Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
BHARTRIHARI:
SRINGÁRA SATAKA,
A SZERELEM SZÁZ STRÓFÁJÁBÓL
A NŐK DÍCSÉRETE
9. KUNKUMA - PANKA - KALANKITA - DÉHÁ
Csábkenetektől
csillog a teste,
gyöngykoszorúkkal reng buja keble,
színarany ékszert csördít a lába -
nincs, ki a nőnek ellene állna.
Vekerdi József fordítása
10. NÚNAM HI TÉ KAVIVARÁ
Tévednek ám
azok a lángeszű bölcs poéták,
kik hirdetik s hiszik az asszonyi gyöngeséget.
Hisz villogó szemeik Indra vasát legyőzték,*
és minden isteni hatalmat, a gyöngeséggel.
Weöres Sándor
fordítása
*)Indra
az istenek villámfegyveres királya. Bőven akadtak szerelmi kalandjai földi nőkkel.
Nem hirdetnek-e
a költők tán a női nemről
Fordított igét, ha gyönge nőkről énekelnek?
Hogy' lehet, ki szép szemével még az ég hatalmas
Istenségét is megejti, gyöngének nevezni?
Franyó Zoltán fordítása
14. SZATI PRADÍPÉ
Ha gyúl a mécs,
ha ég a tűz, ha süt a nap, csillagsereg,
őzgidaszemű kedvesem nélkül homályos a világ.
Weöres Sándor fordítása
Ragyoghat napsugár,
fáklya,
Vagy csillagfény és holdvilág,
Ha őzszemed nem ég, édes,
Egész világ sötét nekem!
Franyó Zoltán fordítása
21. SZAMMÓHAJANTI
Őrjítenek, kitüzesítenek
s kinevetnek aztán,
csábítanak, de hidegek maradnak az ő szívükben,
rátörve férfiak egészen tárva maradt szivére;
mért nem közelegnek a testhez izgalomúl a szépek?
Weöres Sándor fordítása
A GYÖNYÖR
23. ADARANÉ DARSANAMÁTRA
Ha őt nem látjuk,
megidézni vágyjuk,
és hogyha látjuk, megölelni vágyjuk;
ölelve őt, a csoda-pillogásút,
két test, kivánjuk, vadul egybeforrjon.
Weöres Sándor fordítása
Míg nem látjuk,
azt kívánjuk,
Hogy csak lássuk kedvesünket:
Hogyha láttuk, azt kívánjuk,
Bár ölelhetnők csak egyszer;
És ha átöleltük, akkor
Véle egybeforrni vágyunk.
Franyó Zoltán fordítása
29. ÉTAT KÁMAPHALAM LÓKÉ
A szerelemnek
áldása, hogy kettőnek a lelke egy;
ha külön és a két lélek: csak két holttest ölelkezik.
Weöres Sándor fordítása
Te voltál én,
én voltam te -
boldogan éltünk, de ahogy
múlt az idő, kettőnk között
elszakadt valami. Ma már
te: te vagy és én: én vagyok.
Faludy György fordítása
A HAT ÉVSZAK
A
TAVASZ
34. MADHUR AJAM
A tavasz erdei
lenge kakukkszava
s keleti lágy szele is veri, üldözi
a szeretőket, akik külön alszanak.
Üröm a bajbajutottnak a színbor is.
Weöres Sándor fordítása
A NYÁR
38. ACCSHÁCCSHA - CSANDANA
Hűs, illatos
tenyerű nők, kenekedve szantál-
porral; s üdít a feredő, a füzér, a holdfény,
lassú fuvallat, a virág-lehelet varázsa:
az éjt s a kéjt ez alakítja dicséretessé.
Weöres Sándor fordítása
AZ ESŐS ÉVSZAK
44. ITÓ VIDJUD - VALLÍ
Az égen villámok
szalagai, s a föld vízleheletű;
amott felhő-dörgés, idele a vidám pávamadarak
kecses csengő hangú dala, szerelemé, vágyzuhatagé -
szüzek hogy bírják el szivüket a magány katlanaiban?
Weöres Sándor fordítása
A ŐSZ
47. ARDDHAM NÍTVÁ NISÁJÁH
Éjfél múltán,
a vágy és szerelem idején, már lelankadva kéjtől,
sebzett szájával egy korty italért esedezik kedvesétől a férfi,
ám elgyengült barátnője keze közül a korsó kicsusszanva reccsen,
hát édes bor helyett őszi sugarakat ihat, tiszta holdfényt az ifjú.
Weöres Sándor fordítása
A TÉL
48. HÉMANTÉ DADHI - DUGDHA
Tejfölt és tejet
és meleg vajat ivó, jó téli köntöst vevő,
sáfránytól ragyogó, gyakorta szerelemjátékban elfáradott,
bételtől finom-illatos leheletű, nyugvásra tért férfiak
békén alszanak asszonyuk kidagadó mellén a ház mélyiben.
Weöres Sándor fordítása
Be boldog az,
ki forró nászi harcok
Kéjétől ernyedt testtel elmerülhet
Szép kedvesének illat-tengerében,
S a keble forró párnáján lehűlhet;
S míg az karjával átölelve tartja,
Pihentető álomba szenderülhet.
Franyó Zoltán fordítása
AZ OLVADÁS
50. KÉSÁN ÁKALAJAN
Fürtjük szertezilálja;
égeti szemük; testük levetkőzteti;
borzongatja a bőrük és az ölelés vadsága megrészegít;
zárt ajkuk csucsorítja mint fütyülőt, felmarja sebzettre mind:
így tesz szépet az olvadás szele a nők kényes csodácskáinak.
Weöres Sándor fordítása
NEHÉZ ELLENÁLLNI
53. KIM IHA BAHUBHIR UKTAIR
Minek ide az
a sok szó, balga bölcselkedések?
Egy az igaz: aki férfi, célja kettő lehet csak:
fiatalon a csodás-szép, mámoros, játszi nőknek
puha kebelén pihenni - vagy ha nem: vár az erdő.*
Vekerdi József
fordítása
*)Az
erdő a remeteség helye; a remete neve: vana-prasztha "erdőbe vonuló".
E céltalan,
esztelen mindenségben
a bölcs előtt két út áll nyitva csak:
az egyik, hogy szüntelen imádsággal
a hit malasztját szippantsa fel, és ha
ebből nem kér, hogy egy szépasszony mellén
csüggjön, meleg csípőjét símogassa,
s áldott farát, s mentől tovább időzzék
a mennyország lábai között.
Faludy György fordítása
54. SZATJAM
DZSANÁ VAKSMI
Szép szóm valóság, haza nem beszélek,
minden világban csak ez egy igazság:
nincs más gyönyör, csak mit a lányok adnak,
bú sincs egyéb, mint amit ők okoznak.
Weöres Sándor fordítása
56. VACSASZI BHAVATI
A bölcsek azt
tanítják - ámde ők is
Csak szóval! - , hogy kerülni kell a nőt.
De haj, ki tudna mindig ellenállni
A nagy lótusz-szemű, karcsú leányok
Csípőinek, halkan csilingelő
Övekkel átkötött csípőinek,
Mikhez korallok, gyöngyök éke csábít?
Franyó Zoltán fordítása
60. UNMATTA - PRÉMA
Szenvedélyük
vakságában akármit tervelnek a nők,
még maga Brahmá is gyenge, hogy akadályt gördítene.*
Weöres Sándor
fordítása
*)Brahmá
a világ teremtője. Legfontosabb ügyekben ő lép közbe döntőbíróként.
61. TÁVAN MAHATVAM
Addig tart mind
a méltóság, nemesség, bölcsesség, tudás,
amíg mind az öt érzéket a belső tűz nem gyujtja fel.
Weöres Sándor fordítása
63. KRISAH KÁNAH KHANDZSAH
A görhes, félvak,
sánta, reszketeg inu, görbe, nyavalyás,
szeméten tengődő, sebeiben takart, éhen epedő,
nyüvekkel, bőrbajjal teli kopasz eb, roncs váz, nem eleven,
de mégis fut nőstény után. Holtat is megöl a szerelem.
Weöres Sándor fordítása
Az eb, ha mégoly
vaksi, sánta, girhes,
Ha torzonborz, fületlen és suta,
Fekélyes, és ha már nyüvek borítják,
Ha döglődik az éhségtől, ha vén,
Ha már szegényt torkán akadt szilánk
Fullasztja: még ilyenkor is szukára
Áhítozik. - A félhold aggra is
Lesújt a kéjvágy szörnyű istene.
Franyó Zoltán fordítása
Nézd ezt a vén
kehes kutyát,
Foghíjas már, hátsó lábára sánta,
a szőre hull, csipás, ugatni sem
tud, csak nyüszít, félvak, csorog a nyála,
csupa fekély, csontja kiáll, testébe,
ha jár ugyan, csak hálni jár a pára,
s ez a nyomorult roncs is egyre tűzbe
jön, s lógó lepcses nyelvével szukája
után biceg. Így űzi ostorjával
az emberek nemét a szerelem.
