Terebess
gyümölcskalauz
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
«
vissza a Kertek
és konyhák indexlapra
Banán
A
zöldséges boltok, élelmiszer-áruházak pultjai manapság már roskadoznak az év minden
szakában a déligyümölcsöktől; a narancstól és dinnyétől, a kivitől, az ananásztól,
az avokadótól, a papayától, a datolyától és a banántól. Fogyasztásuk elsősorban
rost- és vitamintartalmuk, valamint a bennük lévő gyümölcslé, vagyis a folyadék
mennyisége miatt ajánlott. A sorból némiképp a banán "lóg" ki, mert
míg a termések zöme gyümölcssavakkal teli, addig a banán savtartalma elhanyagolhatóan
kevés. Emiatt aztán szinte az egyetlen olyan gyümölcs, amit már a csecsemők is
fogyaszthatnak. Igen tápláló; zsírt, szénhidrátot, káliumot, kalciumot, foszfort,
vasat, nyomelemeket, a glukóz feldolgozásához szükséges enzimeket,
A-, B-
és C-vitamint tartalmaz, B6-vitamint igen nagy mennyiségben.
A
trópusi Ázsiából származó banánt, pontosabban banánféléket, a világ számos országában
termesztik, ahol megfelelőek ehhez a feltételek. A legnagyobb banánültetvények
Közép- és Dél-Amerikában találhatók, például a banánköztársaságokban: Costa Ricában,
Guatemalában, Hondurasban, Ecuadorban, Panamában, ahol az államok legnagyobb bevétele
a banán exportjából származik.
Azon
túl, hogy a banán igen fontos tápláléknövény, bizonyos fajait az állatok takarmányozására
is használják, vagy egyes banánfélékből lisztet készítenek, esetleg sütve, főve
fogyasztják, de sok egyéb módon is hasznosítják. Ugandában és Tanzániában például
az ott termő fajokból sört főznek, a Fülöp-szigeteken az ún. rostbanán levelében
lévő szilárdító szövetből hajókötelet és zsákszövetet készítenek, egyes helyeken
pedig a banán vízdús szárának levét skorpió- vagy kígyómarás gyógyítására használják.
Magyarországon virágzó és termést is hozó banán jószerével csak pálmaházakban található, így aki nem bejáratos az ilyen intézményekbe, annak elég messzire kell utaznia ahhoz, hogy láthasson egy ilyen "csodát". Csoda, mert a hosszú nyélen szinte a földig lehajló lila színű virág akár ötven centiméter hosszúságú is lehet, ami önmagában is igen impozáns látvány. Aztán ha jobban szemügyre vesszük, kiderül, hogy a virág "több részből áll"; amíg egyik részén már érlelődni kezdenek a pici banánok, addig a csúcsi része még szinte "bimbó" formájú. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a banánféléknek nem egy, hanem sok viráguk, vagyis virágzatuk van, ami sok részvirágzatból áll. Ezek forgószerűen helyezkednek el a virágzati tengelyen, és nem egyszerre, hanem egymás után, alaptól a csúcs irányába virágzanak el. Minden egyes, tíz-tizennyolc virágból álló részvirágzatot egy-egy lila színű murvalevél vesz körül. A murvalevelek virágaiból tizenöt-harminc centiméter hosszú banántermések fejlődnek. A termesztett banánok mag nélküliek, mert a termés megtermékenyülés nélkül indul fejlődésnek, a vadon élő fajok termése azonban kemény héjú maggal van tele. Utóbbiak beporzását a kis testű madarak végzik el.
A
banán, amiből több mint százféle létezik, egyszikű, lágy szárú növény, tehát nem
fa. Jellemzője, hogy öt-hat méter magas, ún. pálmaszerű törzse és levélkoszorúja
van. Levelei három-négy méter hosszúak, a törzsön spirálisan helyezkednek el.
A levéllemezek attól tagoltak, hogy erős szél hatására a levélerek között a levél
felhasadozik. A pálmatörzs nem valódi, hanem ún. áltörzs, ami az évek során elszáradt
levelek nyeléből alakul ki. A sarjadó, fiatal növény törzse a rizómából hajt ki,
ezt veszik körül később a levelek.
(-yka-)
Természet
Világa, 137. évfolyam, 5. szám, 2006. május
http://www.termeszetvilaga.hu/
http://www.chemonet.hu/TermVil/
II.
Banán
a banánfélék (Musaceae) családjába tartozó Musa nemzetség tagja, a világ egyik legfontosabb gyümölcstermő növénye. A banánt nagy mennyiségben fogyasztják termőhelyén, a trópusokon, de a mérsékelt övben is nagyra értékelik kellemes íze, magas tápanyagtartalma miatt, valamint azért, mert egész éven át terem. A növény tulajdonképpen egy óriási lágyszárú, melynek föld alatti szárából, a rizómából egy 3-6 m magas álszár hajt ki. Álszára módosult levélnyélrészekből, levélhüvelyekből tevődik össze, melynek tetején 10-20 hosszúkás-elliptikus levélből álló levélkorona áll. A levelek elérhetik a 3-3,5 m-es hosszúságot, szélességük a 65 cm-t.
