Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Pitahayakaktusz
Hylocereus undatus (Haworth) Bitton et Rose in Britton
Család: Cacteceae (kaktuszfélék)

M: hullámos kúszókaktusz;
A: strawberry pear;
S: pitahaya, pitaya;
N: Pitahaya

A pitahayakaktusz talajlakó vagy epifiton, kúszó, kapaszkodó vagy csüngő termetű, gazdagon elágazó kaktusz. Hosszú, karcsú, pozsgás, háromszögletű, akár 6 m hosszúságú szárai légzőgyökerekkel kapaszkodnak az aljzathoz. A szár kb. 7 cm széles, ívelt szélű ízekre tagolt. Az ízeken található kis, szemölcsszerű glochidacsoportok mindig 2-5 rövid tövist is hordoznak. Pompás, éjszaka nyíló virágai speciális, zöld, hengeres hajtásokon nőnek. Magházukat húsos, elálló pikkelyek veszik körül. A számos keskeny-szálas, legfeljebb 11 cm hosszú, sárga vagy fehéres, terpedten szétterülő szirom 2 körben helyezkedik el, melyek közepéből krémszínű porzók csoportja emelkedik ki.
Termése: tövis nélküli, húsos, gömbölyű, elliptikus vagy széles orsó alakú bogyó, amelyet háromszögletű vagy keskeny-lándzsás, alapi részükön kiszélesedő, húsos, legfeljebb 8 cm hosszú, a csúcsukon berzedten visszahajló pikkelyek borítanak. A termés akár a 20 cm-t is elérheti; megérve liláspiros, ritkábban sárga. Szilárd-húsos héja kb. 1 cm vastag; tágas termésüreget zár körül, amelyet üveges fehér, nagyon bő levű, éretten finom, édeskésen savanyú pulpa tölt ki. E terméshúsba beágyazva igen nagy számú fényes fekete, lapos, körte alakú mag (3 x 1,5 mm) van. Bizonytalan, hogy a főként Kolumbiában termesztett sárga termésű pitahayakaktusz ugyanehhez a fajhoz tartozik-e?
Felhasználása: ezt a gusztusos termést hosszirányban félbevágják, és a pulpáját a magokkal együtt kanalazzák ki. Püré formájában vízzel, jéggel és cukorral keverve pompás üdítőitalt szolgáltat. Sziruppá is főzik, amelyet sütemények vagy édességek fűszerezésére és festésére használnak fel.
Elterjedése: Mexikó déli részében és Közép-Amerika csendes-óceáni partvidékein honos, a trópusi Amerikában mindenfelé termesztik, és ritkábban Afrikában, Ázsiában és Ausztráliában is ültetik.
Termesztése és betakarítása: a forró, csapadékban szegény trópusi klímában tenyészik; dugvánnyal szaporítják, és dísz-, valamint gyümölcstermő növényként házikertekben, sövények, falak mellett és fákon termesztik. A termést érett állapotban vágják le, csak néhány napig tárolható.
Rokon fajok: a Hylocereus nemzetségnek még más faja is ehető termést ad, amelyet azonban csak regionálisan, kis mennyiségben használnak, így pl. két rokon közép-amerikai faj, a H. ocamponis Britt. & Rose és a H. guatemalensis Britt & Rose termései a fent leírt fajéhoz hasonlók, a pulpájuk azonban piros színű.