Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Japán naspolya

A mézillatú japán naspolya

A szép levelű naspolya Ázsiában született, innen terjedt el a világ legkülönbözőbb vidékeire. A kínaiak és japánok szívesen ültetik századok óta mézillatú virágaiért és különleges ízű terméseiért.

Európában mint ritka, örökzöld levelű, cserepes dísznövény terjedt el. Szépen virágzó és ízletes gyümölcsöket érlelő példányai nálunk is előfordulnak.

A japán naspolya szaporítása és nevelése

Származási helye Kelet- és Dél-Ázsia. Kínában, Japánban és Észak-Indiában termesztésének nagy hagyományai vannak. A világ mediterrán területein és a trópusi felföldeken sikerrel ültetik. Termesztik Szicíliában, Kaliforniában és Floridában is.

A japán naspolya, az Eriobotrya japonica a rózsafélék (Rosaceae) családjában tartozik, sok nálunk is közismert, termesztett gyümölcs társaságában. Közeli rokonai az almafélék. A magyar rétek vadon tenyésző fajával, a vackorral — a fanyar termésű vadkörtével — együtt az almafélék alcsaládjának tagja.

Ázsiai hazájában 5—10 m-re megnövő, örökzöld növény. Nálunk 2—3 m-es bokorszerű kis fa. Törzse egyenes fejlődésű, alacsonyan elágazó. Sűrű, gömbölyű koronát fejleszt. Levelei kemények, lándzsaszerűen hegyesek, fényes-sötétzöld felületűek. A levelek felülete plasztikus, a kidomborodó érközi részek között barázdáltak. Váltakozó állásban helyezkednek el. Fiatalon felületüket fehéres, viaszos bevonat borítja. Hosszuk 12—30 cm, 5—8 cm szélesek; az ágak végén sűrűn csoportosulva nőnek.

Virágai a hajtások csúcsi részén 10—20 cm hosszú virágzatba tömörülve jelennek meg. A virágok fehérek vagy krémsárgák, mézillatúak, 1—1,5 cm átmérőjűek. A csészelevelek (virágonként 5 db) a termés tetején is jól láthatóan megmaradnak. Az 5 sziromlevél széles, a porzók száma 20 körül változik. A virágokban a termő alsó állású. Virágai hosszú ideig nyílnak.

A termések fürtökben fejlődnek. Gömbölyűek, oválisak vagy hengeresek; 3—8 cm hosszúak, szélességük 2—5 cm. Színük a halványsárgától a sötét narancsig — gyakran piros elszíneződéssel — változik. A termések héja vékony, felülete sűrűn bolyhos. A termésekben egy vagy több nagy, 2 cm körüli, sima felületű, sötétbarna mag található. A magokat hártya veszi körül.

Sok fajtája ismert, ezek termése igen változatos színű és alakú; általában a szilvára, kajszibarackra vagy a cseresznyére emlékeztetnek.

Jól szaporítható magvetéssel, szemzéssel, oltással és az idősebb részek gyűrűzéses gyökereztetésével. Egyes vidékeken még gyakori, hogy nagyobb területekre magcsemetéket ültetnek. A magról nevelt naspolyák a termés minőségében és mennyiségében azonban rendkívül változóak. Ezért inkább a szemzés vagy oltás alanyát célszerű magról vetni.

A vetéshez csak friss, lehetőleg a gyümölcsökből kiszedett magokat használjunk, mert csírázóképességüket hamar elvesztik. Tőzeges, homokos földet készítsünk elő, vetés után jól öntözzük be, és üveglappal fedjük a cserepeket. 20—25 °C-on a kis csíranövények 2—3 hét után megjelennek. A sziklevél teljes kifejlődéséig óvatosan, keveset öntözzük a cserepek talaját, mert a csíranövények könnyen tőrothadást kapnak. A magcsemetéket tovább is nevelhetjük, de gyors és biztos eredményt csak szemzéssel vagy oltással kaphatunk.

A japán naspolya vagy a közönséges birs magcsemetéi szemzésre megfelelőek. A szükséges 6—10 mm-es átmérőt általában a növények kétéves korukban érik el. Jó minőségű és bőtermő anyanövényeket válasszunk. A választás nem mindig könnyű feladat. A hazánkban élő japán naspolyák és más szubtrópusi, trópusi gyümölcs- és fűszernövények századok óta ivartalanul vagy magról fejlődött növények származékai. Az új, értékes fajták megszerzése sok ügyességet, leleményességet, fantáziát és igazi érdeklődést kíván.

Az alany héját T alakban fel kell vágni. A szemzéshez hosszúra vágott szempajzs szükséges. Alanynak legmegfelelőbbek a nyár eleji erős növekedésben vagy nyugalmi állapotban levő magcsemeték. A szemzést rafiával kötözzük be, és eredés után a szem feletti alanyrészt távolítsuk el. A jó eredés biztosítására a szemzéseket páradús, meleg helyen kell tartani.

