Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Zapota-félék
Sapotaceae

Kis, közepes és nagy fává fejlődő értékes gyümölcsök tartoznak ebbe a családba. Amerika trópusain, Mexikó, Peru őserdeiben találtak rá első példányaikra. Ezeken a területeken honosak.

Zapodilla
Achras sapota

Hazájában, Mexikóban chicozapote, azaz kis zapota a neve, néhol gumizapotának hívják. Sokan itt a legfinomabb gyümölcsnek tartják. Guatemala, Salvador és Honduras benszülött növényét Floridában, Hawaiiban, Indiában, Afrikában és Srí Lankán (Ceylonban) is termesztik. A gömb vagy kúpos örökzöld koronát formáló fák elérhetik a 15—22 m-es magasságot. Fája tartós; találtak maya épületekben 1500 éves zapodilla gerendákat. Levelei fényesek, kemények, hosszúkás-lándzsásak, hosszuk 5—12 cm. Apró fehér virágai a levelek hónaljában nyílnak. Termése ovális, kerek vagy kúpos, 5—8 cm-es. Vékony héja rozsdavörös, varas — a krumplihoz hasonló. Húsa sárgásbarna, áttetsző, leveses, édes. Éretlenül tallint és latexet tartalmaz, megérve enyhén illatos, körtés-karamellás ízű. A fák kérge tejszerű latexet tartalmaz, ami a rágógumi egyik alapanyaga. A termés húsában 0—12 db nagy, fényes fekete mag helyezkedik el. Desszertgyümölcsnek használják, főzve, befőttnek és sörbetnek is közkedvelt. Nagyon sok cukrot tartalmaz. Trópusi növény, de kevésbé melegigényes. Felnőtt példányai 2—3 °C-os fagyokat kibírnak. Nem talajigényes. Szaporítható magvetéssel, szemzéssel (T) és léggyökereztetéssel. A magcsemeték 6—8 éves korukban kezdenek teremni. A kitűnő gyümölcsminőséget csak oltással biztosíthatjuk. A termőre fordult növények évente kétszer is teremhetnek.

Zapota
Calocarpum mammosum

Neve az aztékoktól ered, ők tzapotlnak hívták. Többfelé használják a marmeládészilva vagy marmeládé gyümölcs neveket is. Közép-Amerika ősi gyümölcsét még Cortez katonái is ették a menetelés idején. Ősidők óta az indiánok fontos eledele. Termesztik az Egyesült Államokban, Kubában, a Fülöp-szigeteken és Indiában. Nagy fává fejlődik, eléri a 18—19 m-es magasságot is. Levelei nagyok, hosszúkásak, 10—24 cm-re nőnek, az ágak végén sűrűn állnak. Sok csészelevélből álló, összenőtt szirmú fehéres, apró virágaiból ovális gyümölcsök fejlődnek. A vörösbarna termések hossza 7—15 cm. Vékony, fás, varas felületű. Húsa szilárd, lazacpiros-vörösbarna színváltozatú, finoman szemcsés konzisztenciájú. Nagy, ovális magja kemény, fényesbarna színű, könnyen elválik a húsrésztől. Frissen is fogyasztják, nagyon laktató gyümölcs. Finom, sűrű dzsem készíthető belőle. A híres „guava-sajt" egyik fontos töltőanyaga. Sörbetkészítésre is alkalmas. Magja is keresett cikk; pörkölve és darálva a kakaóhoz adagolják a csokoládé készítésekor. Kedveli a mészmentes, kötött talajokat. A jól fejlett példányok kibírják a 2—3 °C-os fagyokat. Magról szaporítható, 7—8 éves korban terem. A vastag magburkot vetés előtt el kell távolítani. Gyümölcsei augusztusban érnek.

