Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Spondias-félék

Ebbe a nemzetségbe több trópusi gyümölcs tartozik. Rokonai a mangónak.

Imbu
Spondias tuberosa

Ezt tartják a legfinomabb Spondiasnak. Alacsony, szétterülő koronát fejlesztenek. Leveleik 5—9 levélkéből állnak, méretük 10—15x2,5—3,5 cm. Kis fehér virágai 10—15 cm-es virágzatokba tömörülnek. Egy-egy virágban 4—5 csészelevél, 4—5 sziromlevél, 9—10 porzó és 3—5 bibe található. A virágok a vékony ágak végén nyílnak. Termése ovális, 1,5X3 cm-es, zöldessárga színű. Héja a szilváénál vastagabb és keményebb. Lágy, szaftos, olvadékony húsának íze az édes narancsra emlékeztet. Éretlenül erősen savasak. A gyümölcsökben egy hosszúkás, 2 cm-es mag található. Frissen eszik vagy zselének. Forralt tejjel kitűnő turmix készíthető belőle. Érés idején a lehullott gyümölcsök sárga szőnyeggel fedik a földet. Az imbu gyökerei gumókat fejlesztenek, ezeket szükség idején még napjainkban is eszik. Trópusi növény, hidegtűrésének határa (jól fejlett példányok esetén) —2—3 °C. Magvetéssel és az érett hajtások dugványozásával szaporítható.

Ambarella
Spondias cytherea

Az egyik legnagyobb területen termesztett Spondias faj. Polinéziában honos növény. Felálló, merev, félig lombhullató fái elérhetik a 18 m-es magasságot. Nagy, 16—24 cm-es levelei 11—23 levélkéből állnak, ezek mérete 4—7,5 cm. Apró fehéres virágai 20—30 cm-es virágzatokba tömörülnek. Termése ovális, 5—7,5 cm hosszú, narancssárga színű. Héja a mangóhoz hasonló, de annál keményebb. Húsa tömör, szaftos, halványsárga színű Savanykás, néha kissé gyantás ízű húsában nagy, ovális, 2,5 cm hosszú mag található. Magját rostos szőrök fedik. A Spondiasok között nagynak számító termései 2—10-esével fürtökben lógnak. Gyümölcsei nagy mennyiségű cukrot tartalmaznak, de rokonaikhoz képest kevésbé illatosak. Melegigényes növény. Magvetéssel és szemzéssel (T) szaporítható. A gyümölcsök Amerikában és Hawaiiban télen, Tahitiben nyár elején érnek.

• Ma-kok-farang [thai]
disznószilva
otaheite apple (Otaheiti = Tahiti régi neve), hog plum [angol]
kedongdong [indonéz, maláj]
hevi [filippínó]

Thaiföldön éretlenül mártásokhoz használják.

 

• Ambarella, arany mombin-szilva, Tahiti-szilva
Spondias dulcis Soland. (S. cytherea Sonnerat)
Család: Anacardiaceae (szömörcefélék)

A: golden apple, otaheite apple;
F: pomme cythére;
S: ambarella, jobo;
P: caja manga;
N: Ambarella, Goldpflaume, Tahitiapfel

Az ambarella legfeljebb 25(-40) m magas fa, amely száraz évszakokban lehullatja a lombját. Levelei páratlanul szárnyaltak, a levélgerinc a nyéllel együtt 20-25 cm hosszú. A 9-25 levélke tojásdad-lándzsás; ép szélűek vagy a csúcsuk felé finoman fogazottak, kihegyezettek, a válluk aszimmetrikus. A száraz évszak vége felé, rendszerint még a levelek kihajtása előtt fejlődnek ki a hajtásvégi, akár 35 cm hosszú, bugás virágzatok, amelyek számos 1-4 mm hosszú kocsányú, fehér vagy krémszínű, elliptikus szirmú, jelentéktelen virágot hordoznak.
Termése: az ambarella csüngő csonthéjas termése tojásdad (5-9 x 3,5-7 cm). A héj érett állapotban aranysárga (a piaci áru gyakran éretlen és zöld!), sima vagy kissé szemölcsös, fénytelen és körülbelül 2,5 mm vastag. A fiatal termések húsa fehéres vagy sárgászöld, szilárd, nedvdús, édeskésen savanyú ízű, teljesen éretten lágy és édes. A C-vitaminban gazdag termésnek nagy kőmagja van, melynek fehéres, kemény-rostos héja számos, több mint 1 cm hosszú, karcsú, görbült, részben elágazó tüskét hordoz, amely a terméshúsba belenyúlik.
Felhasználása: az éretlen, zöld terméseket párolva zöldségként vagy levesekhez és currykhez fűszeres adalékként használják. Ázsiában a zöld ambarellát cukros ecetben teszik el. Az érett termést meghámozzák, és nyersen gyümölcsként fogyasztják, vagy cukorral főzve lekvárt, zselét és zamatos levet készítenek belőle. Az ételek fűszeres ízesítéséhez szánt felszeletelt, megszárított termések hosszú ideig tárolhatók. A tüskés kőmagot el kell dobni.
A savanyú ízű leveleket nyersen salátának vagy főzelékként, hússal együtt főzve vagy párolva fogyasztják. A termések és a levelek takarmányként is szolgálnak, továbbá - éppen úgy, mint a fa kérgével - a gyógyászatban sebeket, gyulladásokat és égési sérüléseket kezelnek velük.
Elterjedése: Dél- és Délkelet-Ázsiában honos, és trópusi országokban világszerte a gyakori gyümölcsfák közé tartozik.
Termesztése és betakarítása: a fát a trópusok és szubtrópusok alföldjein, rendszerint házikertekben nevelik; az állandóan nedves régiókban éppúgy fejlődik, mint ott, ahol a nedves és a száraz évszakok váltakoznak. A növényt magról vagy dugvánnyal szaporítják. A fiatal fák 3 éves korban hozzák első termésüket, amelyet zölden vagy éretten takarítanak be. Hűtés nélkül legalább 1 hétig eltarthatók.