Az álszár tetején megjelenő hatalmas füzérvirágzat számos sárgás virágból áll, ez kifejlődve lehajlik a rajta fejlődő 50-150 termés súlya alatt. A különálló terméseket banánujjaknak is nevezik, melyek tízes-húszas csoportokban, úgynevezett banánkezekben állnak. Miután a növény beérlelte terméseit, álszárát a földfelszín közelében elvágják, mert minden álszár csak egyetlen virágzatot hoz, utána magától is elpusztul. A növény föld alatti szárából nagyjából 6 hónap elteltével új sarjak fejlődnek, a föld alatti rizóma így hosszú évekig elélhet. A rizómából előtörő vékonyabb hajtásokat mindig visszavágják, az erőteljesebb sarjakat pedig meghagyják, hogy ismét termést hozzanak.
A banánnak több száz termesztett változata van, elnevezésük azonban félreértések forrása lehet, mert ugyanazon fajtákat a világ különböző pontjain eltérő nevekkel illetnek. Talán a legfontosabb faj a közönséges banán, a Musa sapientum, melynek számos változata közül a Gros Michel a legkeresettebb. A banán fogyasztását már a korai görög, latin és arab írások is említik. Nagy Sándor indiai hadjárata során látott banánt. Röviddel Amerika felfedezése után a banánt a Kanári-szigetekről az Újvilágba vitték, ahol először Hispaniolán honosították meg, majd innen hamar továbbterjedt a környező szigeteken, majd a kontinens belsejében is. Termesztése egyre nagyobb méretekett öltött, mígnem sok vidéken alapvető élelmezési cikké vált, a XIX. században pedig már az Egyesült Államok piacain is megjelent.
Természetes környezetében, a nedves éghajlatú trópusi területeken a banán a mély rétegű, laza, jó vízáteresztő képességű talajokon fejlődik kielégítően. Az olyan szemiarid (félig száraz) területeken, mint Jamaica déli része, csak öntözés mellett termeszthető sikerrel. Szaporítóanyagként a rizómából (más néven pszeudobulba, azaz álgumó) előtörő sarjakat vagy magát a feldarabolt rizómát használják. Az elültetett szaporítóanyagból fejlődő új növény 10-15 hónapon belül meghozza első termését, gyümölcshozama ezután többé-kevésbé folyamatos. A növényeket rendszeresen metszik, hogy eltávolítsák a fölös növekményt, és megakadályozzák a túl sűrű növekedést az ültetvényeken.
A jó minőségű banánfüzér legalább 9 „kéz”-ből (termésemeletből) áll, súlya pedig 22-65 kg között van. Egy hektáron évente kb. 730 ilyen füzér terem. Az érett termés nem kevesebb mint 22% szénhidrátot tartalmaz, melynek nagy része cukor, káliumtartalma szintén magas, fehérje és zsír viszont kevés van benne. Kiváló A- és C-vitamin-forrás. Az érett banán 75%-a víz. Bár leggyakrabban frissen fogyasztják, elkészíthető sütve vagy áttört formában is, valamint hűtve sütemények és pudingok készítéséhez. Torták, gyümölcskenyér és egyéb sütemények készítéséhez is felhasználható.
A főzőbanán-változatok, más néven pizángok (M. paradisiaca) abban különböznek a többi banántól, hogy érett termésükben sokkal több a keményítő, mint a cukor. Ezeket a trópusokon széles körben termesztik és fogyasztják, és a nagyobb városi területeken világszerte árusítják. Az Egyesült Államok minden más országnál több banánt importál, ezenkívül nagy mennyiséget szállítanak a trópusokról még Nagy-Britanniába és Nyugat-Európába is.
pizáng
(Musa x paradisiaca), a banánfélék (Musaceae) családjába tartozó növény, a közönséges banán (M. sapientum) közeli rokona. Magassága 3-10 m között lehet. Álszárát spirális elrendeződésű módosult levélnyelek, levélhüvelyek alkotják. A levél lemeze 1,5-3 m hosszú és 0,5 m széles. Zöld termése jellemzően nagyobb, mint a közönséges banáné. A banánok növénytani rendszerezése olyan bonyolult, hogy időnként a pizángot a közönséges banán alfajának, míg máskor a közönséges banánt a pizáng alfajának tekintik.
A pizáng ehető termésében több a keményítő, mint a közönséges banánéban, így nyersen nem fogyasztható. Keményítőtartalma érés előtt a legmagasabb, ezért általában zölden főzik meg, párolják vagy sütik, és kókusztejjel vagy cukorral ízesítik. Szárítva vagy lisztté őrölve tartósítható. Kelet-Afrikában, főleg Kelet-Uganda keleti részén és Tanzániában, azon belül is a csagga nép területén alapvető élelmiszer, és sört is főznek belőle. A növény vélhetőleg délkelet-ázsiai eredetű. Két csoportjának eredete közös: ezek a „szarvbanán” és a „francia banán”. Mindkét típus Indiában, Afrikában, Egyiptomban és a trópusi Amerikában fordul elő; a francia banán ezenkívül még Indonéziában és a csendes-óceáni szigetvilágban is.
Még a helyi fogyasztásra szánt banánt sem engedik a növényen teljesen megérni. Az exportra szánt áru már szüret előtt eléri megfelelő érettségi fokát, hogy mennyivel előtte, az a felvevőpiac távolságától és a szállítás módjától is függ. Az utóérést gyakran mesterségesen gyorsítják meg etiléngázzal, miután az áru hajón megérkezett a fogadó országba.
A banánt külön erre a célra tervezett hűtőhajókban szállítják a trópusi országokból az észak-amerikai és európai fogyasztóközpontokba. A legfőbb banántermelő országok Közép-Amerikában, ill. a nyugat-indiai szigetvilágban Costa Rica, Honduras, Guatemala, Mexikó, Panama, a Dominikai Köztársaság, Guadeloupe, Jamaika és Martinique; Dél-Amerikában Brazília, Kolumbia és Ecuador; Afrikában a spanyol Kanári-szigetek, Etiópia, Kamerun, Guinea és Nigéria; Ázsiában Tajvan.
