Terebess-kert különlap - magyarországi édesvízi rákok

Terebess-kert különlap
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Magyaroszági édesvízi rákok

A rákok a hazai élővilág fontos részei. Ők vizeink ingyenes szemételtakarítói, lévén, hogy minden elhullt szerves anyagot megesznek, legyen az hullott falevél, vagy elpusztult hal és egyéb állat. Tevékenységük nyomán a vizek öntisztulása gyorsabb, tehát a rákok nem csak igénylik a jó minőségű vizet, de maguk is hozzájárulnak ahhoz, hogy fennmaradjon a tiszta víz.
A tízlábú rákok (Decapoda) Magyarország legfejlettebb rákjai. Hosszú potrohú, mészpáncéllal fedett vízi állatok. Öt járólábuk közül az első nagyméretű ollóvá alakult. Növekedés közben kinőtt páncéljaikat levedlik:

Őshonos rákfajták:

folyami rák vagy nemes rák (Astacus astacus) > olajzöld, vagy sötétszürke 15-25 cm nagyságú. Nemes ráknak is nevezik, mivel elég keresett a piacon. Emberi fogyasztásra nagyon alkalmas. Főleg tiszta folyókban, patakokban él. Dögevő. > kép

kövi rák (Austropotamobius torrentium) > 8-12 cm. Védett! A piacokon sem volt keresett, mivel az ollóik kicsik. Néhány felvidéki és dunántúli patakban fordul elő. Alkonyat után szeret járni. Dögevő. > kép

kecskerák vagy galíciai rák (Astacus leptodactylus) > színe fölül szürkés, vagy sárgászöld – szemének nyele élénkpiros. 20-26 cm nagyságú. Ollói nyúltabbak, mint a folyami ráké, fejtor-pajzsoldalai dúsan tüskések és félkörös nyakbarázdájának két végén erős, hajlott fog van. Balatonban gyakori. A múlt században nyugat felé terjeszkedve jutott el hozzánk. > kép

- - -

csókarák (Austropotamobius pallipes) > a történelmi Magyarország dalmát tengermelléki vizeiben fordult elő. A mai Magyarország területén nincs bizonyított előfordulása.

Hazai vizeinkben az Astacus nemhez (genus) tartozó három tízlábú rákfaj él. Legismertebb közülük a valaha gyakori, ma már ritka folyami rák (Astacus astacus), mely a csendes avagy lassú folyású vizeink vizi növényei, belógó gyökerei és egyéb rejtekhelyei között él. Akár 20 évig is élhet. A kecskerák (Astacus leptodactylus) a Balaton és a zavaros vizű, lassú folyású vizek lakója. Akár 25 cm-re is megnőhet, hosszúkás ollóiról ismerhető fel legkönnyebben. A kövi rák (Astacus torrentium) köves, hegyi patakokban él, azonban mára annyira megcsappant az állománya, hogy fokozottan védetté kellett nyilvánítani. A Pilis, Budai hegység és Börzsöny néhány patakjában élnek még példányaik. Kisebb a másik két fajnál (8-12 cm) ollói rövidek, vastagok, lekerekítettek.
E rákok a petéből a kifejlett példányok kicsinyített másaként kelnek ki. A vízfenéken, ágakon másznak, hátrafelé csak meneküléskor haladnak a potrohuk "alácsapásával".

Mindhárom rákfaj túlélését számos tényező veszélyezteti. Ezek közé tartoznak az élőhelyek visszaszorulása és eltűnése, a vizek szennyezése, az Amerikából Franciaországon keresztül behurcolt rákpestis és a betelepített vagy betolakodó rákfajok, a Dunában és vízrendszerében a hazai rákfajoknál máris 2-3-szor népesebb állományú cifrarák (Orconectes limosus), a riasztó új jövevényeknek számító jelzőrák (Pacifastacus leniusculus) és gyapjasollójú (kínai) rák (Eriocheir sinensis). Az akváriumokban gyakorivá vált Procambarus fajok - kubai vagy kék rák (Procambarus clarkii), márványrák, stb. - szintén hatalmas veszélyt jelentenek honos rákjainkra. Általában jellemző rájuk, hogy míg a hazai rákoknak ez 3-4-6 évbe telik, akár 2-6 hónap alatt is ivaréretté válnak, gyorsan (és évente sokszor) szaporodnak, a honos rákok táplálékkonkurrensei, avagy egyenesen meg is eszik azokat.