Faludy György fordítása
TARTÓZKODÁS A NŐKTŐL
68. SZANSZÁRA TAVA NISZTÁRA
Élet! A rajtad
áthágó ösvény nem volna kaptató,
ha gátúl ott nem állnának csábító pillantásu nők.
Weöres Sándor fordítása
ÁTOK A NŐI CSÁBRA
73. SRUTVÁ BHAVANTI TÁPÁJA
Először hangja
gyújt lángra; látványa felkorbácsoló;
érintése megőrjítő: kedvesnek hogy is mondható?
Weöres Sándor fordítása
75. NÁMRITAM NA VISAM
Nincs más méreg,
nincs más nektár, egyedül a szépcombu nő.
Ha szeret: virág, mézédes; ha nem szeret: mérget terem.
Weöres Sándor fordítása
77. NÁ SZATJÉNA SASÁNKA
Füllentés, hogy
a női arc maga a Hold, megtestesült s földre szállt;
csöppet sem hihetőbb bók, hogy a szemük kéksége lótuszvirág;
s minden tagjuk arany! bolond se hiszi el, tudják, a költő hazug,
bőr, hús, csont csak a nő, de ha szeme int, észt veszt a bölcs férfi is.
Weöres Sándor fordítása
81. DZSALPANTI SZÁRDDHAM ANJÉNA
Az egyikkel
beszélgetnek, a másikra kacsintanak,
a harmadikra gondolnak, hát melyik a szerelmük?
Weöres Sándor fordítása
82. SZUMUKHÉNA VADANTI VALGUNÁ
Csevegőn, szeliden
beszélgetők, de hegyesre kifent szivük leszúr,
csupa méz a leány szavában és csupa kígyó-epe lelke mélyiben;
emiatt színak ajakra ajkat, ínyt, emiatt mellre kezet feszítenek
a gyönyörtől nekilódult férfiak, vizirózsa özönlő méheraj.
Weöres Sándor fordítása
Szelíden mosolyogva
szól a nő,
de vigyázz, körme közé ne juss, megöl.
Ajakán a virágok íze van,
szíve mélyében a kobra mérge van.
Ím, ezért szívja mohón az ajkukat,
tenyerével leszorítva mellüket,
a gyönyörbe belebódult férfi-nép.
A mohó méh is a lótusz rabja lesz.*
Vekerdi József
fordítása
*)A méh-hasonlat
a szanszkrit költészet toposzára céloz: a nappali lótusz kelyhe éjszakára összezárul,
és rabságba ejti a virágméz szívásába belefeledkezett, mohó méhet.
84. VISZTÁRITAM MAKARA - KÉTANA
A nagy halász,
a Szerelem, kifeszíti ékes
nőkből kötött fonalait a Lét tengerében,
ajkuk csalétkira csapó halakat (mind férfi)
könnyen kifogja, süti vad Szenvedély tüzében.
Weöres Sándor fordítása
85. KÁMINÍ - KÁJA - KÁNTÁRÉ
Nőtest erdősűrűjében,
melle kiugró szirtjein
ne bolyongj, gondolat-vándor: ott les a rabló Szerelem.
Weöres Sándor fordítása
LEMONDÁS A NŐKRŐL
97. KIM KANDARPA KARAM KADARTHAJASZI
Mért fáradsz,
Szerelem? Minek suhog a nyílvesszőid szálló hada?
Mért énekled igérgető dalaidat, kakukk, ha hiába már?
Szép lány, hasztalanul mivégre mutatod hívó kacagásodat?
A hold-ékszeres istenség elibe hull lelkem és szómát iszik.*
Weöres Sándor fordítása
*)Hold-ékszeres istenség: Siva, a remeték ura, akinek diadémját a holdsarló díszíti. - A szóma a régebb időben egy ismeretlen növényből sajtolt, bódító ital volt, amelyet áldozatkor a tűzbe öntöttek. Az eredeti szövegben nem szóma szó, hanem "elmélkedés élet-vize" (dhjánámrita) szerepel.
BHARTRIHARI:
NíTI SATAKA, A BÖLCSESSÉG SZÁZ STRÓFÁJÁBÓL
A TUDATLANSÁG
2. JÁM CSINTAJÁMI SZATATAM
Nem néz reám,
akit imádok egész szivemmel.
Másik legényt szeret. A férfi pedig megint mást.
És értem is lobog egy asszonyi szív hiába.
Átok reá s a szerelemre, magamra, mindre!*
Weöres Sándor
fordítása
*)A verset
Bohlen fordítása alapján Heine is feldolgozta a Dalok könyvében (Ein Jüngling
liebt ein Mädchen). Az átvételre a záró versszakban utalt:
Ez régi történet
már,
de mindig új marad,
s akivel megtörténik,
a szíve megszakad.
Vágyam majdhogy
megöl az asszonyért, aki ügyet sem vet rám,
hanem egy férfiért bolondul, ki viszont egy szép fiút imád,
amíg a fiúnak az a lány kellene, aki engem szeret, s aki nem érdekel-
hogy a fészkes fene enné meg az asszonyt, a férfit, a fiút,
a lányt, ezt az egész földet, a szerelmet, de elsősorban engem.
Faludy György fordítása
3. ADZSNYAH SZUKHAM ÁRÁDHJAH
A tudatlannal
megegyezni könnyű; hát még a nagytudásuval,
de a csöppnyi tudástól kótyagosat maga Brahmá se győzi meg.
Weöres Sándor fordítása
8. JADÁ KIMCSIDZSDZSNYÓ HAM
Dölyfös kamasz
voltam s folyton őrjöngtem, mint párzó elefánt,
bolond elmém hitte, hogy az egekig ér bennem a tudás.
De aztán bölcsek közt végre felismertem kicsiségemet,
s botorságom, gőgöm hamarosan elmúlt, mint tavaszi láz.
Weöres Sándor fordítása
11. VARAM, PARVATADURGÉSU
Jobb a hegyszakadékokban
kóborolni vadak között,
mint akár Indra mennyében tanyázni ostobák között.
Weöres Sándor fordítása
A TUDÁS
17. VIDJÁ NÁMA NARASZAJA RÚPAM
Bölcsesség:
csoda-kincs, csupán keveseké; rejtekben őrzött vagyon.
Bölcsesség ad erőt, sikert, sok örömet; minden tudás tőle jő.
Bölcsesség: idegenben ő a vezetőnk; nincs isten őnála jobb.
Bölcsesség, a király lehull színed előtt. Állat, kiben nincs tudás.
Weöres Sándor fordítása
BECSÜLET ÉS BÁTORSÁG
25. KUSZUMA - SZTAVAKA
A bölcsnek sorsa
kétféle, mint a virágfüzérnek is:
az emberek fölé tárul, vagy az erdőben fonnyad el.
Weöres Sándor fordítása
A VAGYON
32. DZSÁTIR JÁTU RASZÁTALAM
Nem bánom, ha
pokolra hull, mit a tudás és származás rangja nyújt,
tűz pusztítsa családomat, becsületem szirtről zuhanjon alá,
villám sújtsa le hős nevem - csak a vagyon kell, egymaga, semmi más,
mert ez ha hiányzik úgy sok erény mind egy fabatkát sem ér.
Szerdahelyi István fordítása
33. JASZJÁSZTI VITTAM
Kit pénze fölvet:
nemes is, tudós is,
megszívlelendő valahány tanácsa,
erényes, ékes-szavu és hatalmas.
Honnan fakad rang s uri sors? aranyból.
Weöres Sándor fordítása
38. RÁDZSAN DUDHUKSASZI JADI
Császár, ha
megfejed a földet, akár tehénkét,
tápláld a népeidet is, valamint a borjat.
Jó, hogyha gondok-örömök közepett velük vagy,
s földed terem csodafaként, sose látni mását.*
Weöres Sándor
fordítása
*) Csodafa
(kalpa-druma): minden kívánságot teljesítő, varázslatos fa.
40. ÁDZSNYÁ KÍRTIH
Bráhman-védő,
hősi hírnév, tekintély,
hívét védő, vígszívű, bőkezűség,
abból, kit nem fényesít mind e hat jó,
mondd, ily hitvány, gaz királyból mi hasznunk?
Szerdahelyi István fordítása
ROSSZ EMBEREK
43. DURDZSANAH PARIHARTAVJÓ
Messze kerüld
a kísértőt, akkor is, ha tudása nagy,
Ha kígyófejen ékkő ring: nem ugyanoly félelmes-e?*
Weöres Sándor
fordítása
*)A hiedelem
szerint a kobra fejében drágakő van.
48. MAUNÁN MÚKAH
Míg hallgat,
csúfneve kuka; ha szól, bármi szépen: szeles csak;
orcátlan, hogyha közeledik; és lusta, távol maradva;
gyávának mondja nagyura, ha tűr; lázadó, hogyha nem tűr;
szolgának lenni de kutya-nehéz! Szent se bírná nyugodtan.
