Terebess Collection
A szív szútra
摩訶般若波羅蜜多心経
Maka hannya haramit[t]a
shingyō
Mahā prajñā pāramitā hṛdaya
sūtra
(Mahá pradzsnyá páramitá hridaja szútra)
A VÉGSŐ BÖLCSESSÉG SZÍVE
(A
szív szútra)
Terebess Gábor fordítása 1967, nyomtatásban: 1976, 1996
Ez a szöveg A szív szútra avagy A végső bölcsesség szíve japán olvasata és magyar fordítása Hszüan-cang (玄奘 Xuanzang, 602 körül – 664. február 5.) kínai szövegéből - a zenben ezt a verziót használják. A buddhista tanítás egyik legrövidebb, legszebb foglalata. Minden japán zen szerzetes kívülről tudja, a reggeli szertartás kezdetén és számos más alkalommal is kántálja a „fahal” dob (木魚 mokugyo) szívdobogást idéző hangjára.
Midőn Avalókitésvara bódhiszattva a végső bölcsességbe mélyedt, felismerte az öt halmaz ürességét és megvált minden szenvedéstől.
Ó, Sáriputra! Az alakzat nem más, mint üresség, az üresség nem más, mint alakzat; üresség bizony az alakzat, alakzat bizony az üresség. Így van az érzet, az észlelet, az indíték, a tudat is.
Ó, Sáriputra! Üresség a sajátja mindeneknek: nem születnek, nem enyésznek, nem szennyeződnek, nem tisztulnak, nem gyarapszanak, nem fogyatkoznak.
Nincs hát az ürességben alakzat, érzet, észlelet, indíték, tudat. Nincs szem, fül, orr, nyelv, test, elme. Nincs alak, hang, szag, íz, tapintat, eszme. Nincs világa a szemnek és így tovább, míg nincs világa a tudatnak. Nincs nem-tudás és nincs szűnte a nem-tudásnak, míg nincs öregség és halál, s nincs szűnte az öregség- és halálnak. Nincs szenvedés, eredet, megszűnés, út. Nincs tudás, sem siker, mert nincs mi sikerülhetne.
A bódhiszattva a végső bölcsességre hagyatkozik, hogy szellemét mi se gátolja; s mert gáttalan, nem szorong többé, kibontakozik fonák nézetei közül és eljut a nirvánába. A hármas idő minden buddhája a végső bölcsességre hagyatkozik, hogy elérje a teljes és tökéletes megvilágosulást. Ezért a végső bölcsesség a legszentebb ige, a legragyogóbb ige, a felülmúlhatatlan ige, a páratlan ige, amely lebírhat minden szenvedést, igazán és csalhatatlanul.
Ezért a végső bölcsesség igéje így nyilatkozik meg: „Eljött, eljött, végigjött, túl-jött, köszöntessék a megvilágosulás!”
A Kőrösi Csoma Sándor Intézet Közleményei, 1976. 1-2. szám,
78. oldal;
Terebess
Kiadó szórólapja, 1996
[0848c07] 觀自在菩薩行深般若波羅蜜多時，照見五蘊皆空，度一切苦厄。
[0848c08] 「舍利子！色不異空，空不異色；色即是空，空即是色。受、想、行、識，亦復如是。
[0848c10] 「舍利子！是諸法空相，不生不滅，不垢不淨，不增不減。是故，空中無色，無受、想、行、識；無眼、耳、鼻、舌、身、意；無色、聲、香、味、觸、法；無眼界，乃至無意識界；無無明亦無無明盡，乃至無老死亦無老死盡；無苦、集、滅、道；無智，亦無得。
[0848c14] 「以無所得故，菩提薩埵依般若波羅蜜多故，心無罣礙；無罣礙故，無有恐怖，遠離顛倒夢想，究竟涅槃。三世諸佛依般若波羅蜜多故，得阿耨多羅三藐三菩提。
[0848c18] 「故知般若波羅蜜多，是大神咒，是大明咒，是無上咒，是無等等咒，能除一切苦真實不虛，故說般若波羅蜜多咒。」
[0848c22] 「揭帝 揭帝 般羅揭帝 般羅僧揭帝 菩提 僧莎訶」
T251 《 般若波羅蜜多心經 》 = Prajñāpāramitā-hṛdaya-sūtra,
kínaira fordította Xuanzang 649-ben.
Irodalmi értékű magyar fordításai: Hamvas Béláé és Csongor
Barnabásé.
AZ ÉSZT MEGHALADÓ
TUDÁS
(A
szív-szútra)
Hamvas Béla fordítása 1955, nyomtatásban: 2003
A tiszteletreméltó Avalokitésvara bódhiszattva amikor az észt meghaladó tudás gyakorlásában elmélyedt, ezt tapasztalta:
A világnak öt alkotóeleme van, és ezek természetük szerint üresek. Sáriputra, szólt, az alakok üresek itt, és úgy mondom, hogy az üresség alak. Az üresség az alaktól nem különbözik, és az alak az ürességtől nem különbözik. Ami alak, az üresség, és ami üresség, az alak.
