Terebess recepttár
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Lecsó

CSERNA-SZABÓ ANDRÁS
A lecsóról
Élet és Irodalom, 50. évfolyam, 34. szám

Mikor egy kocsmai asztalnál azt mertem mondani, én bizony teszek a lecsóba fokhagymát, a közismert konyhahős, B. szemrehányóan villantotta rám ördögi tekintetét. Azután egy másik barátommal, P-vel keveredtem heves vitába, álltunk hajnalban a sötét utcán, és órákig ordítoztunk lecsóügyben.

Lassacskán rá kellett döbbennem, talán nincs a jelen magyar gasztrozófiának szimbolikusabb és sorsdöntőbb kérdése a lecsónál.

A minap pedig Simonffy András 1976-os hangjátékát hallgattam, a Világlecsót (melyben három magyar Nobel-díjas kap össze azon, hogyan is készül az igazi lecsó - ráadásul a szenzációs Haumann-Dégi-Tímár-szereposztásban), s most már úgy gondolom, a lecsó az elmúlt száz-százötven év egyik megkerülhetetlen magyarságkérdése.

Akkor csapjunk bele a lecsóba, a szerkesztő úr úgyis hetek óta kis nyári színesért nyafog.

A B.-lecsótól idegen a fokhagyma, éppen úgy, mint a P.-lecsótól. A P.-lecsó libazsírral indul, füstölt szalonna kerül bele, apró kockákra (!) vágott vöröshagyma, őrölt pirospaprika (!), majd a további klaszszikus alkatrészek: zöldpaprika, paradicsom, kolbász, esetleg velő vagy máj. Bizonyosan finom ez a P.-lecsó, de az igazi gasztrozófiának nemcsak ízbéli kérdéseket kell mérlegelnie, de nemzeti, filozófiai, sőt metafizikai szempontokat is. Ezért aztán hiába tartom én mind B.-t, mind P.-t kiváló férfinak, s lecsójuk némely részletét költőinek, egészében mind a B.-féle, mind a P.-féle lecsót tagadom.

Simonffy hősei leginkább a paprika felvágásának mikéntjéről alkotott képükben különböznek. A magfizikus karikázza, a novellista lapjára vágja, a biológus szerint pedig csakis spirál formában kerülhet a lecsóba. Simonffy majdnem jó helyen kapirgál. Csakhogy nem a paprika aprítási módja a központi kérdés, hanem a hagymáé! Mert abban a Világlecsó szereplői is mind egyetértenek, hogy a lecsónak szotytya van. Tehát nem szaftja, mint a pörköltnek. Ha viszont a hagymát apró kockára vágjuk, libazsírra dobjuk, és végül még pirospaprikával is meghintjük, akkor óhatatlanul szaft fog keletkezni, tehát a lecsó helyett a pörkölthöz jutunk.

Tökéletesen egy húron pendülök a Világlecsó magfizikusával, Homolával, aki szerint a lecsó elpörköltösítése - zsákutca. A magam részéről körmömszakadtáig ragaszkodnék a lecsó szottyához.

Mert mi is a pörkölt? Bródy Sándor híres esszéjében kifejti, hogy a pörkölt "a mi fő ételünk, akik e nemzeti államban élünk, akár mint a hős Árpád, akár mint a parittyás Dávid ivadékai". "Az összes pártok ebben egyesülnek. Ebben nincs vélemény-, ízlés- és érdekkülönbség." Továbbá: "Nemzeti karakterünknek, éghajlati viszonyainknak legjobban te felelsz meg, pörkölt."

Az őrölt paprika térhódítása annak idején sokat segített a magyar gasztronómiának abban, hogy egy egyéni, jól felismerhető, karakteres arcot kapjon, és kilépjen a világszínpadra. Mára azonban a paprikaéra diktatúrává fejlődött. Időközben a paprika- és a pörköltkultúra (a húslevessel és a rántott hússal vállvetve) jórészt kiölte a sokszínűséget a magyar konyhából. Nemzeti ételeink döntő többségét meg lehet főzni ezzel a kevéske tudással: zsíron (vagy olajon, mert azt hiszik, ettől már rögvest korszerű lesz) dinszteld meg az apróra vágott hagymát, szórd meg pirospaprikával... Minden így kezdődik, és utána - attól függően, mit dobsz még utána - alakul ki a végeredmény: csirkepaprikás, disznópörkölt, gombapöcő, gulyás stb.

