Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Dinnyefa
Carica papaya

más néven PAPAYA vagy PAPAJA (Carica papaya), a dinnyefafélék (Caricaceae) családjába tartozó, nagy termetű növény. Fának tekintik, noha 8 m magas, pálmaszerő törzse nem annyira fás, mint azt a megnevezésből gondolni lehet. A növénynek nincsenek oldalágai, a szár csúcsát mélyen karéjos, gyakran a 60 cm átmérőt is elérő, 60 cm hosszú, üreges levélnyélen ülő levelek koronázzák. Normálisan a faj kétlaki, vagyis a porzós és a termős virágok különböző egyedeken fejlődnek, de hímnős alakok is ismertek, és gyakoriak a rendellenes ivari megoszlású példányok. A porzós virágok 90 cm hosszú kocsányú csoportokban állnak, tölcsér alakúak, 2,5 mm hosszúak, színük fehéres; pártájuk ötcimpájú, torkában 10 porzó van. A levélhónaljakban gyakran egyetlen termős virág fejlődik; ezek sokkal nagyobbak a porzós virágoknál, és rövid kocsányon ülnek. Öt húsos sziromlevelük a tőnél összeforrt; a nagy, kúpos vagy gömbölyded termő felső állású, csúcsán öt, légcsavarhoz hasonló bibe ül.

A dinnyefa termése gömbölyő vagy henger alakú, hossza 7,5-50 cm vagy még nagyobb, súlya elérheti a 9-11,5 kg-ot. Nagyjából a sárgadinnye (Cucumis melo) termésére emlékeztet. A nagyon lédús terméshús sötétsárga, narancssárga vagy lazacpiros, mintegy 2,5 cm vastag. A magok a nagy központi üregben, a termés belső falán helyezkednek el sűrűn, felületük rücskös, színük fekete, méretük borsószemnyi.

Bár a Carica nemzetség eredete homályba vész, lehetséges, hogy más mexikói és közép-amerikai fajainak természetes kereszteződéséből származik. Ma a világ összes trópusi vidékén és a legmelegebb szubtrópusi területeken termesztik.

Termése, a papaja, enyhén édes és kellemesen pézsmaillatú, az utóíz hangsúlyosabb lehet némely változat, ill. termőterület esetében. Számos országban népszerő reggeli gyümölcs, és salátákhoz, süteményekhez, sörbetek, rostos ivólevek, továbbá édességek készítéséhez is felhasználják. Éretlen termését a tökhöz hasonlóan megfőzik.

Éretlen termésének tejnedvében fehérjebontó enzim, papain van, amelynek emésztő hatása nagyon hasonló az állati pepszinéhez. E tejnedvet emésztési problémák kezelésére használatos készítmények és húspuhítók gyártására használják.

A dinnyefát általában magról vetik; növekedése gyors, a vetéstől számított első év eltelte előtt már terem. Kedvező feltételek között több mint öt évig is elél.

II.
Papája, dinnyefa
Carica papaya L.
Család: Caricaceae (dinnyefafélék)

A: papaya, paw-paw;
F: papaye, arbre á melons;
S: papaya, lechosa;
P: mamäo;
N: Papaya, Baummelone

