Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Bársonyalma, mabolo
Diospyros blancai A.DC. (D. discolor Willd.)
Család: Ebenaceae (ébenfafélék)

A: mabolo, velvet apple;
S: mabolo;
N: Mabolo

A bársonyalma a kákiszilva kevésbé ismert rokona. A tekintélyes, akár 30 m magas, örökzöld, kétlaki fa zárt koronát és terebélyes, részben csüngő ágakat nevel. Szórt állású levelei keménybőrneműek, fiatal korban ezüstös szőrűek. A levéllemez ép szélű, elliptikus vagy visszás-tojásdad, kihegyezett, a vállán lekerekített, színén fényes sötétzöld, fonákján világoszöld, 22 x 10 cm is lehet. A legfeljebb 1,2 cm-es, ülő virágok rövidhajtásokon is csomókban fejlődnek; a 4 vastag, szőrös csészelevél alsó részén összenőtt; a párta csöves, 4 cimpájú, krémfehér, pelyhes szőrű.
Termése: rövid kocsányú, széles-gömbölyded bogyó (max. 7 x 10 cm). Alapi részén megmarad a megnagyobbodott, 4 tagú, alsó harmadában összenőtt, zöldesbarna, tömött szőrzetű csésze. Héja bőrnemű, 1 mm vastag, éretten vörösesbarna vagy lila, sűrűn rövid szőrös. A teljesen érett bogyó sárgásfehér, szilárd, lisztes, mérsékelten leves húsa édes, almához hasonló ízű és érezhetően rothadásszagú. A termések sterilek, vagy 4-8 lapos, ék alakú magjuk (4 x 2,5 cm) van.
Felhasználása: a bogyók kalciumban, vasban és C-vitaminban gazdagok, és kellemetlen szaguk ellenére éretten nagyon ízletesek. Meghámozva gyümölcsként fogyasztják; ha néhány óráig hűtőszekrényben tartották, eléggé eltűnik a kellemetlen szag. Karikára vágva, zsírban zöldségként párolják. Cukorral való főzéskor a terméshús rostossá és szívóssá válik. Az éretlen termések élvezhetetlenek. Kemény, fekete fáját faragványok készítésére használják.
Elterjedése: a Fülöp-szigetekről származik, ahol kiterjedten termesztik, akárcsak Délkelet-Ázsiában másutt is. A trópusokon világszerte ültetik, de ritkán.
Termesztése és betakarítása: a forró trópusi síkvidéki klímában tenyészik, eltűri a száraz évszakokat, és a talajban sem válogat. Magról szaporítják, és gyakran alanyként nevelik, hogy a magvatlan, értékes fajtákat olthassák rá. Teljesen érett állapotban takarítják be, legjobb, ha a gyümölcs magától hullott le a fáról; csak néhány napig tárolható.