Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

BRIHADÁRANYAKA-UPANISAD
NEGYEDIK FEJEZET
Első szakasz

1. Királyi fogadás volt egyszer a vidéha-béli Dzsanaka király udvarában. Ezen Jádnyavalkja is megjelent. Azt kérdezte tőle a király:
- Nos, Jádnyavalkja, mit kívánsz, teheneket, vagy okos kérdéseket és válaszokat?
Jádnyavalkja így válaszolt:
- Mind a kettőt, Nagykirály. Ám előbb azt szeretném hallani, miről beszéltek eddig neked.

2. - Dzsitvan Sailini beszélt arról, hogy a szó a Brahman.
- Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy a szó a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, aki nem tud beszélni. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e?
- Ezekről nem beszélt.
- Akkor csak féllábon áll ez, Nagykirály.
- Mondd el hát nékünk te, Jádnyavalkja!
- A szó csak az otthona, az alapja az űr. Mint a megismerésnek, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni.
- Mi teszi az űrt megismeréssé?
- Maga a szó, Nagykirály. Mert szó által ismeri meg az ember a rokonait, szó által ismeri meg a Himnuszok Tudását, a Varázsigék Tudását, a Dalok Tudását, a Tűzpapok és az Angiraszok Tudását, a regéket, a mítoszokat, a tudományokat, a titkos tanításokat, a verseket, a szövétnekeket, a párbeszédeket, a magyarázatokat, az áldozottat és az adottat, az ételt és az italt, a Földet és a Mennyet, az összes lényeket. Nagykirály, a szó által ismeri meg az ember a Brahmant, ezért a szó a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt a szó, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki.
- Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával - mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja:
- Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem. Szeretném hallani, hogy miről beszéltek még neked.

3. - Udanka Saulbájana beszélt arról, hogy a lélegzet a Brahman.
- Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy a lélegzet a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, aki nem tud lélegezni. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e?
- Ezekről nem beszélt.
- Akkor csak féllábon áll ez, Nagykirály.
- Mondd el hát nékünk te, Jádnyavalkja!
- A lélegzet csak az otthona, az alapja az űr. Mint kedvesnek, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni.
- Mi teszi az űrt kedvessé?
- Maga a lélegzet, Nagykirály. Mert a lélegzet kedvéért olyanért is áldoz az ember, amiért áldozni nem szabad, azt is elfogadja, amit elfogadni nem szabad. Bárhová szaladjon is halálfélelmében, a lélegzet kedvéért teszi. Ezért a lélegzet a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt a lélegzet, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki.
- Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja:
- Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem. Szeretném hallani, hogy miről beszéltek még neked.

4. - Barku Vársna beszélt arról, hogy a szem a Brahman.
- Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy a szem a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, aki nem lát. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e?
- Ezekről nem beszélt.
- Akkor csak féllábon áll ez, Nagykirály.
- Mondd el hát nékünk te, Jádnyavalkja!
-A szem csak az otthona, az alapja az űr. Mint a valóságnak, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni.
- Mi teszi az űrt valósággá?
- Maga a szem, Nagykirály. Mert szemmel lát az ember. És amikor azt kérdezik valakitől: Láttad? - akkor felelheti: Láttam, ez a valóság. Ezért a szem a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt a szem, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki.
- Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával - mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja:
- Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem. Szeretném hallani, hogy miről beszéltek még neked.

5. - Gardabhívipíta Bháradvádzsa beszélt arról, hogy a fül a Brahman.
- Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy a fül a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, aki nem hall. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e?
- Ezekről nem beszélt.
- Akkor csak féllábon áll ez, Nagykirály.
- Mondd el hát nékünk te, Jádnyavalkja!
- A fül csak az otthona, az alapja az űr. Mint a végtelenségnek, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni.
- Mi teszi az űrt végtelenséggé?
- A tér, Nagykirály. Ezért van az, hogy bármilyen irányba menjen az ember, a végére sohasem ér. Mert a tér végtelen. A tér a füllel azonos, ezért a fül a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt a fül, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki.
- Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával - mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja:
- Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem. Szeretném hallani, hogy miről beszéltek még neked.

6. - Szatjakáma, Dzsabálá Fia beszélt arról, hogy az ész a Brahman.
- Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy az ész a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, akinek nincsen esze. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e?
- Ezekről nem beszélt.
- Akkor csak féllábon áll ez, Nagykirály.
- Mondd el hát nékünk te, Jádnyavalkja!
- Az ész csak az otthona, az alapja az űr. Mint a gyönyörnek, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni.
- Mi teszi az űrt gyönyörré?
- Maga az ész, Nagykirály. Mert esze ragadja a férfit az asszonyhoz, így nemz azzal fiút a maga képmására. Ebből áll a gyönyör. Ezért az ész a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt az ész, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki.
- Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával - mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja:
- Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem. Szeretném hallani, hogy miről beszéltek még neked.

7. - Vidagdha Sákalja beszélt arról, hogy a szív a Brahman.
- Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy a szív a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, akinek nincsen szíve. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e?
- Ezekről nem beszélt.
- Akkor csak féllábon áll ez, Nagykirály.
- Mondd el hát nékünk te, Jádnyavalkja!
- A szív csak az otthona, az alapja az űr. Mint szilárdnak, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni.
- Mi teszi az űrt szilárddá?
- Maga a szív, Nagykirály. Minden lény otthona a szív, minden lény támasztéka a szív, minden lény alapja a szív. Ezért a szív a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt a szív, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki.
- Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával - mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja:
- Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem.

Második szakasz

1. Akkor a vidéha-béli Dzsanaka király odacsusszant hozzá fűvánkosáról, és így szólt:
- Tisztelet néked, Jádnyavalkja! Tanítsd meg nekem!
- Ó, Nagykirály! Ahogy hajót vagy kocsit szerelnek fel a nagy út előtt, úgy láttad el Lelked e titkos tanítással. Tudjuk, hogy gazdag vagy, van kíséreted, a tudást megtanultad, hallottad a titkos tanításokat. Mondd meg nekem, hová kerülsz, ha eltávozol a világból!
- Magasztos, nem tudom én azt!
- Nohát akkor elmondom, hová jutsz.
- Mondd el, Magasztos!

2. - Van a jobb szemben egy Ember, akit Gyújtónak (indha) neveznek, de rejtélyes módon Indrának is, mert az istenek a rejtélyeset kedvelik, és kerülik a nyilvánvalót.

3. A bal szemben pedig az Ember képmására ott van a felesége, Virádzs. Ők a szív közepében ölelik egymást, étkük a szívbéli vér, befedi őket a szív szövedéke, útjuk a felfelé futó ér. Mint ezerfelé ágazó hajszál, olyanok a szív jótevő erei. Folyékony ételük ezeken át folyik. Mert ők a testnél válogatottabb étkeket esznek.

4. Az Ember előreálló szerveiből lesz a Kelet, jobb felé álló szerveiből lesz a Dél, hátrafelé álló szerveiből lesz a Nyugat, bal felé álló szerveiből lesz az Észak, felfelé álló szerveiből lesz a Zenit, lefelé álló szerveiből lesz a Nadír, összes szerveiből lesz az összes égtáj.

A Lélek azonban nem ilyen és nem olyan. Megragadhatatlan, mert meg nem ragadják, mulandótlan, mert el nem múlik, tiszta, mert hozzá semmi sem tapad. Nem kötődik, meg nem inog, kár sosem éri.
Akkor Jádnyavalkja így kiáltott:
- Dzsanaka, nem kell félned!
Az pedig így válaszolt:
- Te ne félj, magasztos Jádnyavalkja. Mert te tanítottad meg nekünk, hogy miért nem kell félni. Tiéd egész Vidéha, és én magam is!

Harmadik szakasz

1. Jádnyavalkja egyszer elment a vidéha-béli Dzsanaka királyhoz. Azt gondolta: Ma nem beszélek!
De korábban egy tűzáldozatnál kegyet ígért a királynak, és Dzsanaka azt a kegyet kérte, hogy válaszolja meg egy kérdését. Beleegyezett, és Dzsanaka ezt kérdezte tőle:

2. - Jádnyavalkja! Mi az ember világa?
- Nagykirály, a Nap az ember világa, mert napvilágnál ül, jár, dolgozik és tér meg otthonába.

3. - Bizony így van, Jádnyavalkja! És ha a Nap nyugodni tér, mi akkor az ember világa?
- Akkor a Hold az ember világa, mert holdvilágnál ül, jár, dolgozik és tér meg otthonába.

4. - Bizony így van, Jádnyavalkja! És ha Hold is, Nap is nyugodni tér, mi akkor az ember világa?
- Akkor a tűz az ember világa, mert tűzvilágnál ül, jár, dolgozik és tér meg otthonába.

5. - Bizony így van, Jádnyavalkja! És ha Hold is, Nap is nyugodni tér, és a tűz is kialszik, mi akkor az ember világa?
- Akkor a szó az ember világa, mert szóvilágnál ül,jár, dolgozik és tér meg otthonába. Ezért, ó, Nagykirály, ha az ember már a kezét se látja, de egy szó felröppen valahol, akkor elindul arrafelé.

6. - Bizony így van, Jádnyavalkja! És ha Hold is, Nap is nyugodni tér, és a tűz is kialszik, és elnémul a szó is, mi akkor az ember világa?
- Akkor a Lélek az ember világa, mert lélekvilágnál ül, jár, dolgozik és tér meg otthonába.

7. - Miféle Lélek ez?
- Az életerők közepette a szívben világló, megismerésből álló Ember. Bejárja a két világot, mégis változatlan marad. Olyan, mintha gondolkodna, olyan, mintha kóborolna, mert amikor elalszik, túllépi a halál formáinak világát.

8. Amikor ez az Ember megszületik, vagyis ha testet ölt, akkor megkötik őt a gonoszságok. Amikor meghal, vagyis ha testéből kiszáll, akkor elhagyja a gonoszságokat.

9. Ennek az Embernek két állapota van, az evilági és a túlvilági. A harmadik, középső állapot az álom. Ebből a középső állapotból rálát a két másikra, az evilágira és a túlvilágira. Amikor elalszik, innen vesz lendületet a túlsó világba. Ekkor mind a két világot egyformán látja, az itteni rosszat s a túli boldogat. Amikor elalszik, az itteni fenntartó világból vágja ki a mintákat, így építkezik saját fényének erejével. Magában világlik, magának világa ekkor az Ember.

10. Ott nincsenek kocsik, nincsen mit befogni, és nincsenek utak, így hát kocsikat, lovakat és utakat teremt magának. Ott nincs kedv, öröm és gyönyör, így hát kedvet, örömet és gyönyört teremt magának. Ott nincsenek kutak, tavak és folyók, így hát kutakat, tavakat és folyókat teremt magának. Mert ő a Teremtő.

11. Erről szól a vers:

Álomba merül és testéből kiszáll,
az alvóra éberen alátekint,
fénytestét felölti, megtér honába
az aranyló Ember, a Hattyúkirály.

