Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Barbadoszcseresznye, acerola
Malpighia glabra L. (Malpighia punicifolia L.)

Dél-Amerikában és Nyugat-Indiában honos, itt gyümölcsként termelik. A Malpighiaceae családba tartozik. Cserje termetű növény, általában 2—3 m-esre nő. A trópusokon és a meleg szubtrópusokon századok óta termesztik. C-vitamin-tartalma a világ eddig ismert összes gyümölcse körül a legnagyobb — ötvenszer annyi, mint a narancslében. Ez a felismerés egyszerre népszerűvé tette a szép rózsaszín-piros virágú növényeket. Levelei 2,5—7 cm hosszúak, fényes sötétzöldek, párosával sűrűn állnak. Piros, 1—3 cm-es cseresznyeszerű terméseinek húsa leveses, kellemes savanykás. Frissen vagy feldolgozva (dzsúsznak, pulpnak) fogyasztják. Kristályos aszkorbinsavat is készítenek belőle. Magvetéssel, fásdugványozással, szemzéssel és oltással szaporítják.

II.
Barbadosicseresznye
Malpighia glabra L. (Malpighia punicifolia L.)
Család: Malpighiaceae (malpighicserje-félék)

A: Barbados cherry;
F: cerise antillaise;
S: acerola, cereza de las Antillas;
P: cerejeira;
N: Barbadoskirsche, Azerola

A barbadosicseresznye kis, örökzöld, 2-6 m magas, terebélyesen elágazó fa vagy cserje. Ágai finoman szőrösek, levelei sötétzöldek, átellenes állásúak. A levéllemez kihegyezett vagy lekerekített tojásdad, illetve lándzsás, ékvállú, ép, gyengén hullámos szélű, színén fényes, fiatalkorban ezüstös szőrzetű, 2-7 x 1-4 cm nagyságú. Hímnős virágai csomóban, vékony kocsányokon nőnek a levélhónaljban. A virágtakaró különnemű, 5 tagú. A csészelevelek lándzsásak, mintegy 2,5 mm hosszúak, csúcsukon szőrösek, rajtuk 2-2 nagy, ülő mirigy látható. A mirigyek a csészelevelek alsó részét átfedik. A szirmok rózsaszínűek vagy pirosak, széles kanál alakúak és legfeljebb 5 mm hosszúak.
Termése: éretten világító narancsvörös vagy sötétvörös csonthéjas, 2 x 2,5 cm nagyságú, alma alakú. Az alsó és csúcsi részen erősen bemélyedt, szabálytalanul dudoros és hosszirányban tompán bordás. A termés alsó részén a csészelevelek, csúcsán pedig a fonal alakú bibeszál érésig megmaradnak. A termés vörös héja vékony, de szilárd, áttetsző, sima és fényes. Az éretten nagyon bő levű terméshús cseresznyeszerű, narancsvörös vagy vörös, a héjnál valamivel világosabb, 7 mm vastag és nagyon savanyú, de zamatos. A termésekben 3 világos, narancsszínű, a terméshússal szilárdan összenőtt kőmagot találunk, amelyek tompa trapéz körvonalúak, keresztmetszetük szélesen 3 élű és a végük rovátkolt; a magok felülete ormós és szabálytalan, kiemelkedő kereszt- és ferde irányú bordákkal strukturált. A barbadosicseresznye a világ C-vitaminban leggazdagabb termései közé tartozik, húsa akár 5% C-vitamint tartalmazhat.
Felhasználása: friss gyümölcsként fogyasztják, a kőmagvakat eldobják. Cukorral főzve a barbadosicseresznye ízletes desszert. A levéből zselé vagy szirup készül, amelyet ételekhez és gyümölcssalátákhoz adnak, vagy hogy a C-vitamint növeljék, különféle gyümölcsléhez keverik. A befőzött termések barnásvörös színt kapnak. Kis méretekben a levet iparilag porrá alakítják, és C-vitamin-készítményként árusítják. Májbetegségek, hasmenés, vérhas és meghűlések ellen is hatásos.
Elterjedése: a karib-tengeri szigetektől Észak-Brazíliáig honos, és Latin-Amerikában, valamint Hawaiin, ritkán Délkelet-Ázsiában is termesztik. Újabban erősen fokozódik termesztése, mivel megnőtt népszerűsége a nagy C-vitamin-tartalom miatt.
Termesztése és betakarítása: a trópusi és szubtrópusi klímában tenyészik. Szárazságtűrő, a talajban nem válogat, viszont a nedves-forró síkvidéki klímát és a nagyon nyirkos talajt nem bírja. Könnyen szaporítható dugvánnyal vagy magról, és már a 4. évtől kezdve 5-10 kg termést hoz. Házi- és gyümölcsöskertekbe ültetik, ipari feldolgozáshoz pedig ültetvényeken termesztik. Teljesen éretten szüretelik házi használatra, így 3 napnál tovább nem tárolható; piaci értékesítéshez korábban kell kezdeni a szedést.