Jó eredményt kapunk a különböző oltási módszerekkel; oltással gyorsabban tudunk virágzó növényeket felnevelni. Gyakori a párosítás és a hasítékoltás, de egyes területeken az oldalékezéssel érnek el jó eredményeket. Párosításhoz a magcsemetével azonos átmérőjű oltóvesszőket válasszunk ki. Hasítékoltáshoz vastagabb alanyok is megfelelőek. Egy alanyon, az alany vastagságától függően, egy vagy két oltást végezhetünk. Az oldalékezés módszere ritka, úgy végezzük, hogy a vastagabb alanyok héj- és farészét mélyen behasítjuk (30—40°-os szögben), majd a hasítékoltásnál készített oltóvesszőket ékszerűen beszorítjuk a vágott résbe. A gyökérnyakhoz közel, a föld fölött oltsunk. Meleg, párás helyen jól erednek.

A leggyorsabb módszer az, ha a keleti termesztők mintájára az idősebb tövek törzséről gyűrű alakban eltávolítjuk a héjat és kettévágott cseréppel vagy fóliával földet kötözünk a gyűrűzött rész köré. A gyökerek erőteljes fejlődése után a csúcsokat válasszuk le az anyanövényről.

Tartsuk cserépben vagy más edényben. A megeredt és erőteljesen fejlődő oltványokat, illetve begyökeresedett ágrészeket fokozatosan szoktassuk levegőhöz és helyezzük ki a szabadba, szélvédett helyre. Az edényes növényeket szobában is tarthatjuk, így is szépen és jól fejlődnek.

Hazájukban — a szubtrópusok és trópusok hűvösebb vidékein —jól érzik magukat. Szépen díszlenek a száraz területeken, a szárazabb trópusi felföldeken. Az alacsony légnedvességet jól tűrik, ezért Magyarországon is szépen fejlődnek. Virágzás és termésérés idején a rendszeresebb öntözés növeli a termések nagyságát és számát. Különleges talajigényük nincs. Jó vízáteresztő képességű, könnyebb szerkezetű vagy középkötött földkeverékbe ültessük. Nagy tápanyagigényük következtében rendszeres pótlásról kell gondoskodni. A földkeverék gondos elkészítésével (érett melegágyi föld, érett trágya) és a vegetáció alatti rendszeres tápoldatos kezeléssel (trágyáié, különböző mesterséges tápoldatok) jó feltételeket teremthetünk fejlődéséhez. A nagyobb fagyok megjelenése előtt hordjuk be teleltetőhelyre a kis fákat. Fagypont körüli hőmérsékleten, kevés öntözés mellett jól telelnek. Az idősebb növényeket nagyobb hidegek sem károsítják. Vegetatív részei (levelek, vesszők) —12 °C-ig nem sérülnek meg, de virágzás és terméskötés idején csak —2, —3 °C-ra hűlhet le a levegő károsodás nélkül.

A japán naspolyát nem szükséges metszeni. Ha koronája erősebben felkopaszodik, vagy szabálytalanul fejlődik, visszavágással vagy kisebb alakítással visszaállíthatjuk a szép, mutatós koronaformát.

Betegségek és kártevők alig károsítják. Leggyakoribb ellensége a pajzs tetü. Lemosással és a forgalomban levő rovarölő szerekkel könnyen védekezhetünk ellenük.

A részben idegen-, részben öntermékenyülő virágai ősszel jelennek meg, és hosszú ideig díszlenek. Az apró termések a növényekkel együtt telelnek és a következő nyáron érnek. Ha télen meleg helyen tartjuk növényeinket, az érést meggyorsíthatjuk.

Gyümölcsei a hosszú fejlődés után a növényeken érnek be. Puha állományúak lesznek, ezért nehezen szállíthatók és nem tárolhatók. Leveses húsa üdítően savanykás vagy édes ízű, kellemesen illatos. Hazánkban korai érése és különleges aromája miatt gyümölcse ritka csemege. Az édes típusok termései 9—13% cukrot is tartalmaznak. A nyers fogyasztás mellett különböző receptek szerint dolgozhatjuk fel; cukrozott gyümölcsök és kocsonyák jó alapanyaga.

II.
Japánnaspolya
Eriobotrya japonica (Thunb.) Lindley
Család: Rosaceae (rózsafélék)

angol: loquat, Japanese medlar
francia: neflier de Japon
spanyol: nispero de Japon
portugál: ameixa amarella
német: Japanische Wollmispel
japán: biwa
kínai: piba ["húzd le a bőrét"]
arab: askdinya ["a világok legjobbika"]
héber: shesek