Apropó, gulyás! 1790-ben a gulyás még hagymás, borsos cucc (Gvadányi), sőt hagymás, borsos, ánizsos (Szirmay, 1804), aztán a reformkor egyik nyíregyházi étlapján már paprikás húsként bukkan fel. De ma már a bolognai spagettit is adják ledarált pörkölthússal, sőt, az egy korhelyhalászlét leszámítva már csak piros halászleveink vannak. És még hosszan sorolhatnám. Szügyig járunk a mindent összemosó paprikás szaftban.

A paprika és a pörkölt nemcsak kinyírta a régi magyar konyha számos klasszikus ételét (ezek a "fehér kosztok" sokszor az erdélyi magyar konyhában éltek túl, pl. kapros töltike vagy lucskos káposzta); de eltüntette színes fűszerkultúráját is (maradt a só-bors-paprika szentháromság); lassan, de biztosan triviálissá, unalmassá, bárgyúvá butította gasztronómiánkat. És ha ehhez még hozzávesszük azt a majd ötven évnyi gasztro-elmehunyást, ami a II. háború után jött, a közétkeztetés uralmát, akkor nem kell csodálkozni azon, hol tart a magyar konyha.

Az igazi lecsó ma nem lehet más, csakis a pörkölt diktatúrája elleni forradalom. Szaft helyett szotty. Unalom helyett izgalmas kreativitás. Jöjjön a fokhagyma, a bazsalikom, a rozmaring, a petrezselyem, az oregánó, a kakukkfű, a majoránna! Kezdjük akár olívaolajjal. Ne hagyjuk ki a cseleket, ne búcsúzzunk se szalonnától, se kolbásztól. Semmit ne zárjunk ki! Tejföl, rizs, tarhonya, tojás. Még a velő vagy a máj se bűn. A gomba, a spárga se. Bor is mehet belé. Csak könyörgöm, nagy, vastag karikákra vágjuk a hagymát, hogy még véletlenül se legyen belőle szaft, és felejtsük el a pirospaprikát ezúttal, van ebben zöldpaprika elég! (Jegyezzük meg, Ínyesmester is ragaszkodik a karikára vágott hagymához, és őrölt paprikáról még csak említést sem tesz.)

Az igazi magyar lecsó olyan, mint az Úristen. Egy, mégis anynyiféle, ahányan hiszszük.

Nincs igaza Bródynak, nemzeti karakterünkhöz a sokszínűség, a változatosság illik, és éghajlati viszonyainknak sem felel meg mindenkor a pörkölt. Mert a lecsó sokkal inkább passzol a nyárhoz, a kánikulához. Lehet a télé a pörkölt, de a nyáré legyen a lecsó, a maga üde szottyával, pezsdítő zöldségzamatával, izgató fokhagymájával, friss zöldfűszereivel, végtelen lehetőségeivel.

A valódi lecsó az alföldi ember mediterrán életérzését (vö.: peperonata vagy ratatouille) és alkotó fantáziáját fejezi ki.

Nem étel, műfaj.

Simonffy Novellistája szerint a lecsóban a teremtés mítosza van benne. Valóban. És most az újrateremtés mítosza is. Mert ameddig nem tudjuk konyhánkat újragondolni, ameddig nem tudunk egy patinás, a hagyományokon, a régi magyar gasztrozófián alapuló, mégis korszerű és izgalmas gasztronómiát varázsolni, addig olyan nép leszünk, amilyen most vagyunk: egyszerre álmos és álmosító, alacsony növésű, de fennhéjázó, irigy és dühös, maradi és sznob, szűk látókörű és középszerű nemzet.

(Világlecsó - Simonffy András ironikus játéka, Bartók, aug. 7.)

Csapjunk a lecsóba!
http://www.arkad.ro
2008. aug. 15.

A lecsó a hagyományos, nagy magyar ételklasszikusok közé tartozik. Általában főfogásként szokták tálalni és rengeteg fajtája van, a tojásostól egészen a rizsesig.

Hívhatják ratatouille-nak Provence-ban, gyuvecsnak Szerbiában - érdekes, hogy a magyar lecsó paradicsomja és paprikája nem őshonos növényünk, talán ezért a magyar multikulti konyha alapja.