Behurcolt rákfajták:

[amerikai] jelzőrák (Pacifastacus leniusculus)

[amerikai] cifrarák (Orconectes limosus) > 10-15 cm

[kínai] gyapjasollójú rák (Eriocheir sinensis)
http://www.issg.org/database/species/ecology.asp?si=38&fr=1&sts=
http://www.fao.org:80/fishery/culturedspecies/Eriocheir_sinensis/en

- - -

[amerikai] vörös mocsári rák, vörösrák, kubai vagy kék rák (Procambarus clarkii)
http://edak.cellkabel.hu/fok/kiir.php?azonosito=94 > http://edak.cellkabel.hu/fok/kiir.php?azonosito=95
http://www.fao.org:80/fishery/culturedspecies/Procambarus_clarkii/en
http://hobbiallat.freeweb.hu:80/cikkek/edes52.htm

Rákképek:
http://www.tar.hu/ftk/rakkepek2.htm
http://allati.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=39149
http://users.atw.hu/kaloistvan/Horgasz/rak.htm

Az ötödik tízlábú
A jelzőrák Magyarországon

Angolul: Californian crayfish, Pacific crayfish, signal crayfish

XIX. század közepén a rákpestis szinte hírmondó nélkül kipusztította a tízlábú rákokat Európa édesvizeiből. A járványt átvészelő példányok lassan újranépesítették a vízrendszereket, de a betegség újból felbukkant, és az emberi behatások is tizedelték a rákállományt. És ezután jött az újabb kihívás, megjelentek a behurcolt rákfajok.

A mai Magyarország területéről ez idáig négy tízlábú (Decapoda) rákfaj előfordulásáról voltak adatok. A leggyakoribb az őshonos folyami rák (Astacus astacus), a sík vidéki és alacsonyabb hegyvidéki folyók, patakok és tavak lakója. E faj a középkorban a kolostorok és a főúri asztalok kedvelt böjtös eledelének számított. A szintén őshonos, védett kövi rák (Austropotamobius torrentium) a hegyvidéki patakokban (Pilis, Börzsöny, Kőszegi-hegység) él. Az ázsiai és kelet-európai kecskerák (Astacus leptodactylus), régies nevén galíciai rák a múlt században nyugat felé terjeszkedve jutott el hozzánk. A csókarák (Austropotamobius pallipes) őshonos fajként a történelmi Magyarország dalmát tengermelléki vizeiben fordult elő. A mai Magyarország területén nincs bizonyított előfordulása.

A rákpestis és következményei

A XIX. század második felében az Aphanomyces astaci nevű gomba által okozott, rákpestisnek nevezett betegség az erre érzékeny fajokat szinte hírmondót sem hagyva kipusztította Európából. Csak a patakok felső folyásánál és a nagyobb vizektől elszigetelt területeken élő példányok vészelték át a járványt, onnan népesíthették be újra a vízrendszereket. A hazai rákállomány a XX. század közepére regenerálódott, de később a betegség újból felbukkant, s akkor már az emberi behatások (a vízszennyezés, a szabályozás, a mederrendezés) is tizedelték az őshonos rákállományt.

Jövevény fajok...

Az európai rákoknak hamarosan újabb veszéllyel kellett szembenézniük, az emberi kultúra által terjesztett, adventív rákfajok megjelenésével. Az észak-amerikai eredetű cifrarákot (Orconectes limosus) a XIX. század végén, étkezési célból telepítették Nyugat-Európába, a megritkult rákállomány pótlására. Az 1970-es években egy újabb termetes amerikai fajt honosítottak meg, a jelzőrákot (Pacifastacus leniusculus).

A jelzőrák őshazája Észak-Amerika, a Sziklás-hegység és a Csendes-óceán (innen a faj tudományos neve) közötti terület. Ezt a gyorsan növekedő és nagy testű fajt szintén étkezési célból telepítették Ausztria (Karintia) több vizébe. Az első példányokat Észak-Amerikából és svédországi ráktenyészetektől importálták. Életkörülményei nagymértékben megegyeznek a folyami rákéval, de kimondottan vándorló lévén gyorsan elterjedt Ausztria vizeiben, és már a Bécs környéki patakokban is megtalálták.

