Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Gandaria
Bouea macrophylla Griffith (B. gandaria Blume)
Család: Anacardiaceae (szömörcefélék)

A, F, S: gandaria;
N: Gandaria

A gandaria legfeljebb 15(-25) m magas fa, ágai részben csüngők. Szórt, a hajtások csúcsa felé csaknem átellenes állású levelei bőrneműek, sötétzöldek, fényesek, fiatalon világító lila színűek. A levéllemez 11-30 x 4 x 8 cm nagyságú, ép szélű, hosszúkás-tojásdad vagy keskeny-lándzsás, ékvállú, kihegyezett, széle kissé hullámos. A levélnyél mintegy 2 cm hosszú. A kis virágok 4-12 cm hosszú, levélhónalji, csüngő bugákban fejlődnek. A virág 4 sárgászöld, gyorsan megbarnuló szirma elliptikus és 2 x 1 mm nagyságú.
Termése: gömbölyded-elliptikus, hosszúkás-tojásdad vagy hajlott répa alakú, 3-6,5 cm nagyságú csonthéjas termés, amelynek vékony, gyengén fényes, sima héja sárga vagy narancsszín. Az éretlen termés bőven tartalmaz ragacsos tejnedvet. A termés tövén megmaradnak az egymást átfedő, kerekded, körülbelül 7 mm hosszú, a szélükön hártyás csészelevelek. A narancssárga, bő levű terméshús zamatos íze a nagyon savanyútól az édesig terjedhet. A mezokarpium hosszúkás-tojásdad, legfeljebb 4,5 x 2 cm nagyságú, vörösesbarna, sima és erősen fényes kőmagot zár körül, amely egy hosszú varrat (köldök) mentén szilárdan összenőtt a terméshússal, de különben szabadon helyezkedik el egy szűk üregben.
Felhasználása: az érett termést héjastul (persze kimagozva) gyümölcsként fogyasztják, gyakran cukorral vagy sziruppal chutneyt, lekvárt és befőttet készítenek belőle. Éretlen állapotban ételekhez (curry), továbbá egy csípős ázsiai fűszermártáshoz (sambal) használják, vagy ecetben eltett édeskés savanyúságként fogyasztják. Jáván a fiatal leveleket nyersen eszik. A levélből készített pépet borogatásra használják fejfájásnál.
Elterjedése: a Nyugat-Malajziában, Szumátrán és Nyugat-Jáván honos fajt Délkelet-Ázsiában Thaiföldtől Kelet-Indonéziáig termesztik.
Termesztése és betakarítása: a gandaria a házikertek kedvelt gyümölcstermő és árnyékot adó fája, helyenként piaci termésként is jelentős. A növény nedves-trópusi síkvidéki klímában tenyészik, körülbelül 700 m magasságig. A fákat többnyire magról nevelik, és a 8-10. évtől kezdve évente akár 200 kg termést is hozhatnak.
Rokon faj: a szilvamangó (Bouea oppositifalia [Roxb.] Meisner = B. microphylia Griffith) a nemzetség egyik lombhullató faja. Nagyon savanyú, legfeljebb 2,5 cm nagyságú terméseit Malajziában éretlen állapotban megfőzve zöldségként fogyasztják.