A papája örökzöld, legfeljebb 10 m magas, egyszerű vagy gyengén elágazó törzsű, többnyire két-, ritkábban egylaki növény. Erőteljes, üreges, alig fásodó törzsén a nagy, széles, 3 szögletű levélripacsok feltűnő mintázata látható. A csavarvonalba rendeződött, akár 1 m hosszú levelek a hajtáscsúcson üstököt alkotnak, így az el nem ágazó papáják habitusa a pálmákra emlékeztet. legfeljebb 1 m nagyságú, zöld levéllemez mélyen, tenyeresen 5-9 részre osztott, az osztatok ismét mélyen, öblösen tagoltak. A levélerek erőteljesek, sárgák. A törzs, a levelek és az éretlen termések ragacsos tejnedvet tartalmaznak. A virágtakarót kis, kehely alakú, 5 tagú csésze és 5 húsos, viasszerű, 2-3 cm hosszú krémfehér szirom alkotja. A termős virágok egyesével vagy kis csoportban, rövid kocsányon fejlődnek a levélhónaljban, a porzósak legfeljebb 1,5 m-es bugában helyezkednek el. Mind a virágok, mind a növények ivarilag szigorúan nem elhatárolhatók; a porzós virágban gyakran visszafejlődött magház található, az egylaki növények kétlakivá (vagy fordítva) és a porzósak termőssé válhatnak, amit az időjárás vagy a hajtáscsúcsok eltávolítása okozhat.
Termése: húsos, dinnye vagy körte alakú, hosszúkás-elliptikus vagy csaknem gömbölyű, gyengén hosszbarázdás bogyó, amely rövid kocsányon, szorosan összezsúfolva a levélüstök alatt, a törzsön fejlődik, az 50 x 30 cm-t elérheti. A külső héj éretten zöld vagy narancssárga, sima és gyengén fényes. A lágy, nagyon bő levű, zöldes, sárga vagy élénk narancsvörös terméshús édes ízű, és fajtától függően többé vagy kevésbé zamatos. A termés belseje üreges, benne nagyon sok fekete, tojás alakú, csípős ízű, 5 mm-es mag van, amelyet vékony, üveges magköpeny vesz körül.
Felhasználása: a meleg égövi országok legnépszerűbb gyümölcsének számít, amely egyetlen trópusi piacról sem hiányzik. Az érett termés lágy húsát héj és magok nélkül nyersen fogyasztják, többnyire kikanalazzák a kettévágott bogyóból; a gyenge zamatot citromlé csepegtetésével javítják. Az érett, pürésített papáját gyümölcsléként és gyümölcsjégként is felhasználják. a zöld terméseket kandírozzák, vagy megfőzik zöldségnek, cukorral lekvárnak. Ecetben is eltehető. A magokat olykor borspótlónak használják. Az éretlen állapotban betakarított exporttermések rendszerint kevésbé ízletesek. A nagyon finom leveleket megpuhítva zöldségként fogyasztják. A növény tejnedve fehérjebontó enzimeket (papaint és chymopapaint) tartalmaz, amely emésztésserkentő.
Elterjedése: a trópusi Amerikából származik, és világszerte a trópusok és szubtrópusok leggyakoribb haszonnövényei közé tartozik.
Termesztése és betakarítása: a nagy és jó minőségű terméshozamhoz a papája napos tenyészhelyet, magas hőmérsékletet, bőséges vízellátást és tápanyagban gazdag, laza talajt, valamint gyakori trágyázást igényel. A fagyérzékeny növényeket az Egyenlítő közelében 1500 m magasságig lehet termeszteni. Nagyon sok fajta van kultúrában, a termések nagyságban, alakban és ízben különböznek egymástól. Magról könnyen szaporítható, ritkán dugványokból is nevelik. Gyors növésű, és több mint 100 kg termést hozhat évenként. A kifejlődött, de még kemény bogyókat egész évben takarítják be. Néhány nap alatt beérik és sárgára színeződik. A terméseket kézzel vágják le a növényről, szállíthatóságuk és eltarthatóságuk nagyon korlátozott.

III.
Hegyi papája
Carica pubescens Lenné & Koch (C. candamarcensis Hook.f.)
Család: Caricaceae (dinnyefafélék)

A: mountain papaya;
S: papaya de montaňa, papayuela;
N: Berg-Papaya

A hegyi papája az előbb bemutatott fajhoz hasonló. A következőkkel tér el: jobban elágazó a termete, levelei kevésbé mélyen tagoltak, nagyon szőrösek, termései kisebbek, zamatosabbak, széles körte alakúak, tompán 5 élűek, 6-15 x 3-8 cm nagyságúra nőnek meg, és éretten sárgászöld vagy sárga színűek. A terméshús üveges, zöldes vagy sárgás, nagyon bő levű, savanykás ízű és erős gyümölcsillatú. A ráncos, 7 x 5 mm-es barna magok elliptikusak vagy hegyes-tojás alakúak, bő levű, üveges fehér magköpenybe ágyazottak, amely kellemes, édeskésen savanyú ízű.
Felhasználása: teljesen beérett termését párolva fogyasztják, vagy levet, illetve zselét készítenek belőle. A magok bélpanaszokat okozhatnak, ezért el kell dobni őket.
Elterjedése: az Andokban, 1200 és 3000 m közötti fennsíkokon Panamától Peruig, ezenkívül Latin-Amerikában, Floridában, ritkábban Srí Lanka és Délkelet-Ázsia hegyvidékein is termesztik.
Termesztése és betakarítása: a trópusi-felső montán faj a trópusok belső síkvidékein nem tenyészik, csak ott termesztik, ahol a klíma a Carica papaya számára már túl hideg.