Ahogy a törpeharcsa, a naphal vagy a pézsmapocok átjutott a "zöld-, illetve kékhatáron", úgy e faj terjedését sem akadályozzák az országhatárok. Az elmúlt esztendőben bizonyítottá vált, hogy hazánkban is megjelent. Az első "igazoló" példányra 2001 nyarán Kőszeg közelében, Gyöngyösfalunál, a Gyöngyös-patak vizében sikerült rábukkanni. Feltűnt, hogy az általam talált rák bélyegei nem egyeznek meg a folyami rákéval, s a szakirodalom átnézése után felvetődött, hogy jelzőrákról lehet szó. Két elpusztult példányt elküldtem a Természettudományi Múzeumba, ahol megerősítették e feltevést.

Ezután alaposabban megvizsgáltam a Gyöngyös-patak Kőszeg és Szombathely közti szakaszát. Kiderült, hogy az állat meglehetősen gyakori ezen a területen, szinte naponta kerültek elő példányok Kőszegtől Gencsapátiig. Ez amellett szól, hogy a jelzőrák valószínűleg már évek óta jelen van a patakban. (Utóbb kiderült, hogy a 2000 szeptemberében Kőszegnél talált ollómaradványok is jelzőráké voltak.)

Gondozza az ivadékait

E nagy termetű faj egyes példányainak testhossza a 15 centimétert is elérheti, erőteljes ollói még ennél is nagyobbnak mutatják. A színe vörösesbarnától sötétbarnáig változik, hátpajzsának oldala sima, szemcsék és tüskék nincsenek rajta. Megtévesztésig hasonlít a folyami rákhoz, de néhány bélyeg alapján biztosan elkülöníthető attól. Legjellemzőbb bélyege az ollóízületnél levő fehér-türkizkék folt (innen a jelző elnevezés). Robosztus, sima felszínű ollóinak formája is eltér a folyami rákétól: a rögzített ollórészen belül csak egy dudort találunk, az olló külső széle ívelt, nincs rajta homorú rész. A potrohlemezei is szélesebbnek tűnnek a folyami rákénál.

A jelzőrák a többi rákfajhoz hasonlóan elsősorban éjszaka aktív. Borult időben nappal is elhagyja kövek alatt és üregekben levő rejtekhelyét. Mindenevő, apróbb állatok, dögök, esetleg növényi maradványok szerepelnek az étlapján. Szaporodási időszaka őszre esik. A nőstény mintegy kétszáz, egyenként 2 milliméteres megtermékenyített petéjét a potroh alsó oldalán, az ott levő hasadt lábain hordja. Ivadékgondozása fejlettnek mondható: a kikelt rákok egy ideig vissza-visszajárnak anyjuk biztonságot adó potrohlemeze alá. A fiatalok többszöri vedlés után, több év alatt válnak ivaréretté. Természetes ellenségeik a vízi madarak és emlősök, valamint különféle halak. A Gyöngyös-patak rákállománya erősen fertőzött az állatok testnedvét szívogató rákféreg nevű élősködőkkel.

Agresszív terjeszkedő

A jelzőrák kifejezetten vándorló, agresszíven terjeszkedő faj. Életfeltételei nagyon hasonlítanak a folyami rákéihoz. Gyorsabban szaporodik, mint a konkurens folyami rák, és csaknem kétszer annyi petét rak, mint az. A jelzőrák (a cifrarákhoz hasonlóan) ellenáll a rákpestis kórokozójának, de közvetítője (vektora) a betegségnek. Ezek alapján feltételezhető, hogy nemcsak a helyébe léphet a folyami ráknak, hanem ki is szoríthatja eredeti élőhelyéről. A Gyöngyös említett szakaszán mindenütt előfordul a jelzőrák, és gyakorinak mondható. További vizsgálódást igényel, hogy a lehető legpontosabban feltérképezzük e faj (és az őshonos rákfajok) előfordulását, és nyomon követhessük a terjeszkedését.