Weöres Sándor fordítása
Hej, nem könnyű
a szolga helyzete,
A gazda ritkán bánik jól vele.
Ha hallgat, akkor némának gúnyolja,
És fecsegőnek mondja, ha beszél;
Kíváncsinak, ha közelebb mer állni,
Hanyagnak, hogyha hátrál, szint fél;
Ha mindent eltűr: ráfogják, hogy gyáva,
Ha rosszkedvű, azt mondják rá: gonosz.
Nem szolga, de a jógi bölcs agyába
Se fér ez - oly sok fejtörést okoz.
Franyó Zoltán fordítása
JÓ EMBEREK
53. VIPADI DHAIRJAM
Balsorsban türelem,
sikerben mérték,
gyülésben bölcs beszéd, harcban vitézség,
bőségben nyájasság, tanulásban hűség:
erényt természet ád az igazaknak.
Weöres Sándor fordítása
Ha siker éri,
szerény; ha baj éri, tűr;
a csatatéren erős; a gyűlésben bölcs;
a tanulásban okos; becsülésnek örül.
Veleszületnek a jókkal erényeik.
Vekerdi József fordítása
57. SZANTAPTÁJASZI SZANSZTHITASZJA PAJASZÓ
Izzó vasra lecsöppenő,
rácsepegő víznek nyomát sem leled;
ám lótusz levelén, ha ott leli helyét, szikrázva, gyöngyként ragyog;
vagy tenger fenekén a tárt, de üreges kagylóba utat talál
s gyöngy lesz. Kis, közepes, nagy őrzenivalót más-más körülmény fakaszt.
Weöres Sándor fordítása
Vízcsepp hogy
ha parázsba hull, nyoma se lesz, ködpáraként tűnik el.
Lótusz lágy levelén is csak kis ideig szikrázik úgy, mint a gyöngy.
Ám kagylóba kerülve, ott igazi gyöngy lesz, drága, fényes, kemény.
Hitvány, átlagos és nemes - ki-ki olyan, mint az, kiben társra lel.
Szerdahelyi István fordítása
MÁSOK MEGSEGÍTÉSE
63. SRÓTRAM SRUTÉNA
Fület tudásvágy,
nem a füldísz ékít,
kezet szívesség, nem a karkötőlánc,
testet nyomorgók segitése és nem
szantáli balzsam teszi csillogóvá.*
Weöres Sándor fordítása
*)A szantálfa illatos porát púderként használták.
65. PADMÁKARAM DINAKARÓ
Lágy napsütés,
tavaszi fény veti szét a bimbót;
lótuszt a hold deleje tár ki az éjszakában;
kéretlen ad vizet az ég tetején a Felhő:
önzetlenül az igazak így segítik egymást.
Weöres Sándor fordítása
KITARTÁS
75. KADARTHITASZJÁPI
Ha tiszta lelket
valahány csapás sujt,
bölcs szent nyugalmát sose sérti semmi.
Ha fáklyalángot lefelé csavarnak,
a láng sosem fog lefelé lobogni.
Weöres Sándor fordítása
SORS
86. KHALVÁTÓ DIVASZÉSVARASZJA
Perzselték a
kopasz fejét a sugarak, s vágyott az árnyék felé,
hűs nyugtot keresett, s a sors úgy akará: dús lomb tövében leült,
ott egy kő-szerű nagy gyümölcs lepotyogott, s reccsent a tar pőre fej.
Így jár mind, kit a jószerencse odahágy: balsorsa les mindenkit.
Weöres Sándor fordítása
BHARTRIHARI:
VAIRÁGJA SATAKA, A LEMONDÁS SZÁZ STRÓFÁJÁBÓL
A VÁGY KÁRHOZTATÁSA
5. UTKHÁTAM NIDHISANKAJÁ
Kincsért túrtam
a földet, és a hegyek érc-kebelét olvasztottam én,
átkeltem veszedelmes tengereken és tiszteltek uralkodók,
bűvös szókat is értve, régi temetők mélyén tanyáztam soká,
és félpénzt se kerestem ennyi csodatett révén. Hát hagyj el, te vágy!
Weöres Sándor fordítása
8. BHÓGÁ NA BHUKTÁ
Élvezni élünk,
de kiég a létünk.
Kiszenvedünk mind, de a szenvedés él.
Időnk lejár és az idő tovább fut.
Elpusztulunk és csak a puszta vágy tart.
Weöres Sándor fordítása
9. VALIBHIR MUKHAM ÁKRÁNTAM
Arcomat ráncok
szántják fel, fejemet fehérség lepi,
mind a tagok leroskadnak; ifjú csupán a vágy maradt.
Weöres Sándor fordítása
10. NIVRITTÁ BHÓHÉCCSHÁ
Kimúlt minden
vágy és vele a becsülés meg szeretet is;
ahány kortársam volt, a magas egeket lakja valahány;
keserves mozdulnom; bot emeli a hátat, ködös a szem:
a múlástól mégis didereg ez a rossz test, a nyomorult!
Weöres Sándor fordítása
11. ÁSÁ NÁMA NADÍ
Mély széles
folyam-ágy: Remény. Vize a Kéj. Sok szennyes habfodra: Vágy.
Szenvedély krokodilja lent. Önuralom fáját alámosni kész.
Át nem lábolod: ott a tárt zuhatag és örvény, a nagy Balgaság.
És kik végülis átjutottak a folyón: a Jóga szent bölcsei.
Weöres Sándor fordítása
ÉLVEZETEK TÁVOZÁSA
13. AVASJAM JÁTÁRAS
A kéjek távoznak,
letelik idejük, hogyha jön a vég.
Ha múlásuk nem kár: minek a zokogás, mért nem örülünk?
Ha tán önszántukból hagynak oda: hiány gyötri a szivet;
ha megválunk tőlük: mi amit akarunk? béke, nyugalom.
Weöres Sándor fordítása
Akármeddig tartott,
ha ideje lejár, elfut az öröm.
Ha úgyis válnod kell: te sohase maradsz, hagyd magad el őt!
Ha búcsút int néked, de te nem akarod: kín, ha tovaszáll.
Ha elfordulsz tőle: igazi örömöd lesz a nyugalom.
Vekerdi József fordítása
16. BHIKSÁSANAM
Étkem csupán
az alamizsna meg egy pohár víz;
fekvőhelyem fekete föld, utitárs a testem,
koldus-ruhámat a nagy ég tartja össze,
ó jaj! de vágyaimat el nem emészti semmi.
Weöres Sándor fordítása
17. SZTANAU MÁNSZAGRANTHÍ
A mell két lógó
hús, dehogy arany edény, hazudik a szó;
a száj nyálat tárol, de a mese szerint holdsugaru szép;
folyó húgytól lucskos, nem elefánt-ormány, nem gyönyör a comb;
a test hitvány jószág, amelyet a regős éneke diszít.
Weöres Sándor fordítása
AZ ALAMIZSNA KESERŰSÉGE
22. DÍNÁDÍNAMUKHAIH
Korgó gyomra
miatt sosem rebegi el önérzetes féri: "Adj...!"
restellvén: megalázhatod, ha a feléd nyújtott kezét ellököd.
Úgy kér csak, ha az éhező, kicsi gyerek-had sírva tépi szegény
csont-bőr asszonya rongyait, ki maga is csak tántorog-szédeleg.
Szerdahelyi István fordítása
ÖRÖMÖK MULANDÓSÁGA
32. BHÓGÉ RÓGABHAJAM
Gazdagságban
a kór ijeszt, s fejedelem, kincsünket elvámoló;
tisztességben a szégyen és a lebukás; s fő rettegésünk: halál;
minden félnivaló, csupán aki lemond, nincs néki mit félteni.
Weöres Sándor fordítása
AZ IDŐ HATALMA
42. SZÁ RAMJÁ NAGARÍ
Ékes város:
a nagy király valaha ott élt és csodás udvara,
bölcs jóságu tanácsurak serege és holdfényes orcáju nők,
délceg, hetyke királyfiak, mulatozás, bájos regék s dalnokok,
mind emlékezet-útra tüntek, az idő elvitte - üdv néki, üdv!*
Weöres Sándor
fordítása
*)Az
utolsó sorban az "üdv" szó félreérthető: nem pozitív, hanem negatív
értelemben kell felfogni. "Akinek hatalmából minden az emlékezet útjára
távozik - leborulunk az Idő előtt." Az idő (kála) szó fejezi ki a megszemélyesített
Végzet fogalmát is.
43. JATRÁNÉKAH KVACSID
Házban, hol
sokaság lakott, valaki van; egy volt, de lőn társaság;
aztán rengetegen, hamar gyarapodók; végtére egy sem maradt.
Hát így játszik, az éjt s napot csökönyösen mint kockát vetvén, a sors.
Játszótábla a lét; a sors meg az idő játszik; mi bábok vagyunk.
