Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Akiszilva
Blighia sapida Koenig
Család: Sapindaceae (szappanfafélék)

A: akee;
F: akée;
S: seso vegetal, huevo vegetal;
P: castanha de Africa;
N: Akipflaume

Az akiszilva legfeljebb 25 m magas, rövid törzsű és széles koronájú, örökzöld fa. Levelei szórt állásúak, párosan szárnyaltak, a levélkepárok száma 3-6. A levélkék lemeze (30 x 16 cm) bőrnemű, ép szélű, színén fényes, széles-lándzsás vagy visszás-tojásdad, röviden kihegyezett, széles ék- vagy levágott vállú. A levélnyelecskék vastagok, mintegy 6 mm hosszúak. A kis, részben hímnős virágok kb. 18 cm-es fürtökben fejlődnek. A virágtakarót 5 cimpájú, barnás, 3 mm hosszú csésze és 5 fehér, keskeny, mintegy 5 mm hosszú szirom alkotja.
Termése: széles körte alakú, tompán háromszögletű, kb. 13 cm-es tok, amely alul rövid nyakba keskenyedik, a csúcsa pedig bemélyedt. Világító vörös, sima, fényes héja teljes éréskor 3 kopáccsal nyílik fel. A bőrnemű-húsos kopácsok világos, sűrűn ezüstös szőrű belső felületén egy-egy hosszanti léc található, amelyek a termésüreget 3 rekeszre tagolják. A felnyílt tok kopácsai terpedten szétállnak, és 3 halvány, narancssárga, agyvelőszerűen redőzött, kívül szilárd, belül krémes, mintegy 4 x 3 cm nagyságú magköpenyt tárnak fel, amelyek a termés alapjához tapadnak. E tojás alakú vagy széles-hengeres magköpenyek mindegyikén egy-egy fényes fekete, lapított-gömbölyded, kemény héjú mag (2 x 1,5 cm) ül.
Felhasználása: csupán az érett, felnyílt tok sárgás magköpenyei ehetők, amelyek nagyon finom, erősen dióízűek. Nyersen is élvezhető, de többnyire sós vízben vagy tejben való rövid főzés után vajban vagy olajban megsütik, vagy fűszeres kísérőként hal- és húsételekhez, levesekhez és mártásokhoz adják. Kizárólag a teljesen érett, a héjtól, valamennyi vöröses szövettől és a magoktól gondosan elválasztott magköpenyt szabad fogyasztani, mikor már a termés magától felnyílt. Az éretlen magköpenyek éppúgy, mint a magok, toxikusak, és már okoztak halálesetet. E részek hipoglicin nevű mérget tartalmaznak, amely fényre a tok felnyílása után túlnyomórészt elbomlik. A terméshéjat is tilos megenni!
Elterjedése: a trópusi Nyugat-Afrikából származik, és ott gyakori haszonnövény. A rabszolga-szállításokkal került a karib-tengeri szigetekre, ahol regionálisan gyakran termesztik. Ritkán Dél-Amerikában és Ázsiában is ültetik.
Termesztése és betakarítása: a csapadékban gazdag trópusi klímában tenyészik, ahol rövid száraz évszakok is vannak. Magról szaporítják, és rendszerint kisparaszti gazdaságok házi- és gyümölcsöskertjeibe ültetik. A vörös tokokat érett, zárt állapotban szedik a fákról, és addig tárolják, amíg maguktól felnyílnak; ezután csak rövid ideig értékesíthetők.

II.
Akiszilva
Blighia sapida, Cupania sapida

akee [angol], seso vegetal [spanyol], arbre á fricasser [Haiti]
Az aki Nyugat-Afrikában, Indiában, Brazíliában ismertebb gyümölcsféle. Előfordul a trópusi Amerikában is. Merev ágrendszerű, nyitott koronát fejlesztő 10—12 m-es fák. Három-négy levélpárból álló leveleinek csúcsi levélkéi 10—15 cm hosszúak. Apró, fehéreszöld virágai rövid fürtökben nyílnak, általában a hajtások csúcsán. Termése háromélű, „kapszula"-szerű, hossza 7 cm. A szalmasárga vagy bíborvörös gyümölcsök éréskor felnyílnak, kilátszik a három fényes mag. A magok alapi részénél a hússzerű arillusz kemény, olajos agyvelőhöz hasonló. Ez ehető, íze a dióra emlékeztet. Vajba sütve különleges csemegének számít, főzve sós halak mellé fogyasztják. Éretlen termése hánytató hatású. Nedves, meleg fekvésben érzi jól magát. A jól fejlett példányok súlyosabb károsodás nélkül elviselhetik a 3—3,5 °C-os fagyokat is. Magvetéssel szaporíthatjuk.