Terebess
fűszerkalauz
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
«
vissza a Kertek
és konyhák indexlapra
Szerecsendió,
muskátdió
Myristica
fragrans Houtt.
Család: Myristicaceae (muskátdiófélék)
A:
nutmeg;
F: muscade;
S: nuez moscada;
P: noz-moscada;
N: Muskatnuss
A
szerecsendió kis termetű, örökzöld, terebélyes ágrendszerű, 10(-20) m magas, kétlaki
fa. Levelei szórt állásúak. A levéllemez kopasz, ép szélű, elliptikus vagy visszás-tojásdad,
kihegyezett, a válla ék alakú, körülbelül 1,5 cm hosszú nyélbe keskenyedő; színén
sötétzöld és erősen fényes, fonákján fénytelen, legfeljebb 13 x 6 cm nagyságú.
A termős virágok 2-3 tagú levélhónalji csomókban, a porzósak legfeljebb 20 virágú
bugákban fejlődnek. A kis, harang alakú virágtakaró 3 húsos, krémfehér, ritkán
vöröses, legfeljebb 1 cm hosszú lepellevélből áll, melyek a felső negyedükben
hátratörtek.
Termése: a szerecsendió termése húsos, 1 magvú, lapított-körte
alakú tüsző (9 cm hosszú és 7 cm széles), melyen feltűnő hasi varrat látható.
Éretten a termés 2 kopáccsal nyílik fel. Sima héja beérve sárgás- vagy barnászöld.
A fehéressárga, mintegy 1,5 cm vastag, bő levű terméshúsban egyetlen elliptikus
mag van, amelyet hálózatosan széthasadt, vastag hártyaszerű, barna vagy világító
vörös magköpeny vesz körül. a maghéj barna, fás, mintegy 2 mm vastag, és egy barna,
kemény magbelet burkol be, amelynek táplálószövete labirintusszerű struktúrájú.
A magköpeny és a mag erősen aromás.
Felhasználása: az érett termés szerecsendiónak
nevezett magja többnyire héj nélkül kerül forgalomba. Magbele világszerte az egyik
legjelentősebb fűszernek számít, amely egyedülálló zamatával tűnik ki. Az őrölt
szerecsendiót ételek, mártások, sütemények, édességek és italok fűszerezésére
használják. Ugyancsak fűszerként ismert a magköpeny is, amelyet a köznyelvben
szerecsendió-virágnak neveznek. A szerecsendió-virágot ezenkívül kandírozva édességként
fogyasztják, és zselé előállítására is felhasználják. A magbél és a magköpeny
zsíros és illóolajokban, valamint gyantákban gazdag, amelyek az élelmiszer-, gyógyszer-
és kozmetikai iparban szerepelnek. Délkelet-Ázsiában a savanyú és összehúzó hatású
terméshúst kandírozzák, eközben sós vízbe helyezik, hogy a cseranyagokat kivonják
belőle, befejezésül cukorral többször felfőzik, és végül megszárítják.
A
szerecsendió az emésztést serkentő, de stimuláló hatású afrodiziákumak is számít,
és nagy mennyiségben fogyasztva mámorító, túladagolva toxikus hatású, és görcsöket
okoz.
Elterjedése: a Molukkákon honos; magját arab kereskedők már a középkorban
behozták Európába. A gyarmati időszakban a termesztés monopóliumát 1753-ig a hollandok
birtokolták Délkelet-Ázsiában, amíg azt a britek meg nem törték. Ekkor terjedt
ki termesztése az egész trópusi Ázsiára, továbbá Afrikába és Latin-Amerikába.
Ma a fő termelők: Indonézia, Malajzia, India és Srí Lanka.
Termesztése és
betakarítása: nedves-forró trópusi klímát igényel, csak az 500 m alatti vidékeken
tenyészik. A jó növekedéshez évi 2-3000 mm egyenletes eloszlású csapadék és jól
átszellőzött, humuszos talaj szükséges. Többnyire magról, ritkán vegetatív úton
szaporítják, és elsősorban ültetvényeken termesztik; a betakarított termés legnagyobb
része exportra kerül. A szerecsendiófa egész évben hozhat termést. Érett állapotban,
optimálisan felnyílás után, kézzel szüretelik. Az arillust (szerecsendió-virágot)
és a magot (szerecsendiót) fűszerként való felhasználásra egymástól elkülönítve
szárítják. Károsító rovarok elleni védekezésként a magokat hagyományosan mésztejbe
merítik.
