Terebess-kert különlap
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Ehető békák

A békának általában csak a két hátsó combját fogyasztjuk. Legnagyobb becsben a francia és a kínai konyha tartja. Ami a mennyiséget illeti, a legtöbbet Indonézia exportálja és az USA fogyasztja. Évente egy milliárd pár békacomb kerül tányérra a világon.

békacomb
frog legs
cuisses de grenouilles
Froschschenkel
kikkerbillen

• Pelophylax kl. esculentus
(korábban: Rana esculenta)
kecskebéka

edible frog
grenouille verte
Teichfrosch, Wasserfrosch
rana comune, rana verde
bastaardkikker, middelste groene kikker

• Hoplobatrachus rugulosus
kínai ehető béka

Chinese edible frog, East Asian bullfrog, Taiwanese frog

• Lithobates catesbeianus
(korábban Rana catesbeiana)
amerikai ökörbéka

American bullfrog
grenouille mugissante, grenouille-taureau, ouaouaron, wawaron
amerikanische Ochsenfrosch
rana toro, rana bue
rana toro americana
brulkikker

Az ökörbéka eredetileg Észak-Amerika területén volt honos, de megtelepítették néhány Karib-szigeten is; onnan került később Európába, ahol ma Észak-Olaszországban fordul elő gyakran. A Távol-Keleten rizsföldeken tenyésztik. Amerikában néha a hátát is elfogyasztják (sütve), nemcsak a hátsó combokat. Angol nyelvű elnevezése a bikabéka, amit a bőgéshez hasonló hangja után kapott.

A mi európai békáink valóságos törpék bizonyos észak- és közép-amerikai, indiai és afrikai rokonaikhoz képest, törpék nagyságuk és csenevészek hangjuk tekintetében. Csak megemlítjük, hogy a Bates által Kamerunban felfedezett és Boulenger által leírt, 25 cm hosszú vagy még ennél is nagyobbra megnövő Rana goliath az eddig ismert legnagyobb béka. De a család legkiválóbb „hangadója” egy északamerikai béka, az ökörbéka. Sajnos, saját tapasztalatomból nem dönthetem el, hogy jogos-e az elnevezés, azonban amerikai kutatók és utazók megegyeznek abban, hogy mondjuk 500 ökörbéka által előadott hangverseny még csak össze sem hasonlítható azzal a szerenáddal, amelyet mi hallhatunk a tavak partján. Annyit olvasunk „álmatlan éjszakákról, átkozott csendháborítókról”, hogy jogos feltevésünk szerint az ökörbéka hangja olyan arányban állhat a mi békáinkéval, mint testük nagysága.

Az amerikai ökörbéka, az Egyesült-Államok legnagyobb békája, megnő 20 cm hosszúra is, a lábai meg 25 cm hosszúak. Jellemző rá annak a két hosszanti mirigyes redőnek hiánya, amely a vele gyakran összetévesztett kiáltó békán (Rana clamata) mindig megvan, jellemző továbbá széles, nagy úszóhártyája és nagy dobhártyája, mely akkora, mint a szeme, rendesen azonban még jóval nagyobb is, különösen a hímen. Felső oldalának olajbarna alapszínét nagy, sötétbarna vagy feketés árnyalatú foltok tarkítják, vagy még gyakrabban durván sötétbarnán márványozott, hasoldala sárgásfehér, egyszínű vagy gyakrabban barnán márványozott, szemgyűrűje vöröses, sárgás szegéllyel.

Az ökörbéka hazája Észak-Amerika egész keleti része, New-Yorktól New-Orleansig, de, mint látszik, sehol sem fordul elő olyan tömegben, mint a mi kecskebékánk, valószínűleg egyszerűen azért, mert nehéz volna eltartani hasonló számú ilyen hatalmas étkű állatot. Audubon szerint honos ugyan az Unió összes keleti államaiban, azonban a délibb részekben összehasonlíthatatlanul gyakoribb, mint az északiakban. Rendesen tiszta, sűrű bokrokkal beárnyékolt folyóvizekben található. Itt a déli órákban kényelmesen sütkérezik a napon, rokona, a mi kecskebékánk módjára, szemben a vízzel, melybe, ha csak távolról fenyegeti is veszély, hatalmas szökéssel beugrik, rendszerint lebukik egészen a fenékre s átúszik a tulsó partra. Hangja erősebb és élesebb, mint bármely más békáé és állítólag több angol mérföldnyire elhallatszik. A délibb államokban egész éven át hallható, bár leginkább a tavaszi és nyári hónapokban, az északibbakban csak az utóbbiakban, és természetesen kivált a párzás ideje alatt, amikor állítólag néhány száz ilyen ordító állat is összegyülekezik. Ez időben ez az óriás is egészen úgy viseli magát, mint európai rokona, lankadatlan buzgósággal kuruttyol, egész éjszakán át szakadatlanul bömböl és a tanyája körül lakó gyengébb idegzetű embereket majdnem a kétségbeesésbe kergeti. Az amerikaiak e béka mély, rekedtes basszus hangját a „brwum” vagy „more rum” (több rum) szavakkal utánozzák. Petéiket lerakva, bizonyos fokig ismét elszélednek s a már említett helyekre mennek. Garnier H. T. megfigyelései szerint már korán, az első őszi fagyokkal visszavonul téli szállására. Nagyon figyelemreméltó ennek a búvárnak az a megfigyelése is, hogy az ökörbéka legalább is Kanadában lárvaállapotban telel át, tehát kifejlődéséhez két esztendő szükséges.

