Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Datolyapálma
Phoenix dactylifera

a pálmafélék (Arecaceae vagy Palmae) családjába tartozó, a Kanári-szigeteken, Észak-Afrikában, a Közel- és Közép-Keleten (Egyiptomtól Iránig), Pakisztánban, és Indiában őshonos, Kaliforniában is termesztett növényfaj. A datolyapálma magassága mintegy 23 m, törzsét a levágott levelek alapjai, valamint azok lehullása után a levélripacsok díszítik. Csúcsát az 5 m hosszú, fénylő, kecses, szárnyalt levelekből álló levélüstök koronázza. Nagy, összetett fürtbe csoportosuló füzérvirágzatai a levélhónaljakban fejlődnek. A porzós és a termős virágok külön egyedeken találhatók (kétlakiak). Ültetvényeken a termős virágzatokat mesterségesen porozzák be. Termése három, szabadon álló termőlevélből kifejlődő bogyóterméscsoport. Az egyes termések egymagvúak, általában hosszúkás tojásdadok; alakjuk, méretük, színük, min?ségük és a terméshús állománya a termesztési körülményeknek megfelelően széles határok között változhat. Egy összetett virágzatban több mint 1000 datolya is kifejlődhet, a fürt súlya meghaladhatja a 8 kg-ot. A szárított gyümölcs több mint 50%-a cukor; fehérjéből, zsírokból és ásványi anyagokból 2-2 százalékot tartalmaz.

A datolyapálmát már az ókor kezdetén termesztették, Észak-Afrika és a Közel-Kelet öntözhető területein a termése fontos élelmezési cikk volt, a jólét egyik legfőbb forrása. A spanyol misszionáriusok a XVIII. században és a XIX. század elején Amerikába vitték a növényt.

A datolyapálma minden része felhasználható. Törzse ipari fát ad; levelének középeréből ketreceket, bútorokat készítenek; levélkéiből kosarat fonnak; levélalapjait tüzelőanyagnak használják, a terméskocsányokból kötelet készítenek vagy szintén tüzelőnek használják; rostjaiból kötélárut és csomagolóanyagot készítenek, őrölt magvait pedig néha háziállatokkal etetik. Terméséből szirupot, alkoholt, ecetet és erős pálinkát állítanak elő. Nedvéből friss és erjesztett italok készülnek, de minthogy a megcsapolás komoly sérülést okoz a fán, csak azokat az egyedeket csapolják meg, amelyek keveset teremnek.

Ha a pálmafát kivágják, a levélkoszorú, közepén lévő zsenge rügyből salátát készítenek.

Szaporítása magról, ill. fiatal pálma esetében a törzs tövénél fejlődő tősarjak felhasználásával történik. A tősarjakat ültetvények létesítésére használják. A tősarjak 3-6 éves kor elérése után - amikor saját gyökérzetük kifejlődik - választhatók le és ültethetők szét. A datolyapálmafák 4-5 éves korban kezdenek teremni; teljes termőképességüket 10-15 éves korban érik el, ekkor terméshozamuk általában 40-80 kg. Élettartamuk mintegy 150 év, termőképességük egy bizonyos kor elérése után azonban folyamatosan csökken, ezért az ültetvényeket a fák elöregedése előtt újra telepítik.

A világ vezető datolyatermelő és -exportáló országai Egyiptom, Irán, Szaúd-Arábia és Irak, de Európában kedvelt az algériai és a tunéziai datolya is. Amerikában a legtöbb datolya Kaliforniában terem. Európa földközi-tengeri partvidékén a datolyapálmát dísznövényként is ültetik.

Leveleit a keresztény liturgiában a virágvasárnap, a zsidóknál pedig a sátoros ünnep szertartásaiban használják. Az egyik közeli rokon faj, a Phoenix sylvestris megcsapolásával készített datolyacukor India kereskedelmi terméke.

