamin tartalma napról napra óriási mértékben nő, de a puhulás után ugyanilyen ütemben csökkenhet A jelenleg ismert fajtákkal és fajtajelöltetekkel a betakarítás szeptember közepétől kezdhetőés a szezon 1-1,5 hónapig tart. Átlagos termésmennyiség 2-6t/ha.

Szelektált fajtajelöltek a Holland Alma Faiskolában, 4375 Piricse, Rózsa liget tanya:

C 2000:

Érés: szeptember közepe
Bokorméret: Közepes
Termés alak: Hosszúkás
Átlagos bogyóméret: Hosszúság: 20,7 mm
Szélesség: 13,4 mm
Vessző: gyakorlatilag tüskétlen

E001:

Érés: október eleje
Bokorméret: Nagy
Termés alak: Hosszúkás, telt
Átlagos bogyóméret: Hosszúság: 23,3 mm
Szélesség: 15,1 mm
Vessző: gyakorlatilag tüskétlen

E002:

Érés: október eleje-közepe
Bokorméret: Nagy
Termés alak: Telt, hosszúkás
Átlagos bogyóméret: Hosszúság: 22,8mm
Szélesség: 15,9mm
Vessző: gyakorlatilag tüskétlen

E003:

Érés: október közepe
Bokorméret: Nagy
Termés alak: Megnyúlt
Átlagos bogyóméret: Hosszúság: 27,1mm
Szélesség: 13,6mm
Vessző: gyakorlatilag tüskétlen