Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Dzsenipa, dzsenipapó
Genipa americana L. (G. caruto HBK.)
Család: Rubiaceae (buzérfélék)

A: genipap;
F: genipa;
S: jagua, maluco, guaitil, caruto;
P: genipapo;
N: Genipa

A dzsenipa magas törzsű, csaknem vízszintes ágrendszerű, örökzöld fa. Magassága azokon a területeken, ahol hosszú száraz évszakok adódnak, a 30 cm-t elérheti. Mintegy 1 cm hosszú nyelű, kopasz levelei átellenes állásúak, az ágak végén tömörülnek. A levéllemez ép vagy gyengén fogazott szélű, lándzsás vagy visszás-tojásdad, ékvállú, kihegyezett, vékony-bőrnemű. Erős, világos főere van, a levél színén fényes középzöld, fonákján világosabb zöld, csaknem fénytelen, nagysága 30 x 12 cm. Virágai 1-15 tagú, hajtásvégi virágzatban fejlődnek; csészéjük harang alakú, gyengén fogas és 5 mm hosszú. a kívül sűrűn pelyhes szőrű, szürke vagy halványsárga szirmok tövükön 7-8 mm-es csővé forrtak össze, és 5 tompa cimpájúak, (14-18 x 7-9 mm).
Termése: körte alakú vagy elliptikus bogyó, amely fokozatosan a vastag kocsányba keskenyedik, csúcsi részén rövid, megnyúlt csészelevél-gyűrűt hordoz (18 x 8 cm). Héja körülbelül 1 mm vastag, tömör, kívül fénytelen és gyengén érdes, szennyes-zöldes- vagy sárgásbarna színű, barna, himlőhelyszerű foltokkal. A kb. 1 cm vastag terméshús fehéres, és bőrnemű-leves állagú; nagy termésüreget zár magába. Nagyszámú mag van benne, amely 2, nem kifejezett sorba rendeződik egy központi oszlop körül. A magok üveges, szürke, pépszerű pulpában fekszenek; laposak, világosbarnák és lágyak, körvonaluk hegyes-elliptikus vagy tojás alakú, és legfeljebb 15 x 8 x 3 mm-esek. A pulpa felülete a termés felnyitása után megbarnul, és helyenként feketéskékre színeződik; éretten nagyon fanyarrá válik illata, íze zamatos savanykás vagy savanyú. A piacokon többnyire túlérett, barna, ráncos és nagyon lágy állapotban árusítják.
Felhasználása: a túlérett, igen lágy, barna, nem gusztusos gyümölcs pulpáját, esetleg cukorral megszórva, a félbevágott termésből fogyasztják el. Kis darabokra vágva a termést, és néhány napig vízbe téve, üdítő, zamatos levet ad, amely erjesztett állapotban is megbecsült italnak számít. A főtt terméspulpából lekvárt és kompótot állítanak elő.
Az éretlen termések leve a levegőn sötétkékre színeződik, amelyet a dél-amerikai indiánok nagyon tartós tetoválószerként használnak; rovarok elleni védőszer is. A fa kérgét hasmenés elleni, terméseit pedig féregűző szerként alkalmazzák.
Elterjedése: csapadékban gazdag területeken a karib-tengeri szigeteken, valamint Közép- és Dél-Amerikában, Argentínáig elterjedt.
Termesztése és betakarítása: a nedves-forró trópusi területeken tenyészik; termesztése a síkvidékekre korlátozódik. A tekintélyes fákat többnyire vegyes gyümölcsöskertekben, magról nevelik; helyileg újraerdősítésre is felhasználják. A terméseket teljes érésben szedik a fákról.