Összecsaphatnak benne a különböző iskolák, dinszteljük vagy pirítjuk a hagymát az elején, meginoghatnak kapcsolatok a paprika darabolási módján, kerülhet bele füstölt szalonna vagy kolbász, virsli, hús, lehet csípős a lelkem, elfőzhetjük a levét vagy bő lére ereszthetjük, a végén rakhatunk bele tojást vagy rizst, és a minimalista paradicsom-paprika párossal szembeállíthatjuk a tejszínes-narancsos-pulykahúsos változatot.

A lecsóra érvényes a leginkább, hogy „ahány ház, annyi szokás”. Nagyon sok féle módon elkészíthető gyorsan az asztalra tehető étel, és ez változatosság a mennyiségeket illetően is igaz.

Magyar lecsó
Hozzávalók: 10 dkg füstölt szalonna, fél kg hagyma, 1 kg zöldpaprika, fél kg paradicsom, őrölt pirospaprika, só;
A szalonnát felkockázzuk, a hagymát apróra vágjuk. A paprikát felkarikázzuk, a paradicsomot cikkekre vágjuk. A szalonnát kiolvasztjuk, és megdinszteljük rajta a hagymát. Megszórjuk pirospaprikával, rádobjuk a zöldpaprikát, mikor kissé összeesett, beledobjuk a paradicsomot, megsózzuk, és 10-15 percig főzzük. Ízlés szerint tovább dúsítható tojással, rizzsel, tarhonyával, kolbásszal, virslivel…

Lecsós malac tarhonyával
Hozzávalók: 80 dkg sovány malaclapocka, (3 EK olaj), 25 dkg tarhonya, 3 dkg füstölt szalonna, 4-5 húsos zöldpaprika (az egyik lehet csípős), 2 paradicsom, 1 fej hagyma, 1 dl zsírszegény tejföl, 1 csapott EK Vegeta, só, őrölt bors, paprika, fél MK grillfűszer.
A malacot kockákra vágjuk. Ha a bőre alatt zsír van, azt kivágjuk és kiolvasztjuk. Olajon aranysárgára pirítjuk az apróra vágott hagymát, rászórjuk a paprikát, beletesszük a húst, a sót és a grillfűszert. Mindig kevés vizet aláöntve majdnem puhára pároljuk. Beletesszük a feldarabolt zöldpaprikát és a kockákra vágott paradicsomot, együtt megpuhítjuk, majd beleforraljuk a tejfölt. A szalonnát apró kockákra vágjuk, kiolvasztjuk és a pörcöt is benne hagyva megpirítjuk a tarhonyát, majd forró vízzel felengedjük. Ételízesítővel ízesítjük és puhára pároljuk. Egy tűzálló edény aljára terítjük a tarhonyát, erre a malachús-keverék felét, majd ismét harmadnyi tarhonyát, malachúst és a maradék tarhonyát. A maradék lével megöntözzük, majd a sütőben jól átforrósítjuk.

Lecsós palacsintatorta
Hozzávalók: 10 sós palacsinta, fél kg lecsó, 3 tojás, 5 dkg reszelt sajt.
A lecsót felmelegítjük, elkeverjük a felvert tojásokkal és sózzuk. Egy tűzálló formát kivajazunk. 1 palacsintát lefektetjük, rá egy réteg lecsó, majd megint egy palacsinta ... és így tovább. A végén reszelt sajttal szórjuk meg. A sütőben 20 percig sütjük.

Lecsó tökkel, cukkiníval
Hozzávalók: 1 vöröshagyma, 1-2 ek. olaj, 1 ek. pirospaprika, 1 kg spárgatök, 1/2 kg cukkíni, 5 zöldpaprika, 5 paradicsom, tengeri só, 1 kk. kapor;
A hagymát felcsíkozzuk, majd az olajat felforrósítjuk a wokban, és megfuttatjuk benne. Hozzáadjuk a darabokra vágott paradicsomot, majd pár percig pároljuk. Beletesszük a szeletekre vágott paprikát, és ráhintjük a pirospaprikát. A tököt és a cukkínit felkockázzuk, és a lecsóhoz adjuk. Sóval és kaporral ízesítjük, majd puhára pároljuk. Közben adhatunk hozzá egy kevés vizet is.

Más népek lecsói

Több külföldi ország is rendelkezik a maga saját „lecsójával”. Hol paprika és paradicsom nő, ott főznek is belőle valamit.

A baszkok, a spanyolok Baszk lecsót (Piperade Basquaise) esznek.