Weöres Sándor fordítása
Valaha sokan
voltak a házban, most egyedül lakik bennem valaki.
Ahol előbb egy volt, később sokan lettek, végül senki sem maradt.
Így játszik az Idő meg a Sors a világ-táblán az ember-bábukkal,
mint két kockát pergetve a nappalokat és éjszakákat.*
Vekerdi József
fordítása
*)Az
Idő és Sors (kála, kálí) kettős értelmű a szövegben: Sivát és nejét, Kálít is
jelenti, és a hasonlat mitológiai célzást is rejt: Siva szórakozása kockajáték
nejével.
50. ÁJUR VARSASATAM
Száz év: emberi
lét. Sötét fele az éj; fényes felének felét
gyermek-játszadozás, s a vénkor örökös fájdalma foglalja el;
és a többi idő: nyomor, szomoruság, gond, bú, ha elválni kell.
Víz hullámainál futóbb s viharosabb életbe mért vetsz reményt?
Weöres Sándor fordítása
51. KSANAM BÁLÓ BHÚTVÁ
Egyik percben
gyermek; s szerelem-örömöt másodika hoz;
ma condrát sem húzhat; s közeleg az idő, hogy vagyona dús;
de már sorvadt testtel didereg a halál díszletei közt,
színészként, elmúlás szerepe az övé: jő s tovatűnik.*
Weöres Sándor
fordítása
*)A két
utolsó sor szó szerinti fordítása: "Élete végeztével az ember, vénség-sorvasztotta
tagokkal/ mint ráncokkal ékesített testű színész, eltűnik a Halál színpadának
függönye mögött".
KIRÁLY ÉS REMETE PÁRBESZÉDE
54. VAJAM API PARITUSTÁ
Neked a selyem
a szép s jó, én beérem fahánccsal:
azonos az elégültség, nincs valóban különbség.
Olyan atyafi a koldus, kit legyőz a kívánság.
Csupa nyugalom a lelkünk, nincs szegény itt, se gazdag.*
Weöres Sándor
fordítása
*)A két
utolsó sor szó szerinti fordítása: "Akiben a kívánság uralkodik, az szegény.
/ Aki lelkében elégedett, mindegy, hogy gazdag-e, szegény-e." - A remeték
ruházata faháncsból font köntös.
56. ASNÍMAHI VAJAM BHIKSÁM
Levegő az öltözetünk,
alamizsna az ételünk,
a föld háta a fekhelyünk - királyokkal mit kezdhetünk?
Vekerdi József fordítása
LÉLEK INTÉSE
63. PARIBHRAMASZI KIM VRITHÁ
Mivégre csavarogsz,
ki hív? Ha lepihenni tudnál, nagy ész!
Ahogy valami történik, másként sohase történhetik.
A múltba ne tekints: mit ér? se a jövőbe: mért képzelegsz?
Ma éld örömeid, s ne nézd: bekopogók csak és eltűnők.*
Weöres Sándor
fordítása
*)A vers
utolsó sorának más értelmezése: Ne fuss az örömök után, hiszen láthatod, hogy
jönnek és eltűnnek.
68. PRÁPTÁH SRIJAH
Minden siker
teneked illatozik - de aztán?
Száz fej lehull katona-lépted ellődd - de aztán?
Sok híved és vagyonod éke diszít - de aztán?
Míg sors kereng, virul az emberi test - de aztán?
Weöres Sándor fordítása
69. BHAKTIR BHAVÉ
Mint undorít
a születés meg az elmúlás is!
Számunkra nincs rokoni szív, szerelem varázsa,
rólunk lehull eme csapás a lakatlan erdőn,
nékünk maradt a lemondás - de több kell-e ennél?
Weöres Sándor fordítása
71. PÁTÁLAM ÁVISASZI
Pokolra szállsz,
egyet ugorsz s az egekbe léptél,
lélek, csapongva bebolyongod a föld kerekjét.
Mint van, hogy észre se vevéd a szivedben élőt,
benned lakót? Kicsoda juttat az üdvre téged?*
Weöres Sándor
fordítása
*)Szívedben
élőt, benned lakót: szó szerint: "Közben nem veszed észre, hogy a brahman
('Világlélek') a bensődben lakozik?" Utalás a panteista hindu tanításra,
amely szerint egyén nincs, az egyéni lélek is csak a Világlélek (brahman, nem
azonos a Brahmá istennel) megtestesülése. V. ö. a kötet utolsó versével.
ÁLLANDÓSÁG - MULANDÓSÁG
74. GÁTRAM SZANKUCSITAM
Meggörnyedt
ez a test, a léptei rogyók, fogsor sem ékíti már,
rosszul lát, haja ősz, naponta süketebb, száján a szó csak recseg,
olykor hogyha beszél, családja se figyel, más tervre ád asszonya,
ellensége a lánya meg a fia mind - aggkorba jutnunk de kár!
Weöres Sándor fordítása
75. VARNAM SZITAM SIRASZI
Látván: a haj
feketesége fehérre válik,
ez jelzi, hogy közeledik szaporán a vénség,
mint szennyezett kutat, az asszonyok elkerűlik,
hol páriák koponya-vödre dereng ijesztőn.*
Weöres Sándor fordítása
*)Szennyezett
kutat: a szigorú hindu kaszt-szabályok szerint olyan kútból, amelyből kasztonkívüliek
(páriák) merítettek, többé nem szabad vizet inni.
76. JÁVAT SZVASZTHAM IDAM SARÍRAM
Ép, szép test,
akitől ma még fut a halál és hagyja, éljen tovább,
míg érzékei élesek s lobog a vér és tart az élő erő,
mindaddig cselekedje mind, amit az üdv szerzése, őrzése vár.
Égő ház töviben mit ér hamarosan, sebtében ásnunk kutat?
Weöres Sándor fordítása
77. TAPASZJANTAH SZANTAH
Akár Gangá partján,
örökös ima közt múlik el időnk;
vagy élünk oly nőért, ki mesebeli hűség, csupa erény;
vagy isszuk mint nektárt, a dalokat, a könyvek sok-ezerét:
mit ér, míg csöpp létünk tovaoson, akármely cselekedet?
Weöres Sándor fordítása
79. MÁNÉ SLÁGHINI KHANDITÉ
Megcsorbúl a
tekintély, szétfut a vagyon, elhágy a koldussereg,
meghalt mind a rokon, s elmegy a barát, elmúlt a víg ifjuság.
Egy méltó csak: a Gangá habjaiba font Himalája szirtjein
barlangban keresel tanyát, melyet a szent folyam tisztára mosott.
Weöres Sándor fordítása
80. RAMJÁS CSANDRAMARÍCSAJAH
Szép a hold
ragyogása, szép a hegyi rét, szép a baráttársaság,
ó míly szép, mit a lantosok csapata zeng, és szép a lányarc, ha sír,
sok könnycseppje rezeg, mit bús harag okoz, sajtolja nagy sérelem;
mindez szép, de muló, örökre nyoma vész, lelkünkbe semmit sem ád.
Weöres Sándor fordítása
81. RAMJAM HARMJATALAM
Kastélyban lakozás:
öröm; meg a csodás dalt és regét hallgatás;
boldogság soha sincs nagyobb, se hevesebb, mint várni szép kedvesünk;
ám ráébred a bölcs: reménye suhanó, mint átiramló madár
szárnyának zizegő szelében a kicsiny mécsláng meg árnyék libeg.
Weöres Sándor fordítása
SIVA IMÁDATA
83. DZSÍRNÁ ÉVA MANÓRATHÁS
Az ifjúság elszállt,
a szivet az öröm nem heviti már.
Erőtlen lett testünk, akaratunk már nem az ura.
A mindent eltipró, iszonyatos Idő egyre közelít.
Nem eszmélsz rá: nincs más, csak a leborulás a zord Siva elé?
Vekerdi József fordítása
85. SZPHURAT - SZPHÁRA - DZSJÓTSZNÁ
Lét hívságától
elfordulva, néma éjszakák nyugalmát élvezve,
lelkünkbe ömlő könnyek árjától fátyolos szemmel
Siva, Siva, Siva nevét kiáltva - mikor fogunk végre magányba vonulni
az égi Gangá partjának holdfényében csillogó fövenyén?
Vekerdi József fordítása
86. VITÍRNÉ SZARVASZVÉ
Vagyont, kincset
szétoszt, csupa szeretet az emberek iránt,
a lét hívságának zuhatagjain át mennybe siető,
vezeklés csendjében kicsi remeteként tölti az időt,
utólszor térdet hajt, a feje leborul Sive elibe.
Weöres Sándor fordítása
89. MAHÍSAJJÁ SAJJÁ
Az ágyam föld;
párnám nem a puha kebel: kar a fej alatt;
a mécsem fényes Hold; vihar a legyezőm, menny a takaróm;
az égtájak, mint nők, hevesen ölelő, hű kegyeseim;
zarándok, vágy nélkül, örökig aluszik: a Semmi ura.