12. Alant a fészkére lélegzőn vigyáz,
kiröppen belőle halhatatlanul,
halálon túl kószál vágyát követve
az aranyló Ember, a Hattyúkirály.

13. Álomba merülve ide-oda száll,
isten ő, számtalan formát teremt,
emitt örvendezik és nőkkel vigad,
amott szörnyűt lát, borzalmasat.

14. Öröme kertjét megláthatod,
de őt nem látja senki sem.

Ezért mondják azt, hogy nem szabad az alvót felriasztani, mert nehéz azt meggyógyítani, akihez nem tér vissza a Lélek. Ezért mondják azt is, hogy a Lélek éber az álomban is. Mert ama dolgokat látja az ember álmában is, mint amiket az ébrenlét világában. Ezért világa az ember saját magának.

Dzsanaka király így szólt:
- Magasztos Jádnyavalkja! Ezer tehenet adok néked, ha elmondod, mi az, mi ennél is feljebb vezet.

15. - Miután kedvére fürdött a letisztulásban, látta a jót és a rosszat, visszasiet akkor előbbi helyére, az álom állapotába. De amit itt lát, az hozzá nem tapad, mert az Emberhez nem tapadhat semmi sem.
- Magasztos Jádnyavalkja! Ezer tehenet adok néked, ha elmondod, mi az, mi ennél is feljebb vezet.

16. - Miután kedvére fürdött az álomállapotban, látta a jót és a rosszat, visszasiet akkor előbbi helyére, az ébrenlét állapotába. De amit itt lát, az hozzá nem tapad, mert az Emberhez nem tapadhat semmi sem.
- Magasztos Jádnyavalkja! Ezer tehenet adok néked, ha elmondod, mi az, mi ennél is feljebb vezet.

17. - Miután kedvére fürdött az ébrenléti állapotban, látta a jót és a rosszat, visszasiet akkor előbbi helyére, az álomállapotba.

18. Ahogyan egy nagy hal cikázik a folyó két partja között, úgy cikázik az Ember e két állapot, az itteni és a túlsó part, az ébrenlét és az álom között.

19. És ahogyan a sólyom vagy sas repül az égen, majd szárnyát fáradtan összecsukva fészkére száll, úgy siet az Ember abba az állapotba, ahol nem lát álomképeket és nem érez vágyakat.

20. Mint ezerfelé ágazó hajszál, olyan vékonyak a jótevő erek, telve fehérrel, kékkel, sárgával, zölddel és vörössel. Ha úgy látja az ember, hogy ölik, szorongatják, elefánt űzi vagy gödörbe esik éppen, csak azt véli tudatlanul valóságnak, amitől ébren is fél. Amikor tudja: Isten vagyok, király vagyok, a mindenség vagyok! - hát ez az ő legmagasabb világa.

21. A mélyálom az Ember igazi alakja, ez mentes a vágyaktól, mentes a rossztól, mentes a félelemtől. Ahogyan a kedvest átölelve külsőről, belsőről mit sem tudunk, ugyanígy nem tud az Ember sem belsőről, sem külsőről a megismerő Lelket ölelve. Ebben a vágytalan alakban vágyai beteltek, magának vágya, gondot nem ismer.

22. Az atya itt nem atya, az anya nem anya, a világok nem világok, az istenek nem istenek, a tudás nem tudás, a tolvaj nem tolvaj, a gyilkos nem gyilkos, a korcs nem korcs, a fattyú nem fattyú, a szerzetes nem szerzetes, a remete nem remete. Ekkor már nem érinti a jó és a rossz, ekkor már szíve minden gondján túlemelkedett.

23. Ha ekkor nem lát, csak azért nem lát, mert nincsen egy másik, mit látni lehet. Ám az örök látó a látást el nem veszítheti.

24. Ha ekkor nem szagol, csak azért nem szagol, mert nincsen egy másik, mit szagolni lehet. Ám az örök szagló a szaglást el nem veszítheti.

25. Ha ekkor nem ízlel, csak azért nem ízlel, mert nincsen egy másik, mit ízlelni lehet. Ám az örök ízlelő az ízlelést el nem veszítheti.

26. Ha ekkor nem szól, csak azért nem szól, mert nincsen egy másik, mit szólni lehet. Ám az örök szóló a szót el nem veszítheti.

27. Ha ekkor nem hall, csak azért nem hall, mert nincsen egy másik, mit hallani lehet. Ám az örök halló a hallást el nem veszítheti.

28. Ha ekkor nem gondolkodik, csak azért nem gondolkodik, mert nincsen egy másik, mit gondolni lehet. Ám az örök gondolkodó a gondolkodást el nem veszítheti.

29. Ha ekkor nem érez, csak azért nem érez, mert nincsen egy másik, mit érezni lehet. Ám az örök érző az érzést el nem veszítheti.

30. Ha ekkor nem ismer, csak azért nem ismer, mert nincsen egy másik, mit ismerni lehet. Ám az örök ismerő az ismerést el nem veszítheti.

31. Mert ahol van másik, ott lehet látni a másikat, ott lehet szagolni a másikat, ott lehet ízlelni a másikat, ott lehet szólni a másikat, ott lehet hallani a másikat, ott lehet gondolni a másikat, ott lehet érezni a másikat, ott lehet ismerni a másikat.

32. Nagykirály! Olyan a Látó a másik híján, mint a tiszta víz - ekkor övé a Brahman világa. Legfőbb célja ez, legfőbb boldogsága ez, legfőbb világa ez, legfőbb üdve ez. Ennek az üdvnek csak egy kicsinyke része jut a többi lénynek egész életére.

33. Ki gazdag és szerencsés, király a többiek fölött, halmoz minden emberi élvezetet - ez a legfőbb emberi üdv. Száz emberi üdv ér fel egyetlen üdvvel az égbe szállt atyák körében. Az atyáknak száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a gandharvák világában. A gandharvák száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a jutalom-istenek világában. A jutalom-istenek száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a született istenek világában, de annak az üdve is ilyen, aki meghallja a tudást, tisztaszívű és vágyát lebírta. A született istenek száz üdve ér fel egyetlen üdvvel Pradzsápati világában, de annak az üdve is ilyen, aki meghallja a tudást, tisztaszívű és vágyát lebírta. Pradzsápati száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a Brahman világában, de annak az üdve is ilyen, aki meghallja a tudást, tisztaszívű és vágyát lebírta. Ó, Nagykirály, ez a legnagyobb üdv, ez a Brahman világa.

Dzsanaka király így szólt:
- Magasztos Jádnyavalkja! Ezer tehenet adok néked, ha elmondod, mi az, mi ennél is feljebb vezet.
Megrettent ekkor Jádnyavalkja: Ez az éles eszű király minden titokból kiforgatott!
Majd így folytatta:.

34. - Miután kedvére fürdött az álomállapotban, látta a jót és a rosszat, visszasiet akkor előbbi helyére, az ébrenléti állapotba.

35. Ahogyan a túlterhelt kocsi recseg-ropog, úgy nyöszörög a test is a megismerő Lélek súlya alatt, ha végét járja az ember.

36. Ha elsorvad valaki, öregség, betegség emészti, akkor az Ember úgy hullik le tagjairól, mint ahogyan érett termés, gyümölcs vagy bogyó hull le az ágról. Visszasiet akkor előbbi helyére, a lélegzetbe.

37. Ahogyan tanácsnokok, őrök, kocsihajtók és falubírák sietnek az érkező király elébe, kínálják étellel, itallal, hajlékkal feje fölé, és azt kiabálják: Megjött, megérkezett! - így sietnek a lények annak elébe, ki tudja ezt, és azt kiáltják: Megjött a Brahman, megérkezett!

38. Ahogyan tanácsnokok, őrök, kocsihajtók és falubírák sietnek a távozó király köré, ugyanígy gyűlnek az Ember köré az életerők, ha a végét járja valaki.

Negyedik szakasz

1. Amikor elgyengül, elájul a Lélek, akkor köréje gyűlnek az életerők. Magához vonzza e fényparányokat, és a szívbe húzódik vissza. A szemben lakó Ember pedig visszaszáll a Napba, ezért nem ismeri fel többé a képeket.

2. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem lát. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem szagol. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem ízlel. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem szól. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem hall. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem gondolkodik. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem érez. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem ismer.

Ekkor felizzik a szív csúcsa, és amikor felizzott, a Lélek kiröppen innen a szemen át, a fejtetőn át, vagy egy másik testrészen át. Amikor kiröppen, magával rántja a lélegzetet. Amikor a lélekzet kiröppen, magával rántja a többi érzékszerveket. A Lélek megismerésből áll, így magával ránt minden megismerőt. Tudása, tettei és elért bölcsessége vezetik tovább az úton.

3. Ahogyan a hernyó a fűszál végére érve összehúzza magát, hogy átlendüljön a másik levélre, a testet ledobva és a nemtudást eleresztve a Lélek is így vesz lendületet az új kezdet előtt.

4. Ahogyan az ötvös a fémbe vert mintát simára kalapálja, hogy új, szebb formát verjen ki rá, a testet ledobva és a nemtudást eleresztve a Lélek is így teremt új, szebb formát magának az ősök, a gandharvák, az istenek között, Pradzsápatinál, a Brahmannál, vagy más lények körében.

5. Bizony a Lélek a Brahman. Megismerésből áll, lélegzetből áll, észből áll, szemből áll, fülből áll, földből áll, vízből áll, szélből áll, űrből áll, fényből áll és nem fényből áll, vágyból áll és nem vágyból áll, haragból áll és nem haragból áll, törvényből áll és nem törvényből áll - mindenből áll.

Aszerint születik újra, amiből áll, ami szerint cselekszik, ami szerint viselkedik. A jótevő jóvá születik, a gonosztevő gonosszá. Jó lesz az ember a jótett által, és gonosz a gonosz által. Ezért mondják azt, hogy az ember vágyakból áll. Amire vágyik, azt akarja, amit akar, azt teszi, amit tesz, úgy alakul élete.

6. Erről szól a vers:

Oda csapódik, oda jut a végén,
ahová esze és hímtagja sodorta.
S ha elfogyott a tettek égi jutalma,
újra cselekszik a Földre visszatérvén.

Így van ez a vágyakozókkal. A nem vágyakozókkal pedig imígyen: Ki vágytalan, vágyai beteltek, csak önmagára vágyik, abból nem szállnak el az életerők, hanem a Brahmanná válik, és a Brahmanhoz jut el.

7. Erről szól a vers:

Ki minden vágyat eléget, halandó szívét se félti,
örök az, és a Brahmant már itt a világban eléri.

Úgy hever a test, ahogyan a levetett, száraz kígyóbőr hever a hangyabolyon. A lélegzet azonban testetlen, örök, ez a Brahman, ez a tiszta fény.