Egy adventív faj természetes terjedését általában nehéz vagy nem lehet megakadályozni. Ausztriában a folyami rákok számára néhány patak felső folyásánál viszonylag érintetlen vizeket hoznak létre, így megakadályozzák, hogy oda a nem őshonos fajok betelepedjenek. Az őshonos rákok közül hazánkban jelenleg csak a kövi rák védett, pedig szinte mind védelemre szorulna. Rákjainkra veszélyesek lehetnek az akváriumból, kerti tóból szabadon engedett hobbiállatok is. És továbbra is fontos, hogy a folyóvízi életközösségek megmaradása érdekében óvjuk vizeink tisztaságát.

Illés Péter
9730. Kőszeg, Károlyi M. u. 1., e-mail: selliretep@freemail.hu
http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2002/0206/15.html
http://chernelmte.extra.hu:80/cinege10-17.html

A ráktenyésztés helyzete Europában és magyarországi perspektívái
Kivonat

A magyarországi természetes vizek faunájának különleges elemei a különböző rák fajok (Decapoda), melyek amellett, hogy a vízi ökoszisztéma fontos részét képezik, gazdasagi jelentőséggel is bírnak.
Az Europában tenyésztett fajok között a legjelentősebbek az őshonos folyami- (Astacus astacus) és kecskerák (Astacus leptodactylus), valamint az észak-amerikai eredetű jelzőrák (Pacifastacus leniusculus) és a vörös mocsári rák (Procambarus clarkii).
A legfontosabb termelők Spanyolország, Svédország, Oroszország, Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Dánia és Finnország.

A termelés alapvetően négy technológia alapján történik:

. Extenziv termelés természetes vagy mesterséges tavakban
. Fél-intenziv termelés tavakban vagy medencékben
. Intenziv medencés nevelés
. Növény (elsősorban rizs) és rák váltva történő termelése

A legelterjedtebb a 0,1-5 ha méretű tavakban történő fél-intenzív nevelés. Kiegeszitő takarmányként leggyakrabban gabonaféléket, sárgarépát, burgonyát, haldarabot alkalmaznak, emellett, vagy ezek helyett esetenként pelletált tápot (pisztráng-, csirke-, vagy speciális ráknevelő tápot) etetnek.
A népesitesi sűrűség a kihelyezendő rákok méretétől függően változik. 20 mm-től kisebb rákok esetében 30-500 db/m2, 20-50 mm méretű rákok esetében 10-150 db/m., 50 mm-től nagyobb rákok esetén 1-15 db/m. a javasolt sűrűség.
A hozamok országonkent, a klimatikus adottságoktól, a tenyésztett fajtól és termelési színvonaltól függően jelentős különbségeket mutatnak. Jelzőrak esetében Svédországban 50-680 kg/ha, Spanyolországban akár 1000 kg/ha-os hozamok is elerhetők.
Bulgáriaban 200-500 kg/ha körül mozog a hozam kecskerák esetében, míg folyami rákkal Svédországban 60-430 kg/ha, Németországban 300-600 kg/ha-os hozamokat értek el.
Magyarországon jelenleg - ismereteink szerint - kereskedelmi célból ráktenyésztes nem folyik.
Figyelembe véve a hazai klimatikus és egyéb termelési adottságokat, a ráktenyesztes jó lehetőseget teremthet bizonyos tógazdasagok termék-választékának növelésére, elsősorban kecskerák tenyésztése réven. Megfelelő vízminőseg biztositásával az értékesebb folyami rák is eredményesen tenyészthető lenne és viszonylag kis ráforditassal kitűnő profitot hozó, piacképes termékkel bővithetné halászati termékeink sorát.

