Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Annona-félék
Annonaceae

A több mint 50 trópusi fajt számláló nemzetség csaknem 15 fajának fogyasztják gyümölcsét. Ezek közül azonban csak néhány szerzett elismerést hazájától távolabb.

Cserimoja
Annona cherimola

Az ananász és a mangó mellett a legfinomabb gyümölcsnek tartják a „természet e remekét". Termesztik Amerikában, Indiában, Olaszországban, Afrikában és Polinéziában. Kis termetű, 4—7 m-es fává fejlődik. Peru, Ecuador vidékén honos. Peruban és Mexikóban az indiánok ősidők óta jól ismerik. A spanyolok hozták át Európába és Afrikába.
Félig örökzöld levelei 10—25 cm hosszúak, fonákukon szőrösek. Illatos virágja 2,5 cm-es, fehéres színű, 1—3-asával nyílik. Termése összetett (sok termés fúziója), tömege néhány dekától 2 kg-ig változik. Alakja szívhez hasonló vagy hosszúkás, szabálytalan. Felülete sima vagy rücskös, zöld színű. Húsa fehéres, sárgás, lédús, sok barna babszerű maggal. Savanykás-édes húsának íze a banán és ananász ötvözete. Szemzéssel és oltással szaporítható. A magcsemeték is értékesek lehetnek, 3—4 éves korban már teremnek. Szubtrópusi növény. Fiatal korban vízigényes. A jól fejlett példányok 1—2 °C-os fagyokat is elbírnak. Kedveli a tápanyagban gazdag talajokat. Frissen és feldolgozva kerül a piacra. Ananászra emlékeztető íze miatt különleges hűtött italokat, fagylaltokat és turmixokat készítenek belőle. Sült tésztákba is kiváló. Nagy a fehérje- és cukortartalma.

• Csirimojó, krémalma
Annona cherimola Mill.
Család: Annonaceae (annónafélék)

A: cherimoya;
F: chérimole, anone;
S: anona blanca, chirimoya;
P: graveola;
N: Cherimoya

A csirimojó örökzöld, 3-9 m magas, alacsonyan elágazó, kétlaki fa vagy cserje. Fiatal hajtásai fahéjbarna, pelyhes szőrűek, később kopaszak. Levelei szórt állásúak. A levélnyél kb. 2 cm-es, a levéllemez (7-17 cm x 4-9 cm) tojásdad, röviden kihegyezett, ép szélű, világoszöld, mindkét oldalán bársonyos szőrös. A virágok egyesével vagy 2-3-asával levélhónalji rövidhajtáson fejlődnek; virágtakarójuk egynemű, háromkörös: a 3 külső lepellevél zöld, külső oldalán molyhos, 2-4 mm, a 3 zöld, húsos, mindkét oldalán gyengén molyhos középső lepellevél kb. 3 cm hosszú, a 3 vöröses, belső lepellevél kisebb. A virágtengely megnyúlt, 5-8 cm hosszú, és csavarvonalban elrendeződő sok porzót és nagyszámú szabad termőlevelet hordoz.
Termése: a termőlevelek megporzás után összenőnek, és gömbölyded, hosszmetszetben szív alakú, kb. 20 cm átmérőjű terméscsoportot alkotnak (lásd o.) A mezőkre tagolt, zöld, bőrnemű-lágy héjon még felismerhetők az egyes termések; a mezők bemélyedtek vagy kidomborodók lehetnek. A terméshéj alatt van az érett állapotban pépes, édeskésen savanyú, nagyon kellemes zamatú terméshús; ebbe beágyazva nagyszámú fényes fekete, kb. 1-2 cm hosszú, lapított tojás alakú mag található. Mivel gyakori eset, hogy a virágnak nem az összes termőlevele termékenyül meg, a terméscsoport sokszor aszimmetrikus.
Felhasználása: a pompás gyümölcsöket teljesen éretten eszik, mikor héjuk már könnyű nyomásnak enged; az éretlenül betakarított piaci áru néhány napos utóérlelést igényel. A friss termést félbevágják, és a bő levű pulpát kikanalazzák a héjból. A csirimojóból zselé, gyümölcssaláta vagy jégkrém készül, levet és bort is állítanak elő belőle. Az alkaloidtartalmú magokból egy inszekticidet (rovarölő szert) vonnak ki; Közép-Amerikában a magokat megőrölve tetvek és más paraziták ellen alkalmazzák. A népi gyógyászat a pörkölt magokat erős hánytató- és hashajtó szerként ismeri.
Elterjedése: az Andokban, 1000 és 2000 m közötti magasságban honos Kolumbiától Bolíviáig, és trópusi hegységekben, valamint szubtrópusi és mediterrán klímában világszerte termesztik; legészakabbra a Földközi-tenger környékén (Spanyolország, Izrael) és Kínában találjuk.
Termesztése és betakarítása: mint a trópusi felföldi klíma növényét, a többi Annona fajtól eltérően, a csirimojót számos fajtól eltérően, a csirimojót számos fajtában a mediterrán tájak viszonylag hűvös klímájú, csapadékban szegény régióiban termesztik; a trópusi síkvidéki klímát nem bírja. Ez az egyedüli annónatermés, amelyet az európai piacokon árusítanak. Magról szaporítják, de dugvánnyal és oltással is szaporítható. Hogy nagy és jó formájú legyen a gyümölcs, kézzel porozzák be, a hím- és nőivarszervei nem egy időben érnek meg a fán. A növények 4-6 éves korban fordulnak termőre, a kifejlett fák évente 30 termésnél többet nem hoznak. Nyomásra nagyon érzékeny gyümölcs, csak rövid ideig tárolható, éretlen állapotban szedik le, és fogyasztás előtt néhány napig utóérlelik.

