Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

 

Mandarin

Mandarinok mandarinja

A XVIII. század a narancs és citrom tündöklésének időszaka. Ám a századforduló után hamarosan — ha csak rövid időre is — új különlegesség keltette fel a kor érdeklődését. Ez a növény a mandarin volt.

Kína ősi növényének első példánya 1828-ban érkezett Olaszországba. A legfinomabb citromféle azonban nem vált közismertté, és érkezése óta ritkaságnak számít Európában.

 

A mandarin szaporítása és nevelése

A Fülöp-szigeteken és Délkelet-Ázsiában vadon élő növény. A citromtermő vidékeken, főleg a keleti országokban termesztik, bár a trópusokon is jól tenyészik. A citrommal és naranccsal együtt a rutafélék (Rutaceae) családjának egyik képviselője.

A Citrus nobilis (vagy Citrus reticulata) mandarinnak sok változata és rokon faja különleges dísznövény.

Típusait két fő csoportba oszthatjuk, ezek a mandarinok és a savanyú mandarinok. A második csoport egyik szép tagja a Citrus mitis. Törpe növekedésűek, folyamatosan virágoznak és teremnek. Az apró 2,5—3,5 cm-es terméseivel és illatos fehér virágaival zsúfoltan megrakott kis fák ritka szép látványt nyújtanak. Savanyú, nagyon illatos terméséből különféle turmixitalok készíthetők. A kényesnek hitt mandarinfa ritka növény hazánkban. Lehet, hogy pusztulásukat gyakran a túlzott kényeztetés okozza, mert jól bírja a szárazságot, hideget, sőt a kisebb fagyokat is.

Alacsony növésű, kis termetű fa. Törzsei vastagok, ágai töviseket fejlesztenek. Szabálytalan koronáját sűrűn álló levelek borítják. Hajtásai vékonyak, szögletesek vagy laposak, színük sötétzöld. Levelei kicsik, 3,5—8 cm hosszúak és 1,5—4 cm szélesek. A nyelek mellett vékony levéllemezcsík található. Virágai rövid virágzati hajtásokon egyesével, néha 2—4-esével jelennek meg. Az illatos virágok fehérek, kicsik, 1,5—2,5 cm szélesek és 0,5—0,7 cm hosszúak. Jellemző az ötös szerkezet. A porzók száma 18—23, valamivel rövidebbek a sziromleveleknél.

A termések mérete nagyon változó, 4—7 cm hosszúak és 5—8 cm szélesek, lapított gömb alakúak. Vékony héjukban sok olajtartalmú sejt található. A héj könnyen leválik a gerezdekről. A gerezdek száma termésenként 10—15. Termései sokmagvúak. A magok színe sárgászöld vagy világoszöld, gyakran sokcsírás.

Szemzéssel szaporíthatjuk, ritkán oltással és az ágak gyűrűzéses gyökereztetésével. A mandarindugványok nehezen gyökeresednek. A citromhoz hasonlóan az oltott fák hamar virágoznak.

A szemzés és oltás jó alanyai a mandarin-, citrom- és narancsmagcsemeték. A mandarinalany fokozza az oltványok hidegtűrését. A fagytűrő Poncirus trifoliata alanyokon a jól fejlett növények a 9—12 °C-os fagyokat is átvészelik. Szaporítását a citromhoz hasonlóan végezhetjük.

Az idősebb részek gyűrűzéses gyökereztetése különleges és ritka módszer. Tavasszal a héjat gyűrű alakban távolítsuk el a vesszőről, és nedvesen tartott földlabdával kötözzük körül a sebzési helyet. A földlabdát fokozatosan átszövik a képződő gyökerek (általában lassú, több hónapos folyamat), és az erőteljes gyökeresedés után a földlabda fölötti rész már leválasztható az anyanövényről.