Baszk lecsó (Piperade Basquaise)
Hozzávalók: 2 hagyma, 1-1 piros és zöld paprika, 1 dl olívaolaj, fél kg paradicsom, 1 gerezd fokhagyma, 6 tojás, vékonyra szelt Jambon de Bayonne sonka;
A paprikákat kimagozzuk és kis darabokra vágjuk. Olajon megpároljuk az apróra vágott hagymát, hozzáadjuk a paprikákat, majd 5 percig pároljuk. Most hozzáadjuk a felkockázott paradicsomot, az apróra vágott fokhagymát, sózzuk, borsozzuk és fedő nélkül 15-20 percig pároljuk. A tojásokból rántottát készítünk. A piperade-t és a rántottát egy tálra halmozzuk, a tetejére pedig a vékony sonkaszeletek jönnek.

A romák lecsója a legfűszeresebb.

Roma lecsó (Lacsaú)
Hozzávalók: 20 dkg húsos szalonna, 3-4 nagy fej hagyma, 2 kg zöldpaprika, 40 dkg paradicsom, 2-3 szem krumpli, 2-3 ek pirospaprika, 2-3 csöves csípőspaprika, só.
A paprikákat karikákra vágjuk, a paradicsomokat négyfelé-hatfelé vágjuk, a krumplit meghámozzuk és felkarikázzuk (ez kellőképpen sűríti a lecsót). A szalonnákat kiolvasztjuk, majd aranysárgára pirítjuk rajta az apró kockára vágott hagymát. Megszórjuk az édes pirospaprikával, majd rátesszük a paprikát és a paradicsomot, illetve a krumplit. Sózzuk és lefedve puhára pároljuk. Ízlés szerint csípőspaprikával ízesítjük. Vakarccsal, vagy puha kenyérrel tálaljuk.

Ausztriában, Németországban egyszerűen a magyar lecsót készítik, csak „Letscho”- nak írják.

A franciák „ratatuille” -t főznek.

Ádzsika (grúz eredetű)
Hozzávalók: 3 kg paprika, 30 dkg fokhagyma, fél kg csípős paprika, 2 ek ecet, 2 ek só, 1 ek cukor, 2 ek sűrített paradicsom;
A zöldségeket megtisztítjuk, és az egészet ledaráljuk. Összekeverünk mindent, és 15 percig főzzük.
Télire is eltehető befőttesüvegben, de kenyérre kenve, vagy húsok mellé raguként vagy önálló zöldségételként is fogyasztható.

Francia ratatouille
Hozzávalók: 30 dkg cukkini, 30 dkg padlizsán, 30 dkg tisztított lilahagyma, 1-1 piros és sárga kaliforniai paprika, 30 dkg paradicsom, 1 dl olívaolaj, bazsalikom, só;
A zöldségeket megmossuk, és nagyjából egyforma darabokra vágjuk. Felforrósítjuk az olajt, a paradicsom kivételével az összes zöldséget beletesszük. 5-6 percig nagy lángon pirítjuk, hogy a zöldségek ne eresszenek levet. Ezután hozzáadjuk a paradicsomot, a bazsalikomot, és még 2 percig pirítjuk, és csak a tűzről levéve sózzuk meg! Azonnal fogyasztjuk.

A horvátok paprika-köretet főznek. A lengyelek lecsója a „letczo”. Az olaszok peperonata-t főznek.

Olasz pepperonata
Hozzávalók: 2 fej hagyma, 1,5 dl olívaolaj, 2 kg piros és sárga paprika, fél kg hámozott paradicsomkonzerv, só, bors, 3 ek cukor, 1 ek kapribogyó, fél dl balzsamecet;
A szeletekre vágott hagymát nagyon lassan megpároljuk az olajban, hozzáadjuk a paradicsomot, kevés sót és borsot. 15-20 percig főzzük. Ezután beletesszük a szeletekre vágott paprikát, lefedjük, és nagyon lassan, 50-60 percig főzzük fedő alatt. Főzés felénél beletesszük a cukrot és a kapribogyót is, majd a főzés vége előtt 2 perccel hozzáöntjük a balzsamecetet.

Kreativitást és jó étvágyat kívánunk!