III.
Banán
Banántánc
A banán bőséges termésével önmagában képes volt táplálni az embert, aki szárából és leveleiből házat készíthetett magának, rostjából pedig ruhát. Az ember életben maradásához és legszűkebb igényeihez elég lett volna ez az egyetlen növény. Így nem csoda, hogy eredetéről vallásos történetek keletkeztek. Úgy tartották, amikor Isten az embert teremtette, akkor nőtt ki a banán a földből, hogy az embernek tápláléka legyen.
Ceylon szigetén — ahol vadon is terem — az emberek képzeletében eggyé vált a paradicsommal, hol Ádám és Éva gondok nélkül élt és banánnal táplálkozott. Innen származhat egyik neve: paradisiaca.
Ázsiai eredetéről, még olyan hatalmas haditettek sorozata mellett is megemlékeznek, mint Nagy Sándor hadjárata. E korszakalkotó hadvezérnek, aki kelet és nyugat népeit egy műveltségben akarta egyesíteni, nem sikerült megkedvelnie a banánt. Ázsiában i. e. 333-ban, a gyarmatosító görögöknek tűnt fel az érdekes illatú gyümölcs. Megfigyelhették, hogy a banánfa árnyékában bölcsek hevertek, és ették gyümölcsét.
A görögöknek nem ízlett a banán, sőt Nagy Sándor egészségtelennek tartotta, és megtiltotta katonáinak a gyümölcs kóstolgatását.
A görögöknek csak egzotikum maradt, de a trópusi embernek évezredeken át az életet jelentette. A banánszüret idejét furcsa szertartások jelzik. Bennszülöttek táncolnak, nyakukban banánfüzérekkel. Mindkét kezükben lepedőnyi banánleveleket tartanak az ég felé, ide-oda ingatva. Meztelen talpuk, festett arcuk és egész táncuk az 1000 évvel ezelőtti időket idézi. S ki tudja, hogy az isteneknek szól-e vagy csak a bő termésnek. Táncolnak a banánnak, vallással, félelemmel és legalább 10 kiló banánnal a nyakukban.
A banán szaporítása és nevelése
A trópusi Ázsia növényei Indiában, Kínában bennszülöttek. A banánfélék (Musaceae) családjába tartoznak. A gyümölcsükért termesztett banánféléket két nagy csoportra oszthatjuk: nyersen ehetők és főzelékként fogyaszthatók. A számunkra érdekesebb első csoport két fő képviselője a Musa paradisiaca és a Musa nana vagy Musa cavendishii — a törpebanán. Az európai országokban a törpebanán termése szolgáltatja a banángyümölcsöt.
A világ legnagyobb banánültetvényeit Brazíliában, Jamaicában, Costa Ricában, Guatemalában és Hondurasban találhatjuk.
A banánfélék között sok az egzotikus dísznövény, ezek termései nem ehetők és csíraképes magokat tartalmaznak. Ilyen faj az Abesszíniából származó Musa ensete. A Fülöp-szigetek fontos terméke, a manilakender szintén banánféle, a Musa textilis rostjából készül.
Hazai nagy üvegházainkban a paradisiaca magasra növő példányai virágoznak és teremnek, de a törpe változat edényes művelésre alkalmasabb. Ez a faj is gyakori nálunk.
A gyümölcstermő banánfélék eltérő méretűek, magasságuk 2—8 m között váltakozik. A növények „törzsét" levelek alkotják. A levélnyelek szorosan összetapadnak és kemény szárszerű képet mutatnak (áltörzs).
A banán szára föld alatti rizóma (gyökértörzs). Keményítőtartalma nagy (tartalék tápanyag raktározása), és sok rajta a rügy, ezekből fejlődnek a tősarjak. A levelek spirális elrendezésűek, nagy méretűek. A levéllemezek hossza eléri a 150—300, szélessége pedig a 30—60 cm-t. A levélnyelek a „törzs" fölött, rövid darabon szabadon állnak, ez a nyéldarab 30—90 cm hosszú. A föld alatti rizóma rügyeinek egyike a főnövény termésének beérése után kihajt és átveszi annak szerepét.
Ha egy növény eléri a termő kort, a rizóma csúcsrügye fejlődésnek indul és a levélnyél alkotta szár túlnövése után a virágzat szabaddá válik. A hosszú kocsányú fürtvirágzat először ferdén fölfelé áll, majd a 40—50 cm-es hosszúság elérése után lefelé hajlik. Egy virágzatban többféle virág található — ezek a virágok önálló virágörvöket alkotnak. A felső csúcsi részén (a földtől legtávolabb) általában hímvirágok, középen hímnős, alul nővirágok fejlődnek. A termések egymás mellett állva, csavarszerűen helyezkednek el. A vad és dísznek használt fajoknak a terméskötéshez beporzásra van szükségük, a gyümölcstermő típusok beporzás nélkül is teremnek. Az egyes típusok között a virágzatonkénti termésszámban nagy az eltérés. A terméseket tartó emeletek száma 5—20 között, az emeletenkénti termések száma pedig 2—20 között változik. A gyümölcsök hosszmérete 6—35, szélessége 2,5—3 cm lehet. Egy-egy banánfürt tömege 15—40 kg. A termés színe zöldessárga, sárga, pirosassárga vagy piros lehet.
