Kepe Róbert
Tibeti teafőzés
Forrás: Kepe Róbert: Lámák lakomája
Teakult, a Terebess Online különlapja

A tibeti tea világhírű. Nehéz volna olyan embert találni, aki nem ízlelte, bár járt már tibetiek lakta vidéken. A teát a konyha közepén elhelyezett, dupla falú, sárból készült tűzhelyen főzzük. A tűzhely - praktikusan - akkora, hogy elférjen rajta két nagy rakszang (rézből készült, gazdagon díszített teafőző edény). Tüzelőként fa hiányában leggyakrabban száraz jaktrágyát használunk, amit előzőleg pogácsává gyúrva a ház falára tapasztunk, ahol szárad és szigetel. Ne gondoljuk, hogy ez elviselhetetlen szagot okoz.

Sok utazó emlékezik meg a tibeti teáról, s sokak véleménye szerint a teakészítés módja nagyon bonyolult Tibetben. Ez persze túlzás, tény azonban, hogy a teát többféleképpen is fogyaszthatjuk: magában, sóval, vajjal vagy campával, de mindig melegen. A rakszangból kitöltve a hagyomány szerint faszilkékből szürcsöljük, s ebben is ízesítjük. A tea campával nem annyira a szomjúság, inkább az éhség enyhítésére szolgál. Annyi campát szokás a teába tenni, amennyi képes azt teljesen fölinni. Előbb a mutató, aztán a mutató és a középső, végül a középső három ujjunkat használjuk a tea és a campa elegyítésére. A keverés mindig egy irányban történik, mindig a Nap járásával megegyezően. Ez a Jó Irány. Csak így járhatunk körbe egy szobrot, épületet, csörtent (áldozati sírhalom, szanszkritból ismertebb nevén sztúpa) vagy akár egy kolostort. Ha már tökéletesen felszívta a campa a folyadékot, golyókká gyúrjuk és megesszük. A teás campagolyók neve pak.

Kétségtelen, hogy a tibeti tea önmagában is kitűnő ital és kitűnő roborálószer. Azonban megerőltető meditációk, vizsgák előtt élénkítő, erősítő hatását gyógynövények hozzáadásával emelik a lámák. A teát campával és vajjal, vagy anélkül gyakran ajánljuk föl az isteneknek.

*

A TEÁSEDÉNYEKRŐL

A konyhai eszközök és edények sajátosak. Ha valaki körbenéz egy tibeti konyhájában, meghökkenve vesz észre olyan eszközöket, amilyet előtte soha, sehol nem látott. Persze a tibeti és kínai nép évezredes szomszédsága nem volt hatástalan a használati tárgyakat illetően sem, a két nép konyháiban számos egyezés fedezhető föl.

A tibeti még kirándulásra is magával viszi a dongmot, amire a teakészítéshez van szüksége. A legismertebb hagyományos konyhai kellék a sárga- vagy vörösrézből készült rakszang, a teafőző edény; ma már az alumínium változat a mindennapos. A réz, az agyag és a kő edényeket higiéniai szempontokból használhatóbbnak tartjuk alumínium párjuknál.

Hagyományosan a thap nevű tűzhelyen főzünk, mára persze ez is megváltozott, a városokban a gáz, a benzin vagy az elektromos rezsó használatos.

*

cshuruma

víztárolásra használjuk, hagyományosan rézből készült.

dongmo

A teakészítés kelléke, használata - mint már utaltunk rá - mindennapos. Bambuszból készült henger. Méretei egészen eltérőek lehetnek, bár a három cm-nél kisebb átmérőjűt nem lehet rendeltetésszerűen használni. A kolostorok kétszemélyes lakosztályaiban, azaz a lámák lakásaiban arasznyi széles dongmokat találunk. A hengert három fémgyűrű teszi szilárddá, tartóssá. Feneke fából készült lemez, teteje, vagy inkább fedele szintén fa, közepén lyukkal. A lyukba illeszkedik a gyalo, egy, a dongmo magasságánál hosszabb bot. A szerkezet köpülőre emlékeztet, a működése is hasonló, sajátossága abban áll, hogy Európában nem köpülik a teát.

khoti

különböző méretekben beszerezhető teáskanna, fedővel. A teát a dongmoban készítjük elő, így öntjük a khotiba, mielőtt tálalnánk.

kjok

folyadékok mozgatásánál (egyik edényből a másikba) használjuk. Anyaga hagyományosan sárgaréz, a kanál mélysége 9, nyele 20 cm.

phorpa

teaivásra használt, 12-13 cm átmérőjű, 4-5 cm mély, fületlen csésze gyönyörűen díszített arany vagy ezüst fedővel. Rendkívül dekoratív darab.

sakar

teáscsésze tányérkával vagy anélkül, gyakran fületlen.

thap

sárral tapasztott, téglából készült tűzhely, tetején tekintélyes méretű lyukkal. Főzéshez, sütéshez, vízmelegítéshez használjuk. A főzéshez használt edényt közvetlenül a lyukra helyezzük. Két, három, esetleg több kisebb lyuk is van a tűzhelyen a már kész ételek, tea melegen tartására. Tüzelőként tüzifa vagy szárított jaktrágya használatos. A tűzhely lehetőleg a konyha közepén található. A thap szó eredetileg a konyha egészét jelöli.

thurma

ez a kanalakra használt általános név. Használhatjuk a teás-, desszertes- vagy evőkanálra is mérettől és anyagtól függetlenül. A leveseskanál formája eltér a többitől, nyele hosszú, enyhe ívben hajlított, míg feje szélesebb a többinél

*

PHÖCSHA (tibeti tea)

A tealevelek sajtolásával tömbök készülnek, a sajtolás végeztével két formában tároljuk a teát, tégla vagy csésze alakban. A téglatea neve pacsung, a csésze alakúé cseri. A tea, mivel Tibetben nem terem meg, importcikk.

PHÖCSHA SZUMA (vajas tea)

4 csésze víz
fél csésze tej
3 evőkanál vaj
só, ízlés szerint
tea, ne legyen kevesebb csészénként két teáskanálnál

Forraljuk föl a vizet, tegyük bele a tealeveleket és forraljuk még pár percig. Ha a víz barna lesz és megjelent a levelek zöld színe, befejezhetjük a forralást. Szűrjük le a teát, öntsük át egy dongmoba, aztán adjuk hozzá a sót, a vajat és a tejet. Köpüljük néhány percig és már csak a tálalásra vár.

Cukrot soha sem adunk a tibeti teához.

CSHATHANG (fekete tibeti tea)

Vaj és tej nélkül, kevés só hozzáadásával készül. Annyi tealevél szükséges, hogy a tea erős barna színt kapjon. A tealeveleket a vízzel együtt forraljuk föl, s fogyasztáskor is a teában hagyjuk.

JÁZMIN TEA

A jázmin egyre népszerűbb Tibetben, már régóta Kínából importáljuk. A tibeti és a magyar nép rokonságát kutatóknak újabb bizonyíték lehet, hogy e két nép azonos módon készíti a jázmin teát, azaz a tealeveleket forrásban levő vízbe dobja, vár néhány percet és iszik. A jázmint nem érdemes ízesíteni.