Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Kéri
Katalin
VADÁSZAT
A MUZULMÁN SPANYOLORSZÁGBAN
Elektronikus
kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Forrás: Ninmród, 1997. június/6. 13. lap
711-ben a két
pártra szakadt vizigótok egyik vezére, Vitiza Afrikából
segítségül hívta a muzulmánokat, akik fokozatosan megvetették lábukat az
Ibériai-félszigeten. Elszakadtak Damaszkusztól, és előbb az emirátus, majd a
kalifátus jelentette hatalmuk igazi kiterjesztését az általuk Al-Andalús-nak
nevezett dél-spanyol területeken.
A IX-X. században,
amikor a spanyol-arab kultúra virágkorát élte, számos
krónikás és utazó jegyezte le a muzulmán mindennapi élet jellegzetességeit.
A korabeli forrásokból - a magasszintű tudományos eredmények mellett - így
megismerhetjük az arabok étkezési szokásait, viseletét, szórakozási formáit.
Több régi írásból kiderül például az, hogy milyen kedvelt és elterjedt
időtöltés volt körükben a vadászat. Elsősorban az andalúziai uralkodó és
kísérete, illetve az arisztokrácia tagjai éltek ezzel a szórakozással. A
Cordoba körüli földeken és a Guadalkivir folyó mentén telente vadlibára,
vadkacsára és mindenekelőtt darvakra vadásztak a kilovagló arab uraságok. A
IX. századtól egyre gyakrabban betanított sólymokat használtak a
vadászathoz, ahogyan a korabeli költeményeikből kiderül. A sólymok
betanítása nagyon elterjedt volt, miként erről egyes földrajzi nevek is
tanúskodnak [Alvayázere (= al-bayazira) nevű hely Portugáliában, vagy
Granada Albaicín (= al-bayyazin) nevű híres negyede]. Különböző városokban
más és más módszerekkel tanították a sólymokat, amely állatok általában
nagyon gyorsak voltak, szempillantás alatt rávetették magukat kiszemelt
áldozatukra.
A kutyás vadászat
is elterjedt volt az arabok körében, főként a Sierra
Morena lejtőin rendeztek nagy hajtóvadászatokat, amikor is vaddisznókat,
szarvasokat és őzeket ejtettek el vadászkutyáik segítségével. A felhajtott
vadakat késsel ölték meg, ami igen nagy ügyességet kívánt a vadászoktól. Az
uralkodók néha több napot is töltöttek egy-egy vadászaton, és ezeket az
eseményeket nem csupán az írott források, de a képzőművészeti alkotások is
megörökítették, mint például a pamplonai katedrális elefántcsont faragványa.