A számunkra legfontosabb törpebanán csak méretben különbözik a többi termesztett típustól. Levelei szélesebbek, fiatal korban felületükön gyakran pirosas foltok és csíkok láthatók. Áltörzsei ritkán haladják meg a 2 m-es magasságot.
A banánt gyökeres tősarjak ültetésével és a gyökértörzs feldarabolásával szaporíthatjuk. Vegetáció alatt már a fiatal növények is fejlesztenek tősarjakat. Az erőteljes sarjképződés az anyanövény terméseinek beérése után figyelhető meg. Ilyenkor a termő tő elpusztul, és a tősarjak veszik át szerepét. A 20—30 cm-es sarjak már saját gyökérrel is rendelkeznek, ezeket az anyanövény átültetése idején válasszuk le.
A cserépből vagy nagyobb edényből kiemelt földlabdát a sarj körül lazítsuk meg és éles késsel az anyanövény törzse közelében, függőleges irányban vágjuk le a sarjakat. A lemetszés után óvatosan szabadítsuk ki saját gyökereit (könnyen letörnek). A sarjak és anyanövény sebzési felületét gombaölő porozószerrel vagy faszénporral szórjuk be, hogy megakadályozzuk a rothadást. A fiatal növényeket ültessük egyenként cserepekbe, humuszban és tápanyagban gazdag laza szerkezetű talajba. 25 °C körüli hőmérsékleten, páratartalom mellett gyors növekedésük néhány nap után megindul.
Erősebb és hamarabb termő növényeket nyerhetünk a termésüket beérlelt példányok erőteljes tősarjainak szétültetésével. E módszer során az egész növényt (gyökértörzs és sarjak) szedjük ki a földből, a talajt rázzuk és mossuk le a gyökerekről és a tősarjakat a már ismert módon vagdossuk le a gyökértörzsről. A megmaradó szárdarabot az egészséges rügyek számának megfelelően több darabra (3—5) vághatjuk szét és ültessük szaporítóközegbe. A tősarjakhoz hasonló körülmények között a kis növénykezdemények hamarosan előtörnek a földből (2—3 hét). Ültetés előtt a sarjak és rizómadarabok gyökereit vágjuk vissza. A banántermesztő vidékeken a szaporítóanyagot 5%-os formaldehid oldattal fertőtlenítik.
A nedves trópusok növénye. Sok csapadékot igényel, de a talaj felesleges vízmennyisége káros hatású. A földkeverék jó vízáteresztő legyen. Edényes termesztéséhez laza szerkezetű, humuszban és tápanyagban gazdag keverékeket állítsunk össze. Hazájukban a felső humuszos rétegben helyezkednek el gyökerei. Ez a réteg a rendszeres esőzésektől állandóan nedves, végig jól levegőzik.
A banán 4,5—7,5 pH között jól fejlődik, a semleges kémhatású talajok megfelelőek növekedéséhez. A törpebanán edényes termesztésre alkalmas. Nagyon gyorsan nő, ezért az első két évben többször is ültessük át nagyobb cserépbe vagy fából készült edénybe. Tápanyagigényes növény. Havonta trágyalével, tápoldatokkal kezeljük. A növekedés folyamán legnagyobb mennyiségben nitrogént kell pótolnunk. Őshazájában hazánkhoz viszonyítva 3—4-szeres eső esik évente. Rendszeresen és bőven öntözzük a nyári növekedési szakaszban. Melegigényes növények, azonban a nyári magas hőmérséklet lelassítja növekedésüket. Legkedvezőbb a 20—25 °C közötti hőmérséklet. A nyári meleg időszakokban több öntözéssel és a levelek gyakori permetezésével megfelelő körülményeket teremthetünk fejlődésükhöz. A banánnövények a téli 16 °C-os középhőmérséklet tartása esetén nem állnak le növekedésükkel. Ilyen hőmérsékleten terméseiket is beérlelik. Télen hűvös, 10 °C körüli helyen is tárolhatók. A nyugalmi állapotban levő növényeket ritkán, kis mennyiséggel öntözzük. Az öntözővíz ne jusson a levelekre és a levelek tövébe, mert könnyen barnulást, rothadást okozhat. A szobában teleltetett banánokat az ablak közelében, a fűtőtesttől távol helyezzük el.
A levelek könnyen sérülnek (fésűszerűen felrepednek), ezért csak akkor helyezzük ki a szabadba, ha a szél ellen meg tudjuk védeni.
A kis tősarjakról nevelt növények csak 4—5 éves korukban teremnek, a gyümölcseit beérlelt növény nagyobb sarjai már 2—3 éves korukban termőre fordulhatnak. A trópusokon az új telepítések 6—12 hónapos korban teremnek. A gyümölcstermő típusok megtermékenyülés nélkül kötnek. A törpebanánnak is ilyen mag nélküli (partenokarpikus) termései fejlődnek. A termések beéréséhez 3—5 hónapra van szükség. A hazai, üvegházban tartott törpebanánok értékes, termő típusok. A termések íz- és illatanyagai határozott fajtabélyegek. A környezeti tényezők változásai, a talajtípusok eltérései ezeket a tulajdonságokat csak nagyon kis mértékben befolyásolják.
A zöld színű termések az érés folyamán fokozatosan megsárgulnak, majd barnulás és feketedés figyelhető meg — ez a káros túlérés eredménye. Nyers fogyasztásra a sárguló, érő gyümölcsök alkalmasak. A zölden szedett termések a tárolás folyamán utóérnek, és tökéletesen kifejlesztik értékes anyagaikat. Az utóérés folyamata a szedési állapottól függően 1—6 hét lehet. Az utóéréshez 14—15 °C-ot kell biztosítani.