- Magasztos Jádnyavalkja! Ezer tehenet adok néked - szólt Dzsanaka, Vidéha királya. Ő pedig így folytatta:

8. - Erről szól a vers:

Ősi úthoz értem, lábam megtalálta,
keskeny az út, vége messzeségbe vész.
Bölcsek tapossák, Brahman tudói,
így repülnek fel az Égi Világba.

9. Rajta van minden, amit csak tanultam,
a fehér, a sárga, kék, zöld és piros.
Szentek lépnek rá, Brahman tudói,
és ragyogássá válnak megigazultan.

10. Vakságba, sötétségbe buknak a nem tudásnak hódolók,
de ennél is nagyobb sötétbe a tudást csak kóstolók.

11. Siralmas világok vakságba, sötétségbe merültek,
a kábán elbukott tudatlanok mind ide kerülnek.

12. Aki a Lelket megismeri és tudja: Én vagyok az!
- miért is akarna ebbe a beteg testbe visszakerülni?

13. Mert ki a testben Lelkét megtalálja,
és érte a mély szakadékba lemegy,
az mindenható, az világteremtő,
övé a világ, magának világa.

14. Már itt a létben meg kell tudni végre,
nagyot veszítünk, ha nem tudjuk meg Őt.
Aki megtudta, az már halhatatlan,
aki Őt nem tudja, szenvedés a bére.

15. Ám ha az ember a Lelket örök istenként szemléli,
uraként múltnak és jövőnek, úgy nincs oka félni.

16. Körülötte száll az év s a napok; mint örök életet,
mint világnak világát, úgy imádják őt az istenek.

17. Amin a lények ötféle serege és az űr alapul,
örök Lelkemnek azt tudom én halhatatlanul.

18. Lélegzet lélegzete, szem szeme,
fül füle, gondolat gondolata,
így tekints hát reá, és tudd meg:
ő az ősöreg Brahman, a lét kezdete.

19. Vésd észbe, nincsen különbség, mert ő így csinálta.
Ki megkülönböztet, az halálból bukik újabb halálba.

20. Minden, ami van, mérhetetlen, rezdületlen egység.
Űrön túli Lelked örök, nem éri születés, öregség.

21. Értő pap, így közelít majd a bölcsesség tefeléd,
szavaid ne fűzögesd hiába, csak fáraszt a beszéd.

22. Ez a nagy, születetlen Lélek megismerésből áll az életerők kőzött. A szív üregében pihen. Ő a mindenség ura, a mindenség parancsolója, a mindenség fejedelme. Nem lesz nagyobb a jótettek által, és nem lesz kisebb a rosszak által. Ő a mindenség ura a lények parancsolója, a lenyek őrizője, ő a gát, mely a világokat szétválasztja, hogy össze ne keveredjenek.

A tudást tanulva, áldozva, adakozva, böjtölve, lemondva őt akarják megismerni a papok. Aki megismerte, hallgataggá lesz. Örök otthonra vágyva a remeték hozzá zarándokolnak. Ezzel a tudással mondtak le a fiakról az ősök: Minek is utód, hiszen Lelkünk maga a világ?
Elhagyták a vágyat fiak után, vagyon után, a világ után, és koldulva vándoroltak. Mert fiakra vágyni annyi, mint vagyonra vá, vagyonra vágyni annyi, mint a világra vágyni. Hiú vagy ez is, az is.

E Lélek azonban nem ilyen és nem olyan. Megragadhatatlan, mert meg nem ragadják, mulandótlan, mert el nem múlik, tiszta, mert hozzá semmi sem tapad. Nem kötődik, meg nem inog, kár sosem éri. Ki tudja ezt, azt nem gyűri le sem a jó, sem a rossz, amit elkövetett hanem ő gyűri le mindkettőt. Nem gyötri az, hogy elkövetett vagy elmulasztott valamit.

23. Erről szólt a vers:

Nagysága a papnak így tart örökké,
nem apasztják művek, nem gyarapítják.
Keresse ezt bátran, és ha megtalálta,
a helytelen tettek nem mocskolják többé.

Ezért ki tudja ezt, az nyugodt, megfékezett, lemondó, türelmes, összeszedett. Meglátja önnön Lelkét, mindent önnön Lelkeként szemlél. Nem gyűri le a rossz, amit elkövetett, hanem ő gyűri le a rosszat, nem gyötri meg a gonosz, hanem ő gyötri meg a gonoszt, ő éget el minden gonoszt. És a rossztól, a szenvedélytől, a kétségtől megszabadulva igazi pap lesz, ó, Nagykirály, akinek világa maga a Brahman

Így szólt Jádnyavalkja, a király pedig azt felelte:
- Magasztos Jádnyavalkja, szolgálatodra adom népemet és saját magamat is.

24. Bizony ez a nagy, születetlen Lélek eszi az ételt és adja a jót. Jóra talál, ki tudja ezt.

25. Ez a nagy, születetlen Lélek nem öregszik és nem hal meg. Ő az örök, rendíthetetlen Brahman. Mert rendíthetetlen a Brahman. A rendíthetetlen Brahmanná válik, ki tudja ezt.

Ötödik szakasz

1. Jádnyavalkjának két felesége volt, Maitréjí és Kátjájaní. Maitréjí ismerte a Brahman tanát, Kátjájaní azonban csak annyit tudott, amennyit a nők általában. Jádnyavalkja készült remeteségbe vonulni, így szólt tehát:

2. - Maitréjí, elvonulok otthonomból, ezért mindent elosztok közted és Kátjájaní között.
Maitréjí így válaszolt:

3. - Ó, Uram, még ha a világ minden gazdagsága enyém lenne is, halhatatlanná lennék-e akkor?
- Nem. Úgy élnél, mint a gazdagok, de a vagyon halhatatlansággal nem kecsegtet.

4. - Mit kezdjek azzal, mi nem tesz halhatatlanná? Ó, Uram ! amit tudsz, azt add nekem!

5. Így Jádnyavalkja:
- Kedves voltál eddig is nekünk, és tetszésünk csak fokozódott. Jól van hát, Úrnőm, elmagyarázom. De jól vésd eszedbe, amit mondok neked!

6. Bizony nem a férj kedvéért kedves a férj, hanem a Lélek kedvéért kedves a férj. Nem a feleség kedvéért kedves a feleség, hanem a Lélek kedvéért kedves a feleség. Nem a fiak kedvéért kedvesek a fiak, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a fiak. Nem a vagyon kedvéért kedves a vagyon, hanem a Lélek kedvéért kedves a vagyon. Nem a nyájak kedvéért kedvesek a nyájak, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a nyájak. Nem a papság kedvéért kedves a papság, hanem a Lélek kedvéért kedves a papság. Nem a harcosi rang kedvéért kedves a harcosi rang, hanem a Lélek kedvéért kedves a harcosi rang. Nem a világok kedvéért kedvesek a világok, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a világok. Nem az istenek kedvéért kedvesek az istenek, hanem a Lélek kedvéért kedvesek az istenek. Nem a tudományok kedvéért kedvesek a tudományok, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a tudományok. Nem a lények kedvéért kedvesek a lények hanem a Lélek kedvéért kedvesek a lények. Nem a mindenség kedvéért kedves a mindenség, hanem a Lélek kedvéért kedves a mindenség.
Maitréjí, bizony a Lelket kell látni, azt kell hallani, azt kell megérteni, abban kell elmélyedni. És aki látta, hallotta, megértette ezt a Lelket és elmélyedett benne, az tudja ezt az egész világot.

7. Ki a papságot a Lelken kívül tudja, a papságot elveszíti az. Ki a harcosi rangot a Lelken kívül tudja, a harcosi rangot elveszíti az. Ki a világokat a Lelken kívül tudja, a világokat elveszíti az. Ki az isteneket a lelken kívül tudja, az isteneket elveszíti az. Ki a tudományokat a Lelken kívül tudja, a tudományokat elveszíti az. Ki a lényeket a Lelken kívül tudja, a lényeket elveszíti az. Ki a mindenséget a Lelken kívül tudja, a mindenséget elveszíti az.

8. Olyan ez, mint amikor a dobot megverik. A hangot kint megfogni nem lehet, de a dobot vagy a dobost megragadva megragadták a hangot is.

9. Olyan ez, mint amikor kagylókürt rikolt. A hangot kint megfogni nem lehet, de a kürtöt vagy a kürtöst megragadva megragadták a hangot is.

10. Olyan ez, mint amikor a lantot pengetik. A hangot kint megfogni nem lehet, de a lantot vagy a lantost megragadva megragadták a hangot is.

11. Olyan ez, mint amikor nedves fát tesznek a tűzre, és abból füstfelhők szállnak mindenfelé. Bizony így fújta ki ez a nagy lény a Himnuszok Tudását, a Varázsigék Tudását, a Dalok Tudását, a Tűzpapok és az Angariszok Tudását, a regéket, a mítoszokat, a tudományokat, a titkos tamtásokat, a verseket, a szövétnekeket, a párbeszédeket, a magyarázatokat, az áldozottat és az adottat, az ételt és az italt, a Földet és a Mennyet, és minden lényeket. Mindezt ő fújta ki.

12. Ahogyan minden vizek az óceánba szaladnak, úgy szalad össze benne bőrként minden tapintás, úgy szalad össze benne nyelvként minden íz, úgy szalad össze benne orrként minden szag, úgy szalad össze benne szemként minden kép, úgy szalad össze benne fülként minden hang, úgy szalad össze benne észként minden gondolat, úgy szalad össze benne szívként minden emlékezés, úgy szalad össze benne kézként minden tett, úgy szalad össze benne ágyékként minden kéj, úgy szalad össze benne végbélként minden ürítés, úgy szalad össze benne lábként minden mozgás, úgy szalad össze benne szóként minden tudás.

13. Olyan ez, mint a vízbe vetett só, amelynek nincs külseje és belseje, hanem pusztán a só ízéből áll. A Léleknek sincsen külseje és belseje, hanem pusztán megismerésből áll. Felemelkedik a létezők köréből, majd beléjük száll megint. De nincsen tudat a halál után, bizony azt mondom én.

14. Maitréjí így szólt:,
- Ó, Uram, összezavarsz ezzel, ezt a Lelket én felfogni nem tudom.

15. - Amit mondok, az nem zavar össze. Bizony mulandótlan, örök törvény ez a Lélek. Mert ahol kettősség van, ott láthatja az egyik másikat, ott szagolhatja az egyik a másikat, ott ízlelheti az egyik a másikat, ott szólíthatja az egyik a másikat, ott hallhatja az egyik a másikat, ott észreveheti az egyik a másikat, ott tapinthatja az egyik a másikat, ott ismerheti az egyik a másikat. De ha egyetlen Lélekké vált minden, hogyan is láthatna az valamit, hogyan is szagolhatna az valamit, hogyan is ízlelhetne az valamit, hogyan is szólhatna az valamit, hogyan is hallhatna az valamit, hogyan is vehetne észre az valamit, hogyan is tapinthatna az valamit, hogyan is ismerhetne az valamit? Hogyan is ismerhetné meg azt, amivel mindent megismert, hogyan is ismerhetné meg a megismerőt?