Weöres Sándor fordítása
MINDENT LERÁZVA
92. KAUPÍNAM SATA - KHANDA
Cafrangokban
a köntösünk; szakadozott, rossz rongy az ágyékkötőnk;
szótlan vett alamizsna az eledelünk; sírkertben, erdőn lakunk;
ám lelkünkben örök, szabad nyugalom él, nagy jóga-ünnep napunk,
meg nem bánt soha semmi gond. Hiu gyönyör Három Világért se kell.
Szerdahelyi István fordítása
96. MÁTAR MÉDINI
Nemzőm: szél!
s te szülőm: göröngy! te vezetőm: fény! társaságom te: víz!
testvérem: levegő! kitárt s a magas ég kékjébe nyujtott kezem
áld s elhágy titeket. Közös szeretet él mindnyájatokban, s ezért
elvágjátok a tévelygés gomolyagát: Brahmába szétolvadok.*
Weöres Sándor
fordítása
*)Indiai
felfogás szerint az öt elem (föld, víz, tűz, szél, éter) egyesüléséből keletkezik
a test, és a szanszkrit nyelvben a "meghalt" igét gyakran az "öt
elemére bomlott" (pancsatvam gatah) kifejezés írja körül. - V. ö. még a
71. vershez írt jegyzettel.
Anyám, Föld!
Apám, Szél! Barátom, Fény! Rokonom, Víz!
Testvérem, Levegő! Összetett kézzel búcsúzom tőletek.
Egyesülésetekből Bölcsesség született, annak tiszta lángja
felperzselte a Káprázat kábulatát, s most beolvadok az örök Brahmanba.
Vekerdi József fordítása
A szanszkrit irodalom egyik legkedveltebb műfaja a rövid, négysoros versek költészete. A négysorosok műfaja a magyar népköltészetben is otthonos: népdalaink leggyakoribb formája a négy sorból álló vers:
Tavaszi szél
vizet áraszt,
minden madár társat választ.
Hát én immár kit válasszak?
Te engemet, én tégedet.
Azt gondolhatnánk,
hogy ez az egyszerű forma, a négy sornyi költemény, általános népköltészeti
sajátság. Különös módon, ez egyáltalán nincs így. Európában a magyar népköltészet
kivételével sehol sem tartozik az általánosan elterjedt formák közé a négysoros,
mint önálló, lezárt költemény. Az úgynevezett quatrain "négyes" strófaforma
nem önálló, teljes versként szerepel, hanem négysoros versszakokból álló, hosszabb
költemény tagjaként. Legfeljebb epigramma vagy bökvers jellegű, tréfás versekben
találkozunk vele, mint pl. a századfordulón népszerű orosz csasztuskákban. Még
kevésbé él vele az európai "magas" irodalom. Ha eltekintünk a görög
ókortól napjainkig virágzó, kétsoros epigrammáktól, Európán kívülre, Keletre
kell mennünk, hogy a magyar népdalokhoz hasonló rövid versekhez műfaji megfeleléseket
találjunk.
Népköltészeti anyagban mindenekelőtt a török népeknél találunk párhuzamot magyar
népdalainkkal. Valószínűleg nem véletlen, hogy Bartók Béla is a török hatású
kelet-európai népzenékben figyelt fel a magyar népzenével rokon elemekre:
Magas, magas
ciprusfák
gyümölcsöt nem teremnek.
Ma a lányok mind csalfák,
szerelmet nem ismernek.
Keleten azonban
- ismét eltérőleg Európától - a rövid, 2-5 soros "miniatűr" költemények
művészete nem korlátozódik a népdalok területére: a legmagasabb irodalom szintjén
is vezető szerephez jutott. Japánban az ötsoros tankák, majd a még rövidebb,
háromsoros haikuk szinte kizárólagos formájává váltak az egész lírai költészetnek.
Iránban - és perzsa hatásra a török műköltészetben is - a népköltészetből irodalmi
szintre emelt négysoros, a rubáí, a legjellegzetesebb lírai műfaj volt közel
egy évezreden át. (Magyar nyelven Szabó Lőrinc Omar Khajjám fordítása tette
ismertté a rubáí műfaját, bár formában az angol átdolgozás jambusait követte.)
A kínai költészetben szintén gyakran találkozunk négysorosokkal. A tibeti buddhista
irodalomnak úgyszólván egyetlen verses műfaja lett a négysoros bölcsmondás,
a legs-bsad, indiai szanszkrit minták nyomán.
Nem ismeretes más ország a világon, amelynek irodalmában a verses, 2 vagy 4
soros bölcsmondások (szentenciák, gnómák) költészete olyan kiemelkedő szerephez
jutott volna, mint Indiában. a dél-indiai tamil irodalom fő büszkesége mindmáig
a Kr. u. I. évezred derekán összeállított Kural, 1330 kétsoros, verses bölcsmondás
gyűjteménye:
Hátán hord
a föld, noha felszántod - te is annak,
ki téged megbántott, megbocsássál.
Civódni mentem
hozzá, barátném! Meglátva ám -
a vágyam ölelését áhította.
Ugyanilyen előkelő szerep jutott a verses bölcsmondásoknak és a gondolati líra egyéb pillanatképeinek (v. ö. fenti második példánkkal) az indiai irodalom klasszikus nyelvén, szanszkritul keletkezett költeményekben. ennek első nyomait a Kr. e. utolsó évszázadok meseirodalma őrzi. Az indiai - illetve akár India nyomán, akár ettől függetlenül keletkezett keleti - mesék jellemző vonása, hogy a prózai szöveget igen gyakran versbetétek szakítják meg. az európai népmesékben - és a "magas" irodalomban - ez rendkívül ritka jelenség. Pl. a teljes magyar népmesekincsen alig tucatnyi történetben fordul elő versbetét, mint pl. a halott vőlegény meséjében:
Jaj, de szépen
süt a hold,
megy egy élő, meg egy holt.
Emellett az is különbség, hogy az európai irodalomban (nemcsak a népmesékben, hanem pl. a középkori francia chantefable próza és vers keverékéből álló történeteiben is) a versbetétek beletartoznak a cselekménybe, mint az idézett magyar mesében. A cselekménytől független, közmondásszerű bölcsességeket legfeljebb a humor kedvéért ironikusan rajzolt szereplői ajkára a szerző, mint pl. Cervantes Sancho Panza szájába. India irodalmában viszont a Kr. születése körüli évszázadoktól kezdődőleg egyre jobban elhatalmasodik az a szokás, hogy történettől független, okoskodó mondások tömegével szakítják meg az elbeszélést. Ezek a versbetétek az asszonyok hűtlenségét, a tudás értékét, az élet hiábavalóságát, a papok tiszteletének üdvös voltát, a valóságtól elszakadó gondolkozás nevetségességét stb. hirdető szentenciák, gnómikus reflexiók. Pl. a leghíresebb indiai állatmesegyűjteményben, a Kr. u. első századokban összeállított Pancsatantrában ezernél több bölcsmondással fűszerezik történeteiket a mesélő állatok. A szövegekből kiderül, hogy a népi bölcsességben gyökerező, közmondásszerű megállapításokról van szó, ugyanis az okoskodó szereplő uktam csa "úgy mondják", jathóktam "mint mondják", szádhv idam uktam "jól mondják" hivatkozással vezeti be idézeteit. Pl.:
Kevésért sose
áldozz fel sokat, ha van egy csepp eszed.
Az az igazi bölcsesség, ha kevésből csinálsz sokat.
Hasonló erkölcstanító, de már nem a mindennapi józanságot, hanem az élettől egyre inkább elforduló, pesszimista bölcselkedést hirdető mondások tömegét toldják be ugyanebben az időben a nagy szanszkrit eposz, a Mahábhárata szövegébe:
Ami létrejön,
elmúlik; és visszatér a távozó.
Együttlét vége elválás; az élet vége a halál.
Hamarosan - legkésőbb a Kr. u. 4. század táján - önállósul a bölcsmondások műfaja a szanszkrit irodalomban, függetlenedve a versbetét-szereptől. Hasonlóan ahhoz, ahogy a késő-ókori görög (és ennek nyomán latin) irodalomban közkedvelt műfajjá vált a kétsoros epigramma-költészet, a szanszkrit irodalomban szokássá vált bölcsmondás-jellegű gondolatot önálló költeménnyé kidolgozni egyetlen, négysoros versszakból álló versben:
Tekints szemembe
még egyszer,
te lótusz-pillantású lány!
Úgy mondják, hogy a méregnek
méreg a gyógyító szere.
Ez a vers az
önállósuló szanszkrit szentencia-költészet korai darabjai közül való: a hagyomány
szerint a Kr. u. 4. század táján élt Kálidászától származik. Még magán őrzi
a műfaj népköltészeti származását, közmondásokból való eredetét. A visam viséna
hanjaté "mérget méreg gyógyít" ugyanolyan közmondásszerű, népi bölcsességet
fejez ki, mint pl. a magyar "kutyaharapást szőrével gyógyítják". A
későbbiekben azonban elszakad ettől a közmondásszerű egyszerűségtől a műfaj.