Lecsó-dilemmák
http://www.eszenciamagazin.hu/m_gasztro/gasztro_2009_07_15_2.php
2009. 07. 11. Írta: Kiskukta

A lecsó szerelem! Készülni kell rá, tervezni, elmélyülni készítésében, két alkalom között pedig kutatni eredetét, változatait, jövőjét. Megismerni titkait szinte sosem lehet; mindig találni valami egészen új vagy éppen meghökkentő változatot. Betelni vele megint nem lehet, én legalábbis nem tudok, pedig burkolom már hosszú évtizedek óta.

A lecsó a hagyományos, nagy magyar ételklasszikusok közé tartozik. Jó, ezt eddig is tudták. Amikor szakácsiskolába kerültem, s szakmai órán elkezdtünk tanulni róla, kissé elkerekedtek szemeim, mikor megbecsült tanárom ekképpen jellemezte: - Kérem a lecsó, a különleges főzelékek csoportjába tartozik. Na, ne – gondoltam - biztosan csak félrehallottam valamit. A lecsó, mint főzelék? Öccséém… Egyéb főzelék, különleges főzelék, lapos főzelék, kerek főzelék, töltött főzelék, töltetlen főzelék – mindegy hogy hívjuk, való igaz, a lecsó ezek körét gazdagítja. Szegény jó anyám, ha tudta volna…

Vannak tapasztalataim lecsófőzés terén. Készítettem már vagy másfél százat (mit tudom én mennyit, bolond, aki számolja), sokszor a legkülönlegesebb helyeken. Gyakran rendezünk a haverokkal is közös lecsófőzést, igazi jó buli ez, ám ha mindannyiszor elkezdünk rittyenteni, vagy csak beszélni róla, mindig jó kis viták szoktak kikerekedni a dologból, főleg akkor, ha már elegendő folyékony kenyér vagy fröccs gurult le a torkunkon. Persze mindenkinek akad személyes receptúrája, amit a legjobbnak, a tutinak tart…

Váncsa István, Igazi lecsók, (Simonffy András emlékének)című művében például így vélekedik a finomságról. (…) Van, noha ez a kijelentés a föntebb leírtaknak ellentmondani látszik. Egyetlen dolgot szögezhetünk le a lecsóval kapcsolatban: kétnemű. Vannak maszkulin harapnivalók, például a birkapörkölt, a halászlé, a körözött, a tatárbifsztek és hasonlók, továbbá vannak feminin ételek, általában a főzelék- és tésztafélék, a levesek többsége, végezetül van egyetlen egy dolog, ami lehet ilyen is meg olyan is, ez a lecsó. Házaséletének második-harmadik évében a férfiállat megtörik és családi (feminin) lecsót kezd főzni, a családi lecsó rizzsel készül, kapszaicintartalma pedig jóval a halálos dózis alatt van; ha aztán később újra egyedül marad a férfiállat, mondjuk elcsapta a felesége vagy megfojtotta az élettársát, akkor megint maszkulin (macsó) lecsót készít, ami gyakorlatilag bármi lehet. (…)

Ha buli van, s mondjuk a kertben, a placcon vagyunk a bogrács fölött, rendszerint addig jutunk, míg felállítjuk a főzőkészségeket. Máris jönnek az első dilemmák:
Alap alapkérdés: milyet készítsünk; magyarosat, vagy mediterránt (gyk. Ratatouille)
Paprika alapkérdés: karikára vagy hosszába, negyedelve, tépkedve?
Paradicsom alapkérdés: kockázzuk, vagy szeleteljük, héjastul vagy sem, hagyjuk e benne a zöld szárrészt, vagy sem?
Pirító alapkérdés: szalonnán, zsíron (mangalica vagy sertés), olíva- vagy étolajon? Fűszer alapkérdés: só, paprika, babérlevél, fokhagyma, rozmaring, kakukkfű, oregano? BMV alapkérdés: mit tegyünk még bele; bab, gomba, lencse, borsó?
Csípős alapkérdés: erőspista (alias Strong Steve), cseresznyepaprika, pirospaprika, friss zöldpaprika, esetleg chili, macskapöcse vagy tabasco?
Sorrendi alapkérdés: paprika előbb, vagy egyszerre a paradicsommal?
Hús alapkérdés: szalonna, császár, lecsókolbász, debreceni vagy virsli, bátrabbaknak máj?
Tojás alapkérdés: (ebben még sosem értettünk egyet) kell-e bele, s ha igen, akkor mennyi az ideális?
Köret alapkérdés: natúr módon kenyérrel, tésztával, esetleg rizzsel, nokedlivel, tán tarhonyával, tradicionalisták burgonyával? (féleszűek kuszkusszal is próbálkozhatnak, vadmagyarok pedig kölessel.

