Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Kéri Katalin
VADÁSZAT A MUZULMÁN SPANYOLORSZÁGBAN
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Forrás: Ninmród, 1997. június/6. 13. lap

 

711-ben a két pártra szakadt vizigótok egyik vezére, Vitiza Afrikából
segítségül hívta a muzulmánokat, akik fokozatosan megvetették lábukat az
Ibériai-félszigeten. Elszakadtak Damaszkusztól, és előbb az emirátus, majd a
kalifátus jelentette hatalmuk igazi kiterjesztését az általuk Al-Andalús-nak
nevezett dél-spanyol területeken.

A IX-X. században, amikor a spanyol-arab kultúra virágkorát élte, számos
krónikás és utazó jegyezte le a muzulmán mindennapi élet jellegzetességeit.
A korabeli forrásokból - a magasszintű tudományos eredmények mellett - így
megismerhetjük az arabok étkezési szokásait, viseletét, szórakozási formáit.
Több régi írásból kiderül például az, hogy milyen kedvelt és elterjedt
időtöltés volt körükben a vadászat. Elsősorban az andalúziai uralkodó és
kísérete, illetve az arisztokrácia tagjai éltek ezzel a szórakozással. A
Cordoba körüli földeken és a Guadalkivir folyó mentén telente vadlibára,
vadkacsára és mindenekelőtt darvakra vadásztak a kilovagló arab uraságok. A
IX. századtól egyre gyakrabban betanított sólymokat használtak a
vadászathoz, ahogyan a korabeli költeményeikből kiderül. A sólymok
betanítása nagyon elterjedt volt, miként erről egyes földrajzi nevek is
tanúskodnak [Alvayázere (= al-bayazira) nevű hely Portugáliában, vagy
Granada Albaicín (= al-bayyazin) nevű híres negyede]. Különböző városokban
más és más módszerekkel tanították a sólymokat, amely állatok általában
nagyon gyorsak voltak, szempillantás alatt rávetették magukat kiszemelt
áldozatukra.

A kutyás vadászat is elterjedt volt az arabok körében, főként a Sierra
Morena lejtőin rendeztek nagy hajtóvadászatokat, amikor is vaddisznókat,
szarvasokat és őzeket ejtettek el vadászkutyáik segítségével. A felhajtott
vadakat késsel ölték meg, ami igen nagy ügyességet kívánt a vadászoktól. Az
uralkodók néha több napot is töltöttek egy-egy vadászaton, és ezeket az
eseményeket nem csupán az írott források, de a képzőművészeti alkotások is
megörökítették, mint például a pamplonai katedrális elefántcsont faragványa.