 

• Coc; trái cóc [vietnami] - Spondias dulcis (Spondias cytherea)
Amberella, Java plum, Great hog plum, Otaheite apple, marapa, acaiba, mopé, kedondong, kook hvan, hevi, ma-kok-farang, caja-manga, jobo de Indio
A mangóhoz hasonló gyömölcs, de savanykásabb.
http://www.hort.purdue.edu/newcrop/morton/ambarella_ars.html

Zsenge, savanykás leveleit főleg frissen, nyersen fogyasztják Vietnamban.

 

Vörös mombin
Spondias mombin

A trópusi Amerikában őshonos növény. A legelterjedtebb Spondias faj. Ősi azték neve, a „Xocotl" már csak hazájában ismert. A gyarmatokon spanyol vagy vörös szilvának nevezik. Mexikóban és Közép Amerikában fontos gyümölcs. Szétterülő koronájú, erős törzsű kis fái 6—7 m-re nőnek. Levele 12—20 cm es, 16—21 db egyenként 2,5—4 cm-es levélkéből épülnek fel, félig örökzöldek. A lehullott levelek gyorsan újra nőnek. Vöröses gesztenyebarna. 1 cm-es virágai elágazás nélküli kis csomókban nyílnak. Gyümölcse sárga, sötétvörös, ovális 2,5—5 cm-es 1—3-asávaI kis fürtökben állnak. Magja hosszúkás, 1—3 cm-es, durva felületű. Közép-Amerikában 1500—1800 m magasságig jól terem. Frissen, főzve vagy szárítva fogyasztják — így hónapokig eltartható. Frissen savanykás, fűszeres illatú, kissé a kesudióra emlékeztető. Néhány típus fanyar vagy kicsi a húsa (ideális az 1:1 mag- és húsarány). Talajjal szemben nem igényes, de kedveli a sok tápanyagot. Közepes nedvesség mellett jól fejlődik. Magvetéssel és dugványozással szaporítható. Az 1 éves vagy idősebb részek gyökeresednek jól. Finom, illatos gyümölcsei nyár végén, ősszel érnek.

• Vörös mombinszilva
Spondias purpurea L.
Család: Anacardiaceae (szömörcefélék)

A: purple mombin;
F: mombin rouge;
S: ciruela, jocote, jobo colorado;
P: ambu, ciroela;
N: Rote Mombamnedoiminpflaume

A vörös mombinszila száraz évszakokban lombhullató, terebélyes, alacsonyan elágazó, egylaki fa vagy cserje, magassága legfeljebb 10 m. Szórt állású levelei páratlanul szárnyaltak, akár 25 cm hosszúak is, sötétzöldek, fiatalon élénkvörös színűek; 5-19, csaknem ülő, 2-4 x 1-2 cm nagyságú, ép szélű levélkéből állnak, amelyek tojásdadok vagy lándzsásak, kihegyezettek, széles ékvállúak. A kisméretű, 4-5 tagú, vörös vagy lila színű virágok a lombosodás előtt mintegy 4 cm hosszú, szőrös bugákban fejlődnek az erőteljes ágakon; az elliptikus szirmok 3-4 x 1,5-2 mm-esek.
Termése: csonthéjas termés, amely tojás alakú vagy elliptikus, rövid kocsányú, gyakran gyengén hosszbarázdás, legfeljebb 4,5 x 3,5 cm nagyságú és 20-30 g súlyú. A sima, fényes, vékony, szilárd héj éréskor kezdetben narancsszínű vagy sárga, végül élénkvörös vagy lila. A nedvdús-lisztes, némileg rostos, lágy terméshús narancssárga vagy sárga, legfeljebb 8 mm vastag, és édes vagy savanyú, zamatos ízű, gyakran kissé összehúzó hatású. A terméshús elliptikus, hálósan ráncos, legfeljebb 3,5 x 2 cm nagyságú kőmaghoz tapad. Ennek kemény, fás, sárgásbarna felületén kb. 7 hosszanti irányú varrat található, és legfeljebb 5 kis magot zár magába.
Felhasználása: az érett, B- és C-vitaminban gazdag gyümölcsöt nyersen fogyasztják, vagy cukorral megfőzve desszertként tálalják; zselének és szirupnak is feldolgozzák. A gyümölcsléből bor és ecet is készül. A terméseket leforrázás után kandírozzák, az éretlen, zöld mombinszilvákat eltéve ecetes savanyúságként is kedvelik. Nagy mennyiségben fogyasztva bélbántalmakat okozhat.
A kéregfőzet hasmenés és felfúvódások ellen segít. A fehérjében gazdag levelek fiatalon főzelék készítésére alkalmasak, továbbá értékes takarmányt szolgáltatnak. A növényt szívesen ültetik élő sövénynek.
Elterjedése: Dél-Mexikótól és a karib-tengeri szigetektől Peruig és Brazíliáig honos; ott a fát nagyon gyakran termesztik, de Dél- és Délkelet-Ázsiában, főként a Fülöp-szigeteken, valamint Közép-Afrikában is ültetik.
Termesztése és betakarítása: trópusi klímát igényel; 1500 m magasságig ültetik, szárazságtűrő, a talajban nem válogatós. Dugvánnyal könnyen szaporítható, és házi-, valamint gyümölcsöskertekben, helyenként ültetvényeken is termesztik. Piacra rendszerint érett állapotban szedik le gyümölcsét, és csak miután sárgára vagy vörösre színeződött, akkor árusítják; csupán rövid ideig tárolható.