Az ökörbéka falánksága minden közelében lakó földmíves előtt ismeretes. Főtápláléka rovarok, szárazföldi és édesvízi csigák, azonban ha egyéb is akad, egyáltalában nem éri be az ilyen zsákmánnyal, hanem rabló módra megtámad minden eleven teremtést, amelyről azt hiszi, hogy el tud vele bánni. Amit a mi kecskebékánk csak próbálgat, azt az ökörbéka végre is hajtja: az apró békákat mohón felfalja, a vízben úszkáló fiatal kacsákat alulról követi és lábuknál fogva lerántja, megfojtja és fölfalja őket, a víz partján könnyelmű vakmerőséggel legelésző csibét, még mielőtt a felborzolttollú anya segítségére siethetne, hirtelen szökéssel elcsípi és lerántja biztos helyre a víz mélyébe. Duméril annak az 5–6 ökörbékának a gyomrában, melyet megvizsgált, mindenféle rovarok, csigák és kagylók maradványait, halak csontjait, sőt madárcsontokat is talált. Harlan beszéli, hogy abban a pillanatban ejtett zsákmányul egy ökörbékát, mikor egy elfogott kígyót akart lenyelni, a farmerek pedig megesküsznek, hogy az aprójószágban nagyobb pusztítást visz végbe, mint a mink és rokonai. Ez a falánkság eléggé gyakran a vesztét is okozza, mert a fölcsalizott horog után éppoly mohón kap, mint a kis csibe után s így könnyen zsákmányul esik ellenségének, akit addig károsított, s akinek most már az asztalára kerül, mint nagyon óhajtott és ízletes eledel. De nem csupán horoggal fogják, hanem hálóval és csapdával is, sőt sörétes puskával is lövik, mert a gyakran 600 grammot nyomó béka már megéri a lövést, bár csak vastag combjait eszik. Az emberen kívül sikerrel üldözik még a nagyobb ragadozó madarak, különösen pedig a halak, melyek, mint látszik, éppen olyan mohón vágynak ízletes húsára, mint az inyenc emberek. Audubon szerint cápafogásra sincs jobb csali az ökörbékánál.

Az utóbbi években nem ritkán kerül élve Európába is. Én ismételten tartottam néhányat fogságban és így hosszabb ideig megfigyelhettem, de mindig azt találtam, hogy lényegileg semmiben sem különbözik a kecskebékától. Nagyságának megfelelően több táplálékra van szüksége s azért még falánkabbnak látszik, nagyobb falatokat nyel le, mint a kecskebéka, de egyébként egész magatartása olyan, mint azé. Nem szorul különös ápolásra, csak elegendő tápláléka és vize legyen, hogy bőrét mindig felfrissíthesse. Kecske- és gyepi békákkal, valamint eleven halakkal, melyeket egyforma mohósággal nyel le, könnyű jó egészségben tartani s valósággal hízlalni is lehet, mivel míg meleg az idő, ritkán utasítja vissza a táplálékot. Werner ökörbékái néha naphosszat mozdulatlanul ültek akváriumuk szélén, a nélkül, hogy menekülni iparkodtak volna, este azonban rendesen visszamentek a vízbe. Nyugalmukból csak a zsákmány megpillantása zavarta ki őket, melyet villámgyorsan ragadtak meg és oly gyorsan legyűrtek, hogy pl. a kinőtt kecskebékának pár másodperc mulva csak a hátulsó lábai állottak ki a szájukból. A lenyelt békák nagyobb csontjai emésztetlenül távoztak el belőlük. Nehézség nélkül meg lehetne honosítani nálunk is, ha tenyésztése valamelyes haszonnal járna.
http://www.tisza-to.hu:80/index.php?pg=sub_383

• Rana draytonii (korábban Rana aurora draytonii)
kaliforniai vöröslábú béka

California red-legged frog

Az 1849-es aranyláz idején kezdték fogyasztani. A nagy kereslet miatti túlvadászás, már 1870 körül vészesen lecsökkentette a populációján San Francisco környékén. Az 1900-as századfordulón tömegesen exportálták Franciaországba. Ma az amerikai kecskebéka tenyésztése és a mesterségesen szaporított ebihalainak természetbe engedése is veszélyezteti. Észak-Amerikában a kaliforniai vöröslábú béka populációjának 82 százaléka tűnt el az utóbbi néhány év alatt.

*

zöldek:

kecskebéka (Rana esculenta)
tavi béka, kacagó béka (Rana ridibunda)

barnák:

gyepi béka (Rana temporaria)
mocsári béka (Rana arvalis)
erdei béka (Rana agilis)

Mind az ötnek a combja ehető, azonban igazán jó íze csak a gyepi békáénak, tehát egy barnáénak van.

Linkek:
Vízibékák (Rana L.)
Kis tavibéka (Rana lessonae)
Zöld levelibéka (Hyla arborea)

Tenyésztett teknősök

Étkezésre 97%-ban az édesvízi
kínai lágyhéjúteknős | Pelodiscus sinensis | Chinese soft-shelled turtle
tenyésztése folyik.