 

Cukoralma
Annona squamosa

• Gyömbéralma, cukoralma
Annona squamosa L.
Család: Annonaceae (annónafélék)
A: sugar apple, sweet sop, custard apple;
F: pomme-canelle;
S: anona, saramulla, cachiman;
P: fruta do conde, ata;
N: Schuppen-Annone, Rahmapfel, Zimtapfel, Süss-sack;
indonéz: srikaya;
maláj: nona sri kaya;
filippínó: atis;
thai: noi-na

A gyömbéralma a száraz évszakban lombhullató, ritkás koronájú, 3-6 m magas kis fa vagy cserje. Szórt állású levelei kétsorosan helyezkednek el, rövid, szőrös nyelűek. A levéllemez vaskos, ép szélű, hosszúkás-tojásdad vagy lándzsás, 5-17 x 2-5,5 cm nagyságú, színén fénytelen zöld, fonákján világosabb és pelyhes szőrű, szétmorzsolva aromás illatú. A fiatal ágakon a levelekkel átellenesen, egyesével vagy 2-4-esével mintegy 2,5 cm-es, lehajló, vékony kocsányokon fejlődnek a virágok. A virágtakaró egynemű, kétkörös. A 3 külső lepellevél hosszúkás-tojásdad, 3 cm is lehet, húsos, bimbósan zöld, kinyílva halványsárga, belül a tövén bíborszínű, a 3 belső lepellevél csenevész, kis pikkelyekké fejlődik vagy hiányzik.
Termése: gömbölyded terméscsoportja a kocsány körül bemélyedt és 5-10 cm méretű. Jellemző a termés durva pikkelyes héja, amely nagy, szabálytalan, erősen boltozatos, szemölcsszerű, húsos mezőkből tevődik össze, amelyek teljesen érett állapotban csak lazán tapadnak egymáshoz. Ez a durva, mintegy 2 mm vastag héj megérve többnyire zöld vagy sárgászöld és kékes-hamvas; néhány fajta gyümölcse rózsa- vagy lila színű. A pulpa krémfehér, megérve nagyon lágy, pépes, lédús, finom szemcsés állagú, édes, zamatos ízű. Számos fényes magja kemény, széles bab alakú vagy szabálytalan, hosszúkás tojásdad, lapított, feketésbarna. Mintegy 1,5 x 1 x 0,6 cm nagyságúak, a csúcsukon fehér szegélyűek és csípős ízűek.
Felhasználása: az egyik legízletesebb Annona faj, és a trópusok legjobb gyümölcsei közé sorolják. A termést teljesen érett, nagyon lágy állapotban fogyasztják, felvágva és a pulpát kikanalazva. Az éretlen terméseket néhány napig tárolják, míg héjuk a gyenge nyomásnak enged. A pépes terméshússal jégkrémet és hideg, tejes vagy gyümölcsitalokat ízesítenek; a hevítés elpusztítja a finom aromát. A magbél mérgező leve a szemmel érintkezve vakságot okoz!
A levelekből készített pépes borogatást epilepsziánál, sebek és kelések kezelésénél alkalmazzák. Amerikában a levélfőzet lázcsillapító, emésztésjavító, valamint reumafürdőkhöz használatos. Az éretlen termések, a levelek és a fa kérge összehúzó hatású, és hasmenés, vérhas ellen alkalmazzák. A magokból készített por halméreg és rovarölő szer.
Elterjedése: a trópusi Amerikából származik, és meleg klímájú területeken (észak felé Floridáig, Egyiptomig és Dél-Kínáig) világszerte termesztik.
Termesztése és betakarítása: trópusi és szubtrópusi növény, amely a hosszabb száraz évszakokat lombtalan állapotban vészeli át, a növekedési időszakban azonban egyenletesen jó vízellátást kíván; az egyenlítői vidéken mintegy 1000 m-ig ültetik. Többnyire magról szaporítják, és jobbára kisparaszti gazdaságokban nevelik. A fajból néhány termesztett típust szelektáltak, van közöttük magvatlan és piros vagy lila termésű fajta. A virágok csak néhány óráig nyílnak, kevés az idő a rovarmegporzáshoz, ezért a megkötés sokszor gyenge, és a terméscsoportok szabálytalanul fejlődnek, ha csupán néhány termőlevél megporzása sikerült. A kifejlett fák kedvező körülmények között évente 20-50 termést hoznak, amelyeket óvatosan kézzel szednek le, vagy késsel levágva takarítanak be a fákról, mielőtt puha lenne. Az érett termések nyomásra nagyon érzékenyek, és csak rövid ideig tárolhatók.
Rokon fajok: Közép- és Dél-Amerikában helyenként más Annona fajokat is termesztenek, amelyek gazdasági jelentősége csekély; a nemzetség néhány tagja Afrikában honos, például az A. senegalensis Pers.

