Három évtizedig
gyűjtötte a cigány nyelveket
Hardi Péter interjúja Vekerdi Józseffel
Tíznél több nyelvet beszél, szanszkrit eposzokat fordít, s világviszonylatban a legtöbb cikket tette közzé a cigány kultúráról, néprajzról. Vekerdi József akadémikust leányfalui nyaralójában kerestük fel.
– Nem volt könnyű utolérnem, hiszen itteni otthonában telefonja sincsen. A világtól elvonuló tudós életét éli?
– Erről szó sincs, csupán élvezem a nyugodt kutatás lehetőségét. Éppen most fejeztem be egy tanulmányt Szent István intelmeiről.
– Honnan van önben a fáradhatatlan tudásvágy?
– Az Eötvös-kollégiumban oltódott belém. Igaz, azt már a Debrecenben, a Református Kollégiumban elhatároztam, hogy az indiai nyelveket fogom tanulmányozni. Alapozásként görög, latin és orosz szakot végeztem.
– A görögöt és a latint értem?
– Keresztury Dezső igazgató javasolta az orosz elsajátítását. Igaza lett, az ötvenes években a reakciósnak tartott beállítottságom ellenére kénytelenek voltak alkalmazni a párt egyetemén, a Lenin Intézetben. Szükség volt a tudásomra.
– Keresztury Dezső később is szerepet játszott az életében.
– A forradalomban való részvételemért kapott háromévnyi börtönbüntetés, majd némi segédmunka után ő vett maga mellé a Széchényi Könyvtárba.
– Mi volt a feladata?
– A nemzetközi csereszolgálatot vezettem. Munkám során évente több tízezer kötetet juttathattam a határon túli magyaroknak, ezzel is segítve megmaradásukat.
– S közben folyamatosan nyelvészkedett. Az asztalán cigány-angol-magyar szótár. Friss kiadásúnak tűnik.
– Tavaly jelent meg a Terebess Kiadónál. A kétezer-hatszáz szóból álló gyűjteményem először a hetvenes években látott napvilágot Pécsett, de azt már sehol sem lehet kapni, ezért szükségessé vált az újbóli kiadása.
– S honnan a cigány nyelv iránti érdeklődése?
– A cigány is az indiai ősnyelvből, a szanszkritból ered, viszonyuk olyan egymáshoz, mint mondjuk a latiné és a franciáé.
– Mennyi ideig gyűjtötte a szavakat?
– Az ötvenes évektől a nyolcvanas évekig jártam a putrikat, a telepeket, a cigány otthonokat, beszéltettem a lakóikat, s közben jegyeztem a szavaikat.
– Mit tapasztalt, mennyire ismerik a cigányok a nyelvüket?
– A cigány nyelveket alig több mint húsz százalékuk beszéli, a többiek már sajnos nem értik.
– Cigány nyelveket? Így, többes számban?
– Igen, ugyanis tapasztalatom szerint a hazánkban élő cigányok nyelve az évszázadok során négy részre vált.
– Meg sem értik egymást?
– Annyira, mint mondjuk az angol és a norvég vagy a finn és a magyar. Vannak persze közös szavaik, de ez nem elég a beszélgetéshez.
– Melyek a cigány nyelvek?
– Az oláh cigány, amelynek nyelvjárásai a lovári – magyarul lókupec –, a bocskoros, a rongyszedő, a házaló és a szőnyeges csoport nyelve.
– Ezt beszélik a legtöbben?
– Így van, evvel a nyelvvel az ország egész területén találkozhatunk. A fódozó cigány nyelvet elsősorban az ország keleti területén beszélik, a magyar cigányt Nógrádban, a német cigányt, más néven szintót pedig elszórtan.
– Német cigányt? Ők mikor kerültek az országba?
– Esterházy herceg adott nekik menedéket a náci üldözés elől.
– Ön nem csak a cigányok nyelvét, hanem történelmét is kutatta. Mit lehet tudni, miért indultak el Indiából?
– Csak annyi bizonyos, hogy ezerötszáz évvel ezelőtt hagyták el lakhelyüket, s indultak nyugat felé. Páriák voltak, vagyis jogfosztottak, akiknek a legalantasabb munka jutott, még földműveléssel sem foglalkozhattak.
– S mikor jelentek meg hazánkban?
– Első említésük Zsigmond király idejéből való, a XV. század első feléből. Akkor már bizonyíthatóan több száz éve éltek a Balkánon. Vándorló nép voltak, letelepedésüket hazánkban csak az 1930-as években rendelték el.
– Az ön munkásságának azonban csak egy része a cigány nyelv kutatása. A szanszkrit irodalom magyarra fordítását Indiában is elismerik.
– Tavaly tiszteltek meg a Modi Kalá-díjjal, amely a legmagasabb indiai kulturális kitüntetés, ötévenként egyszer adományozzák. Az átadáskor a kulturális miniszter kijelentette: – Büszkék vagyunk Magyarországra!