IV.
Dinnyefa

A trópusi Amerika ősi növénye csak a XVI. században jutott el Európába. A spanyol felfedezők sok más egzotikus kincsük mellett a dinnyefa terméseit és magjait is magukkal hozták.

Európa trópusi üvegházainak századok óta állandó lakói a karcsú, szép levelű növények. Hazánkban is sok szép példánya virágzik.

A dinnyefa szaporítása és nevelése

A dinnyefa Amerika trópusi vidékein honos növény. Napjainkban a világ trópusi övezeteiben mindenhol termesztik. Rokonai fás növények, a dinnyefával együtt a dinnyefélék (Caricaceae) családjába tartoznak; csak a trópusokon élnek, hazánkban vadon nem fordulnak elő. Gyümölcstermő faja a Carica papaya. Törpe méretű kultúrváltozata, a „Betty", Amerikában terjedt el.

A 2—10 m magasra növő növények törzse nem fejleszt elágazásokat. Az egyenes, hengeres, puha állományú törzs felszíne a leváló levelek és termések nyomaitól rücskös felületű, szürke, szürkésbarna színű. Belseje laza, szivacsos, üreges, lédús állományú. A törzs átmérője elérheti a 10—30 cm-t.

A levelek váltakozva, sűrűn helyezkednek el a törzsön. A csúcs közelében egyre sűrűbben, zsúfoltan állnak. A szép, mutatós levelek hosszú nyelűek, nagyok, osztottak.

A virágok egyesével vagy többesével fejlődnek. Fehéres, zöldes színűek, illatosak. Illatuk hasonlít a gyöngyvirágéhoz. A dinnyefának kétlaki és egylaki változatai ismertek. A virágok csak porzókat, csak termőt vagy mindkettőt tartalmazzák. A hímnős és nővirágok általában egyesével állnak, a hímvirágok laza, ferdén felfelé álló vagy lecsüngő virágzatba tömörülnek. A virágok a levelek hónaljából törnek elő. Nagy, dinnyeszerű gyümölcse lecsüngő bogyótermés, ovális hasáb vagy hengeres alakú. Héjának színe éretten sárgászöld, sárga- vagy narancssárga. A termések egycellásak, 10—25 x 7—15 cm-re fejlődnek, de előfordulnak 60—70 cm-es, 5—6 kg-os méretűek is. A gyümölcsökben sok fekete, borsónagyságú mag található.

A dinnyefa szaporítási módja a magvetés. Az érett termésekből szedett magokat vessük el. A frissen gyűjtött magvakról a körülvevő burkot dörzsöléssel, mosással távolítsuk el. Erre a célra finom lyukú rostát vagy drótszövetet használhatunk. A mosás után kiszárított magok légmentesen tárolva több évig csíraképesek maradnak.

Cserepekbe vagy szaporítóládába vessünk. Homokos talajban, 25 °C körüli hőmérsékleten a csírázás 3—4 hét alatt megindul. A csíranövények érzékenyek a különböző gombás betegségekre, ezért a vetésre felhasznált talajt célszerű fertőtleníteni (hevítés, gőzölés, vegyszerezés). A csíranövények gyökerei könnyen sérülnek, erre az átültetésnél vigyázni kell.

A dinnyefa gyors növekedésű, rövid életű növény. Védett szobalevegőt vagy üvegházi klímát igényel. A magcsemetéket humuszban és tápanyagban gazdag talajba ültessük. Gyors növekedése következtében tápanyagigényes, ezért rendszeres trágyázásról, trágyaléöntözésről vagy tápoldatos öntözésről kell gondoskodni. Az átültetett növényeket óvjuk az erős naptól és a nagy melegtől, és naponta többször is öntözzük meg.

Nem nagyon vízigényes növény, a túlöntözésre gyökerei érzékenyek. A begyökeresedett növények erős fényben és melegben fejlődnek kielégítően. Hűvösebb helyen gyengébb a növekedés, a termések rossz minőségűek lesznek. A dinnyefa fagyérzékeny; a legkisebb fagy is elpusztíthatja az egész növényt. Növényeinket egész évben szobában vagy üvegházban tarthatjuk. Nyáron, védett helyen szabadföldbe is kiültethetők, ahol szépen fejlődnek. A szabadban tartott növényeket augusztusban ültessük vissza cserepekbe.