A Lélek azonban nem ilyen és nem olyan. Megragadhatatlan, mert meg nem ragadják, mulandótlan, mert el nem múlik, tiszta, mert hozzá semmi sem tapad. Nem kötődik, meg nem inog, kár sosem éri. Hogyan is lehetne megismerni a megismerőt?

Maitréjí, most már tudod a tanítást. Ez pedig elég ahhoz, hogy halhatatlanná legyél.
Így szólt Jádnyavalkja és elvonult.

Hatodik szakasz

1. Íme a tanítók sora:

Pautimásját Gaupavana tanította, Gaupavanát (egy másik) Pautimásja, (ezt a) Pautimásját (egy másik) Gaupavana, Gaupavanát Kausika. Kausikát Kaundinja, Kaundinját Sándilja, Sándilját (egy másik) Kausika és Gautama.

2. Gautamát Ágnivésja, Ágnivésját Gárgja. Gárgját (egy másik) Gárgja, (ezt) a Gárgját (egy) Gautama, (ezt a) Gautamát Szaitava, Szaitavát Párásarjájana, Párásarjájanát Gárgjájana, Gárgjájanát Uddálakájana, Uddálakájanát Dzsábálájana, Dzsábálájanát Mádhjandinájana, Mádhjandinájanát Szaukarájana, Szaukarájanát Kásájana, Kásájanát Szájakájana, Szájakájanát Kausikájani.

3. Kausikájanit Ghritakausika, Ghritakausikát Párásarjájana, Párásarjájanát Párásarja. Párásarját Dzsátúkarnja, Dzsátúkarnját Ászurájana és Jászka, Ászurájanát Traivani, Traivanit Aupadzsandhani, Aupadzsandhanit Ászuri, Ászurit (egy) Bháradvádzsa, Bháradvádzsát Átréja, Átréját Mánti, Mántit (egy) Gautama, (ezt a) Gautamát (egy másik) Gautama, (ezt a) Gautamát Vátszja, Vátszját (egy) Sándilja, (ezt a Sándilját) Kaisorja Kápja, Kaisorja Kápját Kumárahárita, Kumáraháritát Gálava, Gálavát Vidarbhíkaundinja, Vidarbhíkaundinját Vatszanapád Bábhrava, Vatszanapád Bábhravát Pantháh Szaubhara. Pantháh Szaubharát Ajászja Ángirasza, Ajászja Ángiraszát Ábhúti Tvástra, Ábhúti Tvástrát Visvarúpa Tvástra, Visvarúpa Tvástrát a két Asvin, a két Asvint Dadhjancs Átharvana, Dadhjancs Átharvanát Atharvan Daiva, Atharvan Daivát Mritju Prádhvanszana, Mritju Prádhvanszanát Pradhvanszana, Pradhvanszanát Éka Risi, Éka Risit Vipracsitti, Vipracsittit Vjasti, Vjastit Szanáru, Szanárut Szanátana, Szanátanát Szanaga, Szanagát Paramésthin, Paramésthint a Brahman.

A Brahman önmagától való. Tisztelet a Brahmannak!

ÖTÖDIK FEJEZET
Első szakasz

OM

Teljes az Ott és teljes ez Itt.
Teljesből teljes felemelkedik.
Teljes a teljestől elszakad.
Teljesen mégis megmarad.

OM

Az égbolt a Brahman, az ősöreg, szeles égbolt. Így mondta ezt Kauravjájaníputra. A papok tudásával tudom, amit tudni érdemes.

Második szakasz

1. Háromfélék voltak Pradzsápati gyermekei: istenek, emberek és ördögök. Apjuknál éltek, mint tanítványok. Így szóltak egyszer az istenek:
- Beszélj, Urunk!
Pradzsápati egy szótagot mondott nekik:
- Da. Értitek?
- Értjük - feleltek ők. - Azt mondtad, hogy fékezzük (dámjata) magunkat.
- Így van, értitek.

2. Akkor az emberek szóltak:
- Beszélj, Urunk!
Pradzsápati ugyanazt a szótagot mondta nekik:
- Da. Értitek?
- Értjük - feleltek ők. - Azt mondtad, hogy adakozzunk (datta).
- Így van, értitek.

3. Akkor az ördögök szóltak:
- Beszélj, Urunk!
A Teremtőúr nekik is ugyanezt a szótagot mondta:
- Da. Értitek?
- Értjük - feleltek ők. Azt mondtad, hogy irgalmazzunk (dajadhvam).
- Így van, értitek.
Da-da-da - ez zeng a mennydörgésben, az isteni hangban újra meg újra. Arra figyelmeztet: fékezd magad, adakozz, légy irgalommal. Ezért ezt a hármat kell gyakorolni: önfékezést, adakozást és irgalmat.

Harmadik szakasz

1. A szív Pradzsápati, a szív a Brahman, a szív a mindenség. Ez pedig három szótagból áll: hri-da-jam. Az első szótag a hri. Amnak áldoznak (abhiharanti) az övéi és az idegenek, ki tudja ezt. A második szótag a da. Annak adnak (dadati) az övéi és az idegenek, ki tudja ezt. A harmadik szótag a jam. Az égbe mennek (janti), kik tudják ezt.

Negyedik szakasz

1. Ez az, bizony! Ez az volt, vagyis igazság volt. Ki elsőszülöttmek tudja ezt a nagy csodát, és azt, hogy a Brahman a valóság, az úrrá lesz a világokon. Hiszen mi is lehetne úrrá azon, ki elsőszülöttnek tudja ezt a nagy csodát, és azt, hogy a Brahman a valóság?

Ötödik szakasz

1. Kezdetben a világ víz volt. A valóságot a víz szülte. A Brahman a valóság. A Brahman megalkotta a Pradzsápatit, a Pradzsápati az isteneket. Az istenek a valóságnak szentelődnek. A valóság három szótagból áll: sza-ti-am. Az első szótag a sza, a második szótag a ti, a harmadik szótag az am. Az első és utolsó szótag a valóság, ami középen van, az valótlan. A valótlant két oldaláról valóság fogja közre, így lesz egyetlen valósággá a lét. Ki tudja ezt, annak nem árt a valótlan.

2. E valóság a Nap. Az az Ember a napkorongban, és ez az ember a jobb szemben egymáson alapul. Az a napsugarak révén alapul ezen, ez az életerők révén alapul azon. Ha ez távozni készül a szemből, tisztán látja a napkorongot, a szemébe tűző Nap nem kergeti vissza.

3. A napkorongban lévő Ember feje a Föld (bhúr). Egy feje van, ezért egy szótag ez. Karjai a Levegőég (bhuvah). Két karja van, ezért két szótag ez. Lábai az Ég (szuvah). Két lába van, ezért két szótag ez. Titkos neve a nappal (ahar). Elveti (há) és megöli (han) gonoszt, ki tudja ezt.

4. A jobb szemben lévő ember feje a Föld. Egy feje van, ezért egy szótag ez. Karjai a Levegőég. Két karja van, ezért két szótag ez. Lábai az Ég. Két lába van, ezért két szótag ez. Titkos neve az én (aham). Elveti (há) és megöli (han) a gonoszt, ki tudja ezt.

Hatodik szakasz

1. Az észből álló, fényvalóságú Ember itt lakik a szív közepében. Akkora, mint a rizsszem, mint az árpaszem, mégis ő a mindenség ura, a mindenség fejedelme, ő irányít mindent, mi létezik.

Hetedik szakasz

1. Azt mondják, a villám (vidjut) a Brahman, mert hogy mindent széthasít (vidjati). Széthasítja a villám annak bűneit, ki tudja, hogy a Brahman a villám. Mert a Brahman a villám.

Nyolcadik szakasz

1. A szónak, mint tejelő tehénnek kell szentelődni. Tőgye négyágú: az üdv, az áldás, a hej és a tessék szavak. Két ágából, az üdv-ből és az áldás-ból élnek az istenek. A tessék szóból az ősök. A hej szóból az emberek. A szó bikája a lélegzet, borja az ész.

Kilencedik szakasz

1. A Mindenember Tüze itt van az emberben, ezzel emészti a megevett ételt. Ez kelti a ropogást, amit akkor hallunk, ha fülünket befogjuk. Ha távozni készül a testből, nem halljuk többé ropogását.

Tizedik szakasz

1. Ha az ember elhagyja ezt a világot, akkor a szélbe repül. A szél akkora rést nyit előtte, mint a kerékagy. Ezen át felrepül, és a Napba jut. A Nap akkora rést nyit előtte, mint a dob nyílása. Ezen át felrepül, és a Holdba jut. A Hold akkora rést nyit előtte, mint a nagydob nyílása. Ezen át felrepül, és abba a világba jut, ahol nincsen hideg és meleg. Itt marad időtlen időkön át.

Tizenegyedik szakasz

1. Az a legnagyobb lemondás, amikor az embert betegség kínozza. A legfőbb világot éri el, ki tudja ezt. Az a legnagyobb lemondás, amikor a halottat az erdőbe viszik. A legfőbb világot éri el, ki tudja ezt. Az a legnagyobb lemondás, amikor a halottat a tűzre vetik. A legfőbb világot éri el, ki tudja ezt.

Tizenkettedik szakasz

1. Egyesek azt mondják, hogy a Brahman az étel. De ez nem így van, mert az étel megromlik, ha nem frissíti a lélegzet. Mások azt mondják, hogy a Brahman a lélegzet. De ez nem így van, mert elapad a lélegzet, ha nincsen étel.

Vajon ha eggyé válik ez a két istenség, elérhető-e ezzel a legfőbb létezés? Mert Prátrida ezt kérdezte egyszer apjától, és azt is hozzátette:
- Hogyan is tehetnénk jót vagy rosszat annak, ki tudja ezt?

Apja csak legyintett erre, mintha azt mondaná:
- Ugyan, fiam! Eme eggyé vált istenségekkel hogyan is lehetne a legfőbb létezést elérni?

És még a vi szótagot mondta neki. A vi az étel, mert minden lény étellé válik (vis) egyszer. A ram szótagot is mondta neki. A ram a lélegzet, mert a lélegzet minden lényt megörvendeztet (ram). Minden lény azzá válik, minden lény annak örvendezik, ki tudja ezt.

Tizenharmadik szakasz

1. Dicshimnusz. Bizony a lélegzet a dicshimnusz (uktha), mert a lélegzet támasztja alá (utthápajati) az egész világot. Dicshimnuszban jartas, bölcs fia születik (utszthá) annak, egyéletű, egyvilágú lesz a dicshimnusszal, ki tudja ezt.

2. Varázsige. Bizony a lélegzet a varázsige (jadzsusz), mert a lélegzet köt össze (judzsjante) minden létezőt. Minden lény annak üdvére egyesül, egyéletű, egyvilágú lesz a varázsigével, ki tudja ezt.