Nem mondhatsz mást sem az érzékelésre, sem a névre, sem a megértésre, sem az ismeretre.
Minden dolog természete, Sáriputra, hogy üres, nincsen sem kezdete, sem vége, nem hibátlan, és nem nem hibátlan, nem tökéletlen és nem tökéletes. Éppen ezért, Sáriputra, ebben az ürességben nincs alak, nincs érzékelés, nincs név, nincs megértés, nincs ismeret. Nincs se szem, se fül, sem orr, se száj, se test, se lélek. Nincs sem alak, se hang, sem illat, sem íz, sem érintés, se tárgy.
Nincs itt sem ismeret, se nem tudás, sem az ismeret lerombolása, sem a nem tudás lerombolása. Nincs lehanyatlás és nincs halál, és nincs a lehanyatlás lerombolása és a halál lerombolása. Nincs itt a négy nagy igazság, nincs szenvedés, nincs szenvedés keletkezése, nincs a szenvedés megszüntetése és nincs a szenvedés megszüntetéséhez vezető út. Nincs ismeret és nincs megérkezés.
Ha valaki a bodhiszattva észt meghaladó tudása felé indul, tudatába bezárva marad. De ha a tudat fátyla eloszlott, minden félelmet levet, túl minden tévelygésen a végső megszabadulást eléri.
A múlt, a jelen és a jövő minden felébredettjében, mikor az észt meghaladó tudás felé indul, a legmagasabb tökéletes tudás világosodik meg.
Ezért kell tudni az észt meghaladó tudás nagy versét, a Nagy Tudás versét, a meghaladhatatlan verset, az összehasonlíthatatlan verset, amely minden szenvedést megszüntet. Igaz, mert nem téved, amit az észt meghaladó tudás mond:
Menj, menj, menj át a túlsó partra, köss ki a túlsó parton, Bodhi szvaha.
Az ősök nagy csarnoka I., Medio Kiadó, 2003, 381-382. oldal
Mahápradzsnápáramitá,
azazhogy
a nagy értelem segélyével a túlsó partra átjutásnak minden vágyak könyve
Csongor Barnabás fordítása 1969, 1980
Avalokitesvara bodhiszattva, mélységes mély pradzsnápáramitát cselekedvén az időben, megtekéntette vala, hogy az öt szkandha, azazhogy a forma, az érzéklet, az eszmélkedés, a cselekvés s az esméret mind semmiségek volnának, mik visznek keresztül s hurcolnak végig minden szenvedésen.
Ó, Sáriputra! Nem különbözik az alak a semmiségtől, s a semmiség sem az alaktól, merthogy az alak az igaz semmiség, s a semmiség az igaz alak. S így vagyon ez ismét a gondolkozással, így vagyon ez ismét a cselekedéssel.
Ó, Sáriputra! Mivelhogy minden buddhák csak üres káprázatok, nem születvén s el nem enyészvén, szenny nélkül s tisztaság nélkül való voltukban, nem gyarapodván s nem fogyatkozván.
Ennek okáért ezen üresség közepette nincsen alak, nincsen gondolkodás, nincsen cselekedet, nincsen sem szem, sem fül, sem orr, sem nyelv, sem test, sem pediglen elme, alak nélkül való benne a hang, az illat, az ízlelet, a tapintat, az ítélet, s e látomás nélkül való világ közepette mindenek sem fény nélkül nem valóak, sem fény nélkül nem valónak nem foghatók, ez lévén az elme s értelem nélküli valóság legvégső világa. Ez pedig a legvégső, halál nélkül való világ, amelyben halál nélkül nemvalóság sincsen. Ez pediglen a szenvedés és enyészet nélkül való út, bölcsesség nélkül való, rajta semmi el nem érhető.
S minekutána véle semmi el nem érhető, a bodhiszattva pradzsnápáramitájának okából a lélek előtt akadály nem találtatik. S mivelhogy akadály nem találtatik, ezért nincsen benne semmi félelem. Eltávoztatja mind a kusza káprázatokat, s a nirvánába elvezet. A jelen, múlt s jövendő buddhák is eme pradzsnápáramitá segélyével érik el az anuttara szamjak szambodhit, azazhogy a felülmúlhatatlan bölcsességnek tökélyét. Tudvalévő ezért, hogy a pradzsnápáramitá, a legszentebb ige, s legfénylőbb ige, a felülmúlhatatlan ige, a minden rangok nélkül való ige, mely eltávoztat minden gyötrettetést, igaz valósággal, nem pedig üres hívsággal.