A törpe típusok termései tartják meg legjobban minőségüket a hosszabb tárolás vagy szállítás alatt.
Terméséből sok különlegesség készíthető. A lekvárok, aszalványok, fagylaltok, édes levesek, pudingporok, tejes italok, gyümölcskoktélok, cukorkák, csokoládétöltelékek mellett sütve és főzve is fogyasztható. Készíthető zsírban vagy vajban megsütve és cukorral meghintve, vagy tojásos tésztába sütve. Lisztté őrölve nagy tápértéke miatt tej helyett gyermektáplálásra is kiváló. Meghámozott és megaszalt éretlen terméséből keményítőlisztet gyártanak. Különböző por- és pehelykészítményei és a banánfüge nevű szárított termékei is ismertek. Az érett, szárított termésben 4% körüli a fehérje. A 3%-nyi hamutartalom káliumból, szódából, magnéziumból, foszforból, kénből és más értékes ásványi anyagból épül fel. Az A- és C-vitamin mellett tiamint és riboflavint is tartalmaz. Terméséből kozmetikai bőrápoló szereket is készítenek.
IV.
Banán,
termesztett banán
Musa
x paradisiaca L.
Család: Musaceae (banánfélék)
A:
banana;
F: banane;
S: platano, guineo, banano;
P: banana;
N: Banane
A
banán 3-9(-15) m magas évelő növény. Rövid, föld alatti gyöktörzséből szorosan
az anyanövény mellett több sarjat fejleszt. Törzsét a spirálisan elrendeződő,
egymásra boruló levélhüvelyek alkotják (áltörzs). A levéllemez tojásdad-lándzsás
vagy lándzsás, ép szélű, finom hegybe futó, nagysága elérheti a 4 x 1 m-t, az
igen erőteljes főeréből finom oldalerek ágaznak ki. Szél hatására a levéllemez
az oldalerek között szárnyszerűen beszakadozik. Mindegyik hajtás csúcsán egy csüngő,
kifejlődve 50-150 cm hosszú virágzat képződik, amelyen 2-20 örvben örvönként 10-20
termős vagy hímnős virág fejlődik. Ezeket az örvöket 1-1 nagy, vöröses buroklevél
veszi körül, amely a virágok nyílásakor lehull.
Termése: bogyószerű, hajlott-hengeres,
karcsú vagy zömök formájú; keresztmetszetben többnyire tompán 4-5 szögletű, a
6-35 x 2,5-5 cm-t is elérheti, és - mint a termős virágok - 10-20-asával örvökben
áll. Fajtától függően a többé vagy kevésbé vastag, húsos, lágy, fénytelen héj
kívül sárga, zöldes vagy narancsvörös színű, a szilárd vagy lágy, gyengén leves
vagy lisztes terméshúsról könnyen lehúzható. A hús fajtától függően krémszínű,
világossárga, fehér vagy kissé narancsszínű, íze édes vagy savanykás zamatú. Csak
a vad alakok és a primitív fajták tartalmaznak kb. 1 cm-es kemény, barna magokat,
a legtöbb fajta termése magvatlan, vagy kis barna pontok formájában csökevényes
magkezdeményei vannak.
A legtöbb termesztett banán a törpe banán, Musa acuminata
(genom AA), és az indiai vadbanán, M. balbisiana (genom BB), diploid szülőktől
származó triploid hibridek. Az igen nagy számú fajta (a PROSEA közlése nyomán)
a következő csoportokba foglalható össze:
Tiszta M. acuminata (diploid AA-fajták)
a 'Sucrier' és a 'Lakatan', amelyek erőteljes törzsű növények, leveleik mereven
felállók, kis vagy középnagy, aranysárga terméseik szilárd, nagyon édes húsúak,
és virágzatonként 5-9, illetve 10-12 termésörvös képeznek.
A tetraploid fajták
levelei többnyire ívben elhajlók.
AAA-fajták: 'Gros Michel': gyümölcsbanán,
termése hosszú, sárga, vastag hájú, a terméshús krémfehér, édes, a virágzat 8-12
termésörvöt alkot (a leggyakoribb exportbanán). 'Cavendish': középnagy, világoszöld
vagy zöldessárga, vastag héjú gyümölcsbanán, húsa fehéres, édes, a virágzat 14-20
termésörvös hordoz. 'Pisang Ambon Putih': nagy, sárga héjú gyümölcsbanán, húsa
szilárd, krémszínű, édes, a virágzat 10-14 termésörvös fejleszt.
AAB-hibridek:
'Plantain': főzőbanán, termése igen nagy, kihegyezett, sárga, szilárd húsú, virágzatonként
2 termésörv képződik. 'Silk': gyümölcsbanán, kis vagy középnagy, sárga termése
gyengén savanykás, fehér húsú, a virágzat 5-9 termésörvös hordoz. 'Pisang Raja':
vastag héjú főző- és gyümölcsbanán. A termés narancsszínű, nagy, húsa krém-narancsszínű,
édes. A virágzat 6-8 termésörvöt alkot.
ABB-hibridek: 'Bluggoe': középnagy
vagy nagy, barnássárga, vastag héjú főzőbanán. A terméshús narancs-krémszínű,
a virágzat 7 termésörvvel. A 'Pisang Awak' kis, sárga főzőbanán, húsa fehér, a
virágzat 8-10 termésörvöt hordoz.
