Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a
Kertek és konyhák indexlapra

 

Szandolfa
Sandoricum koetjape (Burm.f.) Merr. (Sandoricum indicum Cav.)
Család: Meliaceae (imafüzérfa-félék)

A: santol, kechapi;
F: faux mangoustan;
S: santol;
N: Santol

A szandolfa legfeljebb 40 m magas, alacsonyan elágazó, örökzöld, latexet tartalmazó fa. Átellenes állású, hosszú nyelű levelei 3 levélkéből állnak, lemezük elliptikus vagy hosszúkás-tojásdad, röviden kihegyezett, a válla lekerekített, színén fényes zöld, fonákján világosabb és fénytelen. A csúcsi levélke 6-25 x 3-16 cm nagyságú, a két oldalsó kisebb. A levélhónalji, laza, bugásan elágazó virágzatok hossza akár 25 cm is lehet. A virágok hímnősek, sárgászöldek, a virágtakarót kehely alakú, 5 cimpájú csésze, és 5, széles-lándzsás, 1 cm hosszú szirom alkotja.
Termése: széles-gömbölyded vagy alma alakú bogyó (7 x 8 cm), amely hosszirányban gyengén, szabálytalanul rovátkolt. Felülete aranysárga vagy sárgás vagy vörösesbarnán foltos és lágy, pelyhes szőrű; a kb. 1 cm vastag, durva héj kívül szívós, belül lágy, nedvdús, ragacsos-tejes, bézs vagy hússzínű és édeskésen savanyú ízű. A termés belsejében (2-)4-5, csillagszerűen elrendeződő üregben bab alakú, szalmaszínű, hosszirányban gyengén rovátkolt, kemény héjú, kb. 4 x 2 x 1,5 cm-es magvak vannak. Az 5 mm vastag, pépes-nedvdús magköpeny veszi körül őket, amely nem tapad a terméshúshoz, de a magokról nehezen választható le. Íze nagyon zamatos, fajtától függően savanyú, édeskésen savanyú vagy édes. A felvágott termések a levegőn gyorsan megbarnulnak.
Felhasználása: a bogyó ehető részei a belső terméshéj és a magköpeny, amelyet édes fajtáknál cukorral vagy anélkül nyersen esznek. A kimagozott gyümölcsöt cukorral befőttként, lekvárként teszik el, zselé és fűszerezve chutney készül belőle. A savanyú fajták terméshúsát frissen, megszárítva vagy sziruppá főzve ételek fűszerezésére használják. Az érett bogyókból levet és bort készítenek; Délkelet-Ázsiában kandírozva is kedvelik.
A levélforrázat lázcsillapító, a porított kéreg hatásos gyógyszer férgek ellen, a gyökerek pedig görcsoldó tulajdonságúak.
Elterjedése: a Maláj-félszigeten, Thaiföldön és Indokínában honos; ott, mint a trópusi Ázsia többi részén, és a csendes-óceáni szigeteken is gyakran termesztik. A fajt ritkán Latin-Amerikában is ültetik.
Termesztése és betakarítása: a nedves-forró, tartósan nedves trópusi síkságokon tenyészik, és gyümölcsöskertekben, a Fülöp-szigeteken ültetvényeken is termesztik. Magról szaporítják, a fák 5-7 éves korban kezdenek virágozni és teremni. Nagyon eltérő fajtákat ültetnek; a sárga termések édesek, a vörösesbarnák nagyon savanyú ízűek. A bogyókat akkor szedik, amikor sárgára vagy barnára színeződnek; hűtés nélkül kb. 1 hétig tárolhatók.