Mondjad ezért a pradzsnápáramitának igéjét, mondván mondjad, hogy "Gati! Gati! Palágati! Palászanghati! Bodhiszattva-a!".
Vu Cseng-en: Nyugati utazás avagy
a Majomkirály története, Bp., Európa,
1969, 1. kötet, 289-290. oldal;
1980, 1. kötet, 266-267. oldal
摩訶般若波羅蜜多心経
Maka hannya haramit[t]a shingyō
A két fő japán zen
felekezet sino-japán olvasata kissé eltér:
Sōtō zen
iskola olvasata:
Ma-ka han-nya ha-ra-mit-ta shin-gyō
Jelmagyarázat:
◎ üstgong
● csészegong
Kan-ji-zai bo-satsu, gyō jin
han-nya ha-ra-mit-ta ji,
shō-ken ◎ go-on kai kū, do
is-sai ku-yaku.
Sha-ri-shi, shiki fu-i kū, kū
fu-i shiki, shiki soku-ze kū,
kū soku-ze shiki, ju-sō-gyō-shiki, yaku-bu nyo-ze.
Sha-ri-shi, ze-sho-hō
kū-sō, fu-shō fu-metsu, fu-ku fu-jō,
fu-zō fu-gen, ze-ko kū-chū, mu-shiki
mu-ju-sō-gyō-shiki.
Mu-gen-ni-bi-zes-shin-ni, mu-shiki-shō-kō-mi-soku-hō,
mu-gen-kai nai-shi mu-i-shiki-kai.
Mu-mu-myō yaku mu-mu-myō-jin, nai-shi mu-rō-shi,
yaku mu-rō-shi-jin,
mu-ku-shū-metsu-dō,
mu-chi yaku mu-toku, i mu-sho-tok[u] ko.
Bo-dai-sat-ta, e han-nya
ha-ra-mit-ta ◎ ko, shin mu-kei-ge,
mu-kei-ge ko, mu-u-ku-fu, on-ri is-sai ten-dō mu-sō,
ku-gyō ne-han, san-ze sho-butsu,
e han-nya
ha-ra-mit-ta ◎ ko, toku a-noku-ta-ra
sam-myaku-sam-bo-dai.
Ko chi han-nya ha-ra-mit-ta, ze dai-jin-shu,
ze dai-myō-shu,
ze mu-jō-shu, ze mu-tō-dō-shu,
nō jo is-sai ku, shin-jitsu
fu-ko,
ko setsu han-nya ha-ra-mit-ta shu soku, setsu
shu watsu
gya-tei gya-tei, ●
ha-ra-gya-tei, hara-sō-gya-tei,
●
bo-ji so-waka.
Han-nya shin-gyō.
Rinzai zen
iskola olvasata:
Ma-ka han-nya ha-ra-mi-ta shin-gyō
Kan-ji-zai bosa, gyō jin
han-nya ha-ra-mi-ta ji,
shō-ken ◎ go-on kai kū, do
is-sai ku-yaku.
Sha-ri-shi, shiki fu-i kū,
kū fu-i shiki,
shiki soku-ze kū,
kū soku-ze shiki, ju-sō-gyō-shiki, yaku-bu nyoze.
Sha-ri-shi, ze-sho-hō kū-sō, fu-shō fu-metsu, fu-ku fu-jō,
fu-zō fu-gen, ze-ko kū-chū, mu-shiki
mu-jusō-gyō-shiki.
Mu-gen-ni-bi-zes-shin-ni, mu-shiki-shō-kō-mi-soku-hō,
mu-gen-kai nai-shi mu-i-shiki-kai.
Mu-mu-myō yaku mu-mu-myō-jin, nai-shi mu-rō-shi,
yaku mu-rō-shi-jin,
mu-ku-shū-metsu-dō,
mu-chi yaku mu-toku, i mu-sho-tok[u] ko.
Bo-dai-sat-ta, e han-nya ha-ra-mi-ta ◎ ko, shin mu-kei-ge,
mu-kei-ge ko, mu-u-ku-fu, on-ri [is-sai] ten-dō mu-sō,
ku-gyō ne-han, san-ze sho-butsu,
e han-nya
ha-ra-mi-ta ◎ ko, toku a-noku-ta-ra
san-myaku-san-bo-dai.
Ko chi han-nya ha-ra-mi-ta,
ze dai-jin-shu,
ze dai-myō-shu,
ze mu-jō-shu, ze mu-tō-dō-shu,
nō jo is-sai ku, shin-jitsu
fu-ko,
ko setsu han-nya ha-ra-mi-ta shu soku, setsu
shu watsu
gya-tei gya-tei, ●
ha-ra-gya-tei, ha-ra-sō-gya-tei,
●
bo-ji so-wa-ka.
Han-nya shin-gyō.