BBB-fajták: 'Saba': középnagy vagy nagy,
nyomott, szögletes, vastag héjú, édes főzőbanán, megérve sárga, a húsa krémfehér,
kifejezett "szívvel" a virágzat 10-16 termésörvöt alkot.
Felhasználása:
a termést héj nélkül fogyasztják, és fajtától függően gyümölcs- vagy főzőbanánként
használják fel. Az érett gyümölcsbanánt nyersen eszik, vagy gyümölcssalátákba
és édes ételekbe keverik. Dzsem és püréként ital, valamint kellően megszárítva
tápláló asztalt gyümölcs készül belőle. A főzőbanánok kisebb cukor- és nagyobb
keményítőtartalmúak; ezeket éretlen állapotban főzve, zsiradékban vagy anélkül
sütve ételek körítésére használják, és sok trópusi országban alapvető élelmiszernek
számítanak. A szárított főzőbanánokból lisztet állítanak elő, Kelet-Afrikában
a banánból sört főznek. Néhány fajta porzós virágainak bimbója zöldségként készíthetők
el. A friss leveleket csomagolásra vagy tányér helyett ételek tálalására használják.
A zsenge banánleveleket borogatás formájában égések hűtésére, a hajtások nedvét
hasmenés és hajhullás ellen alkalmazzák. A gyökerekből nyert nedv lázcsillapító
hatású; a teljesen érett termések serkentik az emésztést.
Elterjedése: a
gyümölcs- és főzőbanánok szülőfajai az indomaláj térségből származnak; nemesítet
fajtáik nagyszámúak, és világszerte a trópusi és szubtrópusi területek legfontosabb
haszonnövényei közé tartoznak.
Termesztése és betakarítása: a nedves trópusok
növénye; egyenletesen meleg vagy forró klímában tenyészik a legjobban. Néhány
fajtát szubtrópusi és fagymentes mediterrán tájon is lehet termeszteni. Fontos
a bőséges víz- és tápanyagellátás; szárazság idején az öntözés. A szaporítást
sarjakkal végzik, amelyek minden anyanövényen képződnek; a gyöktörzs részei szintén
használhatók szaporítóanyagnak. A banánok egyetlen trópusi haszonkertben sem hiányoznak;
piaci áru termesztésével túlnyomórészt ültetvényeken foglalkoznak; az exporttermések
legtekintélyesebb részét nagy konszernek (például a korábbi United Fruit Company
és utódcégei, mint a Chiquita) termelik meg. A palánták 11-16 hónap múlva virágoznak,
a termés fejlődése további 3 hónapot igényel. A letermett hajtás elpusztul. Piaci
értékesítésre a banánt éretlen állapotban szedik, így hűtött térben hetekig tárolható
és nagy távolságokra szállítható; a rendeltetési helyen a zöld exporttermések
etiléngáz-kezeléssel gyorsan beérnek.
Rokon fajok: a nemzetség további fajai
közül egyedül a rostbanán (Musa textilis Nee.) jelentős gazdaságilag mint rostnövény.
Termései kicsik, keserűek.
V.
Plátano,
(Mexikó)
Musa
paradisiaca
zöldség-banán,
főzőbanán, (plantain)
Hoja
de platano, banánlevél
banana leaf
Tamal csomagolására használatos.
VI.
Fagyálló
banán
Musa basjoo
Gondolom sokan felkapják a fejüket ezt olvasva, - már megint mivel akarnak megetetni bennünket? - Pedig létező valóság ez a csoda! Kertünk legkülönösebb, legmutatósabb egzotikus dísze e növény. A trópusok hangulatát varázsolhatjuk az udvarunkba vele. Tényleg hihetetlen mire képes. Áprilisban kezd el tőről hajtani, júliusban már eléri a 4-5 m magasságot a kifejlett példány és virágzik is. Terméseit már nem érleli be, hiszen nincsen rá ideje, mivel a fagyokkal ez is tönkremegy. Ekkor fél-1 m magasságban elvágjuk a törzsét, falevéllel, szalmával, kukoricaszárral és fóliával betakarjuk (bár idősebb példányok takarás nélkül is átvészelik a telet). Évről-évre magasabbra nő és egyre dúsabb csoportot - egy kis banánerdőt alkot. Nevelhetjük edényben is. 10-15°C-on egész télen át folyamatosan nő. Ezen a hőmérsékleten egyéb banánok csak sínylődnek, vagy elpusztulnak. Hazája Japán.
VII.
Télálló
banán
Musa basjoo
Hazai viszonyok között egy banánfaj van, amely biztonságosan áttelel: a Musa basjoo , amely Japánból származik. Igen gyors növekedésű és 4-5 méter magasra is megnő. 3 méteres magasság elérése után virágozhat és termést is hozhat. Sajnos hazai viszonyok között a tenyészidőszak rövid a termés beérleléséhez, viszont ha be is érne, a rengeteg mag miatt problémás lenne a fogyasztása. Bár a húsa ízletes. A teleltetést több módon is megoldhatjuk. Vagy egyszerűen a törzs alsó részét betakarjuk földdel és hagyjuk, hogy a lágyrészek lefagyjanak. A növény télállóságát ugyanis a föld alatti rhizóma adja, amiből minden tavasszal újból kihajt a növény és rövidesen bámulatos növekedésbe kezd. Ha napos helyen van és rendszeresen, bőven kap vizet és tápanyagokat, hetente képes kinevelni egy akár másfél méteres levelet is. Ha szeretnénk, hogy a növényünk a téli időjárástól függően ne a nulláról kezdje minden tavasszal, akkor az első fagy után hagyjunk meg a törzsből egy kb. 60 cm hosszú darabot, készítsünk köré egy kb. 1 méteres sugarú drótketrecet, tömjük szorosan tele száraz lombbal, szalmával és végül az egészet borítsuk be fóliával. Ez utóbbi ne legyen hermetikusan zárt, nehogy a gombák végezzenek a növénnyel. Ekkor a banán tavasszal a megőrződött törzsből kezd újból hajtani, ezáltal impozánsabb, nagyobb termetű lesz.
