The Classical Gardens of Suzhou (Magánkertek Szucsouban)

The Classical Gardens of Suzhou
Tíz klasszikus magánkert Szucsouban
(31° 19' N, 120° 27' E)

Ha a klasszikus kínai épitőművészetről esik szó, azonnal a kelet-kínai Suzhou város kertes házai jutnak eszünkbe. Egy kínai szólás szerint az égi paradicsomnak a földön Suzhou a mása. Suzhouban valóban számos festői szépségű kert található.

A klasszikus kínai kertészet, irodalom, festészet egyaránt hosszú múltra tekint vissza. A kínai kertépítészetnek két ága van: a császári udvaré és a magánembereké. Az előbbi Pekingben koncentrálódik, az utóbbit a suzhou-i házak, kertek képviselik. Az udvari kerteket a monumentalitás, a szabályosság és a pompa jellemzi, erre példa a pekingi Nyári Palota és a Chengde-i Nyári Palota. A suzhoui kertek nem olyan nagyok, mint a császáré, de kötetlen, szabad hangulatú, müvészileg jelentős, a természetet jobban kiemelő műalkotások és jobban tükrözik a kultura és a művészet harmóniáját és egységét.

Miért alakultak ki éppen itt, Suzhouban ezek a kertek? Azért, mert Suzhou város a Jangce-folyó deltatorkolatában, Kína egyik legtermékenyekbb vidékén fekszik. Az időjárás itt kellemes, a közlekedés fejlett. Ősidők óta Suzhou Kína egyik legfejlettebb kereskedelmi és kulturális központja. Világhírűek az itteni selyemáruk és himzések.

Az írott feljegyzések szerint már a negyedik században elkezdődött a kertek kialakulása. A 14. és a 20. század között, tehát a Ming és a Qing dinasztiában élte Suzhou aranykorát gazdasági és a kulturális téren egyaránt, ekkor Kína egyik legfejlettebb és legforgalmasabb városa lett, a kertépítés is egyre jelentősebbé vált. Számos neves építész dolgozott errefelé és igen sok kertes házat építettek. Több mint 200 jelentős kert épült, ezekből néhány tucat maradt fent. Közéjük tartozik a Zhuozheng, a Liuyuan, a Wangshi és a Huanxiu Shanzhuang kert. Ezek az épségben maradt kertek képviselik a suzhoui kertművészetet, ezek beosztása, szerkezete, formái, stilusa és szinei, valamint berendezései kiemelkedő szépségűek. A kertek a dél-kínai építészet legjobb alkotásai. A kertek és a bennük megbúvó házak Dél-Kína magasfoku lakáskulturáját és az egykori kínai városépités magasfokú tudományos és művészi szinvonalát mutatják. Ezért 1997-ban ezt a négy kertet a világörökség részének nyilvánították.

A Zhuozheng kert 1509-ben alakult ki. Négy részből: a keleti, a középső, a nyugati kertből és a lakónegyedből áll. A lakónegyedben tipikus suzhoui lakóházak találhatók. Keleten a tágas, dimbes-dombos területet fenyőliget és gyep boritja. Patakok kanyarognak a dombok között, amelyeken fa-, illetve bambuszházak állnak. A kert közepén egy tavacska terül el és elfoglalja a terület egyharmadát. Partjait terebélyes fák és szép házak szegélyezik. A lakónegyed szélén néhány kedves ház tükröződik a tavacska vizében. A házakat folyosó köti össze. Az egész kert az erdős hegyvidék hangulatát árasztja.

A Wangshiyuan kert az egykori arisztokrácia tipikus életmódját tükrözi: a lakóházak a virágokkal teli kertben elszórtan találhatók. A kert keleti részét főleg a szép épületek uralják, nyugati részét pedig a virágoskertek. Középső részén tavacskák és patakok vannak. Partjait kis pavilonok és pagodák szegélyezik. A házak szobáit káprázatos bútorok és más tárgyak diszítik.

A Huanxiu Shanzhuan kertben főleg a dombok jelentősek, meg a tavak - épületből itt kevés áll. Noha a kert maga nem túl nagy, ám a mesterségesen odahordott magaslatok hatalmas hegyek hatását keltik: a sziklákat a Suzhou környékén elterülő Taihu tóból hozták. A kert minden részéből más-más panoráma nyílik.

A suzhoui kertek nem hasonlíthatók a pekingi császári vagy hercegi palotákhoz. De változatos, egyéni művészi eszközökkel, a kis helyen mesterséges hegyek, fák, pavilonok, pagodák, tavacskák, patakok és hidak veszik körül a lakóházakat. A művészi hatás mindent felnagyít itt. A suzhoui klasszikus kertépítés több mint 2000 éves múltra tekint vissza, és jelentős helyet foglal el a világ művészetében.

A kínai kert a táj és az épületegyüttesek olyan ötvözete, melyben a könnyű, nyitott, favázas épületek (pavilonok, hosszú, fedett, kanyargó folyosók, kilátóteraszok, hidak) sajátos egységet képeznek a mesterségesen kialakított tájelemekkel: tavakkal, sziklákkal, fákkal, bambuszligetekkel, növényzettel. A kínai kert egyik alapvető jellegzetessége a tájképiség, melyhez elképzelt (pl. taoista halhatatlanok szigetei), vagy valós táj (dél-kínai tájak: Hangzhouban a Nyugati tó, Wuxi tájai) egyaránt szolgálhat mintaként. A kertek kialakításakor szívesen éltek az illuzórikus látványépítés lehetőségével: a távolabbi környezet elemeit (hegyet, pagodát, vízfolyást) is bevonták a kert ösvényén, útkanyarulatánál, egy-egy ablaknyílásánál feltáruló látványba. A kert valamennyi alkotórésze költői nevet visel, hogy a gondolkodás és érzésvilág szempontjából iránymutató képzettársítási hálóba helyezzék a kertben megfordulót (pl. költeményekből, klasszikus konfuciánus szövegekből vett idézetek adják a pavilonok, kertrészek neveit).