A trópusokon a 12 hónapos csíranövények már termőre fordulnak. Gyors fejlődésük miatt 2—4 évenként újratelepítik a dinnyefaültetvényeket, mert a felkopaszodó, túl magasra növő, idősebb növények már kevesebbet teremnek. Hazai körülmények között virágzásra csak a 2—3. évben számíthatunk. A nővirágú egyedek mellé beporzókról (hím vagy hímnős típusok) kell gondoskodni. A beporzást finom ecsettel (a portokokról lesepert és a bibékre kent virágporral) mesterségesen végezzük. A legnagyobb termések a jól beporzott nővirágú egyedeken fejlődnek, a hímnős típusok (saját virágporukkal termékenyülve) termései kisebbek, de nyersen ezek a legjobbak. Ritkán a hím típusú növények virágaiban is fejlődik termő — ilyenkor az öntermékenyülésből apró, rossz minőségű termések képződhetnek. A dinnyefát hazánkban kártevő és betegség még nem támadta meg.

A dinnyeszerű gyümölcsöket a teljes beérés után kell szedni. Amikor a zöld színű termések csúcsi részükön sárgulni és puhulni kezdenek, elérkezett a szüret ideje. Leszedve néhány nap alatt teljesen besárgulnak, megpuhulnak — nyersen ilyenkor a legjobbak. A termések héja vékony, sérülékeny, ezért friss fogyasztásra csak helyben alkalmasak. Húsa 3—5 cm vastag. Az éréskori sárga héjszín a jellegzetes, de néhány típusnál, így a törpe változatnál is, a termések éréskor is zöldek maradnak. 10 °C fölött néhány napig eltarthatók, de az utóérés csak 10 °C alatt szüntethető meg. Gyümölcsei sok cukrot és vitamint tartalmaznak (A, C).

A hús sárgás, narancsos, pirosas színeződését a karotinoidok összetételének különbségei okozzák. A gyümölcs belső része húsos, lédús állományú. Íze kicsit a málnára és a dinnyére emlékeztet.

Friss állapotban desszertként vagy salátaként fogyasztható. A szénsavas, alkoholmentes üdítő italok mellett jégkrémek, kompótok, ízek, szirupok, kandírozott gyümölcsök készíthetők a termés húsából. Gyümölcséből különleges, rostos ivólevet is készítenek, a papaya-nektárt. Ezt a következőképpen készíthetjük el: 1 kg terméshúshoz 1,5—2 liter vizet és 40 dkg cukrot keverünk (turmixolással). A csekély savtartalom miatt 10—15 g citromsavat is keverjünk hozzá. Lehűtve ritka, különleges üdítő ital. Magja a zsázsára emlékeztető borsos ízű, szára és levelei kis mennyiségű szívstimuláló (carpain) alkaloidát tartalmaznak, gyenge hajtáscsúcsai zöldségként fogyaszthatok. A növény nedve nagy mennyiségű — a pepszinhez hasonló — papaint tartalmaz. Zöld termése kicsurgó levének, a latexnak szárított kristályanyagát nagy mennyiségben gyűjtik. Emésztési zavarokat gyógyító hatása mellett a zöld termések levét sörtisztításra és húspácok készítésére is felhasználják.

V.
Papaya

(déligyümölcs - fán termő sárgadinnye) Az őslakosok a még éretlen gyümölcs tejszerű nedvét sebek, gombás bőrbetegségek, fertőzések és sömör gyógyítására, a Fülöp-szigeteken gyökerének főzetével aranyeret gyógyítottak, a jávai bennszülöttek gyümölcsét ízületi bántalmak megelőzésére fogyasztották. A japánok a papaya levét emésztési zavarok kezelésére, az asszonyok a menstruáció serkentésére, illetve vetélés vagy szülés megindítására éretlen papayagyümölcsöt ettek. A magokat borspótlónak használják. Megfigyelték, hogy a papaya széles levelébe burkolt hús tovább friss maradt, és főzéskor gyorsan megpuhult. A megfigyelést a tudomány igazolta. A Carica papaya éretlen termésének tejnedvéből hat fehérje- és zsírbontó enzimet izoláltak, amelyek az emésztésserkentő, valamint a húspuhító (vagyis előbontó) hatását eredményezik.

