Terebess fűszerkalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Babér
Laurus nobilis L.

babérlevél

laurus [latin], alloro, lauro [olasz], laurier, laurier noble [francia], laurel, laural [spanyol], loureiro [portugál], bay, true bay, sweet bay, laurel, bay laurel, sweet laurel, Grecian laurel, Roman laurel, noble laurel [angol], daphne [ógörög], dhafni, dafni [újgörög], defne [török], dafinov liszt [bolgár], Lorbeer [német], ghar [arab], barg bu [perzsa]

Régen ismert fűszer, a mediterráneumban vadon is termő, Kis-Ázsiában honos, a Földközi-tenger környékén széles körben termesztett örökzöld fa vagy cserje.
Cserepes, dézsás növényként tartható (már az ókori egyiptomiak, görögök, rómaiak is tartottak babért nagy cserépedényekben). Régen a dicsőség, a hírnév, a győzelem jelképe volt.
A felül fényes, alul matt, bőrszerű, lándzsa alakú levelek jellemző fűszeres szagúak és kesernyés ízűek. Illóolajat, csersavat és keserűanyagot tartalmaz. Fűszernek a növény levelét használjuk.
Nyáron kitelepíthető a kertbe. Télen tanácsos világos, hűvös helyen teleltetni (vagy üvegházban). Ritkán öntözzük. Szoktak kúpos vagy gömb formájúra nevelni – a metszést jól tűri, s nem utolsósorban a nyesedék zölden felhasználható ételeinkben. Újabban magas törzsű fácskát is nevelnek belőle. Hajtásdugványozással – nyár közepén – könnyen szaporítható. Visszacsípés után elbokrosodik. Ezt többször kell ismételni, hogy a kívánt formát elnyerjük. Virágzata fürtös, fehér. Termése fekete bogyó. A babérfa gyümölcséről kevesen tudják, hogy több fűszerkeverék része! Óvatosan kell adagolni az őrleményét, mert „robosztus” aromája van! A bogyó őrleménye a mártások egyik jellegzetes fűszere. Főként burgonyából készült ételekhez ajánlott. A szarvashús pácolásánál jelentős szerepe van a borókával együtt.
Különleges aromás ízt ad az egybesült sertés- és marhahúsoknak is, ha a párolás utolsó harmadában teszünk a levükbe egy-két levélkét. Különösen ott elengedhetetlen, ahol enyhén savanykás ízű szósz, mártás vagy öntet kerül az étel mellé (vadas marha fartő, citromos mártás, nyúl, szarvas, őz stb.).
Egyike azon növényeknek, amelyek a fűszernövénycsokor (bouquet garni) nélkülözhetetlen eleme.
A jó minőségű áru hat-nyolc cm hosszú, olajzöld színű. (Néha bogyó is kerül a csomagba, nyugodtan használhatjuk a levéllel együtt.)

További babérfajták világszerte:
Kaliforniai babér - Umbellularia californica (Hook. & Arn.) Nutt.
Tejpat, indiai babér - Cinnamomum tamala [Buch.-Ham.] Nees et Eberm.
Daun salam, indonéz babér, salam-levél - Eugenia polyantha

 

 

II.
Babér
Laurus nobilis L.

Babérba nem üt a mennykő

Apolló bosszúja Daphnét örökzöld babérrá változtatta, ám a szép nimfa a növényekben is tovább kísértett. Ettől kezdve Apolló és a babér elválaszthatatlanok lettek. A fa minden tulajdonságát az istentől kölcsönözte és Apolló papjainak szertartásaiban mindig szerepelt a babér. Fejükön babérkoszorút hordtak, és éjszakára párnájuk alá is bedugták, mert segitségével álmaikban megjelent a jövő. Amikor jóslataikat előadták, kezükben babérágat tartottak és bogyóját rágcsálták. Ha Apollónak kedves áldozatot akartak bemutatni, akkor babérfát égettek. Az égő babér elmondta nekik eljövendő sorsukat. A csendes tűz rossz előjel volt, de erős pattogó lángjai boldog időket sejtettek.

A babért akkor ismerhetjük igazán, ha Apollót ismerjük. Apolló volt a lant és költészet istene; ezért került babérkoszorú a költők fejére. Apolló volt a bűnbocsánat istene, így lett a babér a bűnbocsánat jelképe. A győztes hadvezér fején a babérkoszorú esengést jelentett az istenek engesztelő kegyéért. A római katona babérággal törölte le véres kardját, hogy istenei megbékéljenek.

A rómaiak azt tartották, hogy babérba nem üt a mennykő. Tiberius császár fején babérkoszorúval vészelte át a viharokat, úgy látszik, sikerrel, mert az ég megkímélte a villámcsapástól. Apolló nyila űzte el a ragályt, ezért a babér is képes volt erős illatával a rothadási és betegségeket megakadályozni és távol tartani a gonosz szellemeket.