3. Dal. Bizony a lélegzet a dal (száman), mert minden lény a lélegzetben szalad össze (szamjancsi). Minden lény szolgálón annak üdvére szalad össze, egyéletű, egyvilágú lesz a dallal, ki tudja ezt.

4. Kormányzás. Bizony a lélegzet a kormányzás (ksatra), mert kormányzás a lélegzet. Megóvja (trájaté) az életet a pusztulástól, félelem nélkül kormányoz (ksatram utram), egyéletű, egyvilágú lesz a kormányzással, ki tudja ezt.

Tizennegyedik szakasz

1. Föld (bhúmi), Levegőég (antariksa) és Ég (diaur) - nyolc szótag ez, és nyolc szótagú a gájatrí vers első sora. A Három Világ benne van ebben a sorban. Mindent elnyer, mi a három világban létezik, ki tudja ezt e sorról.

2. Himnuszok (ricsó), varázsigék (jadzsúmsi) és dalok (számáni) - nyolc szótag ez, és nyolc szótagú a gájatrí vers második sora. A Három Tudás benne van ebben a sorban. Mindent elnyer, mi a Három Tudásban fellelhető, ki tudja ezt e sorról.

3. Belélegzés (prána), kilélegzés (apána) és szétlélegzés (vjána) - nyolc szótag ez, és nyolc szótagú a gájatrí vers harmadik sora. Az életerők benne vannak ebben a sorban. Mindazt elnyeri, mi lélegez, ki tudja ezt e sorról.

Szépséges negyedik sorát por sosem éri. Az a Nap, ami ott ragyog. Szépséges (darsata) ez a negyedik, mert meglátható (dadrisa), és por nem éri, mert a Nap minden por felett ragyog. Éppen így ragyog dicsősége és szépsége annak, ki tudja ezt e sorról.

4. A gájatrí vers maga e negyedik, szépséges, por fölött ragyogó során alapul. Ennek a sornak a valóság az alapja. A valóság a szem, mert a szem a valóság. Ezért, ha ketten így vitáznak: Én hallottam! Én meg láttam! - hát annak hisznek, aki látta.

A valóság erőn alapul. Az erő pedig lélegzet. A valóság tehát a lélegzeten alapul. Ezért mondják: Az erő fölötte áll a valóságnak.

Ekképpen a gájatrí vers a Lelken alapul. Ő óvja (trá) az ember háza népét (gaja), ezért nevezik gájatrí-nak. Az ember házanépe az érzékszervek. Amikor a szávitrí verset elmondják valakinek, az megóvja az érzékszerveit.

5. Egyesek a szávitrí verset anustubh versnek magyarázzák, mondván: A szó az anustubh, szóként mi ezt tanítjuk. De nem ez a helyes módszer. A szávitrí verset egy gájatrí versnek kell venni. És ha ennek tudója sokra is tesz szert, az bizony nem ér fel a gájatrí versnek egyetlen sorával sem.

6. Ha valaki fogná a teletöltött Három Világot, az csak a szávitrí vers első sorával érne fel. Ha fogná a Három Tudás összességét, az csak a szávitrí vers második sorával érne fel. Ha fogna minden lélegzőt, az csak a szávitrí vers harmadik sorával érne fel. Ami pedig szépséges, por felett ragyogó sorát illeti, hát az nem olyasmi, amit birtokolhat az ember. Hogyan is lehetne ilyen sokat elvenni?

7. Néki szentelődni így kell: Te vagy a gájatrí, egysoros, kétsoros, háromsoros, négysoros, mégis sortalan (apada), hiszen lábak nélkül (apada) jársz.

Hódolat negyedik, szépséges, por felett ragyogó sorodnak! Az ne érje el!
Ez utóbbi azt jelenti, hogy ne érje el célját, akit gyűlölünk. Másképpen: Kívánsága ne teljesüljön!
Mert aki ellen így szentelődnek, annak kívánsága nem teljesül. De így is lehet: Legyen az övé az enyém!

8. Dzsanaka, Vidéha királya, egykoron azt kérdezte Budila Ásvatarásviól:
- Te a gájatrí vers tudósának mondtad magad, hogy lehet az, hogy mégis elefánt lettél, és terheket kell cipelned?
- Mert nem tudtam a száját, ó, Nagykirály - felelte az.
A szája pedig a tűz. Mert ha sok mindent teszünk is a tűzbe, végül mindent eléget. És ha sok bűne is van annak, ki tudja ezt, végül az összeset elégeti, és megszületik tisztán, megigazultan, öregségtől és haláltól megszabadultan.

Tizenötödik szakasz

1. Aranykoronggal igazi arcod eltakarod,
tárd fel hát előttünk, ó, Púsan!
Az igazak útján járóknak megmutasd!
Púsan, Ősbölcs, Jama,
Nap, Pradzsápti fia!
Legszebb alakodban látlak meg én,
a Napban az Ember, az vagyok én!
Sóhaj, az örök szélbe szállj,
itteni test, véges porba omolj!

OM

Emlékezz, művem, emlékezz a tettre!
Emlékezz, művem, emlékezz a tettre!
Tűz, segíts meg minket jó utakkal,
Ösvények Tudója, vigyél sikerre!
Téríts le a bűn ferde útjairól,
néked szentelődünk a legszebb szavakkal!

HATODIK FEJEZET
Első szakasz

1. Bizony aki tudja a legszentebbet és a legnemesebbet, az a legszentebb és legnemesebb lesz az övéi között. A lélegzet a legszentebb és a legnemesebb. A legszentebb és a legnemesebb lesz az övéi között, és akik között csak akar, ki tudja ezt.

2. Aki tudja a legnagyobb jótevőt, az a legnagyobb jótevő lesz az övéi között. A szó a legnagyobb jótevő. A legnagyobb jótevő lesz az övéi között, és akik között csak akar, ki tudja ezt.

3. Aki tudja az alapot, az megveti lábát síkon és göröngyön. A szem az alap, mert a szem által áll meg az ember síkon és göröngyön. Megveti a lábát síkon és göröngyön, ki tudja ezt.

4. Aki tudja az elérést, az minden vágyát eléri. A fül az elérés, mert a fülhöz ér el minden tudás. Minden vágyát eléri, ki tudja ezt.

5. Aki tudja az otthont, az otthona lesz az övéinek és az idegeneknek. Az ész az otthon. Otthona lesz az övéinek és az idegeneknek, ki tudja ezt.

6. Aki tudja a szaporodást, annak nyájai, fiai szaporodnak. A férfimag a szaporodás. Nyájai, fiai szaporodnak annak, ki tudja ezt.

7. Ezek az életerők egyszer azon veszekedtek, hogy ki a legnemesebb közülük. Elmentek a Brahmanhoz, és azt kérdezték tőle:
- Ki a legkiválóbb közülünk?
Ő azt felelte.
- Az a legkiválóbb közületek, akinek távozása a legrosszabb a testnek.

8. Akkor eltávozott a szó, és egy évig távol maradt. Majd visszatért és azt kérdezte:
- Hogyan tudtatok nélkülem élni?
- Úgy éltünk, mint a néma, akinek nincsen szava, de lélegzettel lélegez, szemmel lát, füllel hall, ésszel észlel és szaporodik a férfimaggal.
Akkor a szó visszaszállt a testbe.

9. Ezután eltávozott a szem, és egy évig távol maradt. Majd visszatért és azt kérdezte:
- Hogyan tudtatok nélkülem élni?
- Úgy éltünk, mint a vak, akinek nem lát a szeme, de lélegzettel lélegez, szóval szól, füllel hall, ésszel észlel, és szaporodik a férfimaggal.
Akkor a szem visszaszállt a testbe.

10. Ezután eltávozott a fül, és egy évig távol maradt. Majd visszatért és azt kérdezte:
- Hogyan tudtatok nélkülem élni?
- Úgy éltünk, mint a süket, akinek nem hall a füle de lélegzettel lélegez, szóval szól, szemmel lát, ésszel észlel, és szaporodik a férfimaggal.
Akkor a fül visszaszállt a testbe.

11. Ezután eltávozott az ész, és egy évig távol maradt. Majd visszatért és azt kérdezte:
- Hogyan tudtatok nélkülem élni?
- Úgy éltünk, mint a báva, akinek nincsen esze, de lélegzettel lélegez, szóval szól, szemmel lát, füllel hall, és szaporodik a férfimaggal.
Akkor az ész visszaszállt a testbe.

12. Ezután eltávozott a férfimag, és egy évig távol maradt. Majd visszatért és azt kérdezte:
- Hogyan tudtatok nélkülem élni?
- Úgy éltünk, mint a herélt, akinek nincsen férfimagja, de lélegzettel lélegez, szóval szól, szemmel lát, füllel hall, és ésszel észlel.
Akkor a férfimag visszaszállt a testbe.

13. Ezután el akart távozni a lélegzet is, de ahogy az Indus vidéki tüzes paripa cövekét kirántja, úgy rántotta magával a többi életerőt. Így kérlelték azok:
- Ne szállj ki, Urunk, mert nem tudunk nélküled élni!
- Legyen, de akkor hódoljatok nekem!
- Úgy lesz - feleltek ők.

14. Így szólt a szó:
- Amiben legnagyobb jótevő vagyok, abban te vagy a legnagyobb jótevő.
Így szólt a szem:
- Amiben alap vagyok, abban te vagy az alap.
Így szólt a fül:
- Amiben elérés vagyok, abban te vagy az elérés.
Így szólt az ész:
- Amiben otthon vagyok, abban te vagy az otthon.
Így szólt a férfimag:
- Amiben szaporodás vagyok, abban te vagy a szaporodás.
Azt kérdezte akkor a lélegzet:
- Ha mindez én vagyok, mi lesz akkor az étkem, és mi lesz az öltözékem?
- Minden az étked a kutyáig, a féregig, minden, mi csúszik vagy repül. Öltözéked a víz lesz.

Nem eszik méltatlan ételt, nincs annak méltatlan étel, ki tudja, hogy ez a lélegzet étele. A tanult tudósok azért öblítik ki szájukat étkezés előtt és étkezés után, mert azt gondolják, hogy ezzel felöltöztetik a lélegzetet.

Második szakasz

1. Történt egyszer, hogy Svétakétu, Áruni Fia, a panycsálák gyűlésére ment. Ott volt éppen Praváhana, Dzsíbala Fia, akit nagy társaság vett körül. Észrevette Áruni Fiát, és megszólította:
- Te fiú!
- Igen, uram.
- Tanított-e apád?
- Igen - felelte ő.

2. - Tudod-e akkor, hogy haláluk után a lények többféle irányba szállnak el?
- Nem.
- Hát azt tudod-e, hogyan témek vissza ebbe a világba?
- Nem.
- Hát azt tudod-e, hogy miért nem telik meg a túlvilág, holott sokan mennek oda újra meg újra?
- Nem.
- Hát azt tudod-e, hányadik áldozás után szólal meg emberi hangon a víz, hogyan száll fel és beszél?
- Nem.
- Hát azt tudod-e, hogyan lép az ember az Istenek Útjára és az Atyák Útjára, és mit kell tenni ahhoz, hogy az istenek vagy az atyák útja megnyíljon előttünk? Nem hallottad-é a bölcs eme szavát:

Mondták, a halálon túl két út vezet,
Atyáknak útja és istenek útja.
Ezeket járja minden a világon,
mi atyától, anyától megszületett.