Hazánkban általában két növekedési szakasza van. Fejlődéséhez sok tápanyagot igényel, ezért a vegetációs stádiumban rendszeresen trágyázzuk, tápoldatozzuk. Néhány típusát kivéve — ilyen a C. mitis — a szárazságot jól tűri. Hideg teleltetés alatt alig öntözzük növényeinket.

A nyári meleget is jól tűri, de a citromhoz és narancshoz viszonyítva alacsony hőmérsékletet kíván.

A mandarin fő virágzási ideje a tavasz. Évente általában egyszer, de néhány, a „savanyú" csoportba tartozó változata folyamatosan is virágzik. Virágai öntermékenyülők — mesterséges beporzással a citromhoz hasonlóan fokozhatjuk a termések kötődésének gyakoriságát.

Termései az évente egyszer virágzó típusoknál rendszerint tél végén (meleg szobai tartásnál) vagy nyár folyamán (hideg teleltetésnél) érnek be. A folyton virágzó fajtákon az év minden szakában találhatunk nyíló virágokat és érett terméseket. Nevelési és teleltetési fogásai a felsorolt néhány különlegességtől eltekintve azonosak a citromnál ismertetett teendőkkel. Kártevői és a védekezési lehetőségei is hasonlóak.

A gyümölcsök a fán érnek be. A szedést akkor kezdhetjük, amikor a termések zöldes alapszínén nagyobb, összeolvadó sárga foltok jelennek meg. A sokáig fán maradó termések fonnyadtakká válhatnak, ami erősen rontja a minőséget, íz- és zamatanyagaiban felülmúlja a citromot és narancsot. Illó olajainak és húsa kellemes ízének köszönheti népszerűségét.

Vitamintartalma alapján a citrom és a narancs után a harmadik helyen áll. Húsában a C-vitamin mennyisége 20—30 mg%. Különleges zamatanyagai miatt az egyik legtöbbre értékelt citromféle.

 

 

II.
Mandarin, indiai mandarin
Citrus reticulata Blanco (Citrus deliciosa Ten.)
Család: Rutaceae (rutafélék)

A: mandarin, tangerine, satsuma;
F: mandarine, tangerine;
S: mandarina, satsuma;
P: tangerina;
N: Mandarine, Clementine, Satsuma, Tangerine

A mandarin örökzöld, legfeljebb 7,5 m magas fa, ágai vékonyak, tövisesek. Levelei szórt állásúak, sötétzöldek. A levéllemez (13 x 5 cm) bőrnemű, széles-lándzsás vagy elliptikus, kihegyezett, a válla nyélbe keskenyedő, gyengén, ritkásan, tompán fogazott szélű és fényes. A kb. 1 cm hosszú levélnyél nagyon keskenyen szárnyas. Kis, fehér virágai egyesével vagy kevés tagú fürtökben fejlődnek a levélhónaljban.
Termése: hesperidium, a könnyen leváló, vékony héj jellemzi, amely a terméshústól elkülönül. A termés lapított-gömbölyded, az alapi és a csúcsi részén egyaránt bemélyedt, átmérője 4-10 cm. A mintegy 2,5 mm vastag héj érett állapotban narancsvörös, foltosan zöld-narancsszínű vagy sárgászöld; a piaci termékeknél a zöld színt etilénkezeléssel távolítják el. Hámozáskor a külső terméshéj jellegzetes aromájú, kellemes, erős illatot áraszt. A terméshús világos vagy sötét narancsszínű, nagyon bő levű, savanykásan édes és zamatos; 9-15 gerezdre tagolódik, amelyek könnyen elválaszthatók egymástól. A sok alakú (gyűjtő-)faj több, taxonómiájuk tekintetében vitatott rokont és fajon belüli hibridet foglal magában, amelyek a termés héjával, méretével és ízével különböznek egymástól, és külföldön számos néven (Clementine, Tangerine, Satsuma stb.) ismerik őket.
Felhasználása: frissen gyümölcsként fogyasztják, konzervként dobozokban kerül forgalomba, és édességek díszítésére, gyümölcssalátákba, gyümölcstortákba teszik. A terméshéj illóolaját a kozmetikai ipar használja fel.
Elterjedése: a mandarin Délkelet-Ázsiában honos, az Óvilág trópusain a leggyakrabban termesztett édes narancstermés; a 19. század közepétől a fajt a Földközi-tenger térségében, az USA déli részén és Közép-Amerikában is nagy méretekben termesztik.
Termesztése és betakarítása: trópusi-montán és szubtrópusi területeken jobban fejlődik, mint az egyenlítői nedves-forró síkvidéki klímában. A piacra kerülő mandarint elsősorban ültetvényeken termesztik. A számos nemesített fajtát ivartalan úton, rügydugvánnyal és bujtással szaporítják. A termések a virágzás után kb. 10 hónap múlva érnek meg, kézzel szüretelik; kezelés nélkül csak néhány napig tárolható. Az exportált gyümölcsöt vegyileg kezelik, hogy ne romoljon meg.

