Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a
Kertek és konyhák indexlapra

 

Ehető gyertyafa
Parmentiera aculeata (HBK.) Seem. (P. edulis DC.)
Család: Bignoniaceae (bignóniafélék)

A: food candle tree;
S: cuajilote, pepo de árbol;
N: Kürbis-Kerzenbaum

A száraz évszakokban lombhullató, terebélyes, alacsonyan elágazó, 3-8 m magas fa; részben csüngő ágain rövid, széles tövisek ülnek. Levelei átellenes állásúak, vagy csomókban rövid hajtásokon nőnek, hármasak, a szárnyas levélnyelek körülbelül 1-4 cm hosszúak. A levélkék lágy-bőrneműek, kopaszak, ép szélűek, visszás-tojásdadok vagy kanál alakúak, fokozatosan a rövid nyelecskébe keskenyednek, színükön gyengén fényesek, fonákjukon fénytelenek. A középső levélke nagysága legfeljebb 7,5 x 3 cm, a két oldalsó kisebb. A kb. 3 cm hosszú kocsányú virágok többnyire magánosan fejlődnek kis hajtások végén; a csésze kb. 3 cm hosszú csövű, az egyik oldalán a tövéig hasadt. A párta aszimmetrikusan gyengén görbe tölcsér vagy harang alakú, 4-5, nem egyenlő, széles, kerekded, hátrahajló cimpájú, legfeljebb 6 cm átmérőjű, zöldessárga, vöröses erekkel, a cimpákon hosszirányú ormókkal.
Termése: ovális vagy hengeres, egyenes vagy hajlott kabak, amely hosszirányban bordás, megérve fényes világoszöld, legfeljebb 25 x 5 cm nagyságú, és rövid, vastag csőrben végződik; a kocsány a termés ízesülési helyénél szélesen megduzzadt. A héj vékony, sima és kopasz, a borsóízű terméshús fehéres, szilárd, bő levű, gyakran rostos és legfeljebb 12 mm vastag. A termés belsejében kb. 1 cm vastag, édes, húsos, orsószerű képződmény helyezkedik el, amelyet mérsékelten száraz, üveges pulpa vesz körül, ebbe ágyazódnak be a nagy mennyiségben képződő magok. A mag lapos, széles szív alakú, duzzadt szélű, sárgás; 4 mm-nél nem nagyobb.
Felhasználása: a tápláló terméseket nyersen salátákban vagy főzve zöldségként fogyasztják. A fát szép virágaiért, édes illatáért dísznövényként is ültetik.
Elterjedése: a meleg és csapadékban gazdag területeken Dél-Mexikóban és Guatemalában honos; ebben a térségben gyakran termesztik, ritkábban Közép-Amerika más országaiban is ültetik.