II.
Datolyapálma
Phoenix dactylifera L.
Család: Arecaceae (pálmafélék)

A: date;
F: datte;
S: datil;
P: tamara;
N: Dattel

A legfeljebb 30 m magas, kétlaki, ritkán egylaki datolyapálma egyszerű törzset nevel, amelyet a lepusztult levelek egymást átfedő, rostos hüvelyei borítanak. Gondozott fákon ezeket évente visszavágják. A törzs töve körül számos erőteljes gyökérsarj képződik. A szárnyalt levelek hosszúsága elérheti az 5 m-t, nyelük tüskés, a levélszárnyak V alakban összehajlottak (a levélgerinc alul helyezkedik el), 20-40 cm hosszúak, szürkés- vagy barnászöldek. A kis, termős, szélporozta virágok bugásan elágazó, legfeljebb 70 cm hosszú tengelyű, levélhónalji, seprű formájú, szalmasárga virágzatokban fejlődnek. A porzós egyedek virágzatainak hosszúsága nem haladja meg a 25 cm-t. Éréskor a terméságazatok ágai 1 m-nél hosszabbra is megnyúlhatnak.
Termése: 1 magvú, elliptikus vagy orsó alakú bogyó, amely narancssárga, vörösesbarna vagy feketésbarna színű, legfeljebb 7,5 x 2,5 cm nagyságú. Vékony, áttetsző külső hámréteg veszi körül, alatta helyezkedik el az ehető, nagyon édes, tápláló, megérve lágy, gyengén rostos terméshús. A vékony hártyával körülvett mag legfeljebb 7 cm hosszú, 1,5 cm széles, kemény és világosbarna színű, felületén egy mély, hosszirányú barázda húzódik.
Felhasználása: a nagyon ízletes datolyát frissen vagy szárítva fogyasztják. A sivatagi területeken a datolya a múltban a fő élelmiszer volt, mielőtt az olcsóbb gabonatermékek kielégítő mennyiségben hozzáférhetővé váltak. A termés akár 70 % cukrot és néhány vitamint tartalmaz; a sivatagi karavánok beduinjai hetekig csak ezen éltek. Különböző módon elkészítve, párolva és lekvárként is fogyasztják, süteményekbe és más édességekbe keverik. Cukrot, pépet, levet, szirupot és likőrt is készítenek belőle. A datolya korábban fizetőeszköz volt az arab világban. A beáztatott magok takarmányt adnak, a magbél olaja szappankészítésre és kozmetikai célokra alkalmas. A fák bevágott hajtáscsúcsaiból csapolt növénynedvből pálmabor és cukor nyerhető. Zsenge leveleit főzeléknek készítik el, az idősebb levelek rostjai kosárfonáshoz, takarókhoz, karavánsátrakhoz és tetőfedésre alkalmasak. A katolikusok sok helyütt a datolyapálma leveleiből művészi alkotásokat fonnak a virágvasárnapi körmenetekhez.
Elterjedése: mintegy 5000 év óta a legjelentősebb kultúrnövény Ázsia, Észak- és Nyugat-Afrika szubtrópusi száraz területein. A növényt a Kanári-szigetektől és Szenegáltól egészen az Indus völgyéig ültetik; fő termesztőterületei a Szahara és a Közel-Kelet. Eredeti származási helye és vad alakjai ismeretlenek. A föníciaiak terjesztették el a Földközi-tenger medencéjében.
Termesztése és betakarítása: a datolyapálma a tűző napon tenyészik, mély rétegű, laza, vízzel kielégítően ellátott talajon; sósabb talajokon is termeszthető. Csak a hosszú, száraz és forró nyarú klímában hoz termést; télen is enyhe hőmérséklet kell számára, amely -7 °C alá nem csökkenhet. A virágzáskor jött eső a megtermékenyülést feszélyezteti.
A fajták száma százakra tehető; a legfőbb díjazott az észak-afrikai 'Deslet Noir', melynek termése jól tárolható, nagyon finom, sötét vörösesbarna és viszonylag száraz.
A datolyapálma magról vagy ivartalan úton gyökérsarjakkal szaporítható; elsősorban termős egyedeket nevelnek, amelyeket kézzel, virágzó hímivarú virágzatokkal mesterségesen poroznak meg.
A pálmafák először 4-6 éves korukban kezdenek teremni, élettartamuk elérheti a 200 évet. A nyomásra érzékeny terméseket kézzel takarítják be, miközben a terméses ágakat levágják, vagy a datolyákat egyenként szedik le. Afrikában a nagy értékű datolyákat az ágakon hagyva árusítják, a kevésbé drága fajtákat zsákokba ömlesztve viszik piacra. A Közel-Keleten a datolyát rendszerint összepréselve, nagy bádogdobozokban hozzák forgalomba. Nagyon száraz klímában vagy hűtött állapotban a datolya akár egy évig eltartható.

