Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Rjókan
Taigu (1758-1831)
(Végh József fordításai)
Elektronikus
kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Hegy
árnyékában
fű fészkemben milyen hideg
van! Éjjel
el kellene égetnem
az összes tűzrevalóm.
*
Az
őszi mezőn
ezek a harmatcseppek
a fűcsomókon, –
vajon nem mind az egész
éjjel zümmögők könnye?
*
Este
örülünk,
holnap pedig a hegyi
út vezet tova
és egyedül fekszem le
ez ócska fekhelyen.
*
Nem
mondhatni, hogy
soha nem vegyültem a
világba, nem ám;
holott valójában én
inkább magamra hajlok.
*
Lenn
a faluban
dobok és flóták zaja,
a hegyek mélyén,
itt, most mindenünnen csak
a fenyők susogása...
*
A
mezőn
békaszó közepette
rózsaszirmokat téptem,
hogy szakémban ússzanak.
Mindig legyen min, – mulass!
*
Víz
a festéshez;
gally, hogy levágjam; zöld, hogy
letépjem – mind-mind
amikor a reggeli
zápor éppen alábbhagy.
*
A
vadkacsák és
vadludak elhúztak, itt
hagytak magamra.
Örülök, hogy a szója-
sajtomnak egy szárnya sincs.
*
Mindig
vágyódtál
régi fészkedre, ott fönn
a hegyekben. Sok
emlékem van nekem is,
a hajdanvolt időkről.
*
Honnan
fáradtál
ide, álomösvényen,
éjen át, hozzám,
– meredélyekre, miket
a hó is magasan fed?
*
Pihenőhelyek
változnak. Minden éjjel,
útjaim során,
– de álmom változatlan,
ugyanaz az otthoni...
*
Távoli
falu
veszik a ködbe, mikor
hazatérőben
utam fenyőktől körül-
állt kunyhóm felé veszem.
Vissza a Rjókan Taigu versfordításai oldalra
