Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Kesu, kesudió, akazsu
Anacardium occidentale L.
Család: Anacardiaceae (szömörcefélék)

A: cashew nut/apple; cashewnuts
F: acajou;
S: maraňon;
P: caju;
N: Cashewnuß, Cashewapfel, Kaschu

A kesu legfeljebb 15 m magas, alacsonyan elágazó, örökzöld fa. Levelei szórt állásúak. A levéllemez fordított széles-tojásdad, lekerekített vagy ékvállú, 10-20 x 7-12 cm nagyságú, durva-bőrnemű, kopasz, ép szélű; a levélnyél 1-1,2 cm. A virágok (porzósak és hímnősek) hajtásvégi terebélyes, soktagú, ernyőszerű virágzatban fejlődnek. Az 5 szirom halványsárga, rózsaszínű csíkokkal tarkított, szálas, 7-9 mm hosszú; a 10 porzóból egy mindig termékeny, és 3-szor hosszabb a többinél, amelyek gyakran sterilek.
Termése: a "kesudió" 1 magvú, bab vagy vese alakú, görbült, dióhoz hasonló 1,5-2 cm hosszú csonthéjas termés. Héja fás, szürkésbarna, sima, a mezokarpium csípős, maró hatású, mérgező olajat (kardolt) tartalmaz, amely erős bőrirritációt okoz. (Vigyázat!). Hevítés után a már ehető, gazdag zsiradéktartalmú, sárgásbarna mag dióbélszerű, viszonylag lágy állagú és édeskés ízű. "Kesualmának" a kocsányból alakult, éréskor erősen megduzzadt, 5-10 cm nagyságú, körte alakú, lágy húsú, lédús, zamatos, édeskésen savanyú, gyümölcsillatú, sárga vagy vörös héjú áltermést nevezzük, ennek csúcsán ül a sokkal kisebb "dió".
Felhasználása: a kesudiót olajban úsztatva vagy iparilag forró levegővel pörkölik, utána a csonthéjat (belső termésfalat) eltávolítják. A jóízű, tápláló, nyersen mérgező mag mintegy 45% olajat és 20% fehérjét tartalmaz. Sózva vagy cukrozva fogyasztják, és süteményekbe, édességekbe is bedolgozzák; a kelet-ázsiai konyhában a pörkölt magok zöldségként vagy fűszerként is szerepet kapnak. A magokból jó étolajat préselnek . A C-vitaminban gazdag, finom kesualmát nyersen gyümölcsként, puhítva zöldségként fogyasztják, lekvár, zselé és szirup is készül belőle. Édeskésen savanyú levéből frissítő italokat, bizonyos vidékeken bort (kajubort) és ecetet is készítenek. Az áltermés héjának olaját a népi gyógyászat szemölcs és tyúkszem ellen alkalmazza, továbbá a termeszhangyák támadása ellen favédő szerként szolgál. Értékes ipari olaj is, amelyből többek között festéket, lakkot, gumírozóanyagot, fékbetéteket és ragasztóanyagokat állítanak elő. A kesualma leve hűlések ellen, továbbá hashajtó szerként is hatásos. A fa fiatal leveleit és hajtásait zöldségként készítik el. A sérült fatörzsek sárgás, gumiszerű, antiszeptikus anyagot (akazsugumit) választanak ki, amely könyvkötőenyvként szolgál.
Elterjedése: a szemiarid területeken Közép-Amerikától Északkelet-Brazíliáig honos, de a trópusokon világszerte termesztik. Fő kesutermesztők: India, Brazília, Nigéria, Mozambik, Indonézia és Tanzánia.
Termesztése és betakarítása: a kesut trópusi klímában mintegy 1000 m magasságig ültetik, a szárazságnak legellenállóbb, igénytelen fák legjobban azokon a forró vidékeken tenyésznek, ahol évente több hónapos száraz évszak adódik. A növényt magról vagy ivartalanul szaporítják, és kertekbe vagy ültetvényekbe telepítik. A kesualmákat a kesudiókkal együtt érett állapotban szedik. Ha csupán a diót "szüretelik", akkor lehullásuk után összegyűjtik. A növények 3-5 éves korban fordulnak termőre, a kifejlett fák 5-50 kg "diót" produkálnak. A kesualma csak néhány napig tárolható.
Rokon fajok: az Anacardium rhinocarpus DC. (Venezuela, Guyana) és az Anacardium giganteum Hancock (Venezuela) fajok szintén ehető terméseket fejlesztenek, de nem termesztik, és csak helyenként használják fel.