A papaya legfontosabb enzime a fehérjéket lebontó papain. Hatása az emberi pepszinhez hasonló. Ezen kívül tejfehérje lebontó-enzim (renin) és keményítő lebontó-enzim (pektáz) hatású fehérjéket is tartalmaz. Ezek az enzimei biztonságosan és természetes módon segítik az emésztést, serkentik a fehérjék, zsírok és szénhidrátok lebontását és hasznosulását. Hatékonyságát nem befolyásolja a kémhatás (pH érték). Lehetővé teszi a tökéletes emésztést a gyomorsavhiányos emberek számára is. Gyomorsav hiányában a fehérjeemésztéshez szükséges emberi pepszin nem képes kifejteni teljes mértékben a hatását. Ha túl sok gyomorsav képződik, a papaya természetes savlekötőként (antacidum) megszünteti a gyomorégést, a mesterséges antacidumok mellékhatásai nélkül. A közönséges papaja vagy dinnyefa (Carica papaya), terméseit rendszerint éretten fogyasztják.

A fehérjebontó, antioxidáns, gyulladáscsökkentő, antibakteriális és étvágyjavító papaint az éretlen terméséből nyerik ki, mert a zöld termés sokkal többet tartalmaz, mint az érett. A papain mellett a gyümölcsnek főként a ß-karotin-, A- és C-vitamin-, valamint a káliumtartalma érdemel figyelmet. A papaint traumás és posztoperatív ödémák, illetve egyes bőrbetegségek (pl. nehezen gyógyuló sebek övsömör) kezelésében alkalmazzák, de a bőr állapotát javító hatása miatt a kozmetikai készítményeknek is gyakori alkotórésze.

VI.
Papaya

A papaya egy körteformájú gyümölcs zöldessárga vékony héjjal. Gyümölcshúsa puha, lédús és érett sárgabarack illata van. A Karib-szigeteken őshonos, papaya- vagy dinnyefa, ma a trópusok egyik legelterjedtebb haszonnövénye. Azon ritka növények közé tartozik, melynek minden részét (a gyökerétől a magjáig) hasznosítják.A 7-10 méter magasra növő fát borító rostos háncsból kötelet készítenek. Egyméteres átmérőjű levelei, törzse és az azon szorosan összezsúfolva fejlődő, éretlen gyümölcsei tejnedvet tartalmaznak.
Az őslakosok a tejszerű nedvet sebek, gombás bőrbetegségek, fertőzések és sömör gyógyítására használták. A Fülöp-szigeteken gyökerének főzetével aranyeret gyógyítottak, a jávai bennszülöttek gyümölcsét ízületi bántalmak megelőzésére fogyasztották. A japánok a papaya levét emésztési zavarok kezelésére használták. Az asszonyok a menstruáció serkentésére, illetve vetélés vagy szülés megindítására éretlen papayagyümölcsöt ettek. A magokat borspótlónak használják.
Az emésztési tranzit idő lerövidülésével csökken
a szervezetben a zsír felhalmozódásának és a méreganyagok
felszívódásának a lehetősége. A papayát bélféreghajtásnál, bélfertőzéseknél
kiegészítő kezelésként javasoljuk fogyasztani.
Megfigyelték, hogy a papaya széles levelébe burkolt hús tovább friss maradt, és főzéskor gyorsan megpuhult. A megfigyelést a tudomány igazolta. A Carica papaya éretlen termésének tejnedvéből hat fehérje- és zsírbontó enzimet izoláltak, amelyek az emésztésserkentő, valamint a húspuhító (vagyis előbontó) hatását eredményezik.

