Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Rágógumifa, szapotijja
Manilkara zapota (L.) v. Royen (Achras zapota L.)
Család: Sapotaceae (szapotafélék)

A: sapodilla, naseberry, chiku;
F: sapotille;
S: chicozapote, nispero, zapota;
P: sapoti;
N: Breiapfel

A rágógumifa örökzöld, alacsonyan elágazó, terebélyes, legfeljebb 20 m magas fa, amelyhez kérge, levelei és éretlen termései fehér, ragacsos tejnedvet tartalmaznak. Levelei szórt állásúak. A levéllemez (13 x 5 cm) ép szélű, vaskos-bőrnemű, sima, kopasz, fényes sötétzöld, széles-lándzsás, lekerekített vagy tompa csúcsú. A levélnyél 2-3 cm hosszú. Virágai 1-2 cm-es kocsányúak, a levélhónaljban fejlődnek. A csészelevelek 3-asával 2 körben állnak, tövükön összeforrtak és sűrűn barna szőrűek. A zöldesfehér, harang alakú (kb. 1,5 cm átmérőjű) pártacső közepéig 6 cimpára hasadt.
Termése: a kb. 3 cm hosszú kocsányú bogyó gömbölyded vagy elliptikus-tojásdad és 5-10 x 4-6 cm nagyságú. Héja vékony, de tömör, érdes, fénytelen barna színű; a kocsány körül megmaradnak a rásimuló csészelevelek. A terméshús megérve üveges sárgásbarna, pépesen lágy, nagyon bő levű, kis kősejtektől szemcsés, egy lágy körtéhez hasonló; keskeny hosszirányú rések gyenge szelvényekre tagolják; íze karamellhez hasonló, nagyon édes. A termés közepe körül csillag alakban kivételesen 12 mag rendeződik el, ritka esetben magvatlan. A magok lapítottak, tojásdad körvonalúak, horgas csúcsúak és kb. 1 cm-esek; héjuk kemény, fás, fényes fekete vagy sötétbarna, fehér köldökkel; a magbél fehéresbarna, szilárd, dióbélszerű és gyengén keserű ízű.
Felhasználása: az érett, lágy termések húsa édes, de gyenge zamatú, héj nélkül, nyers gyümölcsként és gyümölcssalátákban fogyasztják, vagy lekvárt készítenek belőle. A terméshús a félbevágott bogyóból kikanalazható. A szapotijját párolják is, vagy zöld citrom levével és gyömbérrel sziruppá főzik, édes ételnek is alapanyaga (Indiában például a halváé). Konzerválás céljából a karikára vágott szapotijját befőzik, kandírozzák, vagy rövid hevítés után vákuumcsomagolással zárják le. Az éretlen termések összehúzó hatásúak, és éppúgy, mint a gyengén mérgező magok, élvezhetetlenek.
A növény gumiban és gyantában gazdag tejnedve (chickle), amely a megsebzett kéregből és a sérült, éretlen termésekből folyik ki, a rágógumi nyersanyaga, és már az aztékok is ilyen módon használták; napjainkban többnyire szintetikusan előállított anyagokkal pótolják. A kéregből készült tea láz és hasmenés elleni szer.
Elterjedése: Dél-Mexikóban és Közép-Amerikában honos, a meleg égövi országokban ma világszerte ültetik.
Termesztése és betakarítása: a trópusi és szubtrópusi klímában tenyészik, legfeljebb 2000 m-ig; a kifejlett fák eltűrik a gyenge fagyot. Igénytelen, sőt szárazságtűrő, persze a csapadékban gazdag tájakon a mély rétegű talajon fejlődik a legjobban. Magról szaporítják, vagy különböző alanyokra oltják. A számos fajtája habitusban és a termés alakjában, valamint ízében tér el egymástól. A nyomásra érzékeny terméseket érett állapotban, kocsánnyal együtt szedik; körülbelül 1 hétig tárolhatók.