Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Tamarindusszilva
Dialium indum L.
Család: Fabaceae (pillangósvirágúak)

A: velvet tamarind, tamarind plum;
N: Kranji, Tamarindenpflaume, Schwarze Tamarinde

A Dialium fajokban gazdag nemzetség a pillangósvirágúak családjába tartozó olyan fákat foglal magában, amelyek hüvelye csak 1-2 magot tartalmaz. Kranji, tamarindusszilva vagy bársonytamarindus néven több ehető hüvelyű délkelet-ázsiai fajt jelölnek, képviselőjükként a Dialium indumot mutatjuk be, amelynek terméseit leggyakrabban árusítják. A lassan fejlődő növény legfeljebb 40 m magas, örökzöld fává nőhet, amely palánkgyökereket és oszlop alakú, gyakran csak 15 m felett elágazó törzset és gömbölyded koronát fejleszt.
A szárnyalt, szórt állású levelek 5-9, rövid nyelű, lándzsás vagy tojásdad, kopasz és ép szélű (6- 11 x 2,5-5 cm) levélkéből állnak. A hímnős, nagyon kis virágok bugásan elágazó levélhónalji vagy hajtásvégi, soktagú virágzatokban fejlődnek. A csészelevelek száma 5, a porzóké 2, a szirmok hiányoznak.
Termése: 1 magvú hüvely, amely kissé aszimmetrikusan tojásdad vagy elliptikus, 1,5-3 x 1-2 cm nagyságú. A héj érett állapotban feketésbarna vagy fekete, rövid bársonyos szőrzetű, vékony és fás-merev szövetű. A barna, aszimmetrikus mag kb. 1,5 x 1,2 x 0,5 cm-es; lisztes, megszárítva vattaszerű, fahéjszínű pulpa veszi körül, amely enyhén bizsergető, üdítően savanykás vagy édeskésen savanyú ízű.
Felhasználása: a termés ehető része a magot körülvevő pulpa. A terméseket frissen vagy szárítva, olcsó csemegeként kínálják a piacokon és az utcai árusítóhelyeken. A merev héjat ujjal könnyen feltörhetjük, hogy a terméshúst leszopogassuk a magról. Nagy gazdasági jelentőségre a növény fája tett szert. A nemzetség több faja vált az erdőirtás miatt többé-kevésbé veszélyeztetetté, amelyet a tamarindusszilvával együtt nagyon értékes, rendkívül tömör és kemény, emiatt vízben elsüllyedő haszonfát adnak.
Elterjedése: Thaiföldön, a Maláj-félszigeten, Szumátrán, Jáván és Borneón.
Termesztése és betakarítása: a tamarindusszilva a síkvidéki esőerdők fája, amely az égetéssel végzett erdőirtás után gyakran magányosan, hagyásfaként marad meg a kultúrtájban. Kemény fája rosszul ég, és csak nehezen vágható ki. A piacokon kínált termések jószerint mindig vadon növő fákról származnak, és a talajról gyűjtik össze őket.
Rokon fajok: a nemzetség valamennyi faja ehető termést hoz. Széles körben elterjedt, Burmától Vietnamig és Laosztól a Maláj-félszigetig megtalálható faj a D. cochinchinense Pierre, amelynek terméseit gyakran árusítják, és úgy fogyasztják, mint a tamarindusszilváét.