Zöld zapota
Calocarpum viride

Nagyon hasonlít a zapotára, mégis gyérebb az előfordulása. Kaliforniában, Floridában, Guatemalában és Hondurasban ismerik leginkább. A zapotához képest levelei kisebbek, a fonáki részen ezüstösek. Virágai és termései is kisebbek. A gyümölcs mérete legfeljebb 12 cm. A termések csigaszerűek vagy oválisak, barnászöld vagy halvány sárgászöld színű héjuk vékony membránszerű. Húsa a zapotáéhoz hasonló illatú, de finomabb és lágyabb állományú. Magjai is kisebbek, 4—5 cm-esek. Olvadékony, leveses húsa édes, benne 1—2 maggal. Frissen vagy befőttként fogyasztják. Magról szaporítják. A magcsemeték 9—10 éves korban kezdenek teremni. Hidegtűrőbb a zapotánál, fagytűrése körülbelül azonos. Az októbertől februárig érő gyümölcsök féléretten hosszú ideig tárolhatók.

Csillagalma
Chrysophyllum cainito

Nyugat-Indiában és Közép-Amerikában vadon is előfordulnak. Közkedvelt Kubában, Jamaikában. Termesztik még Dél-Amerikában, Floridában és Hawaiiban. A 9—15 m-re növő fák szép díszek is: a sötétzöld, fényes, hosszúkás 10 cm-es levelek fonákja aranyfényű. Különleges csillogást kölcsönöznek a fáknak. A pirosasfehér, apró virágok nem feltűnőek. Termése kerek, ritkán lapított, 5—10 cm-es sima, néha fényes felületű. Színük vörös vagy zöld. Nevét (csillagalma) onnan kapta, hogy a keresztben kettévágott gyümölcsben csillagszerű rekeszekben ülnek a magok. Ezek oválisak, kemények, fényesbarnák: méretük 2 cm. Elsősorban frissen fogyasztják, de kitűnő befőttalapanyag és egzotikus turmixok készülnek belőle — pl. narancslével keverve. Kimagasló fehérje- és zsírtartalma. A hideggel szemben érzékenyebb a zapodillánál. Nedves, meleg klímát szeret. A talajjal szemben igénytelen. Magvetéssel és az érett hajtásrészek dugványozásával szaporítható. Indiában április— májusban érik. A gyümölcsöket a teljes érésig a fán kell hagyni.

Kanisztel
Lucuma nervosa

Neve a maják Kanisté szavából ered. Floridában tojásgyümölcsnek hívják. Közép-Amerikában ősi kultúrnövény. 5—7 m-es örökzöld fái messziről feltűnő, szép dísznövények. Csupasz fényeszöld levelei hosszúkás-lándzsásak, elérik a 20 cm-t. Apró virágai 2—5-ösével a fiatal ágakon nyílnak. Kerek vagy ovális termése 5—10 cm nagyságú, fényes narancssárga héja membránszerű. Leveses, lágy, sárga húsa kissé a főtt tojás sárgájához hasonlít. A gyümölcshús nagyon édes, erős illatú (pézsmaillat), benne 2—3 ovális, kemény, 2,5 cm-es, fényes, sötétbarna maggal. Az éretten leszedett gyümölcsöket 3—4 napig utóérlelik — így fogyasztják. A zapodillához hasonló, közepesen melegigényes növény. A talajjal szemben nem igényes. Magról szaporítható (vetés előtt a maghéjat el kell távolítani). A magcsemeték 3—5 éves korban fordulnak termőre. A gyümölcsérés általában december és március közé esik

Sárga zapota
Lucuma salicifolia

Nagyon hasonlít a kanisztelhez, annál valamivel nagyobbra nő. Levelei lándzsásak, fényeszöldek, méretük 8—17 cm között változik, világosabb zöldek, mint a kanisztelé. Apró virágai fehérek vagy zöldes színűek, egy-kettesével a levelek hónaljában nyílnak. Termése 10—12 cm-es, narancssárga, héja vékony. Lágy, kanisztelhez hasonló húsában egy nagy, 5 cm-es világosbarna, fényes mag található. Mexikóban, Panamában és Costa Ricában közkedvelt gyümölcs. Főleg frissen fogyasztják terméseit. A kanisztelnél hidegtűrőbb növény. A talajjal szemben igénytelen. Magvetéssel szaporítható. A gyümölcsök ősszel, télen érnek.