 

Sárga mombin
Spondias lutea

Közép-Amerikában, Puerto Ricóban, Floridában és Nyugat-Indiában jól ismert gyümölcs. Indiában disznószilvának nevezik. A vörös mombinnál gyengébb minőségű, és kisebb a jelentősége is. Nagy fái elérhetik a 18 m-es magasságot. Nagy, 20—30 cm-es levelei 7—11 ovális levélkéből állnak, ezek 5—10 cm-esek. Sárgásfehér virágai laza, 15—30 cm-es virágzatban nyílnak. Termése hosszúkás, 2,5 cm-es, fényessárga, héja vékony. A sárga, lédús, savanykás, csípős illatú húsban nagy, hosszúkás mag található. Frissen fogyasztják. Kiemelkedő fehérje- és cukortartalma. Hideg- és fagyérzékeny növény. Magvetéssel és dugványozással szaporítható.

• Sárga mombinszilva
Spondias mombin L. (S. lutea L.)
Család: Anacardiaceae (szömörcefélék)

A: yellow mombin;
F: prune mombin;
S: ciruela amarilla, jocote amarilla, jobo;
P: acaiba, caja mirim;
N: Gelbe Mombinpflaume

A sárga mombinszilva 20-30 m magas, terebélyes, egylaki fa, amely a száraz évszakban lehullatja a lombját. Páratlanul szárnyalt, legfeljebb 50 cm nagyságú levelei átellenes állásúak, nyelük szőrös és gyakran vöröses. A levélkék száma 5-19, ezek is nyelesek, tojásdad-lándzsásak és 5-15 cm hosszúak, erősen kihegyezettek, vállukon ék alakúra keskenyedők. A kis, fehéres virágok a levelek kihajtása után legfeljebb 35 cm hosszú, hajtásvégi bugákban nagy számban fejlődnek.
Termése: az érés idején akár 50 cm hosszú, csüngő virágzati tengelyek legfeljebb 4 x 3 cm nagyságú aranysárga, elliptikus vagy tojásdad, csonthéjas terméseket hordoznak. Héjuk vékony, szilárd, sima és fényes. Teljesen érett állapotban nagyon bő levű, üveges narancsszínű, mintegy 5 mm vastag terméshús kellemes, édeskésen savanyú, szilvához hasonló ízű. A kőmag tojásdad, legfeljebb 25 x 17 mm nagyságú, hosszirányban ráncos, krémfehér és fásodott.
Felhasználása: teljesen éretten gyümölcsként fogyasztják, kimagozva cukorral (be-)főzik, vagy lekvárnak dolgozzák fel; levéből üdítőital készül. Az éretlen, sárga mombinszilvát Mexikóban sóval és csilipaprikával teszik el. A magbél is ehető. Nagy mennyiségben fogyasztva bélpanaszokat okozhat.
A gyümölcslé vizelethajtó és lázcsökkentő hatású, a levélfőzetet gyulladások, hasfájás és hasmenés ellen alkalmazzák. A termések takarmánynak is alkalmasak. A fiatal levelek zöldségként készíthetők el, a faanyagot házépítésre és bútorkészítésre használják.
Elterjedése: a síkvidéki erdőkben Mexikótól Peruig és Brazíliáig honos; az Újvilág trópusain, ritkábban Afrikában, Dél- és Délkelet-Ázsiában termesztik.
Termesztése és betakarítása: a trópusi klímában 1000 m magasságig tenyészik, az állandóan nedves régiókban éppúgy, mint az olyan területeken, ahol a nedves és a száraz évszakok váltakoznak. Magról vagy dugvánnyal szaporítják, amely gyorsan meggyökerezik. Az évente 1-2 alkalommal gazdagon termő fákat házi- és gyümölcskertekbe ültetik. A terméseket érett állapotban szedik, gyakran férgesek, és csak rövid ideig tárolhatók.