A látnoki erejű babér és a művészek kapcsolata nemcsak Apolló érdeme. A görögök az írókat és költőket különleges, ritka jóserejű embereknek tartották, ezért lett jelképük a babérkoszorú. Nem csoda, hogy a tehetséget növelő — sőt néha pótló — koszorú a művészek kedvelt tartozéka maradt századokon át. A babér evése fokozta az emberek jóslóképességét. A híres Pithia, Delph jósnője ezért nemcsak fején viselt babérkoszorút, hanem szájában is, jóslás idején. Ennyi babér láttán könnyű volt a szellemeket vallatóra fogni, hiszen mindezeken kívül háromlábú székét is babérok díszítették, széke mellett pedig a szent babérfa zöldellt. Apolló és a nimfa története sokáig elevenen élt a görög népben. Ha valahol nagyon szépen és buján fejlődött a babérfa, azt suttogták, hogy az isten ott változtatta Daphnét babérrá. A görögök mintájára egy ideig a rómaiak is tisztelték csodatevő képességeiért. Aztán fokozatosan háttérbe szorult és sok-sok idő után a középkorban ismét színre lépett.

A dominikánus Albertus Magnus, a XIII. században felvirágzó előkelő kertek fontos alkotórészeként említi a babérokat a gránátalma mellett. Nyelvünkben a babér szó a XVI. században jelent meg. A XV. században — amint azt a korabeli szójegyzék megörökíti — a laurus neve a babérfa helyett a borostyánfa volt. A régi magyar szóhasználatban fellelhető a jutalommal járó borostyán fogalma, ami a babérkoszorút jelentette. Később babirnak és babilnak is hívták. Az eleinte csak patikában, levelenként vásárolt babér a virágtartó edények megjelenésével Közép-Európában is terjedni kezdett. Ez a XVIII. században volt. „Most már az ünnepélyeken vödörben nevelt babérfákat állítanak az ajtók mellé, emelvényekre stb., és természetesen babérkoszorút készítenek az érdem jutalmazására a magyar klíma alatt is."

A szép magyar kerteknek ettől kezdve örökös vendége lett. A pozsonyi prímási kertben és később az Esterházyak kismartoni parkjában és télikertjeiben jól fejlett babérfák díszlettek.

Az ünnepélyes hangulat elmaradhatatlan kellékei napjainkban is.

A babér szaporítása és nevelése

A Földközi-tenger mellékén honos, erdőket alkotó növények. Európában régóta termesztik. A babér, Laurus nobilis, a babérfélék (Lauraceae) családjába tartozik. Rokonai között sok a haszonnövény, fahéjt, kámfort, gyógyszert és értékes tápanyagot adnak. Rokona a nagy területeken termesztett trópusi avokadó is.

Hazánkban utoljára a földtörténeti harmadkorban éltek a fahéjat adó fák ősei.

Cserje vagy fa termetű növények. Törzsük alacsonyan elágazó.

A magnövények piramis növekedésűek, a dugványokról fejlődők tömöttebb gömbkoronát nevelnek.

Levele bőrszerű, kemény állományú; illatos. Színe sötétzöld. A hajtásokon váltakozó állásban, sűrűn helyezkednek el. A fiatal hajtások eleinte pirosas árnyalatúak, később barnás, majd sötétzöld színűek. Gyakori a tősarj-képződés. Törzse és idősebb ágai szürkésfeketék. Virágai kicsik, jelentéktelenek, sárgásfehérek. Termése 6—15 mm átmérőjű, bogyószerű csontár.

Dugványozással, gyökeres tősarjakkal és ritkán magvetéssel szaporítják. Leggyakrabban használt módszer a dugványozás. Az érett hajtások jól gyökeresednek a téli nyugalmi állapot végén tavasszal, vagy a növekedés befejezése után szeptemberben. A dugványt 5—8 cm-re vágjuk, alsó leveleit távolítsuk el és felső két megmaradó levelét felére vágjuk vissza. Cserépbe vagy ládába dugványozzunk. Az edények aljára humuszos komposztföldet, tetejére 2—3 ujjnyi folyami homokot rakjunk. A dugványok a homokba legyenek besüllyesztve. Talajukat jól öntözzük be, és biztosítsunk meleg párás körülményeket a gyökeresedéshez. A cserepeket és ládákat üveglappal takarjuk. A babérdugványok lassan gyökeresednek. Ez alatt az idő alatt gyakran permetezzük leveleiket. 18—20 °C-on az eredés 8—10 hétig tart. A meggyökeresedett hajtásrészeket ültessük ki egyenként 8-as cserepekbe és néhány napos árnyékolás után fokozatosan helyezzük napra és szoktassuk szabad levegőhöz.

Nagy növényeket tősarjak ültetésével gyorsabban nevelhetünk. Az alakított, állandóan metszett fákon sok tősarj képződik. Ezeket a növekedés befejezése után szeptemberben, vagy tavasszal, a nyugalmi állapot végén szedjük ki a földből. Az óvatosan kibontott sarjakat késsel vágjuk le az anyanövényekről és gyökerestül emeljük ki, majd laza szerkezetű komposztföldbe, 10-es cserepekbe ültessük. Ezután párás, félárnyékos helyen tartsuk. 2—3 hét után gyökerei megerősödnek. Az őszi sarjakat átteleltetjük, a tavasziakat a növekedés megindulása után fokozatosan kihelyezhetjük a szabadba.