Lukmo
Lucuma obovata

Ősi perui gyümölcs. Chilében és Peruban a történelem előtti korokban is termeszthették. A legújabb kori ásatásokból is előkerült. Közepes méretű fái 7—11 m-re nőnek. Elliptikus-ovális levelei felületükön sötétzöldek, fonákukon rozsdás-halványzöld színűek. A levelek a hajtáscsúcsok közelében sűrűn állnak. Egy-hármasával álló virágai a levelek hónaljában nyílnak. Termése gömbölyű vagy hosszúkás, 7—8 cm-es. A terméshéj zöld színű. Húsa sárga, lisztes állományú. Termésenként általában 2 mag (1—5) fejlődik, a szelídgesztenye magjára hasonlítanak. A többi zapotához hasonlóan melegigényes növény. Magvetéssel szaporítják. A lukmo egész évben, folyamatosan virágzik és terem. A nem teljesen éretten szedett gyümölcsök napokig tárolhatók, utóérnek.

Abiu
Pouteria caimito vagy Lucuma caimito

Az egyik legfinomabb zapota-féle. Peruban honos, de népszerű Brazíliában is. Kis fává fejlődik, magassága 4,5—6 m. Levelei hosszúkás-lándzsásak, csupaszok, fényeszöldek, hosszuk 10—20 cm. Összhatásban a kanisztelhez hasonló növény. Termése gömbölyű vagy hosszúkás, sárga színű, kemény tapintású. Terméseiben 2—3 hosszúkás mag fejlődik. Áttetsző húsa a zapodillához hasonló leveses, édes. Éretlenül latexet tartalmaz. Szereti a nedves, meleg területeket és a gazdag, humuszos talajokat. Magvetéssel szaporítható.

Szonzapote
Licania platypus Fritsch
Család: Chrysobalanaceae (aranyszilvafélék)

A: sansapote, monkey apple;
S: sonzapote, zunza(-pote), zapote cabello;
N: Sonzapote

A szonzapote legfeljebb 30 m magas, száraz évszakokban részben lombhullató, gömbölyded, zárt koronájú fa. A szórt állású, ép szélű levél durva-bőrnemű, színén fényes. A levéllemez 30 x 9 cm méretű, visszás-tojásdad vagy lándzsás, kihegyezett, nyélbe keskenyedő vagy lekerekített vállán a fonáki részen 2 kerek mirigy található. A vastag, görbült levélnyél legfeljebb 2 cm hosszú. A virágok nagy számban terebélyes, hajtásvégi bugákban fejlődnek, a virágzat hosszúsága a 35 cm-t elérheti. Az apró, szőrös virágok 1-3 mm hosszú kocsányúak; a csésze rányomott szőrű, serleg alakú, 3 hátratört, háromszögletű cimpájú; az 5 szürkészöld, 3 mm hosszú szirom a szélén pillás szőrű. A porzók előreirányulnak, nagyszámúak.
Termése: a soktagú virágzatokból csak kevés csonthéjas termés képződik, amely elliptikus, tojás vagy körte alakú vagy szabálytalanul dudoros, és nagy burgonyákhoz hasonló. A termés legfeljebb 20 x 15 cm nagyságú, vékony, durva, érdes héja zöldes, és himlőhelyszerű, apró, barna képződményekkel sűrűn borított vagy teljesen barna színű. A héj alatt narancsszínű, szilárd, rostos, bő levű terméshús van, amely több centiméter vastag lehet, és kellemes, édes-zamatos ízű. E pulpa belső szívós rostos rétege erősen a fás kőmaghoz tapad, amely a termés legnagyobb részét elfoglalja. Éréskor a termések legfeljebb 5 cm hosszú kocsányúak, és az egykori virágzati tengelyek duzzadtak.
Felhasználása: az érett terméseket meghámozzák, és a terméshúst az erősen rostos, a kőmaghoz tapadó réteg nélkül többnyire nyersen, gyümölcsként fogyasztják.
Elterjedése: Közép-Amerikában honos Dél-Mexikótól Kolumbiáig, és ott, akárcsak a karib-tengeri és a Fülöp-szigeteken, gyümölcs- és árnyékadó díszfaként termesztik.
Termesztése és betakarítása: a forró-nedves alföldi klímában tenyészik; magról szaporítják, és körülbelül 12 éves korban fordul termőre. A terméseket teljesen érett állapotban szedik a fáról, vagy lehullásuk után rögtön a földről gyűjtik be őket.
Rokon fajok: Dél-Amerikában, elsősorban Brazíliában a fajokban gazdag Licania (fazakasfa) nemzetség további tagjainak, valamint a rokon pajurának (Couepia bracteosa Benth.) a terméseit is fogyasztják, amelyek a fent bemutatott fajéhoz hasonlók, de kisebbek, legfeljebb 12 cm nagyságúak.

