Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Mexikóialma
Casimiroa edulis Llave ex Lex.
Család: Rutaceae (rutafélék)

A: white sapote;
F: sapote blanc;
S: zapote blanco, pera criolla, matasano;
N: Weisse Sapote, Casimiroa

A mexikóialma hamuszürke kérgű, örökzöld, legfeljebb 18 m magas fa. Levelei tenyeresen összetettek, (3)5(-7) bőrnemű, sötétzöld, legfeljebb 1 cm hosszú nyelű levélkéből állnak. A levélkék ép szélűek, lándzsásak, ékvállúak, hegyes csúcsúak, a középső, csúcsálló levélke 18 x 6 cm, a kisebb oldalsók 7-2,5 cm körüli nagyságúak. Kis, kb. 1 cm-es zöldessárga virágai soktagú bugában állnak, amely a hajtások csúcsán vagy a levélhónaljakban fejlődik. A csésze forrt, 5 cimpájú, csöve pelyhes szőrű. Az 5 szirom szabad, elliptikus.
Termése: alma alakú, rövid és vastag kocsányú (max. 12 cm hosszú és 11 cm széles). A kb. 1 mm vastag héj érett állapotban sárgászöld, sima és fényes. A terméshús krémszínű, szilárd, megérve lágy, lédús és édeskésen savanyú, olykor gyengén gyantás és a héj körül enyhén keserű ízű. A 3-5 kemény falú, bézs színű magkamrában 1-1 bab alakú (3,5 x 2,3 x 2,7 cm), fényes barna, kemény, sima héjú, belül fehér, keserű ízű mag van.
Felhasználása: tápláló termését frissen gyümölcsként, szeletekre vágva és megcukrozva fogyasztják, de lekvárt is főznek belőle, vagy joghurthoz, jégkrémhez és tejes ételekhez adják. Magja, levelei és a kéreg erősen mérgező, narkotizáló alkaloidot tartalmaz, amelyet a gyógyászatban vérnyomás csökkentésére, nyugtatószerként és reuma kezelésére használnak.
Elterjedése: Közép-Amerika hegyvidékein honos, és a karib-tengeri szigetektől, Kaliforniától, valamint Floridától Dél-Amerika északi részéig, továbbá Hawaiin, Ausztráliában és Új-Zélandon, ritkábban Indiában, Délkelet-Ázsiában és Dél-Afrikában termesztik.
Termesztése és betakarítása: mivel szubtrópusi növény és a gyenge fagyot is eltűri, a belső trópusokon csak a magasabb hegyvidéken tenyészik. Magról szaporítják, különböző fajtákat oltanak a magoncokra. Nyomásra érzékeny terméseit korábban vagy teljesen éretten, óvatosan a fáról szedik. Hűvös helyen kb. 2 hétig tárolható.
Rokon fajok: a Casimiroa sapota Oerst. és a C. tetrameria Millsp. Nagyon közeli rokon fajok, melyeket gyakran a mexikóialmánál értékesebbnek tartanak. Az előbbi Mexikóban és Közép-Amerikában nő, levelei túlnyomóan hármasak és kisebbek. A C. tetrameria tenyeresen összetett levelei 5 tagúak, a levélkék vastagok, fonákjukon fehéren gyapjasak.

II.
Fehér zapota
Casimiroa edulis

Közép-Amerikában, Mexikóban honos növény. Az aztékok kedvelt gyümölcse. A tőlük származó név: tzapotl, lágy édes gyümölcsöt jelent. A cochiztzapotl volt az „alvást okozó Zapota". A felfedezők eleinte féltek tőle, de csak magjának mértéktelen fogyasztása okoz mérgezést. Középtermetű fa, összetett levelekkel. Apró virágaiból narancsméretű gyümölcsök fejlődnek. Színük sárgászöld, húsa sárgás, lágy, olvadékony, nem savas, nagyon édes. Újabban Floridában, Kaliforniában és az olasz Riviérán is terjed. Nagyon enyhe kesernyés íz néhány típusnál megfigyelhető. Kimagasló cukortartalma meghaladja a 20%-ot. 4% keményítőt is tartalmaz. Frissen vagy édességként feldolgozva fogyasztják. A 9000 m-es magasságban is tenyésző növény hidegtűrése feltűnő. Az Egyesült Államokban azokon a területeken, ahol már az avokadó elfagyott, sikerrel termesztették. Mediterrán igényű növény, a közepesen nedves, néha kiszáradó talajokon is szépen díszlik. Magvetéssel és szemzéssel (fordított T) szaporítják. Magja hamar elveszíti csíraképességét, gyorsan csírázik. A magcsemeték 7—9 év után kezdenek teremni.