Kovács Elemér
Halászati és Öntözési Kutatóintézet, Szarvas
http://www.haki.hu/dokumentumok/dir24/423_7_Kocsacs_E_A_raktenyesztesi.pdf

Aquaculture Development Trends in Europe

Rákpestis a vasi élővizekben
A gombás fertőzés emberre nem veszélyes

Szakemberek szerint veszély fenyegeti a hazai élővizekben honos rákokat. Ennek oka, hogy a vízfolyással Ausztriából Magyarországra került egy amerikai rákfaj - szaknyelven jelzőrák - néhány példánya, amely gombás fertőzéssel rákpestist terjeszt. Információnkat a rákpopulációt évek óta tanulmányozó Illés Péter biológus kutató megerősítette. A Kőszegen élő szakember elmondta: a Vas megyei Gyöngyös-patakban találta meg a hazai faunára veszélyes amerikai jelzőrákot, amelyet az ollói tövénél lévő fehér vagy türkizkék folt különbözteti meg a hazai folyami ráktól. Ez a jellegzetesség a vízben is elég feltűnő, ezért is nevezik a fajt jelzőráknak. Megtudtuk, hogy az állat felbukkanásának akár örülhetnénk is, mert a rákok fontos szerepet töltenek be a táplálékláncban - ám ennek megjelenése veszélyt jelent az őshonos rákokra. A vizsgálatok szerint a Rábában már csak ez a rákfaj fordul elő, pedig néhány évvel ezelőtt még folyami rákok is éltek ott.

Az új rákfaj által terjesztett megbetegedésről Illés Péter elmondta: egy gombás fertőzésről van szó, melynek okozója csak az európai fajtákat károsítja, oly módon, hogy átszövi és működésképtelenné teszi a rákok belső szerveit. Hozzátette: agresszív és ellenálló fertőzésről van szó, amely az élővízben lévő összes rákot elpusztítja. A betegségnek az a látható jele, hogy a rákok elvesztik mozgásképességüket, görcsös állapotba kerülnek, majd felfordulnak. Ugyanakkor megjegyzendő: a kórokozó az emberre nem veszélyes.

A tapasztalatok szerint - magyarázta a kutató - ha egy vízfolyásban kipusztultak az európai rákok, akkor a kórokozó is eltűnik, hiszen önmagában nem lesz életképes. Az adott folyószakaszon idővel újra telepíthető az európai folyami rák, de olyan vízben, ahol jelzőrák is él, nem érdemes ezzel próbálkozni. A kutató szerint a betegség terjedését úgy lehet korlátozni, ha a rákra is leső horgászok, halászok nem visznek át egyik vízből a másikba rákot, továbbá felszerelésüket a napon teljesen megszárítják, rézgáliccal, netán hypós oldatban fertőtlenítik.

Hompasz Gyula, a nyugat-dunántúli vízügyi felügyelőség igazgatója érdeklődésünkre elmondta: területükön 1998 óta folynak biológiai vizsgálatok, amelynek során a Lapincsban, a Rábában, a Zalában, a Szentgyörgyvölgyi-patakban és a Gyöngyösben találtak folyami rákot. A jelzőrák jelenléte már az első vizsgálati évben kiderült. Utoljára 2004-ben észleltek jelzőrákot a Gyöngyösben, ám a mintavételi területen rákpusztulást még lokálisan sem tapasztaltak. Hompasz Gyula megerősítette: ennek ellenére feladatuknak tartják a jelzőrák terjedésének nyomon követését a védett természeti területeken, a Rába és a Gyöngyös-patak egyes szakaszain, illetőleg azokon a víztesteken, ahol ez a faj megjelenhet. A zöldhatóságnál a külön erre irányuló kutatási engedélykérelem elbírálása is folyamatban van.

http://nol.hu/archivum/archiv-423623

Az amerikai jelzőrák

Konkrét kockázatról csupán egyetlen esetben van tudomásunk. G. Tóth és munkatársai vizsgálatai szerint a nyugati határszél patakjaiban (szombathelyi Gyöngyös-patak) terjeszkedik az Ausztriában sokfelé telepített és onnan hozzánk is “átszivárgott” amerikai jelzőrák, amely ellenálló a rákpestissel szemben. A kutatók által begyűjtött 78 példány mindegyike hordozója volt ennek a betegségnek. A jelzőrákkal összezárt folyami rákok 5-6 nap alatt megbetegedtek, 10 nap alatt elpusztultak. A Rábából történő vízpótlás véleménye szerint azt jelentené, hogy a Balatonban őshonos kecskerákot (mely a 60-as években kipusztult) soha nem lehetne visszatelepíteni a tóba. Telepítési kísérletek jelenleg folynak és az angolnatelepítés tilalma óta szép reménnyel kecsegtetnek. A visszatelepítés azért lenne fontos, mert a tízlábú rákok (kecskerák és folyami rák) kipusztulásával a Balatonban betöltetlenül maradt egy fontos ökológiai szerepkör: a kopro- és nekrofágia, aminek része többek között a haltetemek “eltakarítása” (G. Tóth 2003).