- Minderről semmit sem tudok - felelte a fiú.

3. Praváhana marasztalta a fiút, de az nem akart maradni. Hazafutott, és így szólt atyjához:
- Hogyan is mondhattad azt, hogy befejezted tanításomat?
- Mi a baj, okos fiam?
- Egy katonaember öt kérdést tett fel nekem, és én egyikre sem tudtam válaszolni.
- Mi volt az az öt kérdés?
- Ezek - felelte ő, és elismételte pontról pontra.

4. Apja így szólt:
- Jól ismersz engem, fiam. Amit tudtam, elmondtam neked. Gyere, menjünk és kérjük tanítását.
- Inkább csak te menj egyedül!
Akkor Gautama elment Praváhana, Dzsíbala Fia, udvarába. Az hellyel kínálta, lábmosóvizet hozatott, megvendégelte illőn, majd így szólt:
- Tiszteletreméltó Gautama! Teljesítem egy kívánságodat.

5. - Egyetlen kívánságom van, ezt teljesítsd! Fejtsd ki nekem azt, amit fiamnak mondtál!

6. - Gautama, ez istenekhez mért kívánság. Kívánj valami emberhez mértet!

7. - Hiszen jól tudod, van elég aranyam, tehenem, lovam szolgálóm. Vannak szőnyegeim és takaróim. Akkor se mérj fukar kezekkel, ha nagyról, végtelenről, mérhetetlenről esik szó!
- Akkor kérd úgy, ahogy illik: Hozzád fordulok, Uram! - Hisz tudjuk, hogy e szavakkal folyamodtak az ősök a tanításért.
- Legyen - felelte Gautama. Nála maradt és tanítványa lett.

8. Így szólt Praváhana:
- Azt kívánom, ne legyen a szívedben harag, tarts meg jó emlékezetedben, miképpen őseid is. Olyan tanítást mondok neked, amilyent eddig még egyetlen pap sem kapott. Hogyan is lehetne megtagadni tőled, ha így beszéltél?

9. Áldozótűz az égi világ, ó, Gautama. A Nap a tűzifája, a sugarak a füstje, a nappal a lángja, az égtájak a parazsa, a mellékégtájak a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek a hitet, ebből az áldozásból lesz a Nedűkirály.

10. Áldozótűz Pardzsanja, ó, Gautama. Az ég a tűzifája, a felhők a füstje, a villám a lángja, a mennykő a parazsa, a jégeső a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek a Nedűkirályt, ebből az áldozásból lesz az eső.

11. Áldozótűz a földi világ, ó, Gautama. A föld a tűzifája, a tűz a füstje, az éjjel a lángja, a Hold a parazsa, a csillagok a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek az esőt, ebből az áldozásból lesz az étel.

12. Áldozótűz a férfi, ó, Gautama. Kitátott szája a tűzifája, a lélegzet a füstje, a szó a lángja, a szem a parazsa, a fül a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek az ételt, ebből az áldozásból lesz a férfimag.

13. Áldozótűz az asszony, ó, Gautama. Az anyaöl a tűzifája, a haj a füstje, az ágyék a lángja, a behatolás a parazsa, a kéj a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek a férfimagot, ebből az áldozásból lesz az ember. Él, amíg meg nem hal, azután tűzre vetik.

14. Áldozótűz a halotti máglya, ó, Gautama. Tűz a tűzifája, füst a füstje, láng a lángja, parázs a parazsa, szikra a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek az embert, ebből az áldozásból lesz a fénytestű Ember.

15. A tűzbe mennek azok, akik tudják ezt, és az erdő remetéi, a hit és az igazság mesterei. A tűzből a nappalba szállnak, a nappalból a holdhónap, majd a napév világos felébe, a napév világos feléből az istenek világába, az istenek világából a Napba, a Napból a villámba. A villámban az észből álló Ember melléjük szegődik, ő vezeti őket a Brahman világaiba. A Brahman világaiban benépesítik a legtávolabbi messzeségeket, és nem térnek vissza többé.

16. A füstbe szállnak azok, akik áldozatok, lemondás és adakozás révén nyernek világokat. A füstből az éjbe szállnak, az éjből a holdhónap, majd a napév sötét felébe, a napév sötét feléből az Atyák Világába, az Atyák Világából a Holdba. A Holdban étellé lesznek. Ahogy a Nedűkirályt így isszák: Telj meg és fogyj el! - ugyanígy fogyasztjak el őket az istenek. Azután visszatérnek. Az űrbe szállnak, az űrből a szélbe, a szélből az esőbe, az esőből a földbe. A földben étellé lesznek, majd áldozzák őket a férfitűzben. Azután megfogannak az asszonyi tűzben, majd újraszületnek a világra. Ez a körforgásuk.

Aki pedig e két út egyikét sem ismeri, az csúszó, repkedő vagy harapó állattá születik.

Harmadik szakasz

1. Aki nagy dolgok elnyerésére vágyakozik, az a következőképpen járjon el: Fogjon egy fügefa csészét vagy tálat, és töltse meg sokféle megtisztított, megszentelt füvekkel, magokkal, a napév és a holdhónap fényes felében, férfias csillagzat alatt, egy derűs napon, miután tizenkét napon át megtartotta a tanítványi rítus fogadalmát. Rakjon tüzet, szórja meg e magokkal, és tisztítson áldozóvajat a szokásos módon. Keverjen áldozóitalt és öntsön a vajból a tűzbe eme szavakkal:

Ideöntöm néked az istenek részét,
akik az emberi vágyat keresztezik,
Repítsd el nékik, ó Lények Tudója,
hogy teli hassal vágyam teljesítsék!
Üdv!

Néked is, ki utam elállod,
s mondod: Az osztó én vagyok!
néked öntöm én a vajat,
hogy sikerüljön, amire vágyok.
Üdv!

2. A legszentebb és a legnemesebb üdvére! A lélegzet üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt cseppentse az áldozóitalba.
- A legnagyobb jótevő üdvére. A szó üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt cseppentse az áldozóitalba.
- Az alap üdvére! A szem üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.
- Az elérés üdvére! A fül üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.
- Az otthon üdvére! Az ész üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.
- A szaporodás üdvére! A férfimag üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.
Ezen a módon áldozzon, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

3. - A tűz üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.
- A Nedű üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.
- A Föld üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.
- A Levegőég üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.
- Az Ég üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.
- A Föld, a Levegőég és az Ég üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.
- A papság üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.
- A harcosi rend üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.
- A múlt üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.
- A jövő üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.
- A világ üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.
- A mindenség üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.
- Pradzsápati üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

4. Ezután fogja meg az italt, és mondja ezt:
- Te vagy a hullámzó, te vagy a lobogó, te vagy a teljes, te vagy a megépített, te vagy a begyűjtő, te vagy a megidézett, te vagy a megidézendő, te vagy a megénekelt, te vagy a megénekelendő, te vagy a hívott, te vagy a visszahívott, te vagy a nedves megcsillanása, te vagy az űr, te vagy az úr, te vagy az étel, te vagy a fény, te vagy a vég, te vagy a mindent elnyelő.

5. Ezután emelje fel az italt és mondja ezt:
- Gondoló, gondolj erődre! A király, az úr, a vezér tegyen engem királlyá, úrrá, vezérré!

6. Ezután igya meg az italt és mondja ezt:
- Merüljünk el hát a Napban - méztől cseppen a szél, folyó, mézet áraszt a kegyesnek, mézes nékünk fű, fa, virág. A Föld üdvére!
- Szerelmes fényben fürödve - éjjel, hajnal mézes legyél, mézben fürödj meg Földatya, mézes legyél Égatya! A Levegőég üdvére!
- Lelkünket ő megsegítse - mézes legyél Erdőura, mézzé legyél Nap minékünk, mézet adjon minden tehén! Az Ég üdvére!
Ezután ismételje meg a teljes szávitrí verset a kísérő mézversekkel együtt, majd szóljon így:
- Legyek a mindenséggé! A Föld, a Levegőég és az Ég üdvére!
Ezután igya meg a maradékot, mossa meg a kezét, majd üljön a tűz mögé, arccal keletnek. Amikor pirkad, hódolja a Napot, és mondja ezt:
- Te vagy a tér lótuszvirága, legyek az emberek lótuszvirága!
Ezután üljön vissza a tűzhöz ugyanezen a módon, és mondja el a tanítók sorát:

7. Így tanította ezt Uddálaka Áruni tanítványának, Jádnyavalkja Vádzsaszanéjinek, és azt is mondta még:
- Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenéd, ágat növesztene, levelet hajtana az is.

8. Így tanította ezt Jádnyavalkja Vádzsaszanéji tanítványának, Madhuka Paingjának, és azt is mondta még:
- Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenéd, ágat növesztene, levelet hajtana az is.

9. Így tanította ezt Madhuka Paingja tanítványának, Csúla Bhágavittinek, és azt is mondta még:
- Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenéd, ágat növesztene, levelet hajtana az is.

10. Így tanította ezt Csúla Bhágavitti tanítványának, Dzsánaki Ájaszthúnának, és azt is mondta még:
- Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenéd, ágat növesztene, levelet hajtana az is.

11. Így tanította ezt Dzsánaki Ájaszthúna tanítványának, Szatjakáma Dzsábáljának, és azt is mondta még:
- Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenéd, ágat növesztene, levelet hajtana az is.

12. Így tanította ezt Szatjakáma Dzsábálja tanítványainak, és azt is mondta még:
- Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenétek, ágat növesztene, levelet hajtana az is.
Ezért e tanítást senki ne mondja el másnak, csak fiának és tanítványainak.
Négyféle módon van fügefa ebben az áldozásban: ebből készül a kanál, a csésze, a tüzelő és a két keverőpálcika. Tízféle a termesztett növény: rizs, árpa, szezám, bab, köles, cirok, búza, lencse, borsó és csicseriborsó. Ezeket megtörik, megalvadt tejjel, mézzel és vajjal fröcskölik, mialatt olvasztott vajat öntenek a tűzbe.

Negyedik szakasz

1. Bizony a föld minden lény lényege. A föld lényege a víz, a víz lényege a növények, a növények lényege a virágok, a virágok lényege a gyümölcsök, a gyümölcsök lényege a férfi, a férfi lényege a férfimag.

2. Pradzsápati azt gondolta egyszer:
- Nohát, otthont készítek a férfimagnak!
És megalkotta a nőt. Megteremtvén a nőt, alul tisztelte meg. Ezért kell alul megtisztelni az asszonyokat. Azután megragadta és magáévá tette ágaskodó nedűpréselő kövével.

