Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Mangosztán
Garcinia mangostana L.
Család: Hypericaceae (orbáncfűfélék)

A: mangosteen;
F: mangostan;
S: mangostan, manggis;
P: mangostäo;
N: Mangostane, Manggis

A mangosztán legfeljebb 25 m magas, örökzöld, dús, kúpos koronájú fa. Sárga tejnedvet tartalmaz, amely sérüléskor kiszivárog. Az ágak mind az átellenes állású levelek hónaljában erednek, ezért a fa szimmetrikusan elágazó. Levelei rövid nyelűek. A levéllemez (15-25 x 7-13 cm) tojásdad vagy széles-lándzsás, kihegyezett, ép szélű, vastag-bőrnemű, fényes, színén olajzöld, fonákján sárgászöld, a főér halvány, erőteljes. A rövid kocsányú, 5 cm-es virágok egyesével vagy párosával fejlődnek a hajtásvégeken; a virágtakarót 4 csészelevél, valamint 4, vastag húsú, kívül sárgászöld, belül narancsvörös szirom alkotja.
Termése: 5-8 cm átmérőjű, gömbölyű bogyó. Vaskos, szívós-bőrnemű, nedvdús, kb. 1,5 cm vastag héja eleinte zöld, teljesen érett állapotban sötét bíborbarna. A termés feltűnő ismertetőjegye a 4 vastag, széles-kerekded, boltozatos, egymást kissé átfedő csészelevél, amely egészen a beérésig megmarad a kocsány körül. A két nagyobb csészelevél mintegy 2,5 cm, a 2 kisebb 1,5 cm-es.
Tipikus még a termés csúcsán a maradó, csillag alakú, barna bibemaradvány. Vaskos terméshéj védi a termés belsejében a legfeljebb 8, bab alakú, világosbarna magot (3 x 2 x 1 cm). Érdekes bélyeg, hogy a magok koszorút alkotnak. Minden magot vastag, lágy, bő levű, hófehér magköpeny (arillus) vesz körül. Az arillus édeskésen savanyú, zamatos ízű; gyakran az is előfordul, hogy nem találunk magot a magköpenyben, sőt teljesen mag nélküli termések is akadnak. A magköpeny nem tapad a terméshéjhoz, de nehezen választható el a magtól.
Felhasználása: a trópusok legízletesebb és legkedveltebb gyümölcseihez tartozik. Az érett termések magköpenyét szívesen eszik nyersen, úgy, hogy körben keresztülvágják és felpattantják a termésfalat. A bogyók csak rövid ideig tarthatók el, betakarítás után belsejük gyorsan penészedésnek indul. A magköpenyt cukorral befőzik, de aromája károsodik. Lekvárt vagy zselét is készítenek belőle, erre leginkább a nagy savtartalmú termések alkalmasak. A magok megfőzve vagy pörkölve ehetők. A vastag terméshéj élvezhetetlen; leve fekete festékanyagot ad. A tanninban gazdag terméshéjat és a fa héjkérgét bőrök cserzésére és gyógyászatilag vérhas ellen használják. A sötétbarna, nagyon kemény és súlyos fatest jó minőségű bútorfa.
Elterjedése: Délkelet-Ázsiában honos, és csapadékban gazdag területeken Indiától Ausztráliáig termesztik, fokozódó mértékben a trópusi Amerikában és Afrikában is ültetik.
Termesztése és betakarítása: a trópusi síkságok igényes fája. Gyümölcsös- és házikertekbe ültetik; magról vagy dugvánnyal szaporítják. Rendszerint 15 éves kortól kezdve fordulnak termőre a fák, és kedvező körülmények között évente 2-3-szor hoznak termést. A bíborbarna szín megjelenésekor a bogyókat kézzel szedik, de csak kb. 10 napig tárolhatók; több mint 3 hónapig tarthat a betakarítás.

II.
Festő mangosztán, mundu
Garcinia xanthochymus Hook. f. (G. tinctoria [Choisy] W. F. Wight)
Család: Hypericaceae (orbáncfűfélék)

A, S: mundu;
N: Mundu

A mundu legfeljebb 13 m magas, gyakran az aljáig ágas, örökzöld, kétlaki fa vagy cserje. Ágai széles-terebélyesek, részben csüngők, kopaszak. Levelei átellenes állásúak. A levéllemez (max. 33 x 14 cm) tojásdad-lándzsás, ép szélű, kihegyezett, a vállán lekerekített, vastag-bőrnemű, sötétzöld, színén fényes, fonákján világosabb és fénytelen. A vastag levélnyél kb. 3 cm hosszú. Rövid kocsányú virágai levélhónalji csomókban fejlődnek; a virágtakaró 5 kis csészelevélből és 5, kétszer akkora fehér sziromból áll, amelyek nem nyílnak ki; a virág átmérője kb. 1 cm.
Termése: ferdén gömbölyded bogyó (max. 9 x 8 cm), amely hajlott, kúp alakú csőrbe keskenyedik, és 5 terpedt bibeszálból álló kis koszorúban végződik. A termés alapi részén 5 maradó, félkör alakú, egymást kissé átfedő, megnagyobbodott csészelevél helyezkedik el. A bogyó vaskos, fényes, sima héja megérve sárga. A bő levű, lágy terméshús élénk narancs- vagy kénsárga, és kellemes, zamatosan savanyú, citromhoz hasonló ízű. A bogyókban 1-5 barna, kemény, lapított bab alakú mag van, amelyek tompa, hajlott kis csúcsban végződnek, legfeljebb 3,5 x 2 cm-esek.
Felhasználása: az ízletes, gazdag C-vitamin-tartalmú terméshúst cukorral megszórva, nyersen fogyasztják, vagy lekvárt, zselét és levet készítenek belőle. Tamarinduszpótlóként is szolgál ételek savanyításához és fűszerezéséhez.
Elterjedése: Indiában és Srí Lankán, szórványosan Délkelet-Ázsiában és ritkán az Újvilág trópusain termesztik.
Termesztése és betakarítása: a mundut rendszerint csak házi- és gyümölcsöskertekben nevelik, nedves-meleg trópusi klímában. A bogyókat érett állapotban szedik, és csak rövid ideig tárolhatók.
Rokon fajok: valószínűleg ugyanebbe a fajba sorolandó a Délkelet-Ázsiában termesztett Garcinia dulcis (Roxb.) Kurz. taxon, amely állítólag karcsúbb növekedése, szőrös, négyszögletű szára, nagyon rövid levélnyele, finoman szőrös levélfonákja és halványsárga terméshúsa által különbözik a fent leírt fajtól. Az Óvilág trópusain fajokban nagyon gazdag Garcinia nemzetség számos ehető termésű taxont foglal magában, amelyeket inkább csak helyileg termesztenek. Idetartozik például a G. atroviridis Griff. ex T. Anderson a Maláj-félszigetről, gömbölyded, mélyen hosszbarázdás, narancssárga, nagyon savanyú terméseivel, és a G. prainiana King Thaiföldről és Malajziából, amelynek bogyója széles-gömbölyded, sima, élénk narancsszínű és nagyon aromás.