III.
Datolya
Phoenix dactylifera L.

A keleti népek mindig tisztelettel adóztak a főnixpálmának. Babilóniában Eridu és Ur városokban századokon át híres jósfák voltak. Sokan az eridui datolyában az édenkert növényeit látják. „Az anyai nagynénétek emléke ez a pálma" — mondta Mohamed próféta — „akit az Ádám teremtése után maradt anyagból teremtettek", „a fák között Ő élvezi a legkiemelkedőbb áldást". Segített az elvonatkoztatásban, hogy a datolya az emberhez hasonlóan különnemű. Arábiában is kultikus, vallási mítoszok szereplője volt; értékét tovább növelte finom gyümölcse és a mámorító ital, az „élet itala", amit nedvéből csináltak. A muszlinok szerint az arábiai datolya a legjobb a világon, mivel Mohamed hazájában terem, és a próféta igazi műértője (élvezője) volt a datolyának. A Perzsa-öböl környékén, Indiában és Arábiában honos növény. Hamarosan tovább jutott Afrikába, Spanyolországba, majd Amerikába. A datolyapálma elérheti a 30 m-es magasságot. „Kétlaki", az egyes növények csak hím vagy csak nővirágot fejlesztenek, amelyek nagy, tömött virágzatokba tömörülnek. Termése hosszúkás 2,5—7 cm-es, éretlenül kemény és zöld színű, éretten sárga vagy piros. Húsa szaftos, édes. Frissen keveset fogyasztanak belőle. Tejjel, sózatlan vajjal vagy aludttejjel eszik — ezek kiemelik kellemes ízét. Vajban sütve is kiváló csemege, először megfőzik, majd kisütik. Befőzik, zseléket és dzsemeket készítenek belőle. A növény nedve iható, kissé a kókusztejre emlékeztet. Erjesztett leve híres ital. A szép, válogatott termésekből magas alkoholfokú likőr készül, amiről a XVI. századi utazók úgy emlékeztek, hogy ez a „legerősebb és legszörnyűbb ital, amit valaha is kitaláltak". Hozzánk az aszalt, szárított datolyák érkeznek. A száraz szubtrópusok növénye. Melegigényes, de fejlett példányai -15 °C-os fagyot is túlélnek. Magvetéssel és a tősarjak szétültetésével szaporítható. 4—5 éves kortól teremnek. A hímvirágzatokat összegyűjtik, és ezekkel porozzák a termő növényeket. Ezt a műveletet több ezer évvel ezelőtt is így végezték. A tavasszal nyíló virágokból őszre érnek be a nagy fürtökben lógó termések. Karbohidrát-tartalma több mint 70%, sok fehérjét és zsírt tartalmaz.

IV.
Datolya

Datolyafogyasztási kötelezettség az arab országokban

A gyümölcsök közül a Koránban a legtöbbet említett a datolya. Az Arab-félsziget lakói leginkább tejjel, joghurttal, kenyérrel fogyasztják – de vannak vidékek, ahol hallal és vajjal eszik.

Általában véve úgy tűnik, hogy a Perzsa-öbölben nagyon hisznek a datolyában – szívesen fogyasztják, sok jó tulajdonsággal ruházzák fel –, és a plázákban böjthó idején hatalmas plakátok hívják fel a figyelmet a vallásos ember datolyafogyasztási kötelezettségére. A datolyaárusok rengeteg fajta datolyát árulnak, amit az ínyencek meg is kóstolhatnak, mielőtt döntenének. E sorok írója leginkább a tuniszi krémes Pearl datolyát kedveli, mely egyedi csemege – ízére és állagára nézve nem is hasonlít a száraz, fojtós datolyákra.

Különösen ajánlják errefelé a datolyát terhes nőknek, mivel gazdag B6-vitaminban , folsavban, káliumban, vasban, magnéziumban. Úgy tartják, hogy erősíti a méhfal izmait, csökkenti a szülés alatti vérzést, serkenti a tejtermelést, és jó a szülés utáni depresszió megelőzésére is. Persze mindennek a hátterében a Korán egyik története áll, miszerint Jézus születése után az elerőtlenedett Mária, isteni sugallatra, megrázta a pálmát, mely alatt világra hozta fiát, és annak gyümölcséből fogyasztván, új erőre kapott.

A túl élénk gyerekre nyugtató hatással van a rendszeres datolyafogyasztás. Szerelmi serkentőként pedig fahéjjal és joghurttal keverve fogyasztják a tamr-t, azaz a szárított datolyát.

Allergia enyhítésére ugyancsak ajánlják cinktartalma miatt, valamint megfázáskor a főzetét köptetőszerként is alkalmazzák.

Süteményeket is készítenek belőle, csokiba mártva, minyonpapírban pedig bonbonként árulják, linzerszerű édességet, „maamult” töltenek vele. Ez utóbbi igen ízletes finomság, egy-egy reggeli vagy délutáni tea kitűnő kísérője. Az egyetlen baj vele, hogy darabja 120 kalóriát tartalmaz.