3. A nő ágyéka az oltár, szőre áldozófű, bőre préskő, hüvelye a tűz középen. Ki tudja ezt, és a kéjt így gyakorolja, annak világa mindenre kiterjed, ami csak elérhető az italáldozattal, átszállnak arra asszonyainak jótettei. Ám aki nem tudja ezt, és a kéjt úgy gyakorolja, annak jótettei asszonyaira szállnak át.

4. Uddálaka Áruni, Náka Maudgalja és Kumárahárita tudták ezt. Erre mondták:
- Sokan vannak, kik csak születésüknél fogva papok, és jótettek nélkül, nemzésképtelenül távoznak majd a világból. Bizony azok ők, akik nem tudják ezt és a kéjt úgy gyakorolják.

5. Ha valakinek álmában vagy ébren elmegy férfimagja, az keverje meg ujjával, és mondja e verset:

Fűbe, fába, vízbe szaladt,
földre kicsorgott férfimagom
bizony újra visszakapom!
Nemzőerőm elnyerjem én,
tündöklésem visszatérjen,
legyen minden újra helyén!

Ezután mártsa két ujját elment magjába, majd dörzsölje szemöldökei közé, vagy a mellkasa közepére.

6. Továbbá, ha valaki a vízben látja saját tükörképét, úgy mondja a következő varázsigét:
- Legyen ragyogásom, nemzőerőm, pompám, vagyonom és jótetteim!

Bizony akkor a legpompázatosabb a nő, amikor vérzése véget ér, és bevérzett ruháját levetette. Ezért ekkor közeledjen a férfi a nőhöz, és ekkor kérlelje, amikor az bevérzett ruháját már levetette.

7. Ha nem ad szerelmet, akkor próbálja megvásárolni kegyeit. Ha ekkor sem ad, akkor verje meg bottal vagy kézzel, lépjen át fölötte, és mondja ezt:
- Pompámmal, nemzőerőmmel pompádat elveszem én.
Akkor a nő elveszíti pompáját.

8. Ha viszont ad szerelmet, akkor ezt mondja neki:
- Pompámmal, nemzőerőmmel pompát adok neked.
Akkor pompázatosak lesznek mind a ketten.

9. Továbbá, ha azt akarja a férfi, hogy szerelem ébredjen iránta, akkor tegye a dolgot a nőbe, tapadjanak száj a szájhoz, simogassa meg asszonya ölét és suttogja neki a következőket:

Mi szívből, testből lépsz elő, mi tagjaimnak nedve vagy,
mint nyíl mérgétől űzött vad, tőlem részegüljön a nő!

10. Ha a férfi nem akarja, hogy asszonya megfoganjon, úgy tegye belé a dolgot, tapadjanak száj a szájhoz, lélegezzen be, majd lélegezzen ki, és mondja a következőket:
- Nemzőerőmmel, férfierőmmel kiszívom belőled a magot.
Akkor a nő nem fogan.

11. Ha viszont azt akarja, hogy a nő megfoganjon, úgy tegye belé a dolgot, tapadjanak száj a szájhoz, lélegezzen ki, majd lélegezzen be és mondja a következőket:
- Nemzőerőmmel, férfierőmmel beléd teszem a magot.
Akkor a nő megfogan.

12. Továbbá, ha a férfi asszonyának kedvese van, akit gyűlöl, úgy rakjon tüzet egy nyers agyagedényben, és áldozzon abban fordított módon. Fordított módon hintsen be vajjal nádszálakat, fordított módon tartsa a tűzbe, és mondja a következőket:
Mert az én tüzemben áldoztál,
a belélekzést és a kilélekzést elveszem tőled én!
Mert az én tüzemben áldoztál,
a nyájakat és a fiakat elveszem tőled én!
Mert az én tüzemben áldoztál,
az áldást és a jótetteket elveszem tőled én!
Mert az én tüzemben áldoztál,
a reményt és a bizalmat elveszem tőled én!

Bizony nemzőerő és jótettek híján távozik ebből a világból, akit egy tudós pap ezzel megátkoz. Ezért nem szabad a tudós és tanult pap asszonyával enyelegni, mert az ellenséggé válik.

13. Továbbá, ha a nő vérzése megjő, ne igyon fémedényből három napon át, ruháját se mossa ki. Ne találkozzon alantassal, vagy alantasnak asszonyával. Ha eltelt a három éjszaka, fürödjön meg, és ki lehet vele csépeltetni a rizst a következő szertartásokhoz.

14. Ha a férfi azt kívánja, hogy hosszúéletű, fehérbőrű fia szülessen, egy tudásban jaratos, úgy asszonyával tejben főzzék meg a rizst, és vajjal leöntve ezt fogyasszák. Így lesznek képesek ilyen fiút nemzeni.

15. Ha a férfi azt kívánja, hogy hosszúéletű, barna bőrű, fekete szemű fia szülessen, két tudásban járatos, úgy asszonyával aludttejben főzzék meg a rizst, és vajjal leöntve ezt fogyasszák. Így lesznek képesek ilyen fiút nemzeni.

16. Ha a férfi azt kívánja, hogy hosszúéletű, fekete bőrű, vörös szemű fia szülessen, mind a három tudásban járatos, úgy asszonyával vízben főzzék meg a rizst, és vajjal leöntve ezt fogyasszák. Így lesznek képesek ilyen fiút nemzeni.

17. Ha a férfi azt kívánja, hogy hosszúéletű, tanult leánya szülessen, úgy asszonyával főzzenek össze rizst és szezámmagot, és vajjal leöntve ezt fogyasszák. Így lesznek képesek ilyen leányt nemzeni.

18. Ha a férfi azt kívánja, hogy hosszúéletű, tanult és ünnepelt fia szülessen, a gyűlések közkedvelt szónoka, úgy asszonyával főzzék össze hússal a rizst, és vajjal leöntve ezt fogyasszák. Így lesznek képesek ilyen fiút nemzeni. Bika vagy bivaly húsa legyen.

19. Továbbá, mikor közeledik a hajnal, a férfi készítsen olvasztott vajat, majd kanalanként áldozzon az étekből, és ezt ismételje:
- A Tűz üdvére! Anumatí üdvére! A Napisten üdvére, ő az igazi ösztönző!
Miután áldozott, fogja a maradékot, egyen belőle, majd adjon asszonyának is. Ezután mosson kezet, töltsön meg egy edényt vízzel, és permetezze be asszonyát háromszor eme szavakkal:

Visvávaszu takarodjon,
romlott leányt keressen,
férj és hitves megfoganjon!

20. Ezután közeledjen asszonyához, és mondja ezt:
- Én férfi (ama) vagyok, te pedig nő (szá). Én vagyok a dal (száman), te vagy a himnusz, én vagyok az Ég, te vagy a Föld.

Egymást szépen megragadjuk,
magjainkat egymásnak adjuk,
fiúnkat világra hozzuk!

21. Ezután tárja szét a férfi asszonyának combjait, és mondja ezt:
- Ég és Föld váljatok szét!
Ezután tegye belé a dolgot, tapadjanak száj a szájhoz, simítsa le annak haját háromszor, és mondja ezt:

Visnu építse öled, Tvastar faragja alakod,
Pradzsápati permetezzen, Dhátar ültesse beléd a magot.
Dúsfonatú Sziniválí, teremjél gyümölcsöt neki,
hozzatok gyümölcsöt koszorús, égi Asvinok!

22. Az Asvinok napitalt
aranyvesszővel kevernek,
könyörögjünk, hogy sikerüljön
tizedik hónapra teremned!
Miként tűzmagot őriz a föld,
miként villám magja az égnek,
miként szél magja a térnek,
úgy teszem magzatom beléd!

23. Mikor eljő a szülés ideje, permetezze meg vízzel asszonyát, és mondja ezt:

Mint tündérrózsa remeg
szélborzolt tónak felszínén,
ki öledben rugdalózik,
burokban szüld meg gyermeked!
Maga repessze burkodat,
mit bekerítve teremtett
zárt karámnak Indra,
és hajtsa ki magzatomat!

24. Miután a gyermek megszületett, rakjon az atya tüzet, vegye ölébe a gyermeket, keverjen össze fémedényben tejet és vajat, áldozzon kanalanként ebből az italból, és mondja ezt:

Benned én megsokasodjak ezerré,
általad sarjadjon házam hatalma,
gyermekeid, nyájad bőségét
a balsors soha meg ne apassza! Üdv!
Életerőimet áldozom szellemednek. Üdv!
Meggátol engem az áldozás jutalma,
lehet, hogy túl sok, lehet, hogy túl kevés,
segíts hát bölcs Tűz, téged idézlek,
áldozat mestere, te vezess a célba! Üdv!

25. Ezután hajoljon a gyermek jobb füléhez, és súgja bele háromszor:
- Szó, szó, szó!
Ezután keverjen össze tejet, mézet és vajat, etesse a gyermeket aranykanállal, és mondja ezt:
- Beléd helyezem a Földet, beléd helyezem a Levegőeget, beléd helyezem az Eget. A Földet, a Levegőeget, az Eget, mind a hármat beléd helyezem.

26. Ezután adjon nevet neki:
- Te vagy a Tudás.
Ez lesz a gyermek titkos neve.

27. Ezután adja át a gyermeket anyjának, az nyújtsa keblét a gyermeknek, és mondja ezt:

Az emlőt, a páratlan adakozót,
minden kincsekkel, javakkal áradót,
a minden jóságot beteljesítőt,
azt add nekünk, ó, Folyamistennő!

28. Ezután szóljon így gyerrmeke anyjához:

Te vagy Ilá istennő,
Mitra és Varuna leánya vagy.
Ki férfit szült a férfinak,
teremj férfit minden időben,
valósítsd meg férfivoltomat!

Bizony ha olyan pap fiaként születik az ember, ki tudja ezt, akkor a legnagyobb pompa, dicsőség és szentség csúcsára ér. Azt mondják majd nekik:
- Többre vitted apádnál, nagyapádnál.

Ötödik szakasz

1. Íme a tanítók sora:

Pautimásí Fiát Kátjájaní fia tanította, Kátjájaní Fiát Gautamí Fia, Gautamí Fiát Bháradvádzsí Fia, Bháradvádzsí Fiát Párásarí Fia, Párásarí Fiát Aupavasztí Fia, Aupavasztí Fiát Párásarí (egy másik) Fia, Párásarí Fiát Kátjájaní (egy másik) Fia, Kátjájaní Fiát Kausikí Fia, Kausikí Fiát Álambí és Vaijághrapadí fiai, Vaijághrapadí Fiát Kánví és Kápí fiai.