Egyre elvontabb gondolatokat dolgoztak ki már a mesék és az eposz versbetéteiben
is bölcsmondássá, és önálló költeményként a bölcsmondás-jellegtől teljesen független
alkotássá váltak a négysorosok.
Az önálló műfajjá vált, négysoros bölcsmondások hamarosan elnevezést is kaptak
a szanszkrit esztétikában, mégpedig a magyar kifejezéshez hasonló szóval: szubhásita
"helyes mondás". A szubhásita-költészet a Kr. u. I. évezred derekától
elárasztotta Indiát és az indiai kultúrkörökbe tartozó területeket, nemcsak
a hindu, hanem a buddhista irodalomban is ( ld. fentebb a szanszkrit szubhásita
szó pontos tibeti fordítását: legs-bsad; a műfajt a buddhizmus Tibetből tovább
vitte Mongóliába.) A szanszkrit elnevezést vette át szuphaszit alakban a thai
(sziámi) irodalom is, és a thai irodalom legrégibb ránkmaradt emléke egy 158
verses bölcsmondásból álló szuphaszit-gyűjtemény. Indiában szokássá vált ezeknek
a négysoros költeményeknek százas gyűjteményekbe (szanszkritul sataka) való
összefoglalása, ennek következtében az irodalomtörténet-írás külön műfajként
tárgyalja a szanszkrit sataka-lírát. A későbbi indiai irodalmak közül különösen
a teluguban vált kedveltté ez a műfaj.
A szanszkrit sataka-líra legkiemelkedőbb képviselője Bhartrihari. Életéről és
működési idejéről semmi bizonyosat nem tudunk, sőt még az sem bizonyos, hogy
a neve alatt fennmaradt versek valóban tőle származnak-e.
Ji-csing kínai buddhista zarándok, aki 671-695 között Indiában járt, hogy a
buddhizmussal a forrásoknál ismerkedjék meg, beszámol arról, hogy ottléte előtt
negyven évvel hunyt el Bhartrihari, a nagy tiszteletnek örvendő grammatikus,
a Vákjapadíja című nyelvtani mű szerzője, Buddha hű követője. Azt is elmondja
Ji-csing, hogy Bhartrihari állandóan vívódott a világi élet és a szerzetesség
között. Hét ízben vonult kolostorba, s utoljára már a kolostor kapujánál várakozott
rá kocsija, mert érezte, hogy nem lesz ereje a szerzetesi élethez. Ji-csing
azonban semmit sem tud arról, hogy ennek a Bhartriharinak versei is lettek volna;
ráadásul a Bhartrihari neve alatt a fennmaradt három sataka-versgyűjtemény félreérthetetlenül
Siva-hívőnek, nem buddhistának bizonyítja a szerzőt. Egyetlen versében sem esik
leghalványabb célzás sem a buddhizmusra. Így mindmáig bizonytalan, hogy a költő
Bhartrihari azonos-e a grammatikus Bhartriharival, vagy két különböző, azonos
nevű szerzőről van szó.
Még bizonytalanabbá teszi az azonosítást az a körülmény, hogy egészen a 11.
századig említés sem esik Bhartrihari nevű költőről a szanszkrit irodalomban:
csak a Vékjapadíja szerzőjeként említik ezt a nevet. Mindezek betetőzéseként
mintegy félezer olyan idézet bukkan fel a későbbi századokban Bhartrihari műveként,
amelyek nem találhatók a nevéhez fűződő három satakában.
Feltehetőleg minden alapot nélkülöz a róla szóló legenda. Eszerint papi rendbe
tartozó (bráhman) atyjának négy felesége volt a négy indiai társadalmi rendből:
egy pap, egy nemes, egy közrendű és egy szolga leánya, és a legutóbbitól született
szerzőnk. A hindu törvények szerint - amelyek csak azonos rendből, sőt azon
belül azonos kasztból, foglalkozási ágból való nősülést engedtek meg - , a két
szélső rend: bráhman és szolga házasságából születő ivadék kitaszított, kasztonkívüli
(pária) lett, ennek következtében amikor a négy fiút oktatták, Bhartrihari csak
a pincéből hallgathatta a tanítást, de még így is jobban tudta a nyelvtant,
mint három bátyja. Később megnősült, háromszáz felesége volt, de amikor atyja,
halálos ágyán, kétségbeesett, hogy ennyi pária unokája lesz (s amíg pária leszármazott
él, addig az ős nem juthat az égbe), Bhartrihari lemondott házasságáról, és
kolostorba vonult.
Az önmagában véve is valószínűtlen történet közönséges közhelynek bizonyítja
az a körülmény, hogy ugyanezt a legendát ruházták rá az említett tamil bölcsmondás-gyűjtemény,
a Kural állítólagos szerzőjére, Tiruvalluvarra. (A Kural egyébként mind szerkezetében,
mind szellemében rokon Bhartrihari szentenciáival, elsősorban a Níti-sataka
verseivel.) A legenda-motívum hátterében talán a sataka-líra létrejöttének jelképes
megfogalmazása rejlik: a köznépi (paraszti, tehát szolga-rendű) közmondások
bekerülése a magasrendű (szanszkrit, tehát papi) irodalomba.
Ilyen sok bizonytansági tényező következtében nemcsak Bhartrihari személyét,
hanem a három gyűjtemény létrejöttét illetően is megoszlik a kutatók véleménye.
Míg egyesek (így az indiai tudósok) a hagyománynak megfelelően valóban egy Bhartrihari
nevű költőt tartanak a költemények szerzőjének (akár azonos volt a grammatikussal,
akár sem), mások lehetségesnek tarják, hogy Bhartrihari csupán közszájon forgó
versek összegyűjtője, esetleg saját szerzeményeivel megtoldója, és három gyűjteménybe
rendezője volt. Sőt az a lehetőség is felmerül, hogy későbbi kompilátorok csupán
fiktív szerzőként használták Bhartrihari nevét, és neve alatt foglaltak össze
egy sereg, nem tőle származó verset. A szanszkrit irodalomban szokás volt fiktív
szerzőknek tulajdonítani egyes műveket, pl. Manu törvénygyűjteményének állítólagos
szerzője az özönvíz előtt élő "indiai Noé" volt. Bizonyos mértékű
komplikáció mellett szól az a körülmény, hogy néhány vers a gyűjteményben különböző
változatokban megismétlődik, illetve más költők neve alatt is fennmaradt. A
három sataka kéziratai is erősen eltérnek, nem ugyanazokat a verseket tartalmazzák.
Feltéve, hogy valóban Bhartrihari a szerzője a három gyűjteménynek, további
két lehetőség, hogy ő maga rendezte költeményeit tízes csoportokba (paddhati),
vagy valamely későbbi szerkesztő műve a jelenlegi beosztás. Válogatásunkban
a szanszkrit eredetinek megfelelően a három gyűjtemény tíz-tíz fejezetcíme mutatja
ezt a csoportosítást.
A hármas tematika (szerelem, életbölcsesség, lemondás) a klasszikus hindu társadalombölcselet
három kategóriáját követi: káma (szerelem) ifjúkorban, artha (érték, vagyon)
férfikorban, dharma (törvény, igazság) öregkorban a három életcél, illetve a
harmadik később egybeolvadt a móksa (megváltás, azaz remeteség) életcéljával.
Ugyanez a beosztás az ismételten említett tamil Kuralnak. Azonban első pillantásra
szembetűnik, hogy Bhartrihari mindhárom versgyűjteményének valójában azonos
az alapgondolata: az élet értéktelensége. A Sringára-sataka, a szerelem száz
strófája, aligha sorolható be a szerelmi líra műfajába: nem a szerelem szépségéről,
hanem annak hiábavalóságáról, a női nem hitványságáról, az érzéki örömök ürességéről
szól mind a száz vers. Hasonló a helyzet a bölcsesség (níti) száz strófájával.
A níti szó eredeti jelentése "viselkedés", "helyes viselkedés",
"életbölcsesség". Ennek megfelelően a Kr. előtti utolsó századokban
keletkezett Artha-sásztra (A hatalom tankönyve) a ravasz, ügyes, gátlástalan
államvezetést érti "helyes viselkedés" alatt (egyébként a níti szó
"vezetés" értelemmel is bír). Néhány századdal később a Pancsatantra
meséi a józan, gyakorlatias gondolkozást példázó közmondásokat vezetik be a
nítividbhir uktam "úgy mondják a nítiismerők" formulával, a helyes
viselkedést szembeállítva az élettől elszakadt, elvont papi tudálékossággal
(ld. fenti példánkat). Bhartriharinál ellenkezőjére fordul a szó érelme. A Níti-sataka
két fő témája: a vagyon ironikus dicsérete, és a tudás magaszalása. Igen keserű
hangú az előbbi: vagyon nélkül becsület, jellem, bölcsesség semmit sem ér. Valójában
hasonlóan keserű meglátás rejtőzik a tudást magasztaló versekben. Bár számos
vers hirdeti az értelem, tanultság értékét, de ez pusztán vágyálom, az önigazolás
hiábavaló kísérlete, mert a valóságban a tudásnak nincs becsülete - mondja Bhartrihari.
