Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Ramontcsi
Flacourtia ramontchi

Dél-Ázsiában, Madagaszkárban honos cserje, néha fává fejlődő növény. Ritkán nő 6—7 m-nél! magasabbra. Gyakori Nyugat-Indiában, ahol „kormányzó szilvának" nevezik. Csipkés szélű levelei 5—7,5 cm-esek, oválisak, végük hegyes. Virágai aprók, a hím- és növirágok külön-külön növényeken nyílnak (kétlaki). Termése gömbölyű, 2,5 cm-es, éretten sötét gesztenyebarna. A vékony héj alatt lágy, édes-savas hús található, néhány apró maggal. Sövénynek is nevelhető. Frissen, befőttnek vagy dzsemnek elkészítve fogyasztják. Igénytelen növények, 1—2 °C-os fagyokat átvészelnek. Magról szaporítják, de sok a terméketlen hímnövény, ezeket kiszelektálják. Szemzéssel is próbálkoznak.

II.
Kormányzószilva
Flacourtia indica (Durm. F.) Merr. (incl. F. ramontchi L'Hérit.)
Család: Flacourtiaceae (ramoncsifélék)

M: batokószilva;
A: governor's plum, Madagascar plum;
S: ciruela del gobernador;
P: ameixa de Madagascar;
N: Madagaskarpflaume, Batokopflaume

A kormányzószilva örökzöld vagy száraz évszakokban lombhullató, zárt koronájú, legfeljebb 15 m magas, egylaki fa vagy cserje. Ágai gyakran tövisesek. Levelei szórt állásúak. A levéllemez (10 x 4,5 cm) visszás-tojásdad vagy elliptikus, rövid vagy kihegyezett csúcsú és ékvállú, szabálytalanul csipkés-hullámos szélű, színén fényes, fonákján fénytelen. A levélnyél kb. 5 mm-es. Egy- vagy kétivarú virágai (mintegy 5 mm) egyesével vagy kevés tagú rövid fürtben fejlődnek; a virágtakarót 4-6 sárgás, szőrös csészelevél alkotja, a szirmok hiányoznak.
Termése: legfeljebb 2,5 cm átmérőjű, gömbölyű bogyó; felső részén kis, korona alakú csúcs látható, amely az összenőtt, felálló bibeszálakból képződik. A héj vékony, tömör, sima és fényes, éretten sötét barnásvörös színű. A nagyon bő levű, szilárd, üveges terméshús világos vörösesbarna, cseresznyezamatú, íze a savanyútól az édesig változhat.
A bogyó közepe körül többnyire csillag alakban elrendeződve 5-10 lapos, ovális vagy szabálytalanul tompán szögletes, bézs színű, kb. 8 mm hosszú mag található.
Felhasználása: a jó, édes fajták nagyon ízletesek, és nyers gyümölcsként a héjjal és a magokkal együtt eszik meg. Ezekből is és a gyakoribb savanyú bogyókból pompás lekvárt és zselét is főznek, édes ételekhez használják, vagy megaszalják. Az éretlen termések összehúzó hatásúak és élvezhetetlenek.
Elterjedése: hazája valószínűleg Dél-India, világszerte termesztik a trópusokon, de sehol sem tartozik a gyakori gyümölcsfák közé.
Termesztése és betakarítása: a trópusok meleg síkvidékein tenyészik, és elviseli a hosszabb száraz évszakokat is; a talajban nem válogat, magról könnyen szaporítható. A termesztés házi- és gyümölcsöskertekben folyik, inkább csak saját szükségletre. A fák évente egyszer nagyon bőségesen teremnek; a bogyókat teljesen érett állapotban szedik le; de csak rövid ideig tárolható.
Rokon fajok: a Flacourtia nemzetség néhány más, többnyire nehezen megkülönbözethető faja is hoz ehető termést. Húsuk fehéres, savanyú és gyakran összehúzó hatású; elsősorban lekvárnak vagy zselének alkalmas. Idesorolható a F. inermis Roxb., a F. rukam Zoll & Moritzi és a F. jangomas (Lour.) Raeuschel; mindegyikük az Óvilág trópusain honos, és ritkán Latin-Amerikában is ültetik őket.