Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Pompás dillénia, elefántalma
Dillenia indica L.
Család: Dilleniaceae (dilléniafélék)

A: chalta, indian roseapple;
S: hondapara;
N: Indischer Rosenapfel

A pompás dillénia örökzöld, legfeljebb 40 m magas, terebélyes, zárt koronájú, narancsbarna, sima, pikkelyesen leváló kérgű és palánkgyökereket fejlesztő fa. Levelei szórt állásúak. A levéllemez színén fényes zöld, fonákján molyhos, kemény szövetű, visszás tojásdad-lándzsás, röviden kihegyezett, gyengén vagy kifejezetten fogazott szélű, a 30-40 oldalérpár között erősen kiemelkedik, nagysága 15-30 x 6-12 cm. A szőrös, barázdás levélnyél 5-10 cm hosszú. Nagy virágai erőteljes kocsányon magánosan fejlődnek a hajtások csúcsán, átmérőjük 20 cm. A virágtakaró 5 zöld, domború, kerekded, vastag csészelevélből és 5 fehér, zöld erű, tojásdad sziromból áll.
Termése: sajátos, alma alakú, 7-15 cm átmérőjű zöld álbogyó. Virágzás után a csészelevelek megnagyobbodnak, húsossá válnak, alapjuknál a vastagságuk meghaladhatja a 3 cm-t, és a fejes káposzta leveleihez hasonlóan átfedik egymást. A csésze beburkolja a 12, egymással össze nem nőtt, üveges zöld, lapos bab alakú termőlevelet, amelyek lamellaszerűen rendeződnek el a vacok körül. A termőlevelek szövete éréskor nyálkásan feloldódik úgy, hogy a lapos magok az üregekben vizenyős pépben úsznak. A nagyszámú mag világos sárgásbarna színű, méretük körülbelül 7 x 5 mm. A termés kellemes, az almához hasonló illatú.
Felhasználása: a termés ehető részei a rostos-húsos, lédús, savanyú-aromás, kissé keserű csészelevelek, amelyeket zöldségként megfőzve, fűszeres körítésként adnak currykhez, édes ételekhez, chutneyhoz és mártásokhoz, vagy zselét készítenek belőlük. Püréjéből vízzel és cukorral ízletes italt kevernek.
Elterjedése: Dél- és Délkelet-Ázsiában honos; ott gyakran, más trópusi régiókban ritkán, dísznövényként termesztik.
Termesztése és betakarítása: a nedves-forró trópusi klímában, mély rétegű, tápanyagban gazdag talajon tenyészik. Gyökérsarjakkal vagy magról szaporítják. A magok kizárólag a termésen belül csíráznak, ehhez több hónapig a talajon kell feküdniük. A fák nagyon bőségesen teremnek, a terméseket érett állapotban takarítják be.

II.
Fülöp-szigeteki dillénia
Dillenia philippinensis Rolfe
Család: Dilleniaceae (dilléniafélék)

A: Philippine roseapple;
N: Philippinischer Rosenapfel

A Fülöp-szigeteki dillénia az előbb bemutatott fajhoz hasonló. Elliptikus vagy lándzsás, bőrnemű levéllemeze hullámos és fogazott szélű, 1-16 x 7-12 cm nagyságú, az 5 cm hosszú levélnyél szélesen szárnyas. A hajtásvégi virágok mintegy 25 cm átmérőjűek; a kerekded, zöld, domború csészelevelek 3 cm-esek, az 5 tojásdad, nagy szirom fehér; a számos porzó sötétlila, a tövén sárga, a 12 bibeág keskeny-szálas és vörös színű.
Termése: gömbölyded álbogyó, érett állapotban is zöld színű, gyakran foltos és mintegy 6 cm átmérőjű. Szerkezete az előző fajéval lényegében megegyezik; a kevésbé vastaggá duzzadó, alapjukon összenőtt csészelevelek tökéletesen körülzárják a termőt. Az egymással össze nem nőtt 12 termőlevél a Fülöp-szigeteki dilléniánál csavar alakban elfordulva rendeződik el, és szorosan tömörülve kúp alakú képződményt alkot. A termőlevélspirál centrumából kiemelkednek a hosszú, maradó bibeágak, amelyek csillag alakúan terülnek szét a termőlevelek körül.
Felhasználása: érett állapotban az egész termést nyersen fogyasztják, vagy mint a pompás dillénia csészeleveleit, puhára főzve készítik el, továbbá zselévé, lekvárrá és italokká dolgozzák fel.
Elterjedése: a Fülöp-szigeteken honos, Délkelet-Ázsiában gyümölcstermő és dísznövényként egyaránt kiterjedten termesztik.
Rokon fajok: a mintegy 60 fajt számláló nemzetség néhány további, Madagaszkáron és Ázsiában elterjedt képviselője szintén ehető terméseket fejleszt.