Hogy a "tudás" mit jelent, azt India három évezredes bölcsessége folyamán
senki sem fogalmazta meg pontosan, illetőleg minden irányzat mást ért rajta.
Kezdetben az áldozatbemutatási himnuszok (Védák) hibátlan ismeretét jelentette
a tudás (véda), később azt a misztikus felismerést, hogy az egyéni lélek azonos
a Világlélekkel (Brahman, Átman), végül - Bhartrihari korában - egyszerűen a
műveltséget. A Níti-sataka állandó panasza a tudás (azaz a tanult fők) lebecsülése
miatt a szegény sorsú ókori "értelmiségiek" (kizárólag papok) kesergése
szegénységük, mellőzöttségük tudatában.
E két témakör (szerelem, életbölcsesség) pesszimista világnézetének betetőzése
a legpesszimistább harmadik: a lemondás, vagy vágytalanság száz strófája (Vairágja-sataka),
amely nem lát más megoldást, mint a világtól elvonuló remeteséget, a Pusztítás
Urának, a zord Siva istennek tiszteletét. Ez a pesszimista világnézet a Kr.
u. I. évezred közepétől (tehát körülbelül Bhartrihari feltételezhető működési
idejétől) kezdődőleg egyre jobban elhatalmasodott Indiában, és a hamisan Bhartriharinak
tulajdonított, valójában későbbi keletkezésű versek is zömmel ilyen témájúak.
Sajátosan kiütközik a Szerelem száz strófája pesszimista hangú versei közül
a hat évszakot megéneklő ciklus. Ebben nyoma sincs a többi vers bíráló hangjának:
a szerelem örömeit ecseteli mindegyik évszakban. Hangvétele - és maga a téma
- tökéletesen megegyezik a 4. század körül működő Kálidásza neve alatt fennmaradt
Évszakok köre (Rituszanhára) című, hosszú, természetleíró és a szerelem szépségét
évszakonként ecsetelő költeményével, annak életigenlő szemléletével, ami kétessé
teszi Bhartrihari szerzőségét.
Ezt az életigenlő szemléletet kötetünk másik költőjének, Amarunak a verseiben
látjuk viszont. Bár róla sem tudunk semmit, azt sem, hogy mikor élt (talán szintén
a 7. vagy a 6. században), a neve alatt fennmaradt százas gyűjtemény, az Amaru-sataka,
egységes stílusú, páratlan kötői tehetségről tanúskodó mű, láthatólag egyetlen
szerző alkotása. Bhartriharitól eltérőleg, Amarut hamarosan és bőségesen idézi
az indiai esztétikai szakirodalom. Róla még különösebb legenda született. Eszerint
Sankara, a nagy filozófus (788-820 körül) egy teológiai vitában alulmaradt,
mert ellenfelének hitvese a szerelmi életre vonatkozó kérdéseket tett fel neki,
amelyekre a remeteéletet élő bölcs természetesen nem tudott válaszolni. Ekkor
Sankara varázserejével beköltözött az éppen máglyára vitt Amaru kásmíri király
holttestébe, életre támasztotta a tetemet, és a király száz háremhölgyével élvezte
a szerelem gyönyöreit. Ezután visszatért, és tapaszalatai birtokában könnyűszerrel
legyőzte ellenfelét. A száz háremhölggyel való kapcsolatának egy-egy élményét
foglalta versbe az Amaru-sataka száz költeményében.
Míg Bhartrihari szerelmi versei az elmélkedő költészet, gnómikus líra műfajába
tartoznak, Amaru költeményei remekbe sikerült, miniatűr zsánerképek, Schmidt
József szavaival "erotikus pillanatképek". A szerelmi duzzogás, féltékenység,
hűtlenség, kibékülés, távollévő hitves vagy szerető utáni vágyódás helyzeteit
mindig derűsen, esetleg édes melankóliával úgy tudja variálni, hogy sohasem
ismétli önmagát. Mindegyik költemény kedves, szellemes csattanóra van kiélezve
(ez a magyar fordításokban olykor elmosódik), hasonlóan a Kálidászának tulajdonított
Sringára-tilaka ("Szerelem ékszere") című versgyűjteményhez.
Persze a szerelem Amarunál, mint az egész szanszkrit irodalomban, érzéki jellegű,
testi kapcsolatot jelent. Az európai trubadur-líra vagy Minnesang-költészet
szublimált epekedése éppúgy ismeretlen az indiai irodalomban, mint a magyar
népdaloknak udvarlás jellegű, legfeljebb csókolózásig elmenő szerelmi világa.
Másrészt míg népdalainkban a házasság pillanatától kezdve nyomtalanul eltűnik
a szerelem témája (helyét legfeljebb a férj zsörtölődése veszi át: "hej,
dínom-dánom, holtomig bánom, hogy megházasodom") Amaru verseiben éppen
a fiatal házasok közötti nézeteltérés, illetve vonzalom az egyik központi téma.
A szanszkrit sringára "szerelem" szó pontosabb jelentése az indiai
esztétikában "enyelgés", "szerelmi játék". Pontosan ennek
felel meg Amaru verseinek javarésze, s nem véletlen, hogy az indiai esztétika
előszeretettel merít szerelmi példákat költeményeiből.
A szanszkrit esztétika szerint minden műnek egységes hangulatot (rasza, szószerint
"íz") kell képviselnie, ellentétes hangulatú elemek nem kerülhetnek
a műbe. Amaru satakájának "hangulata" természetesen a szerelem (sringára),
és az ennek megfelelő tematikai és stiláris egység tökéletesen érvényesül az
egész műben. Továbbmenőleg, a kategorizálást szerfölött kedvelő ind esztéták
kidolgozták az egyes hangulatoknak megfelelő jellemtípusokat, így pl. a szerelem
rasszájában szereplő nő lehet "hű feleség" (szvíjá), "ifjú feleség"
(madhjá), "távollévő férj hitvese" (prósitabhartriká), "naív"
(mugdhá), "pajzán" (pragalbhá), kitartó, hűtlen, civódó, vágyódó,
kéjsóvár, stb. A férfi szereplő lehet "csapodár" (satha, ez a leggyakoribb),
ragaszkodó, ötletes, vakmerő, stb. A sringára hangulaton belül is vannak alosztályok,
pl. kötetünk első darabja a szambhóga-sringáró raszah "kéjelgő szerelem"
hangulatát képviseli. Amaru gyűjteményének kommentátorai minden egyes versnél
gondosan meghatározzák, hogy melyik típusba tartozik a női, illetve a férfi
szereplő (nájiká, nájaka). Másrészt azt is meghatározzák, milyen stiláris eszköz,
"ékítmény" (alankára) díszíti az egyes verseket: hasonlat, célzás,
átvitel, túlzás, ellentét, okadatolás, körülírás, félreértés, stb. Pl. az első
vers "díszítménye" a "helyzet jellemzése" (szvabhávóktir).
A kötet fordítói közül Weöres Sándor, Szepes Erika és Szerdahelyi István a szanszkritból
készült nyersfodítás alapján dolgozott, az eredeti versformák megtartásával.
A fordításhoz a két költő műveinek kritikai kiadását vettük alapul: Das Amaruçataka,
hrsg. Richard Simon, Kiel 1893, és Bhartrihari sententiae, ed. Petrus a Bohlen,
Berlin 1833. sorszámozásuk is e két kiadás számozását követi. Megjegyzendő,
hogy a különböző (főként indiai) kiadások sorszámozása rendkívül eltér, így
pl. Schmidt József: A szanszkrit irodalom története (Bp. 1923) című, kitűnő
könyvében teljesen más számok alatt idézi ugyanezeket a verseket. Kötetünkben
a Schmidt Józsefnél említett Amaru-költemények mindegyike megtalálható, s mivel
Schmidt igen találóan foglalja össze a verseket, az olvasó könnyűszerrel azonosíthatja
őket kötetünk szövegeivel.
Franyó Zoltán fordítási nem követik az eredeti formákat: jambusokba tette át
a költeményeket. Tartalmilag azonban híven követi a szöveget. Faludy György
szellemes szabad átdolgozásaiban inkább csak témát merített a szanszkrit költemények
egyikéből-másikából (szintén nem az eredeti formában).