A papaya a gyógyászatban régen ismert gyógynövény. A papain, amely a legfontosabb és legerősebb hatású enzimje a papayának, a pepszint és a pankreatint meghaladó mértékben segíti az emésztést. Hatékonyságát a belekben uralkodó aktuális kémhatás (pH) nem befolyásolja hátrányosan. A szakemberek a papaint a legerősebb fehérje emésztő enzimként tartják számon. Ez elsősorban azoknak fontos, akik fehérjebontó-enzimtermelés elégtelenségben, vagy gyomorsavhiányban szervednek.
A rosszul emésztett fehérje az emésztőrendszerben hozzájárul ahhoz, hogy a nyálkás fehérjeanyagok, az ú.n. mucoproteinek a belek nyálkahártyáira rakódjanak le. Az elégtelen fehérjeemésztés már önmagában is alacsony energiaszintet, a szervezetben önmérgező és egyéb nem kívánatos folyamatokat eredményezhet és egy sor betegség, pl. székrekedés, köszvény, cukorbetegség, magas vérnyomást, stb. hátterében állhat. A papaya rendkívüli hatékonysága az enzimaktivitásban rejlik. A papain enzim saját tömegének 35-szörösét kitevő állati fehérje lebontására képes.
A papain felszabadítja a fehérjék építőköveit, az aminosavakat (pl. a sejtfalakat erősítő alanint, stb.), ez csökkenti az emésztetlen fehérjék rothadási folyamatait, és így jó hatású az immunrendszerre is. A papain enzim kiválóan alkalmas a bélfalak megtisztítására minden nem oda való anyagtól (nyálkáktól, elhalt szövetektől).
A növény és gyümölcse az enzimeken kívül növényi fehérjéket, ásványi anyagokat és vitaminokat is jelentős mennyiségben tartalmaz.
A papayafa levele a növény legértékesebb része. A levél igen gazdag papainban, fehérjetartalma 15-szöröse az érett gyümölcsének.
A papaya fehérjében szinte az összes esszenciális aminosav megtalálható. Ezek közül az arginin, melynek az ondótermelésben és a vér tisztasásának fenntartásában van fontos szerepe. Az arginin befolyásolja az emberi növekedési hormon termelését is. Ezt a hormont a hipofízis állítja elő és közvetlenül felelős a DNS és az RNS válaszreakciókért. Az arginin magasabb szintje növeli az izomtónust és csökkenti a szervezetben a zsírfelhalmozódást.
Az utóbbi években a papaya a degeneratív betegségek egyik természetes orvosságaként vonult be a köztudatba.
Az anyagcsere szabályozásában a papaya főszerepet kapott!
Étkezések után fogyasztva fejti ki legeredményesebben hatását. Nem csak a biztos székletet garantálja, hanem az elfogyasztott táplálékok „szakszerű”, gyors lebontását is. Fogyasztása megszünteti a kiadós étkezések utáni kellemetlen teltségérzetet, és puffadást. Az emésztési folyamatok intenzitásának támogatása révén a salakanyagok gyorsabban távoznak a szervezetből. Az emésztési tranzit idő lerövidülésével csökken a szervezetben a zsír felhalmozódásának és a méreganyagok felszívódásának a lehetősége. A papayát bélféreghajtásnál, bélfertőzéseknél kiegészítő kezelésként javasoljuk fogyasztani.

A trópusi gyümölcsök, az ananász és a papaya, fehérjebontó enzimei belülről hatnak a ráncok ellen. Alkalmas a külső elhalt hámsejtek kíméletes eltávolítására is. Vékonyan hámozzuk meg a papayát, és tegyük az arcra a gyümölcsös felükkel lefelé. 15 percig hagyjuk hatni, majd langyos vízzel fejezzük be az arctisztítást.
Egy négyhetes ananász-papaya kúra segíthet enyhíteni a szarkalábak első jeleit.

VII.
Papaya

Az ausztrál őslakók fedezték fel először a "Paw Paw"-fa (latin neve: papaya) leveleiből, ágaiból főzött tea gyógyító hatását. 1962-ben Stan Sheldon esete tette ismertté, aki súlyos tüdőrákját gyógyította ki vele teljesen két hónap alatt és azóta sem jelent meg nála a tüdőrák.
Azóta számos kutatást végeztek, és legelőször a New Scientist közölt egy riportot, miszerint a papaya 1 milliószor erősebb antitumor hatású, mint az akkor ismert leghatásosabb rákgyógyszer. A néhány éve elhunyt dr. John Whitman Ray (a 'Test Elektronika' első alkalmazója) szerint a pawpaw fa Ausztráliában, Afrikában kedvelt gyümölcse is tartalmazza ezt a hasznos anyagot közvetlenül a héja alatt, de csak addig amíg még nem teljesen érett be. Szerinte a kiwi gyümölcsben is van hasonló, de kisebb mennyiségű gyógyító anyag. Legújabban Nyugat-Európában is kapható a papaya szárított leveleiből készített tea.