 

 

Szourszop
Annona muricata

A kubaiak legfinomabb itala készül belőle. Feltehetően indiai eredetű. Kubában, Mexikóban, Indiában, Afrikában és Srí Lankán (Ceylonban) termesztik. Kis termetű fái között ritkák a 10 m-re növők. Felül fényes, alul szőrös leveleinek hossza 7—15 cm.
Nagy virágaiból hosszúkás szív alakú termések fejlődnek. Tömegük eléri a 2 kg-ot. Héja sötétzöld, vaskos-rövid rücskökkel fedett. Húsa fehér, leves, erős aromája az ananászhoz és mangóhoz hasonló. Sok barna mag található terméseiben.
Melegigényes, hidegérzékeny növény. Magvetéssel és szemzéssel (T) szaporíthatjuk. A magcsemeték 3—5 éves korban kezdenek teremni. Az érés júliustól szeptemberig tart.

• Tüskés annóna, savanyúalma, tüskésalma
Annona muricata L.
Család: Annonaceae (annónafélék)
A: soursop;
F: corossal;
S: guanábana, catoche;
P: graviola, jaca do Pará;
N: Stachel-Annone, Sauersack
thai: thu-rian-khaek;
indonéz: sirsak;
maláj: durian belanda;
filippínó: guayabano