A legrégibb kínai kertek egyben vadasparkok is voltak: a vadászat és a különleges állatok tenyésztésének helyeiként szolgáltak (pl. a császárok – az első kínai császár Qin Shi Huangti, vagy a Song-kori Huizong császár – vadasparkjai). A császári parkok legismertebbjei a ma már csak képeken látható Pekingi nyári palota, a Yuanming yuan (Tökéletes világosság palotájának) parkja (17—18. század), vagy a Peking szívében ma is látható Beihai park (11. század), a Zhongnanhai park (15. század), valamint a 12. században kialakított, s a 19. század második felében átépített újabb nyári palota parkja Peking szélén. Ez utóbbi A harmónia gondozásának parkja (Yiheyuan) nevet viseli. A fallal körbevett park a Kunming tó köré épült, melynek partján a Hosszú Élet hegye magasodik, oldalán a Buddha Illata pavilon nyolcszögletű, három szintes épületével, amely eredetileg szentélynek épült. A dombtetőről feltárul a tó vízére épített Márványhajó, a Sárkánykirály-templomának szigete és a tavat kettéosztó Nyugati-gát hidakkal tagolt hosszú csíkja.

Kínában a visszavonult írástudók és a gazdag kereskedők leghíresebb kertjei Suzhouban találhatók. A legelső, ma is ismert kertek története a 11—12. századig nyúlik vissza. A város másfélszáz kertje közül a legkisebb a Hálók mesterének kertje (Wangshiyuan). A 11. században alapították a Kavargó Hullámok kertjét (1044, Canglangting) is. Egyik legnagyobb kert az 1522-ben létesített Az Egyszerű Ember politikája kert (Zhuozhengyuan), amely a kegyvesztett írástudó ars poétikájaként a kínai festmények ismert látványelemeiből építkező tájkert: patakok, tavak, hidak és pavilonokkal ékeskedő szigetek váltakoznak benne. A nevezetes sziklakertek közé tartozik az Ouyuan (Kettős kert), valamint a buddhista szerzetesek által mesterük emlékére alapított Oroszlán Liget (Shizilin). 1522-ben épült meg a Megmaradt kert (Liuyuan), melynek hat és fél méter magas, különleges formájú köve a Tai-tóból származik. A kertben ügyes leleménnyel kapcsolódnak egymáshoz a látványt szervező elemek: egyrészt kanyargó galériák kötik össze a szép bútorokkal berendezett pavilonokat, másrészt nagy gonddal választották ki az egyes ablaknyílásokon át feltáruló tájrészleteket.

Classical Gardens of Suzhou inscribed on UNESCO’s World Heritage List
Suzhou klasszikus kertjei az UNESCO világörökségi listáján (1997, 2000)

Classical Chinese garden design, which seeks to recreate natural landscapes in miniature, is nowhere better illustrated than in the nine gardens in the historic city of Suzhou.

The Four Classical Gardens of Suzhou, i.e.

represent the different styles of Song, Yuan, Ming and Qing Dynasties. In 1997 the sites were inscribed on UNESCO’s World Heritage List.

In 2000 the Committee decided to approve the extension of the inscribed property of the Classical Gardens of Suzhou to include five more gardens:

and see one of my favorite one,

The gardens are generally acknowledged to be masterpieces of the genre. Dating from the 11th-19th century, they reflect the profound metaphysical importance of natural beauty in Chinese culture in their meticulous design.
Suzhou is China's well-known "city of gardens", which tops all others in both the number and the artistry of gardens. Dating from Pi Jiang Garden of the Eastern Jing Dynasty, Suzhou's art of gardening has undergone a history of 1.500 years. There were once over 200 gardens in the city, and 69 of them are still in good preservation today. The concept of Suzhou classical gardens has gone beyond the city limits, since it generally refers to all those private gardens built in the regions south of the Yangtze.
The Suzhou garden originated from the desire to retire from the strife of officialdom and to shun from worldly affairs. It seeks the return to Nature and the cultivation of temperament. In Taoist philosophy and the refinement of culture underlies the theme of the garden. Hills and waters, flowers and trees, pavilion, terraces, towers and halls constitute the basic garden elements, while the prominent tone is expressed in the dark colour of roof tiles, the grey of bricks, and chestnut brown of wooden pillars.
Suzhou garden is the Nature in nutshell, which enables one to "feel the charm of mountains, forest and springs without going out of the noisy surroundings of the town". Its human interest also lies in that the architect, philosopher, poet, painter, and common folk can all find in it the idea, the flavour, the lines and the rhythm. The unfolding of the garden vistas is the verisimilitude of a landscape scroll. When enjoying tea, poem, flower arrangeor playing musical instrument in the garden, one gains the most natural inspiration.

Ji Cheng (1582-1642): “Yuanye”
tájképfestő és kerttervező, Tongliban (Wujiang, Suzhou) született és élt, "Yuanye" c. művét 1634-ben írta. Ez a legkorábbi fennmaradt kínai kézikönyv a kertépítésről.