VIII.
Fogyj banánnal!
Fáradtság, energiahiány, fakó, sápadt bőr, hajhullás, teltségérzet... Mindezek tipikus jelei annak, hogy szervezeted elfáradt, méreganyagokkal túlterhelt, és hogy külső segítség nélkül már nem képes tökéletesen megbirkózni az elfogyasztott kalóriákkal, a kívülről bejutott vagy szervezetedben felszabaduló káros anyagokkal és a vég nélküli stresszel. A banán segítségével egész évben megőrizheted egészségedet. A sárga energiarakéta tele van vitaminnal, ásványi anyagokkal és szénhidráttal, ezáltal különösen alkalmas arra, hogy az egészséget támogatva jutasson energiához.
A
természet patikusa
A gyümölcsben található magnézium, kálium és kalcium révén a banán természetes
gyógyszerként működik. Emellett nagymennyiségű B6-vitamint és cinket szolgáltat
szervezetednek. A zsenge banánleveleket borogatás formájában használhatod égések
hűtésére, a hajtások nedvét pedig hasmenés és hajhullás ellen. A banán cserepes
ajkakra, fáradságra és hajhullásra is kitűnő gyógyír, a gyökerekből nyert nedv
pedig lázcsillapító hatású.
A banán nem hizlal!
Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a banán hizlal. Igaz ugyan, hogy szénhidráttartalma
magas, azonban egy átlagos banán csak 110 kalóriát és csupán 0,6 gramm zsírt
tartalmaz! A banán csak annyira hizlal, mint bármelyik más energiát szolgáltató
élelmiszer, ha többet eszel belőle, mint amennyire szervezetednek szüksége van.
Egyetlen banán csak kétszer annyi szénhidrátot tartalmaz, mint egy átlagos narancs,
tíz deka banánban még kétszer annyi kalória sincs, mint ugyanennyi szőlőben
vagy éppenséggel cseresznyében, azonban háromszor annyi káliumot tartalmaz,
mint egy átlagos alma, és tízszer annyi B6-vitamint, mint egy körte.
Mi mindenre jó
még a banán?
A banán segít a gondolkodásban, mivel fokozza a koncentrációt és javítja a memóriát.
A glükóz és a vitaminok gyorsan a keringésedbe jutnak, és gyors energialöketet
adnak a szervezetednek.
A magnézium és a B-vitamin segítenek a stresszoldásban.
A banán nagy mennyiségű lúgtöbblettel rendelkezik, így hozzájárul a szervezet
savháztartásának egyensúlyban tartásához, a savasodás elkerüléséhez.
A szédülés gyakran a B6-vitamin hiányának következménye. A banán erre a problémára
is megoldást kínál.
A banán hozzásegíthet az egészséges, nyugodt és mély alváshoz. A benne lévő
triptofán nevű aminosav elősegíti a harmonikus elalvást, míg a tirozin nevű
aminosav a mély, zavartalan alvás kivitelezéséhez járul hozzá.
A banánban található kálium a szív védelmére is szolgál.
A banán A-, C- és E-vitamin tartalmának köszönhetően védi a sejteket, a benne
lévő nyomelemek és ásványi anyagok lassítják az öregedést.
A banán segít a PMS-szindróma - puffadás, mellérzékenység, fejfájás - enyhítésében,
amely a vérzést megelőző kettő-hét napban jelentkezik, és a ciklus kezdetével
szűnik meg.
IX.
Banán: fogyókúrás
csodaszer?
Futótűzként terjed
Japánban az új diéta, melyről azt állítják, hogy gyorsan, erőfeszítés nélkül
lehet tőle fogyni.
A „Reggeli banánkúra” valószínűleg a világ legegyszerűbben betartható fogyókúrája, kivéve talán Japánt, ahol a módszer robbanásszerűen növekvő népszerűsége az ország eddigi legsúlyosabb banánhiányához vezetett. A banánimportőr Dole megemelte a beszállítást 25 %-kal, de még így is alig tudják fedezni az igényeket. Következésképpen a banán ára a csillagos eget verdesi, de a reklámoknak és a diétáskönyv 600 000 eladott példányszámának köszönhetően nem csökken a banán iránti kereslet.
A módszer követői az egyszerűsége és a sikeressége miatt szeretik. A diéta lényege, hogy a napot egy nyers banánnal, valamint egy pohár szobahőmérsékletű vízzel kell kezdeni. A nap hátralevő részében édességen kívül bármit lehet fogyasztani. A desszertek tiltólistára kerültek, koradélután lehet csak enni egy kis édes ropogtatnivalót. Nem javasolják az alkoholfogyasztást, és érdemes este 8 óra előtt vacsorázni, továbbá éjfél előtt ágyba bújni.