Rokon fajok: a nemzetség egy sor további fajának terméseit szerecsendió-pótlóként
használják, de csekélyebb értékűek. Példaként a M. malabrica Lam. (India), a M.
fatua Houtt. (Molukkák) és a M. scheffleri Warb. (Borneó) említhető.
II.
Szerecsendió,
szerecsendió-virág
Myristica fragrans Houtt.
(más
néven: muskátdió, máciszdió) és szerecsendió-virág (más néven: mácisz); nutmeg
and mace
A
Banda-szigetekről származik Kelet-Indonéziából. Ma a két legfőbb termelő ország
Indonézia (East Indian Nutmeg) és Grenada (West Indian Nutmeg).
Maluku-szigetek más irásmóddal Molukkák, Indonéziához tartozó szigetek a Maláj (Indonéz)-szigetvilágban, Celebesz (Sulawesi) és Új-Guinea (Irian Jaya) között. Délen a Banda-tenger választja el őket Timortól, az Arafura-tenger Ausztráliától; északon a Filippínó-tenger és a Csendes-óceán mossa partjaikat. A szigetek teljes szárazföldi területe 74 505 km2.
Az iszlám megjelenése (XV. sz.) előtt a térség a jávai Madzsapahit, ill. a szumátrai Srividzsaja Birodalomhoz tartozott. Az indiai, kínai és arab kereskedők Fűszer-szigeteknek nevezték, a szegfűszeget, szerecsendiót Ázsia-szerte forgalmazták. A portugálok a XVI. század elején jelentek meg ebben a régióban, a hollandok pedig 1599 után kezdtek telepeket létesíteni némely szigeteken. Hódításukat 1667-re fejezték be, amikor Pulau Tidore (sziget) szultánja is elismerte a holland fennhatóságot. A fűszerkereskedelem a hollandoknak eleinte nagy hasznot hozott, de a XVIII. század végére a kereskedelem lehanyatlott, s a Molukkák gazdasági jelentősége megszűnt. 1796-1802, majd 1810-17 között ismét a britek gyarmatosították a régiót. A II. világháborúban japán megszállás alá került szigetek 1945-ben a holland sugallatra megalakult, átmeneti autonóm állam, Kelet-Indonézia részei lettek.
Három évszázad szerecsendió reszelőiből
III.
Szerecsendió
A
Banda-szigetekről származik Kelet-Indonéziából. Ma a két legfőbb termelő ország
Indonézia (East Indian Nutmeg) és Grenada (West Indian Nutmeg).
A XIII. században
már Európában is ismert fűszer. Nagyméretű, 10—20 m-es fává fejlődik. Levelei
lándzsásak, fényeszöldek. Kétlaki növény, így csak a nőivarú példányok teremnek.
Sárga virágai többesével a levélhónaljakban nyílnak. A virágzás után fél évvel
érnek be a 3—9 cm nagyságú zöldessárga termések. A vastag terméshéj éréskor felreped,
ezt lefejtik a magról. A mag élénk skarlátvörös színű. A magon levő vékony magköpenyt
óvatosan leszedik és szárítják — ez a „szerecsendióvirág" nevű fűszer. A
szárított mag a szerecsen- vagy muszkátdió. A magban levő miriszticin mérgező,
kábító hatású, ezért csak kis mennyiségeket használnak belőle. Nagy mennyiségű
zsírjából (30%) muszkátvajat készítenek, ami erősítő, üdítő és frissítő hatású.
Hazájában az éretlen terméshéjból édes zselét készítenek. Főleg ételek ízesítésére
használják (főzelékek, húsok, puncsok, italok, levesek, tejes tejtermékek, mártások).
Trópusi, meleg- és vízigényes növény. Magvetéssel szaporítható.
IV.
