Terebess fűszerkalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a
Kertek és konyhák indexlapra

 

Gyömbér, közönséges
Zingiber officinale Roscoe
Család: gyömbérfélék (Zingiberaceae)

Népi név: gyömbúr
Angol név: Ginger
Német név: Ingwer

Leírás és előfordulás:
eredete ismeretlen, valószínűleg Indiából származó igen ősi kultúrnövény. Mivel steril, így vaskos, aromás illatú gyöktörzsével szaporítják. Amerika felfedezése után hamarosan átkerült az Újvilágba és ma már számtalan fajtáját termesztik mindenfelé a trópusokon. Évelő növény, húsos, kúszó gyöktörzséből kissé nádra emlékeztető 60-120 cm magas szárak nőnek. Keskeny, lándzsás, űlő levelei fényesek, sötétzöldek. Tömött füzérvirágzatában a halványzöld fellevelek által kísért, bíbor foltos virágok sárgák.

Felhasznált része:
a gyöktörzs (Zingiberis rhizoma).

Hatóanyagok:
1-3% illóolaj és 4-7% csípős anyag (fontosabbak a gingerol és a sogaol).

Hatások:
hányinger csillapító (antiemeticus), gyulladáscsökkentő (antiflogisztikus), görcsoldó (antispasmodicus), emésztésjavító (digestív) és antioxidáns.

Alkalmazások:
a népi gyógyászatban nálunk egyes vidékeken a megreszelt gyökereket pálinkába áztatják és azt általános erősítőként, gyomorerősítőszernek valamint hasmenések megállítására fogyasztják.
A fitoterápiában elsősorban hányinger csillapítására, a gyomornedv elválasztás serkentésére, ízületi gyulladások (arthritis) kezelésére, valamint egyes szív- és érrendszeri betegségek (érelmeszesedés - aetherosclerosis, kórosan magas vérnyomás- hypertonia, vérrögképződés - thrombosis stb.) megelőzésére használják.

Ajánlott napi adagja:
6 éves kor felett 0,5-2 gramm.

Figyelmeztetések:
hányinger és hányás csillapításra a várandosság ideje alatt csak orvosi javaslatra ajánlott használata. Epeköves betegek csak orvossal történt megbeszélés után használják terápiás célra.

Dr. Babulka Péter