A diéta legvonzóbb vonása, hogy elég engedékeny a testedzést illetően. Csak akkor kell sportolniuk, ha akarnak, azt is a lehető legkisebb erőfeszítés árán tehetik. Az őrület új dimenzióba lépett az elmúlt hónapban, amikor a Tokyo Televíziós Műsorsugárzási Rendszer egy televíziós adást tűzött műsorra, melyben az egykori japán operaénekes, Kumiko Mori elmesélte, 7 fölös kilótól szabadult meg a diéta segítségével. Japánban még sosem kongtak ennyire a banános pultok az ürességtől.
A „Reggeli banánkúrát” egy osakai gyógyszerész dolgozta ki, aki sokat foglalkozott a kínai gyógynövény-orvoslással. Sumiko Watanabe a férjének tervezte ezt a fogyókúrát, aki semmilyen más módszerrel nem tudott lefogyni. Watanabe úr most mindössze 59 kg-ot nyom 175 cm-es magasságához. A diéta sikerét pedig a stresszmentes megközelítésnek tulajdonítja.
A táplálkozástudományi szakértők véleménye megoszlik a hatékonysággal kapcsolatban, de a banán tele van keményítővel, mely egy olyan rost, mely a szénhidrátban gazdag élelmiszerekben található, mint pl. a burgonya, a kukorica, az árpa és a banán (különösen a kissé éretlen gyümölcsben). A diéta támogatói szerint az emészthetetlen keményítő a csodaszer, mivel növeli a test zsírégető képességét.
X.
Kanári-szigeteki törpebanán
Valószínűleg a kérdés fel sem merül bennünk, ha a helyszínen járva személyesen nem győződünk meg arról, hogy a Kanári-szigeteken termesztett törpebanán milyen kiváló adottságokkal bír. A szigorú európai uniós normák és a piacképesség megőrzése miatt mégis több százezer kilogrammot semmisítenek meg belőle az év elején.
A hét Kanári-sziget, mint tudjuk, nem tartozik az egykori latin-amerikai banánköztársaságok közé. Bár Spanyolország legdélebbi autonóm közösségeként, azért van valami köze az Újvilág banánültetvényeihez. A közeli Afrikából a portugálok által a 15. században ide betelepített banán egy spanyol dominikánus szerzetesnek, bizonyos Thomas de Berlengasnak köszönhetően került 1516-ban a mai Dominikai Köztársaság fővárosába, Santo Domingóba, s onnan terjedt el egész Amerikában.
A jellegzetes zamatú gyümölcs tért hódított Európában is, főként az egészséges táplálkozás kiegészítőjeként. Óriási mennyiségben, még zölden leszedve, légi úton szállítják a nyugat-európai tároló/elosztó helyekre. Hozzánk többnyire a világ első számú banánexportőrének számító Ecuadorból jut el, különböző németországi banántárolókon keresztül. Az európai uniós normák, s valószínű meghatározott üzleti érdekek által is jobban preferált tengerentúli banán miatt egyáltalán nem, vagy alig ismerjük a hozzánk területileg közelebb eső Kanári-szigetek és Tunézia törpebanánfajtáit. Pedig felvenné a dél-amerikai banánnal a versenyt a Spanyolországban megkülönböztető névvel is illetett Plátano Canario. Igaz, hogy apróbb, de jóval nagyobb cukortartalmú, így édesebb ízű gyümölcs. Állítólag a mérete és a hajlásfoka miatt nem annyira megfelelő az EU élelmiszernormáinak. Ez erősen befolyásolja az egyébként kifogástalan kanári-szigeteki növénykultúra és termelői sorsát.
A szigetek szállodai infrastruktúrájának, turizmusának, létesítményhálózatának fejlesztésére a korábbi években adakozó uniós közösség a mezőgazdasági/növénytermesztési minőségi előírások mellett szigorú mennyiségi kvótákat is szab. Nemcsak a banántermelők, hanem a paradicsomtermesztők elégedetlenségét is kivívta, hogy a kedvező éghajlati adottságokból adódóan évente háromszor „szüretelt” paradicsomot két érési ciklusra kellett csökkenteniük. A 2011-es év elején 740 ezer kilogramm kanári banán kerül a szemétbe. Ezt teszik a termelők az EU-normáknak nem éppen tetszetős banánnal, hogy a túltermelést megelőzve, az árakat szinten tartsák, védjék saját piaci pozícióikat. A piac telítettsége miatti csökkentés mennyiségét a Kanári-szigeteki Banántermelők Szövetsége, az Asprocan határozza meg. A tavalyi évben 15 millió kg-ot semmisítettek meg ugyanebből a gyümölcsből, illetve adtak el nagyon alacsony áron. A Kanári-szigeteki Szabad Agrár Platform (Palca) az Asprocant hibáztatja a kialakult helyzetért, a banántermesztés rossz tervezéséért és irányításáért. Természetesen a jóérzés is ellentmond annak, hogy élelmiszer ilyen hatalmas mennyiségben kerüljön a szemétbe, még akkor is, ha a múlt év decemberének szélsőséges időjárása jelentős károkat okozott a termésben, amit állítólag a biztosítók jócskán megtérítettek a kanári-szigetieknek.
Vajon mit lehet tenni ott, ahol 35 ezer ember él a banánágazatból? A józan ész a kanári banánra épülő élelmiszeripar megújítását és fejlesztését sürgeti, ugyanis a banán minőségét nem csak centiméterben és hajlásfokban mérik.
Tóth Sándor
https://sokszinuvidek.24.hu/kertunk-portank/2019/07/10/koran-erik-a-banan-a-harkanyi-csodakertben/
https://g7.hu/elet/20190810/elleptek-a-banannovenyek-magyarorszag-deli-csucsket/