A szanszkrit költészet változatos, rímtelen, időmértékes formákat használ, amelyek
magyar nyelven pontosan visszaadhatók. Kötetünkben a következő formák fordulnak
elő (rövidítések: A = Amaru, S = Bhartrihari, Sringára-sataka, N = Níti-sataka,
V = Vairágja-sataka):
sárdúlavikrídita
('tigrisjátékú')
- - - U U - U - / U U U - / - - U - - U -
A 6, 10, 11, 12, 15, 18, 21, 22, 24, 26, 27, 41, 43, 45, 50, 53, 74, 82, 8,
91, II/11, II/25. - S 48, 50, 77, 97. - N 17, 32, 57, 86. - V 5, 11, 22, 32,
42, 50, 74, 76, 79, 80, 81, 92, 96.
sikhariní ('sudártermetű')
U - - - - - / U U U U U - / - U U U -
A 36, 38, 73, 85. - S 44, 3. - V 10, 13, 17, 51, 77, 83, 86, 89.
vaszantatilaká
('tavasz éke')
- - U - U U U - U U - U - -
A 99. - S 10, 21, 38, 84. - N 2, 38, 65. - V 16, 68, 69, 71, 75.
hariní ('gazella-ünő')
U U U U U - / - - - - / U - U U - U -
A 14, 39, 48, 79.
indravadzsrá
('Indra villáma')
- - U - - / U U - U - -
A 68. - S 54. - N 33, 63. - V 8.
upéndravadzsrá
U - U - - / - U U - U - -
S 23. - N 75.
mandákrántá
('lassú léptű')
- - - - / U U U U U - / - U - - U - -
A 51. - N 48. - V 43.
máliní ('koszorús')
U U U U U U - - / - U - - U - -
A 34. - S 53. - V 54.
drutavilambita
('sebes-lassú')
U U U - U U - U U - U -
A II/0. - S 34. - N 53.
szragdhará ('virágfüzéres')
- - - - U - - / U U U U U U - / - U - - U - -
S 47.
sáliní ('dús')
- - - - / - U - - U - -
N 40.
vaitálíja ('énekes')
U U - U U - U - U - // U U - - U U - U - U -
S 82.
vatabódhaka
('serkentő')
- U U - U U - U U - -
S 9.
prithví ('széles')
U - U U U - U - / U U U - U - - U -
V 63.
árjá ('nemes')
U U U U U U U U U U U U
U U U U U U U U U U U U U U U U -
N 3.
Külön említendő a slóka, amely az epikus kötészet versmértéke, de az epigrammma-jellegű bölcsmondások is szívesen élnek vele. Általában két hosszú, 16-16 szótagos sorként használják, sorközepén élet metszettel, amely négy rövid sorra (8-8 szótaggal) bontja a párverset (kötetünk minden kétsorosa slóka):
U U U U - - U // U U U U U - U -
Megjegyzendő,
hogy az ind verstanok az összes négysoros strófát kétsorosnak (párversnek) értelmezik,
mint a slókát, két-két sor egynek véve, középmetszettel.
A versmértékek neve nem a versforma jellegére utal, hanem egyszerű mintaszó
egy-egy költeményből, amely az illető mértékben keletkezett.
A "funkcionális verstan" fogalmát a szanszkrit esztétika is ismerte,
megállapítva, hogy milyen raszához milyen versforma illik, de megállapításaik
légből kapottak. Pl. Kséméndra szerint a sárdúlavikrídita a király vitézségét,
hariní a magasztos eszméket, mandákrántá a távollétet, szragdhará a viharokat,
prithví a megvetést és haragot fejezi ki. Kötetünk szövegei első pillantásra
mutatják e "funkcionális szemlélet" nevetséges voltát. Olykor európai
kutatók is megkísérlik versforma és tartalom összhangját kimutatni, nem sokkal
több alappal. Pl. Szerebjakov szerint a sárdúlavikrídita a Níti-satakában magasrendű
erkölcsi és társadalmi eszmék hordozója, a vaszantatilaká az erényeket és erényes
embereket magasztalja, a sikhariníban Bhartrihari saját sorsáról elmélkedik.
Fenti jegyzékünk segítségével ki-ki ellenőrizheti e tételt.
Vekerdi József
AMARU-SATAKA
Á
dristipraszát prijaszja |91|
Ájáté dajité |86|
Álólám alakávalím|3|
Angánám atitánavam kuta|45|
Anguljagranakhéna báspaszalilam |6|
Bálé nátha vimuncsa|50|
Bhrúbhangé racsité|26|
Csapalahridajé kim szvátantrjé|48|
Csiravirahinór utkanthártjá|39|
Dampatjór nisi dzsalpatór|15|
Dhíram váridharaszja vári kiratah|2/11|
Dristvaikászanaszangaté|18|
Ékaszmin sajané parángmukhatajá|21|
Ékaszmin sajané vipaksaramaní|23|
Gádhálingana-vámaníkrita|35|
Gaté prémávésé|38|
Játáh kim na milanti|11|
Kánté katjapi vászaráni|2/25|
Kánté szágaszi jápité|41|
Kapólé patrálí|85|
Katham api szakhi krídákópád|14|
Kópát kómalalólabáhulatiká|10|
Kva praszthitászi|68|
Lagná nánsukapallavé|53|
Láksá-laksma-laláta|71|
Mugdhe mugdhatajaiva|82|
Na dzsáné szammukhájáté|2/63|
Nántahpravésam arunad|99|
Pasjámó maji kim prapadjata|22|
Patálagné patjau|36|
Pránésa-pranajáparádha|27|
Pzrábhúd aszmákam|81|
Sathánjaszjáh kánycsímani-ranitam|73|
Slistah kanthé|51|
Súnjam vászagriham vilókja|74|
Szá jávanti padáni|43|
Szphutatu hridajam kámah|79|
Szutanu dzsahihi maunam|28|
Tadvaktrábhimukham|12|
Taszjáh szándravilépana|24|
Varam aszau divaszó|2/60|
BHARTRIHARI: SRINGÁRA-SATAKA
Accsháccsha-csandana|38|
Adarsané darsanamátra|23|
Arddham nítvá nisájáh|47|
Dzsalpanti szárddham anjéna|81|
État kámaphalam lóké|29|
Hémanté dadhi-dugdha|48|
Itó vidjud-vallí|44|
Káminí-kája-kántáré|85|
Késán ákalajan|50|
Kim iha bahubhir uktair|53|
Kim kandarpa karam kadarthajasz|97|
Krisah kánah khandzsah|63|
Kunkuma-panka-kalankita-déhá|9|
Madhur ajam|34|
Ná szatjéna sasánka|77|
Námritam na visam|75|
Núnam hi té kavivará|10|
Srutvá bhavanti tápája|73|
Szammóhajanti|21|
Szanszára tava nisztára|68|
Szati pradípé|14|
Szatjam dzsaná vaksmi|54|
Szumukhéna vadanti valguná|82|
Távan mahatvam|61|
Unmatta-préma|60|
Vacsaszi bhavati|56|
Visztáritam makara-kétana|84|
BHARTRIHARI: NÍTI-SATAKA
Adzsnyah szukham
árádhjah|3|
Ászsnyá kírtih|40|
Durdzsanah parihartavjó|43|
Dzsátir játu raszátalam|32|
Jadá kimcsidzsdzsnyó 'ham|8|
Jám csintajámi szatatam|2|
Jaszjászti vittam|33|
Kadarthitaszjápi|75|
Khalvátó divaszésvaraszja|86|
Kuszuma-sztavaka|25|
Maunán múkah|48|
Padmákaram dinakaró|65|
Rádzsan dudhuksaszi jadi|38|
Srótram sruténa|63|
Szantaptájaszi szanszthitaszja pajaszó|57|
Varam parvatadurgésu|11|
Vidjá náma narszja rúpam|17|
Vipadi dhairjam|53|
BHARTRIHARI: VAIRÁGJA-SATAKA
Ájur varsasatam|50|
Ásá náma nadí|11|
Asnímahi vajam bhiksám|56|
Avasjam játáras|13|
Bhaktir bhavé|69|
Bhiksásanam|16|
Bhógá na bhuktá|8|
Bhógé rógabhajam|32|
Dínádínamukhaih|22|
Dzsírná éva manórathás|83|
Gátram szankucsitam|74|
Jatránékah kvacsid|43|
Jávat szvasztham idam saríram|76|
Kaupínam sata-khanda|92|
Ksanam báló bhútvá|51|
Mahísajjá sajjá|89|
Máné 'slághini khandité|79|
Mátar médini|96|
Nivrittá bhógéccshá|10|
Paribharamaszi kim vrithá|63|
Pátálam ávisaszi|71|
Práptáh srijah|68|
Ramjam harmjatalam|81|
Ramjás csandramarícsajah|80|
Szá ramjá nagarí|42|
Szphurat-szphára-dzsjótszná|85|
Sztanau mánszagranthí|17|
Tapaszjantah szantah|77|
Utkhátam nidhisankajá|5|
Vajam api paritustá|54|
Valibhir mukham ákrántam|9|
Varnam szitam siraszi|75|
Vitírné szarvaszvé|86|