Mamej
Mammea americana L.
Család: Hypericaceae (orbáncfűfélék)

A: mamey/mammee apple;
F: abricot des Antilles;
S: mamey, zapote mamey;
P: abrico do Pará;
N: Amerikanischer Mammeiapfel

A mamej legfeljebb 25 m magas, zárt, terebélyes koronájú, örökzöld, egy- vagy kétlaki fa. Szórt állású levelei vastag-bőrneműek, sötétzöldek. A levéllemez széles-elliptikus és ép szélű, lekerekített csúcsú, széles ékvállú, mérete a 20 x 10 cm-t elérheti. A vastag, felső oldalán lapított vagy gyengén barázdás levélnyél legfeljebb 2 cm hosszú. A rövid kocsányú virágok 3-4 cm nagyságúak, és magánosan vagy 2-3-asával fejlődnek az erős ágakon; a virágtakarót 2 széles-kerekded csészelevél és 4-6 fehér, kerekded-elliptikus szirom alkotja.
Termése: gömbölyű bogyó, átmérője a 20 cm-t, súlya az 1,5 kg-ot elérheti. Külső terméshéja tömör, puha-bőrnemű, legfeljebb 6 mm vastag, barna, fénytelen, többé-kevésbé himlőhelyszerűen szemcsés, érdes, kb. 4 cm hosszú a vastag kocsánya. A kocsány körül széles vállal ül a 2 kerekded, homorú, mintegy 2 x 1,5 cm nagyságú barna csészelevél; egészen a termésérésig megmarad. A héj alatt fehéres, száraz, nagyon keserű hártya helyezkedik el, amely körülzárja a bő levű, teljes érettségben lágyan rostos, élénk narancs- vagy aranysárga terméshúst. Ez a pulpa a jó fajtáknál finom, édeskésen savanyú, zamatos, a mangóhoz vagy a kajszihoz hasonló ízű; a gyengébb fajtáknál nagyon savanyú. A bogyóban egy (ritkán több, de legfeljebb 4) fás héjú, barna, hálós erezetű mag van, amely kerekded vagy elliptikus formájú, legfeljebb 7 cm nagyságú, s amelyhez szorosan hozzátapad az egyrétegnyi rostos terméshús. A fán egyszerre láthatók a virágok és a termések.
Felhasználása: a jó fajták terméshúsa érett, lágy állapotban nagyon ízletes, és gyümölcsként nyersen, tetszés szerint cukrozva eszik, vagy megfőzve desszertnek szolgálják fel. A keserű héjat az alatta levő hártyával együtt gondosan el kell távolítani, és a szintén mérgező magokat, valamint a hozzájuk tapadó rostos húst is el kell dobni. A pulpából ízletes lekvárt vagy zselét főznek, és gyümölcslevet vagy bort készítenek. A mamejt nem szabad nagy mennyiségben fogyasztani, mivel bélbántalmakat okozhat, sőt mérgezésekről is beszámoltak már. Az éretlen bogyók élvezhetetlenek.
A mamejmagok antiszeptikus hatásúak, a szárított vagy friss levelekből készített főzetek csökkentik a lázat, és hatékony szernek bizonyultak a malária ellen. A növény szép, vöröses fája kemény, gesztjét nagyra értékelik.
Elterjedése: a karib-tengeri szigeteken honos, és Latin-Amerikában széles körben termesztik; az Óvilág trópusain: Jáván, a Fülöp-szigeteken és Afrika egyes részein elterjedt, egyébként ritka.
Termesztése és betakarítása: a trópusi síkvidéki klímában fejlődik legjobban, ahol bőséges csapadékhoz jut. Az igénytelen növényt magról szaporítják, és házi-, valamint gyümölcsöskertekben, a karib-tengeri szigeteken ültetvényeken is termesztik. A fák 6-10 éves korban fordulnak termőre, teljesen érett állapotban szedik gyümölcsét; sőt a földről gyűjtik össze, ahogy lehullottak a fáról.
Rokon faj: az afrikaibarackot (Mammea africana Sab.) a trópusi Afrikában kertekben és ültetvényekben termesztik, és a mamejjel azonos módon használják fel. A legfeljebb 30 m magas fa gömbölyded, édes termései 7-10 cm nagyságúak, narancsszínű héjúak, és rendszerint 3 magot tartalmaznak.