 

 

III.
Mikan, mandarin
Citrus unshiu Marcovitch

unshu mikan, satsuma mandarin, satsuma tangerine

Unshu Mikan commonly called Mikan in Japan and Satsuma Mandarin in the United States and the UK, less commonly called Satsuma Tangerine or Satsuma Orange, is a citrus species. Its fruit is sweet and usually seedless, about the size of a Mandarin Orange (Citrus reticulata), smaller than an orange. The skin can be peeled easily. The tree is believed to have originated from a mutation in Japan, recorded as early as 1429. In the UK, satsumas are commonly eaten at Christmas. Export of the Unshiu Mikan In 1876 during the Meiji period, mikans were brought to the United States from the Satsuma Province in Kyushu, Japan by a spouse of a member of the US Embassy. While the species originates from Japan, it does not originate from Satsuma Province in particular. The town of Satsuma, Alabama was named after this fruit.

 


III.
Törpemandarin, kumkvat
Fortunella margarita (Lour.) Swingle
Család: Rutaceae (rutafélék)

kamkvat, kumquat, koktélmandarin

A: oval kumquat;
S: naranjita, kumkvat;
P: kunquat;
N: Chinesische Kumquat

A törpemandarin vagy kínai kumkvat a Citrus fajokkal közeli rokon Fortunella nemzetség leismertebb képviselője. Sűrűn ágas, örökzöld, 2-4 m magas, lassan növekedő cserje. Fiatal hajtásai szögletesek, a levélhónaljakban olykor tövisek találhatók. Levelei szórt állásúak. A sötétzöld, fényes levéllemez lándzsa alakú, kb. 10 cm hosszú, vállától a levél közepéig finoman fogazott szélű, mirigyekkel sűrűn borított, aromás illatú. A levélnyél keskeny-szárnyas. Hímnős, édes illatú, fehér kis virágai egyesével vagy 4 tagú fürtben fejlődnek a levélhónaljakban.
Termése: a Citrus fajokéval megegyező szerkezetű bogyótermés, amazoknál lényegesen kisebb. Elliptikus vagy hosszúkás tojás alakú a kicsi, narancsszínű termés (2,5-4,5 x 2-3 cm). A húsos, mirigyekben gazdag héj édes ízű, a bő levű terméshús 3-6 gerezdre tagolódik és savanyú. A termés legfeljebb 3, viszonylag nagy magot tartalmaz.
Felhasználása: az édes héjjal együtt nyersen gyümölcsként fogyasztják, vagy karikára vágva gyümölcssalátákat díszítenek vele. Ázsiában a törpemandarint kandírozzák, vagy cukorral befőzik, kompótként tálalják. A fűszerekkel édeskésen savanyú módon eltett kumkvat éppen olyan kedvelt, mint az a mártás, amelyet mézzel, narancslével, sóval és vajjal főznek belőle. Ízletes lekvár, zselé és chutney is, Ausztráliában likőr készül a törpemandarinból.
Szívesen ültetik dísznövényként kertekbe, kis cserjék formájában. Európában cserepes növényként árusítják. A kelet-ázsiai buddhistáknál a törpemandarin hagyományos dekoráció az újévi ünnepen.
Elterjedése: Kína déli részén és Indokínában évezredek óta kultúrában van; Kelet-Ázsián kívül a legutóbbi időben terjedt el termesztése.
Termesztése és betakarítása: szubtrópusi növény, de a Citrus nemzetség fás szárú fajaitól eltérően - 15 °C-ig fagytűrő. Jobban kedveli természetesen a meleg hőmérsékletet és a tápanyagban gazdag, kiegyenlített vízellátású talajt. A törpemandarint Citrus fajokra oltják, mivel a magoncok nagyon lassan növekednek. A terméseket érett állapotban takarítják be, hűvös környezetben hetekig tárolhatók.
Rokon fajok: a kínai kumkvat mellett Kelet-Ázsiában további Fortunella rokonokat is termesztenek: a japán kumkvat (Fortunella japanica [Thunb.] Swingle) termései gömbölyűek, 2-3 cm-esek, a terméshús 4-7 gerezdre tagolódik, a hongkongi nagy vadkumkvat (F. hindsii Swingle) gömbölyded, legfeljebb 2 cm-es termései 3-4 gerezdűek, a nagy kumkvat (F. crassifolia Swingle) termése pedig akár a 4,5 cm nagyságú és gerezdjeinek száma 7 is lehet.