Ha frenetikus, tökéletes lecsót akarunk rittyenteni, bizony nem is olyan egyszerű a dolgunk, gyakorlott lecsószakács barátaim, ezt gondolom, tanúsítják. Őrizni, kényeztetni, figyelni, keverni kell. Ebben a gigászi feladatban pedig a rendes ember megszomjazik, a folyadékbevitelt pedig azon nyomban meg kell kezdeni, különben mivé lesz a lecsó? A bevitel típusait már fentebb taglaltam.
Az ápolás-babusgatás másik eleme a kevergetés mellett a fűszerezés. A magyaros lecsó, már ha olyat készítünk, az bizony erős. Az erős lecsó lehet már alapanyagaiban is erős, ha tudatosan olyat akarunk készíteni. Fránya gyomrúak, kényeskedők, gyengék miatt van úgy, hogy ilyet sajna nem készíthetünk, és akkor jön az ún. utánaerősített lecsó. Ide kívánkozik csípős alapkérdésünk.

Végezetül pedig álljon itt a saját receptem, a Kiskukta féle legfinomabb lecsó:

Hozzávalók:
30 dkg érett, napsütötte paradicsom 70 dkg zöldpaprika, 1 csípős zöldpaprika, 3 közepes fej vöröshagyma 4 gerezd fokhagyma, 15 dkg füstölt szalonna, 3 klassz tanyasi tojás, 1 ek. pirospaprika, 1 ek. mangalicazsír, ízlés szerint só, bors, további „csípősek”, 0.5 dl siller.

Elkészítés:
A paradicsomot és a paprikát megmossuk, utóbbit kicsumázzuk, mindkettőt karikára vágjuk (semmit nem húzunk le, semmi mást nem vágunk ki belőle). A vöröshagymát meghámozzuk, szintén karikára vágjuk, majd mangalicazsíron pirítani kezdjük. A füstölt szalonnát apró kockákra vágjuk, a fokhagymát felaprítjuk, hozzáadjuk a hagymához, majd mérsékelt tűzön zsírjára pirítjuk. Ha kész van az alap, megszórjuk a pirospaprikával, hozzáadjuk a zöldpaprikát, majd a sillerrel mérsékelt tűzön félpuhára főzzük. Ha már majdnem készen van, mehet hozzá a paradicsom, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Visszatesszük a tűzre, mellé adjuk a szintén karikára vágott csípős zöldpaprikát. Ha valakinek nem elég erős, úgy további erőseket adhat hozzá. A legvégén a tojásokat felverjük, és a már kész lecsóban elkeverjük. Házi rozskenyérrel és jól behűtött sillerrel fogyasztjuk.

Zsuzsi főz: Variációk lecsóra

Mind a mediterrán, mind a közel-keleti térségnek megvan a maga „lecsója”. Ezek az ételek paprikát, paradicsomot mindig tartalmaznak, de rendszerint kerül melléjük valamilyen tökféle, padlizsán, és természetesen a fűszerezés az, ami leginkább megkülönbözteti ezeket a mi lecsónktól és többi hasonló fogástól. Igyekeztem az ismertebb receptek mellé kevésbé elterjedteket is válogatni, hogy legyen mindenkinek valami újdonság, amiből válogathat.

Spanyol lecsó (Pisto, 4 adag)

Hozzávalók

1 kg cukkini
2 hagyma
1 kg krumpli
egy cső piros színű paprika
25 dkg érett paradicsom
4 tojás
2 dl olívaolaj
só, bors
a tálaláshoz pirítós

A felaprított hagymát forró olajban pirítani kezdem. Ha félig megpirult, hozzáadom az apróra vágott paprikát. Ha ezek megpirultak, az olajból kiszedem, félreteszem. A visszamaradt olajban megsütöm az apróra vágott, de nem hámozott cukkinit, utána kiszedem, félreteszem. Ezután a hámozott, kockázott krumplit sütöm ki, és egy agyagtálba, vagy serpenyőbe teszem.

A sütéshez használt olaj felét kiöntöm, a maradékban megsütöm a feldarabolt paradicsomot is, majd finom szitán átnyomom. A kisütött hozzávalókat a krumplihoz teszem, hozzáadom az átnyomott paradicsomot és a négy felvert tojást, sózom, borsozom, majd folyamatos kevergetés közben megsütöm. Pirítós darabkákkal és petrezselyemzölddel megszórva tálalom.