Édesvizi rákok

A világon több mint 300 rákfajta él, amelyek csak az édesvizekben találhatók. Ebből 250 fajta Észa-Amerikában honos. Kizárólag az Egyesült Államokban Luisiana államban 29 fajta él.

Ezzel szemben Afrikában és Ázsia legnagyobb részén édesvízi rák nem fordul elő. Ezeken a területeken főként édesvízi rövidfarkú rákok élnek. A legnagyobb testű folyami rák, amely elérheti a hat kilógramot is, az ausztráliai Tasmanien szigetén található. A legkisebb Amerikában él, alig három centiméter hosszú.

A legjelentősebb folyami rák családok: az Astacidae, a Cambaridae és a Parastacidae. Amíg az Astacidae és a Cambaridae a földgolyó északi felén található, addig a Parasdtacidae a déli féltekén honos.

Németországban és Európa nagyobb részén túlnyomóan a következő rákfajták élnek: nemes folyamirák /Pacifastacus/, kövirák /Cambarus/, amerikai folyami rák és helyenként a jelzőrák /Pacifastacus Leniusculus/.

Az USA-ban a folyamirák jelentős gazdasági szerepet játszik. Az ottani legfontosabb fajták: Leuisiana Flupkrebs, Kamberkrebs, Cambarellus.

Lassú folyású folyókban és mocsaras helyeken is élnek. A kövek, a vízinövények jó búvóhelyül szolgálnak. Sok fajtajuk barlangokba húzódik, meg a vízen kívül is a folyók és a tavak közelében. Ezek a barlangok /folyosók/ a víztükörhöz vezetnek és egy vízzel telt kamrát alkotnak. A mellék folyosókban élelmet is tárolnak. A folyósókat ollóikkal ássák ki, amelyet mint villát túrnak a földbe. A kiásott földet a barlang kijáratához viszik és ollóikkal kinyomogatját. Így a barlang bejáratánál tipikus kürtő keletkezik, amely gyakran 30 centiméter magas is lehet. A szárazabb időszakokban és télen a rák belülről eltorlaszolja a bejáratot. Építményét éjszaka hagyja el, táplálékot keresni.

Az USA gazdaságának legfontosabb fajtája a jelzőrák és a Lousiana folyamirák, amelyeket ráktenyészetekben nevelnek. Évente 10 millió fontnyit termelnek ilyen módon Lousianában.

Növekvő mértékben tenyésztik: Missouriban, Texasban, Mississipiben, Alabamában és Arkansas államokban is.

A fogást és a szállítást minden kontinensen máshogy végzik, de vannak módszerek, amiket mindenhol alkalmaznak. Sok helyen a folyami rákot úgynevezett ráktállal fogják. Ezek kör alakú hálók, fém vagy fűzfa kerettel. Közepére csali van erősítve, hal vagy békahúsból. A tálakat a vízfenékre helyezik és egy zsinórral a parthoz kötik. Amikor a tálat kiemelik a vízből, a rák beleakad a hálóba. Ezenkívül drót és fonalhálókat is alkalmaznak csapdaként, vagy fűzfából készült csapdákat is.

Az élő rákok szállítására is többféle módszert alkalmaznak. Nylon zacskót 1/3 részig megtöltenek vízzel, oxigénnnel és beleteszik a rákokat, amit ezután /abgepolsterte/ stabil dobozokba tesznek. A légi szállítás miatt a zacskókat nem töltik tele oxigénnel a nyomáskülönbség miatt. A rákokat szállítják még kosarakban vagy ládákban is, rétegenként megnedvesített papírgyapotban. A folyami rák kb. 48 óráig bírja a víz nélküli szállítást.

Magyarországon fűzfavesszőből font kosarakban zöld levél közt szállítják.