Nagy szapota
Pouteria sapota (Jacq.) H. E. Moore & Stearn (Calocarpum sapota [Jacq.] Merr.)
Család: Sapotaceae (szapotafélék)

A: mamey sapote;
F: grosse sapote;
S: mamey-zapote, sapota;
P: cutite;
N: Grosse Sapote

A nagy szapota legfeljebb 30 m magas, örökzöld, száraz évszakokban lombhullató, zárt koronájú fa, amelynek kérge, levelei és fiatal termései ragacsos, a nyálkahártyákat izgató tejnedvet tartalmaznak. Levelei szórt állásúak, kopaszak, az ágak végén tömörülnek. A levéllemez visszás-tojásdad, röviden kihegyezett, nyélbe keskenyedő, ékvállú, színén sötétzöld, fonákján barnás, és 10-30 x 4-10 cm nagyságú. A levélnyél 2-5 cm hosszú. Az apró, fehér vagy halványsárga, csaknem ülő, egyivarú virágok a fiatal ágakon elosztva 6-12 tagú csoportokban fejlődnek, a lehullott levelek ripacsai mellett. Az ezüstösen szőrös, 8-12 cimpájú csésze legfeljebb 4 mm hosszú; a mintegy 1 cm hosszú pártacső a csúcsán 5 tompa cimpára tagolódik.
Termése: gömbölyű, elliptikus vagy hegyes tojás alakú, 1 magvú bogyó, amelynek hossza a 20 cm-t, szélessége pedig a 8 cm-t is elérheti. Az 1,5 mm vastag, tömör héj vadbőrhöz hasonló, teljesen érett állapotban enyhén vörös árnyalatú. A terméshús érett állapotban élénk narancsvörös színű; nagyon bő levű, lágy, pépes-rostos állagú, gyümölcsillatú, és nagyon édes, karamellhez hasonló ízű. Az orsó alakú, legfeljebb 10 x 3 cm nagyságú mag héja kemény, fás, sima, fénylő, gesztenyebarna színű, és rajta a szapotafélék családjára jellemző széles, kissé érdes, világos, hosszanti csík (köldök) látható. A rövid, erős kocsány kb. 1,2 cm széles, kerek lemezzel rögződik a terméshez, és a terméshéjjal azonos barna színű és érdes.
Felhasználása: Közép-Amerikában és a karib-tengeri szigeteken nagyra értékelt gyümölcs. A teljesen megérett termések lágy húsát kikanalazzák a héjból. A terméshúsból lekvárt főznek, vagy püréként vízzel, illetve tejjel keverve ivólének is jó, továbbá édes ételek sűrítéséhez alkalmas. Héját eltávolítva a mag is ehető, megfőzve, pörkölve és kakaóval keverve a csokoládégyártásban használják, agy megőrölve desszertek kiegészítő anyaga. Az éretlen termések sok csersavat tartalmaznak, erősen összehúzó hatásúak és élvezhetetlenek.
Elterjedése: nedves trópusi alföldeken Mexikó déli részétől Nicaraguáig honos. A karib-tengeri szigeteken és Dél-Amerikában is termesztik. Délkelet-Ázsiában ritkább, elsősorban a Fülöp-szigeteken ültetik.
Termesztése és betakarítása: a meleg, csapadékban gazdag klímában tenyészik, a tenger szintjétől 1000 m körüli magasságig. A növényt magról előnevelik, majd a magoncokra jó fajtákat oltanak, ritkábban ivartalan szaporítást alkalmaznak. A fák 8-10 éves korban fordulnak termőre. Piacra éretlen állapotban, óvatosan, kézzel szedik, de gyorsan beérik, az érett, puha, nyomásra érzékeny bogyók csak rövid ideig tárolhatók.
Rokon fajok: Latin-Amerikában kisebb méretekben több, egészen közeli rokon fajt is termesztenek, és hasonló módon használják fel őket.