Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Vang Vej
A CIPŐ
Berán Sára fordítása
Forrás: Nagyvilág, 2001/8
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Egy nap, két nap, már egy hónap is eltelt. Minden este, amikor a nap lebukott a nyugati hegyek mögé, a kis suszter nem állta meg, hogy ne vessen egy pillantást az útkereszteződés felé, azt remélve, hogy a lenyugvó nap utolsó sugarában meglátja azt a nagydarab alakot. De nem látta.
Egy nap már alkonyodott, amikor egy sovány katona állt meg a suszterpad mellett. - Több mint egy hónappal ezelőtt járt itt egy nagydarab katona, hogy megjavíttasson egy bőrcipőt?
- Öö...igen.
- Mennyivel tartozik magának?
A kis suszter gondolataiba mélyedt: - A cipőjavítás az egy pénz, azonkívül az egy hónapi megőrzés az öt mao, összesen két pénz lesz.
A katona kifizette a két juant. Miután a kis suszter eltette a pénzt, megkérdezte: - Hogyhogy nem az a nagydarab jött el érte?
- Ő... elment a frontra - mondta a katona, azzal megfordult, és elindult kifelé.
- Hé, várjon - a kis suszter felemelte a cipőt és sietve utánakiáltott -, a cipő, a cipő!
A katona megállt, és halkan azt mondta: - Annak már nem veszi hasznát, mindkét lábát a tábori kórházban hagyta... Külön levélben a lelkemre kötötte, hogy fizessem ki magának a pénzt. Köszönöm. - Azzal öles léptekkel távozott.