A japánnaspolya örökzöld, 5-10 m magas, alacsony törzsű és sűrűn ágas, zárt, gömbölyded koronájú fa; fiatal hajtásai gyapjasak. Levelei szórt állásúak, rövid nyelűek, a hajtáscsúcsokon zsúfoltan, csavarvonalban helyezkednek el. A levéllemez bőrnemű, lándzsás vagy fordított lándzsás-tojásdad, lekerekített vagy gyengén szíves vállú, kihegyezett, élesen fűrészes szélű. Fiatalon fehér gyapjas, kifejlődve ritkás lágy szőrű, színén sötétzöld, fonákján fénytelen, sárgászöld és a főérnél vörösesbarna szőrű; mérete elérheti a 35 x 13 cm-t, 1 cm hosszú pálhái ár alakúak. Az oldalerek között a lemezrészek hullámosan kiemelkednek. Ülő virágai 30-150 tagú, zömök, vörösesbarna szőrű bugákban fejlődnek a hajtásvégeken. A virágok 1,5-2 cm keresztmetszetűek. Az 5 csészelevél széles-tojásdad, zöld, tömötten gyapjas, az 5 elliptikus szirom fehér vagy krémszínű.
Termése: gömbölyded vagy tojás alakú, narancssárga színű almatermés (3-8 x 2-5 cm). Szerkezete olyan, mint az almáé: a könnyen lehúzható, sárga, pelyhes szőrű, vékony héj alatt nagyon bő levű, érett állapotban szilárd, aromás, kellemes édeskésen savanyú terméshús helyezkedik el; 2-5 hártyás magkamrát zár körül, amelyekben 1-1 barna vagy fekete, elliptikus körvonalú, tompán élelt, kemény, kb. 2 cm-es mag fejlődik.
Felhasználása: az érett, lédús termés nagyon ízletes, héj és mag nélkül nyers gyümölcsként fogyasztják, vagy cukorral párolva desszertként tálalják. A pektinben gazdag éretlen és érett japánnaspolyából lekvárt, zselét vagy chutneyt állítanak elő, levét üdítőként isszák, vagy bort erjesztenek belőle. A terméshúst fűszerekkel vagy anélkül befőzik, és konzervdobozban helyileg árusítják. Az amigdalintartalmú mag mandulaízű, gyengén mérgező, és ritkán italokat és süteményeket aromásítanak vele. A csersavat tartalmazó szárított levelekből készített főzet hasmenés és depresszió ellen jó, de sebek és alkoholmérgezés kezelésénél is alkalmazzák.
Elterjedése: Délkelet-Kínában és Japánban honos, ahol több mint 1000 év óta gyümölcsfaként nevelik. Ma a japánnaspolyát a mediterrán tájakon, a szubtrópusokon és a trópusokon világszerte termesztik, dísznövényként is ültetik.
Termesztése és betakarítása: a mérsékelten fagytűrő növények legjobban mediterrán és szubtrópusi klímában fejlődnek, ahol évente néhány hűvös hónap is adódik, akkor virágzik; a belső trópusokon a fajt montán fekvésekben, 1000 és 2000 m közötti magasságban termesztik, a terméshozamok azonban kisebbek. Magról könnyen előnevelhető, majd a nagyszámú fajta közül valamelyiket a magoncokra oltják. 2-4 éves korban fordul termőre, a kifejlett fák évi terméshozama elérheti a 20 kg-ot. A nyomásra érzékeny gyümölcsöt éretten szüretelik le, általában 10 napig, hűtve legfeljebb 2 hónapig tárolható.
Rokon fajok: az Ázsiában fajgazdag nemzetség néhány más tagja gyengébb minőségű, ehető termést hoz, de csak helyi jelentőségük van.

III.
Japánnaspolya
Eriobotrya japonica

a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó szubtrópusi fa, az alma-, a birs- és más jól ismert mérsékelt övi gyümölcsfák közeli rokona. Kiváló örökzöld dísznövény, magassága ritkán haladja meg a 10 m-t, gyakran ültetik parkokba és kertekbe. Levelei az ágak csúcsán csoportosulnak, vastagok, kemények, elliptikus-lándzsás alakúak, 20-25 cm hosszúak, szélük durván fűrészes. Apró, illatos, fehér virágai sűrű, hajtásvégi bugavirágzatot alkotnak. A termések nagy, laza csoportokban állnak, visszás tojásdadok vagy körte alakúak, 2,5-7,5 cm hosszúak. Héjuk bőrnemű, sárga vagy bronzos, alatta fehéres vagy narancssárga, lédús húsba ágyazva 3-4 nagy, fényes, barna mag rejlik. A termés íze - a család sok más gyümölcséhez hasonlóan - kellemesen savanykás.
Bár valószínű őshazája Közép-Kelet-Kína, a japánnaspolyát meghonosították Japánban, ahol a kertészek azóta is nagyra értékelik. Néhány értékes japán fajta eljutott Európába, a Földközi-tenger vidékére, és más vidékekre is. Kereskedelmi célokra a japánnaspolyát a szubtrópusokon termesztik (nagyon kis mennyiségben). A gyümölcsfát általában magról szaporítják, az ültetvényekbe azonban az értékes fajták oltványait telepítik. A fajtákat bújtatott szemzéssel és hasítékoltással szaporítják, alanyként japánnaspolya-magoncokat vagy birsdugványokat használnak, utóbbit akkor, ha törpefa nevelése a cél. Többféle talajon (homokos vályogtól az agyagig) termeszthető sikerrel, első termését 3-4 éves korában hozza.