A tüskés annóna kis termetű, örökzöld, alacsonyan elágazó, legfeljebb 10 m magas fa. Fiatal hajtásai rozsdaszín szőrösek. Levelei szórt állásúak, kétsorosan helyezkednek el. A levéllemez (20 x 7 cm) durva-bőrnemű, színén fényes sötétzöld, fonákján fénytelen zöld, ép szélű, visszás-tojásdad, megnyúlt, tompa csúcsú, ékvállú, a levélnyél 0,5-1 cm hosszú. Hímnős virágai rövid kocsányon egy- vagy kettesével a törzsön és az erős ágakon fejlődnek, a virágtakaró egynemű, háromkörös, a külső kört 3 (4 mm nagyságú), háromszögletű lepellevél, a középső és belső kört ugyancsak 3-3 vastag-húsos, sárgászöld, kb. 5 cm-es, tompán háromszögletű lepellevél alkotja.
Termése: résztermésekből keletkezett terméscsoport (35 x 20 cm), amely kissé lapított, tojás, körte, vese vagy szív alakú, gyakran görbült; súlya akár 6 kg is lehet. Sötétzöld, fehéreszölddel pettyezett, keserű héja rombusz alakú mezőkre tagolt; mindegyik mező egy lágy, kb. 1 cm hosszú, kúp alakú, hajtott tüskét hordoz. A terméshús hófehér, teljes éréskor nagyon lágy, rostos-pépes, bő levű és savanyú vagy édeskésen savanyú ízű, különleges zamatú; a levegőnek kitéve gyorsan megbarnul. Nagyszámú lapított-elliptikus vagy bab alakú, fényes sötétbarna vagy fekete, 2 x 1 cm nagyságú magot tartalmaz.
Felhasználása: ehető része az érett, nagyon lágy terméshús; mivel erősen rostos, ezért kipréselt levét vagy a magoktól megszabadított, pürévé alakított pulpát használják fel, vízzel vagy tejjel és cukorral elkeverve, ízletes üdítőitalként. Lekvárt, zselét és szirupot készítenek belőle, levét édes süteményekhez adják, a karib-tengeri szigeteken bort is erjesztenek az annónából. Az érett termések húsát a félbevágott termésből kikanalazzák, vagy apróra vágva gyümölcssalátaként tálalják. Főzve és cukrozva - gyakran tejjel vagy tejszínnel keverve - a pulpa kedvelt desszert. Az éretlen gyümölcsöt Ázsiában zöldségként készítik el, vagy levesbe főzik. A mag mérges alkaloidokat tartalmaz, hányingert okoz. A termés leve vizelethajtó és lázcsillapító hatású. A levelekből nyugtató, izzasztó és lázcsillapító teát főznek. A gyökerek forrázatát férgek és mérgezések ellen alkalmazzák. A levelekből, a kéregből, magokból és gyökerekből hal- és rovarölő mérgeket nyernek.
Elterjedése: a karib-tengeri térségben és Dél-Amerika északi részén őshonos, és a trópusokon világszerte gyakran termesztik.
Termesztése és betakarítása: a fagyérzékeny faj a forró trópusi klímában tenyészik, mély rétegű talajon. Rendszerint magról szaporítják, és házi-, valamint gyümölcsöskertekben nevelik. A fák egész évben hozzák a termést, de le kell szedni a gyümölcsöt, mielőtt megpuhulna, és 2-3 napig utóérlelni. A betakarított termések 1 hétnél tovább nem tárolhatók, nyomásra nagyon érzékenyek, és ezért exportra kevéssé alkalmasak. A fajták különösen a pulpa savtartalmában különböznek egymástól, az édeskésen savanyú termések a leginkább kedveltek.

 

Ökörszív
Annona reticulata

Az aztékok Zapota-fának, az indiaiak krémalmának nevezik ezt a trópusi Amerikában honos kis fát. A 6—9 m-es növények félig lombhullatók. A trópusokon sokfelé termesztik (India, Srí Lanka (Ceylon), Polinézia, Ausztrália, Afrika), de értéktelenebb az előbbi 3 fajnál. Levele lándzsás, 10—15 cm-es. 2,5 cm-es virágai kis csoportokban a hajtásvégeken nyílnak. Termése szív alakú, sima felszínű, vörös-sárga vagy vörösbarna színű. Felülete domború, romboidokra, vagy hatszögekre osztott. Tejfehér, nagyon édes húsában barna magok találhatók. Melegigényes növény, kifejlett példányai 1,5—2 °C-os fagyot elbírnak. Sok tápanyagot és nedvességet igényel. Szemzéssel (T) szaporíthatók.

• Ökörszív-annóna, ökörszívalma
Annona reticulata L.
Család: Annonaceae (annónafélék)
A: custard apple, bullock's heart;
F: coeur de boeuf, cachiman;
S: corazon, anona coloradau
P: coracao do boi;
N: Netz-Annone, Rahmapfel, Ochsenherz