Magvetéssel is nevelhetünk növényeket. Hazánkban általában ritkán virágoznak, így terméseit főleg külföldről szerezhetjük be, ezért a magvetés helyett inkább dugványozással vagy tősarjakkal szaporítsuk. Magját januárban vessük lombföld és homok keverékéből készült földbe. A cserepek takarásával állandó párát és nedvességet biztosíthatunk. A csírázás 3—4 hét alatt megindul. A 2—3 lombleveles növénykéket 8-as cserépbe ültessük. Ültetés után 1 hétig árnyékos, párás helyen tartva jól begyökeresednek, és „edzés" után kitehetők a szabadba (május—júniusban).

A babérfákat cserepekben, később ládákban vagy dézsákban nevelhetjük. A talajok iránt igénytelen növények, de a bőséges tápanyagtartalmat meghálálják. Gyengén savanyú vagy közömbös kémhatású talajokba ültessük. Jó földkeveréket állíthatunk össze melegágyi földből és érett marhatrágyából. A normálisan fejlődő növényeket a növekedési időszakban rendszeresen, havonta öntözzük trágyalével vagy tápoldattal.

Nyáron kell a sok nedvesség, a gyakori öntözés mellett koronáját is permetezzük. Ezzel kielégíthetjük nagy páraigényüket. A téli tárolás alatt óvatosan és keveset öntözzünk. Ilyenkor a túlöntözés vagy a kiszáradás egyformán nagy hiba. A teljesen kiszáradó földlabdában levő növények csak néhány nap vagy hét késéssel reagálnak lombhullással. A kemény, bőrszerű levelek nem lankadnak, hanem néhány nap után sárgulnak és lehullanak. Néhányszor öntözés helyett a koronát permetezhetjük is.

Kövér, marhatrágyával kevert földbe ültessük. A nem metszett fák cserjeszerű, földtől elágazó szabálytalan piramiskoronát alakítanak ki, ezért magas törzsű fákat, vagy szabályos piramis alakú növényeket csak rendszeres metszéssel nevelhetünk. Magas törzsű fákat egyetlen erőteljes hajtás meghagyásával kapunk. Tavasszal, kihajtás előtt vagy nyár végén, a növekedés befejezése után metsszünk. Az eltávolítandó részeket tőből vágjuk le, ne hagyjunk ágcsonkokat a fán. Nyár végi metszésre csak akkor van szükség, ha túl erős növekedés követte a tavaszi koronaalakítást, vagy nagyon besűrűsödött a fák koronája. A babérfát nyáron napos helyen, szabadban tartsuk, télen fagypont fölötti (1—4 °C) hőmérsékleten, nyugalmi állapotban teleltessük. Egyike a legigénytelenebb szubtrópusi növényeknek. A téli teleltetés alatt kevés fény is elégséges. A fák nem érzékenyek, jól tűrik a fény- és hőingadozásokat.

Gyakori kártevői a pajzstetvek és gyapjastetvek. Többszöri káliszappanos lemosással, permetezéssel és a forgalomban levő védekezőszerekkel távol tarthatók növényeinktől.

A hazánkban tenyésző babérok díszítő hatásuk mellett fűszernek is alkalmas növények. Érett, de nem öreg leveleit leszedve és napon szárítva kellemes fűszert nyerünk.

III.
California bay, amerikai babér
Umbellularia californica (Hook. & Arn.) Nutt.

Magyar: kaliforniai babérlevél, oregoni mirtusz, édesbabér;
Amerikai angol: laurel, Oregon myrtle

Kétszer olyan erős aromájú, mint a valódi mediterrán babérlevél, Amerikában a boltokban általában ez kapható babérlevélként.
Örökzöld fa. Észak-Amerika csendes-óceáni partja mentén Oregontól Kaliforniáig fordul elő, magassága 15-25 m. Kedvelt kerti növény és útsorfa. Szórt állású, rövid kocsányú, ép szélű levelei hosszúkás-oválisak, 7,5-12,5 cm hosszúak, megtörve erősen szúrós szagúak. Sárgászöld virágai sűrű csomókban állnak, tojás alakú sárgászöld vagy lila termései kb. 2,5 cm hosszúak.

IV.
Tejpat, indiai babérlevél
Cinnamomum tamala [Buch.-Ham.] Nees et Eberm.

tejpata, tej patta, Indian bay leaf, cinnamon leaf

A babérlevél indiai változata nagyobb levelű, ízre is eltér a miénkétől. Elsősorban rizsek, pulávok, karik ízesítésére szolgál. Hatásos reuma, rándulás, izomhúzódás ellen valamint ideg- és méhbetegség gyógyítására.