« vissza Terebess Gábor különlapjára
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

 

Terebess Gábor: SZÁVOSZT KATALIN KERÁMIÁI
Helikon Galéria, Budapest,
1981. IV. 9-V. 3.

Úgy tűnik, mintha Szávoszt Katalin külön játékszabályokat állított volna magának ehhez a kiállításhoz: minden darabját vékonyra nyújtott lapokból készítette, többé-kevésbé meghagyta természetesen adódó szélüket, ezután óvatosan csővé, hengerré csavarta őket. Vagy kis lepénykékből pikkelyes kéményszerűségeket épített.

Agyaglapjai túl szikkadtak és vékonyak voltak ahhoz, semhogy bravúrosabb hajlításokat vészeljenek át. Vékonyságuk és az óvatoskodó agyagkezelés azt sugallja, hogy szinte kézbe se lehet fogni őket, mert rögtön összeroppannak. A törékenységről beszélnek, bár egy sem törött el közülük, legfeljebb itt-ott kissé berepedtek.

Anyaguk hol mázas, hol mázatlan; hol cserép, hol porcelán. Mintha Szávoszt ugyanazt a feladatot sztereotip módon végigjátszaná a rendelkezésére álló nyersanyagok mindegyikével.

Az egyik agyagtekercsnél azonban meglepetten állunk meg. Kettévágta. A gesztus szokványos, de ebben a környezetben, többi kerámiája között, jelentőssé magasodik. Mintha itt már fel akarna tárni valamit, egy rejtett igazság után kutatna. Ám ilyen csalóka örömben csak egyszer van részünk.

A hagyományos kézműves technológiák korlátai sosem önkényesek, esetlegesek. Valamilyen cél érdekében szerveződtek tradícióvá. Ezzel keretbe zárják ugyan a fantázia csapongását, de az adott keretek között elmélyülésre, kifinomodásra ösztönöznek. A szükségletektől független, tetszőlegesen választott kötelékek azonban ritkán szorítják mesterségbeli finomodásra a művészt, ám valóságfeltáró keresését akadályozzák.

Szávoszt Katalin kinyújtja az agyagot, mint a tésztát. Összetekeri. Felállítja. Kiégeti. Szobadísznek nem elég műves, szobornak nem elég tartalmas, anyagkísérletnek nem elég tudományos. Nem lehet mire használni. Bár igyekszik természetesnek látszani, ez a tésztagyúrás természetessége csupán.


(Művészet, XXII. évfolyam, 8. szám, 1981. augusztus, 56. oldal)

http://www.artdepo.hu/index.html?p=muvesz&id=18


 

 

Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.
Enciklopédia Kiadó

SZÁVOSZT, Katalin
keramikus, (Budapest, 1941. január 3. - )

1962-68: Magyar Iparművészeti Főiskola, mestere: Schrammel Imre. 1969, 1970: Siklósi Kerámia Alkotótelep; 1976, 1977: Nemzetközi Kerámia Stúdió, Kecskemét; 1989: Nemzetközi Kerámiaszeminárium, Porvoo. 1973: Klub Design pályázati díj; 1985: Miniszteri dicséret. 1978-tól a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára. Az MKT tagja. A főiskola befejezése után az Aquincumi Porcelángyárba került, egy évvel később pedig a Kőbányai Téglagyár munkatársa volt. Ekkor készült nagyméretű munkái hullámzó felületű, geometrikus épületkerámiák. 1975 körül a Sárospataki Kerámiagyárban dolgozott, ahol elsősorban edényeket és dekort tervezett. A 70-es évek végén a geometrikus formák helyett organikus szerkezetű virág- és növényformájú plasztikákat kezdett készíteni. Ezek legfőbb jellemzője a formában rejlő továbbépíthetőség és a térbeli kibontakozás lehetősége. Keretbe foglalt porcelánból készített relief-szerű, hajtogatott, hullámzó drapéria-felületeit néhol grafikus elemekkel színesíti. Angyalarcokat, szárnyakat, lófejeket helyez - a gyermekkor emlékképeit idézve fel - műveire. A 80-as évek elejétől fekvő, ülő nőalakokat mintáz, rájuk hullámzó felületű drapériákat helyez. 1997-től a Herendi Porcelángyár munkatársaként elsősorban porcelán női figurákat tervez és dekorál.

Mesterei

Egyéni kiállítások

Válogatott csoportos kiállítások

Köztéri művei

Művek közgyűjteményekben

Irodalom