Szerecsendió
http://www.hevespolice.hu/drogenc/html/SZERECEN.HTM
Myristica
fragrans
EGYÉB NÉV: muskátdió, pézsmadió mag
RENDSZERTANI
BESOROLÁS
FŐREND: Magnolianae
REND: Annonales
CSALÁD: muskátdiófélék
– Myristicaceae
NEMZETSÉG: Myristica
MORFOLÓGIA
A szerecsendió örökzöld trópusi fa, váltakozó állású, egyszerű levelekkel,
magassága 6–20 m. A levelek hónaljában erednek a háromtagú virágok, amelyekre
örvökben álló lepel jellemző. Kétlaki növény. A porzók vékony, megnyúlt porzóoszlopon
helyezkednek el, a termő egyetlen, egymagvú termőlevélre redukálódott. Virágzás
után 6 hónapra érik be a barack alakú termés, amely alulról felfelé reped fel.
A sötétbarna magvakat skarlátvörös magköpeny veszi körül.
HATÓANYAGTARTALOM
A meszkalinhoz hasonló szerkezetű, hallucinogén vegyületet a növény érett
magja tartalmazza. A mag 2–8, illetve 5–15 százalékát kitevő illóolaj 4 százaléka
miriszticin, amely a szervezetbe jutva a meszkalinhoz hasonló szerkezetű anyaggá
bomlik. Egyszeri adagja legfeljebb 10 gramm, nagyobb mennyiség ugyanis eufórián
és lebegő érzésen kívül erős szomjúságot, hányingert, idegességet és pánikot idézhet
elő. Extrém nagy adagban halálos lehet.
ELTERJEDÉS,
FOGYASZTÁS, FELHASZNÁLÁS
A Dél-Indiai-szigeteken (Maluki és Molukki) őshonos,
de sok más trópusi területen, így Új-Guineában, Ceylonban évszázadok óta kultivált
faj. Régen a Holland-Indiai Társaság felügyelte a termesztését. Mint drogpótló
anyag főként börtönökben használatos, lereszelve, teának elkészítve. Kellemes,
borsra emlékeztető illata miatt fűszerként is nagyon kedvelt. Magbele a muskátdió,
vörös magköpenye muskátvirág néven közismert. Az érett terméseket tűz felett szárítják,
majd a magot kifejtik, és őrölt vagy darabolt formában forgalmazzák. Ázsiában
dohányhoz adagolva, orron keresztül szívják, olykor pedig az éretlen termés héjából
édes zselét készítenek. Magas olaj- és fehérjetartalmán alapul a vörösbarna színű,
erős illatú muskátvaj gyártása. Emésztési zavarok ellen, szélhajtónak, zsíros
olaját pedig reuma elleni bedörzsölőnek használják.
V.
Miriszticin
Kémiai
neve: 5-allil-1-metoxi-2,3-(metiléndioxi)benzol
http://www.hevespolice.hu/drogenc/html/ANYAG28.HTM
RENDSZERTANI MEGHATÁROZÁS, BOTANIKA
A trópusokon mindenütt gyakori szerecsendió (Myristica fragrans) érett magja tartalmazza a hallucinogén vegyületet. A petrezselyem, Petroselinium hortense is szintetizálja ezt a vegyületet.
KÁBÍTÓSZERKÉNT VALÓ FELHASZNÁLÁSA
Drogpótlóként ismert. Kábítószer kiegészítésre használják. Lereszelve főzetét vagy joghurttal kevert változatát fogyasztják.
ADAGOLÁS, HATÁS, TÚLADAGOLÁS
Hasonló a marijuána hatásához. Egyszeri adagja legfeljebb 10 g, nagyobb mennyiség ugyanis az eufórián és lebegő érzésen kívül, erős szomjúságot, hányingert, idegességet vagy pánikot idézhet elő. Extrém nagy adag halálos lehet.
SZERKEZETE, ELŐÁLLÍTÁS
Szerkezete sok más droghoz hasonló, a szervezetben meszkalinszerű anyaggá bomlik. A Miristica fragrans 6-10 méterre megnövő fa, az Indonéziai szigetvilágon, Új-Guineában honos, itt termesztik is. Örökzöld növény. Fűszerként is használják, valamint a magból olajat préselnek ki. A mag illóolaja tartalmazza a miriszticint, ami terpén típusú anyag. Mólsúlya: 192,22. Színtelen olaj, forráspontja 173° .