Saksuka (Fűszeres Eszter receptje, 6 adag)

Ez a közel-keleti lecsó, Libanonban, Izraelben, Szíriában egyaránt ismerik és készítik.

Hozzávalók

egy nagy fej hagyma
6 db kaliforniai paprika
2 dl paradicsomlé
12 db kisebb érett paradicsom
só, őrölt bors
egy rúd fahéj
2 teáskanál őrölt római kömény
2 gerezd fokhagyma
egy kis chilipaprika
6 db tojás
2 dl olívaolaj

Egy deci olajon megpárolom a felkarikázott hagymát. Beleteszem a felcsíkozott paprikát, pár percig kevergetem, majd felöntöm a paradicsomlével. Hozzáadom a kis kockákra vágott paradicsomot, a zúzott fokhagymát, aprított chilit és a fűszereket, és fél óra alatt összefőzöm. Ha a paradicsom megfőtt, rálocsolom a maradék olajat, elkeverem, beleütöm a tojásokat és lassú tűzöm még pár percig főzöm, amíg a tojás fehérje megkeményedik.

Menemen (török recept)

Ez az étel a török reggeli egyik elmaradhatatlan fogása. Ha van, érdemes hozzá a mi hegyes erős zöldpaprikánkhoz hasonló, de húsosabb, édes zöldpaprikát használni, mert ez az autentikus, de természetesen a magyar zöldpaprika is megfelel hozzá.

Hozzávalók

egy kisebb hagyma
két nagy húsos zöldpaprika
két nagy érett paradicsom
két gerezd fokhagyma
2-3 evőkanál olívaolaj
három tojás
só, bors, pirospaprika
oregano, menta (szárított)

Egy serpenyőben felhevítem az olajat, és az aprított hagymát pár percig pirítom benne. Hozzáadom az apróra vágott paprikát, ezzel is pirítom két-három percig. Ekkor hozzáadom az apróra vágott fokhagymát és a kis kockákra darabolt paradicsomot, sózom, borsozom, ízesítem a pirospaprikával és a zöldfűszerekkel, öntök alá fél deci vizet és tíz perc alatt összeforralom. Kanállal három mélyedést alakítok ki a szószban, beleütöm a három tojást és közepes lángon sütöm, amíg a tojás megkeményedik. Lepénykenyérrel kimártogatva szokták enni.

Ratatouille (francia lecsó)

Talán ez a recept a legismertebb az összes közül, lényege a padlizsán és a cukkini, az elkészítésnél pedig az a legfontosabb, hogy minden hozzávalót külön kell megsütni, és utána állítható össze az étel. Ezért kicsit macerásabb is, de megéri a fáradságot.

Hozzávalók

2 nagy padlizsán
4 kis cukkini (salátacukkini)
2 piros vagy sárga kaliforniai paprika
4 nagy érett paradicsom
5 evőkanál olívaolaj
8-10 levél bazsalikom
egy közepes fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
egy evőkanál vörösborecet
egy teáskanál cukor

A padlizsánt másfél centis kockákra, a cukkinit másfél centi vastag szeletekre vágom. A paprikát falatnyi darabokra szeletelem, a paradicsomok héját lehúzom (a tetején kereszt alakú bemetszést ejtve, forró vízbe téve a legegyszerűbb, de akár ez el is maradhat), és felnegyedelem, a magokat kiszedem, és a húsát felaprítom.

Egy serpenyőt felforrósítok, beleöntök két kanál olajat, a padlizsánt aranybarnára sütöm benne, kiszedem, félreteszem. Újabb kanál olajat teszek a serpenyőbe, és a cukkinit is megsütöm, kiszedem, majd így járok el a paprikával is. Fontos, hogy a zöldségek inkább ropogósak legyenek, mint szottyadtak.

Ha minden megsült, a hagymát megpirítom a maradék olajon, hozzáadom a fokhagymát és ezzel is pár percig sütöm. Belekeverem az ecetet, és a cukrot, hozzáadom a paradicsomot és a bazsalikom felét, beleteszem a sült zöldségeket, ízesítem sóval, borssal, és kb öt perc alatt készre főzöm. A maradék bazsalikommal megszórva, bagettel főételként, vagy grillezett húsok mellé köretként tálalom.