Az ökörszív-annóna legfeljebb 10 m magas, örökzöld vagy száraz évszakokban lombhullató, terebélyes fa. Szórt állású levelei kétsorosan helyezkednek el. A levéllemez (20 x 5 cm) lándzsás, ép szélű, kihegyezett, a vállán széles ék alakú, sötétzöld, gyengén fényes és kopasz. A felső oldalán barázdás, kissé csavarodott levélnyél kb. 1,5 cm hosszú. A virágok 2-10 tagú, csüngő fürtben fejlődnek. A virágtakaró egynemű, 3 körös, körönként 3 tagú. A lepellevelek 2-3 cm hosszúak, és nem nyílnak ki teljesen, kívül világoszöldek, belül halványsárgák, a tövükön ibolyaszínű folttal.
Termése: mint valamennyi annóna, ez a faj is terméscsoportot fejleszt, amelyet nagyszámú termőlevél alkot, de ez az ökörszív-annónánál nehezebben felismerhető. A terméshéj mezői ui. itt nem feltűnők, a pulpa is homogén. A termés gömbölyded, alma vagy szív alakú, és a vastag, kb. 10 cm hosszú, barna kocsány ízesülési helyénél kissé bemélyed; a 8-16 x 8-13 cm nagyságot is elérheti. Az érdes, 1 mm-nél nem vastagabb héj gyengén gödrös mezőkre tagolt, fényes, megérve aranysárga vagy narancsvörös, zöldes részekkel, gyakran nagy, feketésbarna foltokkal; a piacokon árusított termések gyakran túlérett, a fogyasztásra legalkalmasabb állapotban vannak, és csúnya barna színűek. A termés pulpája éretlen lisztes vagy finom szemcsésen pépes, kevéssé leves, fehér színű és zamatos, édeskésen savanyú ízű; felvágva felülete hamar barnásan futtatottá válik. Nagyszámú magja (12 x 8 x 5 mm) némileg aszimmetrikusan lapított elliptikus, bab vagy tojás alakú, az oldalán gyengén élelt; fényes, barnásfekete a héja, és fehér, bőrszerű hártya veszi körül.
Felhasználása: az ízletes pulpát a terméshéjból kanalazzák ki, vagy italokat és édes süteményeket készítenek belőle, ha a termés teljesen érett vagy túlérett és a héja kis nyomásra enged. Közép-Amerikában a levéből bort erjesztenek. Az ökörszív-annóna kevésbé kedvelt, mint a nemzetség többi fajtájának termése, mivel kevésbé leves és zamatos. A magbél erősen mérgező, héjjal együtt lenyelve azonban a mag nem okoz panaszokat.
A fa valamennyi vegetatív része mérgező; a magokból, levelekből és fiatal termésekből inszekticideket állítanak elő, a kéreg toxikus alkaloidokat tartalmaz, a növény nedve bőrizgató hatású, és a szembe jutva erős gyulladást okozhat. Gyógyászatilag a kéreg- és magkivonatokat, valamint a szárított, porított fiatal terméseket hasmenés és vérhas ellen alkalmazzák, a szétzúzott levelekkel keléseket kezelnek.
Elterjedése: a karib-tengeri szigeteken honos, és Közép-, valamint Dél-Amerikában évszázadok óta gyakran termesztik. A fát ritkábban az Óvilágban is ültetik.
Termesztése és betakarítása: a fagymentes szubtrópusi és trópusi klímában tenyészik, legfeljebb 1500 m magasságig, az Egyenlítő közelében. A tartósan nedves-forró egyenlítői síkságok kedvezőtlenek a termesztésére. A mély rétegű, jól levegőzött talajt és a viszonylag egyenletes nedvességet kedveli. Rendszerint magról szaporítják, a fajták megtartják jellegzetes tulajdonságaikat. A terméseket érett állapotban, kocsánnyal együtt szedik, ha már zöld színüket messzemenően elveszítették; csupán néhány napig tárolhatók. A fák 4-9 éves korban fordulnak termőre, és évenként legfeljebb 45 kg termést hoznak.

 

Ilama
Annona diversifolia

Mexikói őshazájában öregasszony zapotájának nevezik. Az egyik legfinomabb Annona-féle. Karcsú fái tőből sarjadva több törzset fejlesztenek. Gyakori Guatemalában és Salvadorban. 10—15 cm-es hosszúkás levelei mellett a kisebb ágak tövénél levélszerű murvalevelek fejlődnek, erről könnyen felismerhető.
Virága gesztenyebarna, 2,5 cm-es. Termése kúpos, ovális vagy kerekded, tömege eléri a 60—70 dkg-ot. A világoszöldtől a bíborvörösig változó színű héj durva felületű. A hús színe fehér, rózsaszínű és vöröses. Nagy babszerű magok ágyazódnak az édes-savanykás húsba. Gyümölcse frissen fogyasztva kiváló csemege. Trópusi, melegigényes növény. Rokonaihoz képest kevésbé vízigényes. Magvetéssel, és oltással szaporíthatjuk. A magcsemeték 3—4 éves korban teremnek. Gyümölcseik ősszel érnek.

