Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Brazildió
Bertholletia excelsa Humb. & Bonpl.
Család: Lecythidaceae (fazékfafélék)

A: Brazil nut;
F: noyer de Para;
S: nuez de Brazil;
P: castanha do Brasil, castanha do Pará;
N: Paranuss

A brazildió legfeljebb 50 m magas, örökzöld fa, amelynek felálló törzse csak a felső részén ágazik el. Levelei szórt állásúak. A levéllemez bőrnemű, kopasz, színén fényes, fonákján fénytelen, gyengén hullámos és ép szélű, lándzsás, kihegyezett (max. 36 x 16 cm). A kissé szárnyas levélnyél 20-35 mm hosszú. Csaknem ülő virágai hajtásvégi és levélhónalji, 20-40 cm hosszú fürtben fejlődnek. A virágtakarót egy 8-14 mm hosszú, kétkaréjú, kívül pelyhes szőrű csésze és 6 halványsárga vagy fehér, kb. 3 cm-es, tojásdad szirom alkotja.
Termése: vastag, fás, fedővel nyíló tok (pyxidium), amely gömbölyded alakú, és a felső negyedében többé-kevésbé lapított; nagysága elérheti a 16 cm-t, súlya az 1 kg-ot. Megérve a tok kis fedője (kupakja) beleesik a termésbe, és egy körülbelül 1 cm nagyságú kerek lyukat tár fel. A termésfal külső héja vörösesbarna, érdes, fás-parás, kb. 5 mm vastag, megérve repedezett kéreg (epikarpium és mezokarpium), belső héja a kemény, fás, világosbarna, legfeljebb 1,5 cm vastag endokarpium. A nagy termésüregben a megnyúlt virágtengelyből alakult fás, bunkó alakú központi oszlop körül 10-25 mag rendeződik el több sorban. Ez a paradió, amely keresztben háromszögletű, körvonala kissé hajlott, elliptikus, mérete legfeljebb 6 x 3 x 2,5 cm. A paradió nagyon kemény, friss maghéja szőrös, szemölcsös-ráncos és fahéjbarna, az általa körülzárt fehér és szilárd magbél nagyon kellemes, édeskés, dióízű. A termések virágzás után kb. 15 hónap múlva éretten lehullnak a fáról; magvaik a tok kis nyílásán nem tudnak kijutni. A rágcsálók (agutik) vagy csak a termésfal elkorhadása szabadítja ki őket.
Felhasználása: a tápláló, finom magbél, amely zsírban és fehérjében gazdag, csupán néhány hónapig tartható el, édességekbe vagy süteményekbe teszik. A magolaj kiváló, de kevéssé eltartható zsiradék élelmiszerekhez, továbbá nagy értékű technikai olaj.
Elterjedése: az Amazonas-medence és Guyana esőerdeiben honos. A faj természetes előfordulási területén kívül nem vagy csak gyéren terem.
Termesztése és betakarítása: a nagy állományokban megjelenő fát mind ez ideig csupán csekély méretekben termesztik; csaknem a teljes termés a vadon élő példányokról származik. A terméseket főként indiánok gyűjtik össze, miután a fáról lehullottak.
Rokon fajok: éppen ilyen pompás héjas gyümölcsöt szolgáltatnak a Lecythis nemzetség ugyancsak Amazóniában növő fafajai is, például a nagyon nagy termésű krémdió (L. pisonis Camb.) és a majomcsésze (L. minor). E fajok fás tokjai nagyméretű fedőjükben különböznek, amely éréskor a központi fás termésorsóval együtt hullik le, és széles nyílást tár fel a termésen.

II.
Castanha do Pará, Para-dió
Berthollertia excelsa

Brazil nuts, Paranüsse, nueces de Brasil
A Para-dió, más néven amazoni mandula, a mirtuszvirágúak (Myrtales) rendjének Lecythidaceae családjába tartozó nagytermetű dél-amerikai Bertholletia excelsa fa ehető magva; világszerte értékesített, kedvelt héjas gyümölcs. A gömbölyű, nagy kókuszdióra hasonlító, kemény, elfásodott falú termés átmérője 10-20 cm, a narancs gerezdjeihez hasonlóan helyezkedik el a 8-24 db mag, azaz dió. A kemény héjú magvak keresztmetszete háromszögű. A Para-dió sok olajat és fehérjét tartalmaz, íze emlékeztet a manduláéra, ill. a kókuszéra. A fa vadon termő állományai az Amazonas-medencében, legsűrűbben Pará brazíliai államban fordulnak elő, magasságuk meghaladja a 45 m-t. A januártól júniusig terjedő időszakban megérett és lehulló tokterméseket a földről takarítják be. A tokból kiszedett magvakat a napon szárítják, majd megmosva, héjastul exportálják.