Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Vizes jambóza, vízialma
Syzygium aqueum (Burm.f.) Alston (Eugenia javanica Lam.)
Család: Myrtaceae (mirtuszfélék)

angol: water-apple, rose apple;
spanyol: manzana de agua;
német: Wasser-Wachsapfel, Wasserapfel;
thai: chomphu pa;
indonéz, maláj: jambu air;
filippínó: tambis

A vizes jambóza örökzöld, száraz évszakokban gyér lombú, legfeljebb 20 m magas, rövid, göcsörtös törzsű és terebélyesen elágazó, gömbölyded koronájú fa. Levelei átellenes állásúak, 1-5 mm hosszú nyelűek. A levéllemez tojásdad vagy hosszúkás-elliptikus, ép szélű, gyengén szíves vagy lekerekített vállú (7-25 cm x 2,5-16 cm), többnyire tompa csúcsú, fényes zöld és bőrnemű, mindkét oldalán mirigyesen pontozott, szétmorzsolva nem vagy csak gyengén aromás. Pompás, krémszínű vagy világossárga, ritkán rózsaszínű virágai 3-7-esével 1-2 cm hosszú, vékony kocsányokon, laza, ernyős, hajtásvégi vagy levélhónalji virágzatokban fejlődnek. A 4-7 mm hosszú csészecső 4 széles, 3 szögletű vagy kerekded, 2-4,5 mm-es cimpára hasadt. A 4 szirom (8 x 6 mm) széles lapát alakú, és számos mirigyet hordoz; a szirmok nagyszámú, 1-2 cm-es porzót vesznek körül, melyeken túlnyúlik a bibeszál.
Termése: széles vagy összenyomott körte vagy harang alakú bogyó, amely fehéres, zöld, rózsaszín vagy világító vörös (6 cm széles és 4,5 cm hosszú), sima, fényes, viaszos felületű. A terméskocsány kb. 4 cm hosszú. A bogyó hosszirányban gyengén bordás, szélesebbik végén a duzzadt, húsos, behajló csészecimpák egy sekély üreget vesznek körül, amely a fehéres tengelyszövetben képződött, és amelynek közepéből kiemelkedik az 1-3 cm hosszú, fonal alakú, maradó bibeszál. A nagyon vékony, nem lehúzható héj alatt szivacsos-lédús, szilárd, üveges fehér, csaknem szagtalan és savanykás, viszonylag ízetlen terméshús van. Egy központi üregben (1-)3-6 gömbölyded vagy bab alakú, kb. 1 cm-es, fehéres-molyhos héjú mag található, a bogyók többnyire magvatlanok.
Felhasználása: a lédús terméseket nyersen, a héjjal együtt, szomjat oltó gyümölcsként fogyasztják. Gyümölcssalátákhoz is adják, vagy édeskés savanyúságnak elteszik. Indonéziában a vizesjambóza-salátát gyermekszületések alkalmával hagyományos ételként tálalják. A fa szép virágai és termései miatt kedvelt dísznövény. Az összehúzó hatású kérget a gyógyászat alkalmazza.
Elterjedése: Délkelet-Ázsia erdeiben honos, Burmától Indiáig; ott, éppúgy, mint Indiában, Srí Lankán és a csendes-óceáni szigeteken, nagyon gyakran termesztik.
Termesztése és betakarítása: a nedves trópusok növénye, amely a síkvidéktől 1000 m-ig egyaránt jól fejlődik. Nagyszámú fajtája ismert, amelyek főként a termés alakjában, színében és ízében különböznek egymástól. Magról vagy ivartalanul, bujtvánnyal, dugvánnyal vagy oltással szaporítják, és házi-, valamint gyümölcsöskertekben termesztik. Kedvező körülmények között idényszerűen nagyon bőven teremhet. Érett állapotban szedik, a bogyók néhány napig tárolhatók.
Rokon fajok: lásd jambóza, o., malájalma, o. A vízialmához nagyon hasonlít a jávaialma (Syzygium samarangense Merr. & Perry), amelynek levelei szétmorzsolva erősen aromásak, termései harang alakúak és gyengén édeskésen savanyú ízűek. Malajziában, Indonéziában, a Fülöp-szigeteken, Indiában és a csendes-óceáni szigetvilágban ott terjedt el, ahol a hosszabb száraz évszakok jellemzők. A két fajt a flóraművekben ellentétesen határozzák meg, ha nem veszik kellően figyelembe a fajok roppant változékonyságát.
A trópusi Ázsiában más Syzygium fajok terméseit is felhasználják; kiterjedten termesztik a rózsaalmának is nevezett jávaiszilvát (S. cumini [L.] Skeels), amelynek ovális, vörös a termése (1,5-5 cm), a csészéje cimpa nélküli csőként marad a bogyón. A Molukkákon őshonos S. aromaticum (L.) Merr. & Perry szárított bimbói szolgáltatják az ismert szegfűszeget. Termelésében ma Zanzibár és Pemba-sziget vezet.