Brazília: caju
Anacardium occidentale
cajueiro, pé de caju, castanha de caju, maça de caju

Kesu, kesufa, a szömörcefélék (Anacardiaceae) családjába tartozó, Amerika trópusi és szubtrópusi vidékein elterjedt örökzöld cserje vagy kis fa. Termékeny talajon, magas páratartalom mellett magassága elérheti a 12 m-t. A növény főként valódi termése, a kesudió miatt fontos, de fája is felhasználható ládák, csónakok, faszén stb. készítésére, valamint a gumiarábikumhoz hasonló mézgát nyernek belőle. A növény erősen mérgező levelei és terméshéja érzékeny bőrön kiütéseket okozhat.
Nagy, vastag babhoz hasonló termésének mérete ritkán haladja meg a 2,5 cm-t, kialakulása szokatlan módon történik. Egyik végével látszólag erősen belesüllyedt a kesualma - a körteszerűen megvastagodott kocsány - csésze felőli végébe, amely mintegy háromszor akkora, mint a kesudió, színe pirosas vagy sárga. A kesualmát a helybéliek italok, lekvár és zselé készítésére használják. A kesudió héja kettős, a külső sima, üvegszerű, vékony, kissé rugalmas, de merev, érés előtt olajzöld, éréskor vörösbarnára színeződik. A belső héj keményebb, és más diófélékhez hasonlóan fel kell törni. A két réteg között hólyaghúzó hatású barna olaj halmozódik fel, ezt kenőanyagként, rovarirtó szerként, valamint a műanyaggyártásban használják fel. Dél-Indiában a jellegzetesen ízletes kesudióval sokféle szárnyas- és zöldségételt ízesítenek.
A kesu termését kézzel szedik, a diót az almáról leválasztják, és napon szárítják. Némely helyeken a szárított diót parázson pörkölik, így a külső héj a hő hatására széttöredezik, és a mérgező olaj szabaddá válik. Az olaj hamar lángra kap, füstje szem- és bőrsérüléseket okozhat. A fejlettebb pörkölési módszerek során a mérgező anyagokat pörkölőhengerekben hatástalanítják. Pörkölés után a belső héjat kézzel feltörik, és az embrión maradó maghéjat ismételt hevítéssel távolítják el.
A kesu Közép- és Dél-Amerika trópusi részein őshonos. A XV. században portugál misszionáriusok vitték Kelet-Afrikába és Indiába, ahol az alacsonyan fekvő, tengerparti területeken hamarosan elterjedt.

India: kaju
Anacardium occidentale

A Közép-Amerikában őshonos növény, a szömörcefélék (Anacardiaceae) családjába tartozik, rokona a mangónak. A brazilok egyik kedvence megterem Mexikóban, Peruban, Nyugat-Indiában és Afrikában. Ázsiába feltehetően nagyon korán, még az európai „megszállás" előtt eljutott. Örökzöld, közepes méretű fái 10 m-re nőnek. Levelei kerekded-oválisak, hosszuk 10—20, szélességük 5—7 cm. Apró, 5 szirmú virágai a hajtáscsúcsokon 15—20 cm-es bugavirágzatba tömörülnek, színük sárgás rózsaszín. A féloldalas bibéket 9 porzó veszi körül. Különleges „gyümölcsei" a virágkocsány meg-vastagodásából fejlődnek, 5—8 cm-esek, fényessárga vagy élénk skarlátszínűek, héjuk vékony. Ezt a részt kesualmának nevezik, a könnyen leváló membránszerű héj alatti hús világossárga, lédús, szúrós illatú. Különleges aromájú dzsemek, édességek, frissítő italok készülnek belőle. A XVI. században az indiánok borkészítéshez is felhasználták. A valódi termés az „alma" aljához tapadó kesudió, amely vese alakú, egyetlen hosszúkás, 2,5 cm-es magot tartalmaz. Bársonyos, vastag héja alatt kellemes, fehér, ehető bél húzódik. A maghéjban levő csípős anyagokat pirítással távolítják el. A mag nagyon sok zsírt, fehérjét és keményítőt tartalmaz. Melegigényes trópusi növény, fagyérzékeny. A talajokkal szemben igénytelen. Magvetéssel és szemzéssel (T) szaporítható. A magcsemeték 3 éves korban már termőre fordulnak. Nyár végén virágzik, és január—februárban érik.