Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Pili-dió
Canarium ovatum Engl.
Család: Burseraceae (tömjénfafélék)

A: pilinut;
F: pili;
S: nuez pili;
N: Pilinuss

A pili-dió örökzöld, legfeljebb 35 m magas, zárt koronájú fa. Szórt állású, az ágak végén tömörülő levelei páratlanul szárnyaltak. A levélnyél tövén 2 szárra futó, háromszögletű, pikkelyes, legfeljebb 1,5 cm nagyságú pálha helyezkedik el. A levélnyél és -gerinc hosszúsága elérheti a 23 cm-t. Az 5-9 levélke legfeljebb 3 cm hosszú; mindkét végén megvastagodott a nyelük. A levélkék lemeze (17 x 9 cm-es) ép szélű, tojásdad vagy elliptikus, hosszan kihegyezett, levágott vagy ékvállú. A levélszél gyengén behajlott és hullámos, középzöld, kopasz és fényes. A virágok tömött hajtásvégi vagy levélhónalji bugákban fejlődnek. Az ülő, világos barnássárga virágok 3 cimpájú, legfeljebb 7 mm hosszú csészéjűek. A párta 3 szabad, tojásdad, homorú, húsos, összehajló sziromból (2 x 1 cm) áll, a csészéhez hasonlóan a fonákjuk selymes szőrű.
Termése: tompán 3 élű, elliptikus körvonalú, kb. 8 x 4 cm-es csonthéjas termés, tövén a maradó, megnagyobbodott, tölcsér alakú csészével; a zöld termések gyakran hosszirányban ráncosak, az érettek csaknem sima, fényes barnásfekete héjúak. A terméshús érett állapotban világos zöldessárga vagy barna, szilárd, rostos, mérsékelten lédús, összehúzó hatású és legfeljebb 4 mm vastag. A barna kőmag fás, széles vagy keskeny orsó alakú, tompán 3 élű, gyengén hosszbarázdás, nagyon vastag (akár 4 mm) héjú, legfeljebb 7 x 3,5 cm nagyságú; 3 hosszirányú kamrát tartalmaz, melyek közül 2 nagyon keskeny és üreges; a nagy kamrában egyetlen orsó alakú, tompán 3 élű mag fejlődik, amelyet barna burok vesz körül. A magbél fehér, diószerű és nagyon kellemes ízű.
Felhasználása: nem könnyű a kőmagokat feltörni kalapáccsal, hogy az ízletes, diószerű, olajban gazdag magbélhez jussunk. Ezt nyersen vagy - ami még jobb - pörkölve fogyasztják, továbbá ételekbe és süteményekbe dolgozzák be. A termésköpeny megfőzve ehető, olyan olajat tartalmaz, amelyet főzéshez, de olajlámpákhoz is használnak. A kőmagok csonthéja jó tüzelőanyag; a fiatal leveleket főzelékként és salátának készítik el. A fa megsértett kérge hasznos gyantát (Manila-elemi) választ ki.
Elterjedése: A Fülöp-szigetek esőerdeiben honos, és Délkelet-Ázsiában nagy méretekben termesztik, ritkábban másutt is ültetik.
Termesztése és betakarítása: a nedves-forró síkvidéki klímában tenyészik, 400 m magasságig, és ültetvényeken vagy magánosan kertekben nevelik. Magról könnyen szaporítható. A terméseket a fáról szedik, vagy a hullottakat gyűjtik össze a földről. A magok hosszú ideig tárolhatók.
Rokon fajok: a fajokban nagyon gazdag Canarium nemzetség, amelynek fő elterjedési területe Délkelet-Ázsia, sok hasznos fajt foglal magában, amelyeket fájuk vagy termésük miatt, továbbá gyantanyeréshez ültetnek. Az értékes kanáridiót vagy japánmandulafát (C. indicum L., syn.: C. commune L.) is gyakran termesztik; az előző fajtól főleg kisebb, 3-6 x 2-3 cm-es terméseivel különbözik.