Hegyi annóna
Annona montana Macf.
Család: Annonaceae (annónafélék)
A: mountain soursop;
F: corossol zombi;
S: guanábana cimarrona, turagua;
P: araticum;
N: Berg-Annone

A hegyi annóna legfeljebb 15 m magas, örökzöld, terebélyes koronájú fa. Levelei szórt állásúak, méretük körülbelül 25 x 8,5 cm, durva-bőrneműek, színükön erősen fényesek, fonákjukon az oldalerek hónaljában szőrcsomók találhatók. A levéllemez elliptikus vagy visszás-tojásdad, ép és gyengén hullámos szélű, megnyúlt, tompa csúcsú, a válla 1,5 cm hosszú, erős, hajlott nyélbe keskenyedő. A sárgászöld virágok egy- vagy kettesével a törzsön és az erős ágakon fejlődnek, a 2 cm-es kocsányon csüngve. A virágtakaró egynemű, háromkörös. A külső kört 3 cimpájú, 4 mm hosszú lepelcső alkotja. A középső kör 3 vastag, húsos lepellevele (4-5 x 3-4 cm) tojásdad, a belső 3 lepellevél kisebb, egymást átfedi.
Termése: tojásdad terméscsoport (18 x 14 cm), héja ezüstöszöld, rombusz alakú mezőkre tagolt. A mezők sötétzöld szélűek, pikkelyes mintázatot alkotnak, mindegyikük egy sötét, széles kúp alakú, 2 mm hosszú, egyenes, húsos tövist hordoz. A terméshús éretten világossárga, lágyan rostos, nagyon bő levű és savanyú vagy édeskésen savanyú, keserű. Sok fényes barna, lapos magja van, amelyek hosszú tojás alakúak, és méretük elérheti a 24 x 12 mm-t.
Felhasználása: az érett termések lágy pulpáját éppúgy, mint a hasonló tüskés annónáét, elsősorban üdítőitalok előállítására használják, de a tüskés annónánál csekélyebb értékűnek tartják. A növények jó alanyok más Annona fajok oltásához.
Elterjedése: a karib-tengeri szigetekről származik; elszórtan a trópusi Amerikában, ritkán Ázsiában és Afrikában is termesztik.
Termesztése és betakarítása: nedves-forró trópusi klímában tenyészik, 1000 m körüli magasságig. Magról nevelik, és többnyire egyesével ültetik kertekbe. A termést éretlenül szedik le, és néhány napig tárolják, míg a pulpa megpuhul. Az annónákat (vagy 80 faj) az őslakók is kedvelték, ezt a feltárt indián sírokban talált annónamagok is bizonyítják.

Vörös annóna
Annona purpurea Sesse & Mocino (Annona manirote HBK.)
Család: Annonaceae (annónafélék)
A, F, N: soncoya;
S: soncoya, cabeza de ilama, manire

A vörös annóna száraz évszakokban lombhullató, legfeljebb 10 m magas fa, ágai terebélyesek, fiatalon rozsdabarna színűek. Rövid nyelű levelei szórt állásúak. A levéllemez (30 x 14 cm) kihegyezet visszás-tojásdad vagy lándzsás, ép és hullámos szélű, mindkét oldalán vörösesbarna szőrzettel. Illatos, kocsánytalan, nagy virágai egyesével fejlődnek a fiatal levelek hónaljában, 2, korán lehulló murvalevéllel körülvéve. A virágtakaró egynemű, háromkörös. A külső kör 3 lepellevélből (1-2 cm-es) áll. A középső kört 3 nagyon vastag, húsos, keskeny-tojásdad, 5 x 2 cm-es lepellevél alkotja, amelyek a külső oldalukon barna szőrűek, belül sárgák, ibolya foltokkal; a belső kör 3 vékonyabb lepellevele legfeljebb 2,5 cm hosszú, kívül krémfehér, belül ibolyaszínű.
Termése: nagyon rövid és vastag kocsányú, tojás alakú vagy gömbölyded terméscsoportja 15-20 cm nagyságú. A terméshéj kemény, tömött vörösesbarna szőrzetű, piramis formájú, kb. 2 cm széles, és magas tüskékből tevődik össze. A tüskehéj alatt van az éretten lédús-rostos, lágy, élénk narancsszínű terméshús, amelynek kellemes, édes-zamatos íze a mangóéra emlékeztet. Benne a nagyszámú sötétbarna, kemény mag (nagysága legfeljebb 3 cm) lapított tojás alakú. Vékony, fehéres hártya burkolja mindegyik magját.
Felhasználása: ízletes pulpáját a felvágott, érett termésből kanalazzák ki, vagy pürésítve vízzel, jéggel és cukorral zamatos üdítőként isszák. A magok mérgezők.
Elterjedése: Mexikóból és Közép-Amerikából származik, és a nagyon zamatos termések ellenére igen ritkán ültetik; hazáján kívül a Fülöp-szigeteken termesztik. Az annónákat a denevérek, mókusok és majmok is szeretik.