- - -

Kumkvat – törpe mandarin
Az első pillantásra a citrusfélék családjába tartozó gyümölcs valójában csak rokona a citrusoknak, igazából a jól csengő Fortunella nemzetség legismertebb képviselője. A tojás alakú gyümölcs 2-3 cm nagyságú, héja hat apró gerezdet rejt. Legizgalmasabb tulajdonsága, hogy vékony héja ehető, sőt sokkal édesebb, mint az alatta megbújó gyümölcshús, így a kumkvatot egészben, nyersen fogyasztva egyszerre tapasztalhatjuk meg az édes és kissé savanykás ízeket. A kumkvat neve a kínai kantoni kam kwat kifejezésből ered, nevezik kamkvatnak, törpe mandarinnak, gyakran kumquatnak írva találkozhatunk vele. Első alkalommal biztosan nyersen érdemes kipróbálni, Ázsiában azonban rengeteg verzióban készítik. Leginkább nyersen, gyümölcsként fogyasztják, esetleg karikára vágva gyümölcssalátába teszik. Gyakran kandírozzák, cukorral főzik be, majd kompótként tálalják. A fűszerekkel édes-savanyú módon eltett kumkvat éppolyan kedvelt, mint a mártás, melyet mézzel, narancslével, sóval és vajjal főznek belőle. Kiváló kísérője lehet az alkoholban eltett kumkvat a kacsahúsos ételeknek, sajtoknak, fagylaltoknak. A kandírozott szemeket gyakran teázás közben fogyasztják. Ausztráliában inkább a törpe mandarinból készült likőr vált népszerűvé. Gyakran díszítik a kerteket is az impozáns kis cserjékkel, a kelet-ázsiai buddhistáknál a kumkvat hagyományos dekoráció az újévi ünnepeken.

 

 

IV.
Hamakinkan, japán kamkvat
Fortunella japonica

Termései gömbölyűek, 2-3 cm-esek, a terméshús 4-7 gerezdre tagolódik, az édes héjjal együtt nyersen gyümölcsként fogyasztják, vagy karikára vágva gyümölcssalátákat díszítenek vele, kandírozzák is, vagy befőttet, lekvárt készítenek belőle. Kedvelt a fűszerekkel édeskésen savanyú módon eltett kamkvat.