Ismertebb fajtái:

- Madagaszkári rák /Astacoides madagascariensis/ Jellegzetessége, hogy 2 méteres magasságban is fogtak már ilyen rákot.
- Nagy ausztrálrák /Euastacus armatus/ Ausztrália édesvízeiben található, nem ritkán 50 cm nagyságú példányokat is zsákmányoltak.
- Ausztrálrák /Cherax tenuimanus/ Nagy mennyiségben tenyésztik magas súlya miatt, ami a 2 kg-ot is elérheti.
- Csókarák /Austropotamobius pallipes/

http://www.kislexikon.hu/edesvizi_rakok.htm

Kínai gyapjasollójú rák
(Eriocheir sinensis)

Angol neve: Chinese mitten crab, Chinese river crab
Német neve: Wollhandrkabbe
Francia neve: crabe chinois

Mérete: 9 - 10 cm

Előfordul Északi és a Keleti tenger partjainál, Dánia, Svédország, Finnország, tenger- és édesvizeiben.

Kínából kerültek ezekre a vidékekre. Színe olajzöld alapon sötéten pettyezett. A hím ollóját vastag szőrzet fedi, ennek köszönheti a nevét. Elterjedését a faj erős vándor ösztönének tulajdonítják. Tengervizekben és édesvizekben egyaránt megtalálják életfeltételeiket, ez azzal magyarázható, hogy a vérük sótartalmát egy bizonyos szinten tudják tartani. Vándorlásaik során képesek naponta 8 - 10 km-t is megtenni. A hímek a folyók torkolatánál úgy helyezkednek el mintha egy gátat képeznének. Az így kialakított gátakon áthaladó nőstényeket megtermékenyítik. A kicsik kővetkező év májusától júniusig kelnek ki. Ma már Európa összes vizeiben előfordulnak. Édesvizekben erősen pusztítják a halállományt. Elektromos csapdákkal vadásszák.

Leggyakoribb édesvizi tenyésztett rákok világszerte

India
monszun folyami rák | Macrobrachium malcolmsonii | monsoon river prawn |

USA
vörös mocsári rák | Procambarus clarkii | red swamp crawfish | ecrevisse rouge des marais |

Magyar kagyló

Hazánkban két édesvízi kagylófaj is él, amelyek nemhogy nem védettek, de invazív fajnak számítanak, és kifejezetten szaporák – mondja dr. Bódis Erika, az MTA Duna-kutató Intézetének tudományos munkatársa.

Az amúri kagyló (Anodonta woodiana vagy Sinanodonta woodiana) ázsiai eredetű faj, a hazai ökoszisztémába feltehetőleg valamilyen hal révén kerültek be a peték, és igénytelen faj lévén igen hamar elszaporodott. Főleg állóvizekben érzi jól magát, de megtalálható a folyók sekélyebb részein is, a part közelében.

A paksi erőmű hűtővizének kifolyójához közel például rengeteg van, és döntően húszcentis példányok, nyilván a meleg víz miatt – mondja Bódis.

A hazai vizek másik bitorlója a kosárkagyló (Corbicula fluminea). Ezt először 1999-ben észlelték Bajánál , azóta szédületes sebességgel terjed.

Mindkét faj alkalmas emberi fogyasztásra, viszont mégsem ajánlott a Duna-parton talált egyedeknek nekiállni – inti a vállalkozó kedvű fogyasztókat Bódis. A kagyló igénytelensége ugyanis nekünk, fogyasztóknak nem túl egészséges.

Mivel elég toleráns a vízminőséggel szemben, viszonylag szennyezett területeken is vígan elél, viszont attól még a szervezetében fölhalmozódnak különböző káros anyagok, például nehézfémek, amik az emberi szervezetnek sem tesznek valami jót. Ráadásul a kagylóknál nem alkalmazható a csigáknál ismertetett éheztető detoxikálás sem, mivel a nehézfémek általában nem ürülnek ki a szervezetből, az egyéb toxikus anyagok meg csak nagyon lassan. Ha tehát mindenképpen édesvízi kagylót szeretnénk fogyasztani, várjuk meg, míg valaki itthon belevág a tenyésztésébe.

Tenyészteni ugyanis igen jól lehetne őket, és ha jó minőségű, tiszta vízben nőnek meg a kagylók, akkor az egészségre sem ártalmasak.