2. Kápí Fiát Átréjí Fia, Átréjí Fiát Gautamí (egy másik) Fia, Gautamí Fiát Bháradvádzsí (egy másik) Fia, Bháradvádzsí Fiát Párásarí (egy másik) Fia, Párásarí Fiát Vátszí Fia, Vátszí Fiát Párásarí (egy másik) Fia, Párásarí Fiát Várkáruní Fia, Várkáruní Fiát Várkáruní (egy másik) Fia, Várkáruní Fiát Ártabhágí Fia, Ártabhágí Fiát Saungí Fia, Saungí Fiát Szánkrití Fia, Szánkrití Fiát Álambájaní Fia, Álambájaní Fiát Álambí Fia, Álambí Fiát Dzsájantí Fia, Dzsájantí Fiát Mándúkájaní Fia, Mándúkájaní Fiát Mándúkí Fia, Mándúkí Fiát Sándilí Fia, Sándilí Fiát Ráthítarí Fia, Ráthítarí Fiát Bhálukí Fia, Bhálukí Fiát Krauncsikí két fia, Krauncsikí két fiát Vaidribhatí Fia, Vaidribhatí Fiát Kársakéjí Fia, Kársakéjí Fiát Prácsínajógí Fia, Prácsínajógí Fiát Szándzsiví Fia, Szándzsiví Fiát Prásní és Ászurivászin Fia, Prásní és Ászurivászin Fiát Ászurájana, Ászurájanát Ászuri.

3. Ászurit Jádnyavalkja, Jádnyavalkját Uddálaka, Uddálakát Aruna, Arunát Upavési, Upavésit Kusri, Kusrit Vádzsasravasz, Vádzsasravaszt Dzsihvávant Vádhjóga, Dzsihvávant Vádhjógát Aszita Vársagana, Aszita Vársaganát Harita Kasjapa, Harita Kasjapát Silpa Kasjapa, Silpa Kasjapát Kasjapa Naidhruvi, Kasjapa Naidhruvit a szó (vács), a szót Ambhiní, Ambhinít Áditja.

Az Áditjától származó eme fehér varázsigéket Jádnyavalkja Vádzsaszanéja tanította.

4. Szándzsiví Fiától ekképpen is:

Szándzsiví Fiát Mándúkájani tanította, Mándukájanit Mándavja, Mándavját Kautsza, Kautszát Máhitti, Máhittit Vámakaksájana, Vámakaksájanát Sándilja, Sándilját Vátszja, Vátszját Kusri, Kusrit Jadnyavacsasz Rádzsasztambájana, Jadnyavacsasz Rádzsasztambájanát Tura Kávaséja, Tura Kávaséját Pradzsápati, Pradzsápatit a Brahman.

A Brahman magától való. Tisztelet a Brahmannak!

OM
Az! Igaz!

Cshándógja-upanisad

A Számavéda a Dalok Tudása, hagyományának két legnagyobb iskolája, a Tándja és a Dzsaiminíja iskola volt. Az előbbi több papi könyvet, bráhmanát is alkotott. Ezek egyikének, a Cshándógja-bráhmanának utolsó hét fejezetét képezi a Cshándógja-upanisad.
A mű elsősorban az udgítha, a varázsének, a felcsendítés misztériumával foglalkozik. A régi, többnyire prózában kifejtett upanisad nyolc fejezetre oszlik. Az első két fejezet egyfajta bevezető, sajátos stílusban, varázsmondások, ráolvasások formájában járja körül az OM-hang, a felcsendítés és a varázsének misztikáját. A harmadik rész több rövid tanítás gyűjteménye, amelyek szintén a dal és a mindenség rejtett összefüggéseit tárgyalják. Emellett fohászokat, szertartások leírásait találjuk benne.
A negyedik fejezet három történetet mond el, amelyek hűen tükrözik a korabeli mesterek sajátos tanítási módszereit és gondolkodásmódját. Az ötödik fejezet első része egy lélegzetmítosz, második része a lélek halál utáni útját tárja elénk. Mindkettő változata megtalálható a Cshándógjával rokon másik nagy upanisadban, a Brihadáranyakában. A fejezet harmadik részében Uddálaka bölcs kifejti az átman és a Brahman azonosságáról szóló tanításait.
A költői szépsége miatt méltán világhírű hatodik fejezet Uddálaka Svétakétuhoz intézett tanításait tartalmazza, az egyetemes Lélek mibenlétéről. A következő, hetedik fejezetben egy Szanatkumára nevű bölcs mondja el gondolatait a lét végső természetéről. Az utolsó tanítás fő része egy mítosz, amelyben Pradzsápati tanítja meg az istenek vezetőjét, Indrát, az Önvaló, az átman mibenlétére.

* * *


ELSŐ FEJEZET
Első szakasz

OM

1. E szótaggal kell a felcsendítésnek szentelődni, mert azt az OM-mal énekelik. Kifejtése ennek:

2. A lények lényege a föld, a föld lényege a víz, a víz lényege a növények, a növények lényege az ember, az ember lényege a szó, a szó lényege a himnusz, a himnusz lényege a dal, a dal lényege a felcsendítés.

3. Ez a felcsendítés a nyolcadik, a legfőbb, a legmagasabb, mindenek végső lényege.

4. A vizsgálat tárgya az, hogy mi a himnusz, mi a dal és mi a felcsendítés ezek közül.

5. A szó a himnusz, a lélegzés a dal, az OM szótag pedig a felcsendítés. Ezért ezek párt alkotnak, a szó a lélegzéssel, a himnusz a dallal.

6. Ez a pár az OM szótagban egyesül. Mikor egy pár ölelkezik, egymás vágyát betölti.

7. Minden vágyat bizonnyal betölt, ki tudja ezt, és a felcsendítésnek e szótagként szentelődik.

8. Ez az egyetértés szava is, mert ha valaki egyetért, azt mondja: OM. Az egyetértés pedig segítség. Bizony a vágyak megsegítője lesz, ki tudja ezt, és a felcsendítéshez e szótagban szentelődik.

9. Ebben van a Három Tudás, mert az OM-mal hívnak, az OM-mal idéznek, az OM-mal énekelnek, hogy e szótag megtiszteltessék, hatalmához és lényegéhez illőn.

10. Mind a kettő véle áldoz, a tudó és a nemtudó is. De különbség van a tudás és a nemtudás között, mert hatásosabb a tudással, hittel, titkos tanítással elvégzett áldozat. Az OM-szótag kifejtése:

Második szakasz

1. Midőn Pradzsápati gyermekei, az istenek és az ördögök egymással civódtak, az istenek a felcsendítéshez fogtak, gondolván, ezzel vesznek majd győzelmet az ördögök felett.

2. Felcsendítőn a szaglásnak szentelődtek, de az ördögök megfertőzték azt a gonosszal. Ezért van az, hogy az ember kétfélét szagol, illlatosat és bűzöset, merthogy a gonosz megfertőzte azt.

3. Felcsendítőn a szónak szentelődtek, de az ördögök megfertőzték azt a gonosszal. Ezért van az, hogy az ember kétfélét beszél, valósat és valótlant, merthogy a gonosz megfertőzte azt.

4. Felcsendítőn a szemnek szentelődtek, de az ördögök megfertőzték azt a gonosszal. Ezért van az, hogy az ember kétfélét lát, szemrevalót és csúfosat, merthogy a gonosz megfertőzte azt.

5. Felcsendítőn a fülnek szentelődtek, de az ördögök megfertőzték azt a gonosszal. Ezért van az, hogy az ember kétfélét hall, kellemeset és harsogót, merthogy a gonosz megfertőzte azt.

6. Felcsendítőn az észnek szentelődtek, de az ördögök megfertőzték azt a gonosszal. Ezért van az, hogy az ember kétfélét képzel, vonzót és taszítót, merthogy a gonosz megfertőzte azt.

7. Felcsendítőn a száj lélegzetének szentelődtek. És amikor ennek rontottak neki az ördögök, hát úgy pattantak szét, ahogy a kőhöz ütődve pattan szét valami.

8. Mintha kőhöz ütődne, úgy pattan szét, aki rosszat akar annak, ki tudja ezt, vagy véle szembe száll. Kő lesz az néki, mikor beleütődik.

9. A száj lélegzete nem tesz különbséget illatos és bűzös között, merthogy a gonoszt visszavetette. Ezzel eszik és iszik az ember, ezzel táplálja a többi életerőt. Ha többé nem lel ételre, kihúzódik akkor. Ezért nyílik ki az ember szája a halálban.

10. Angirasz bölcs így szentelődött a felcsendítésnek, ezért a felcsendítést Angirasznak tartják, merthogy a tagok nedve (angánám rasza) ő.

11. Brihaszpati így szentelődött a felcsendítésnek, ezért a felcsendítést Brihaszpatinak tartják, merthogy a szó ima (brihat), és ő az ura (pati) annak.

12. Ajászja bölcs így szentelődött a felcsendítésnek, ezért a felcsendítést Ajászjának tartják, merthogy a szájból fakad (ászjam ajaté).

13. Ezt tudta meg Baka, Dalbhja Fia, aki a naimisák énekespapja volt, és az ő vágyaikat énekelte meg.

14. A vágyak éneklője lesz bizonnyal, ki tudja ezt, és a felcsendítésnek e szótaggal szentelődik. Eddig a Lélek terén.

Harmadik szakasz

1. És most az istenek terén:

A Napnak kell Felcsendítésként szentelődni, mert amikor az felkél (djan), a teremtményekhez csendíti fel a dalt (udgájati). És amikor felkél, elűzi a félelmet és a homályt. A félelem és a homály elűzője lesz, ki tudja ezt.

2. Egy a lélegzet és a Nap. Ez is meleg, az is meleg. Ezt zengzetesnek (szvara), azt fényességesnek (szvara) vagy visszazengőnek nevezik. Ezért kell felcsendítéssel szentelődni ennek itt és annak ott.

3. De a szétlélegzésnek is felcsendítésként kell szentelődni. Belélegzéskor van belélegzés, kilélegzéskor van kilélegzés, a szétlélegzés pedig az, ami a belélegzést és a kilélegzést összeköti. A szétlélegzés pedig a szóval azonos. Ezért van az, hogy beszéd közben nem lélegzik be és ki az ember.

4. A szó pedig a himnusszal azonos. Ezért van az, hogy himnuszmondás közben nem lélegzik be és ki az ember. A himnusz pedig a dallal azonos. Ezért van az, hogy daléneklés közben nem lélegzik be és ki az ember. A dal pedig végül a felcsendítéssel azonos. Ezért van az, hogy felcsendítés közben nem lélegzik be és ki az ember.

5. De más, nagy erőt kívánó tetteket, tűzgyújtó fa pörgetését, versenyfutást, erős csomó megfeszítését is úgy végzi, hogy közben nem lélegzik be és ki az ember. Ez okból is felcsendítésként kell a szétlélegzésnek szentelődni.

6. A felcsendítés (udgítha) egyes szótagjainak pedig így kell szentelődni: Az ud a lélegzet, mert lélegzet által áll fel (ut-tisthati) az ember. A gí a szó, mert az igék (girasz) szavak. A tha az étel, mert étel által áll (szthita) az egész világ.

7. Az ud az Ég, a gí a Levegőég, a tha a Föld. Az ud a Nap, a gí a szél, a tha a tűz. Az ud a Dalok Tudása, a gí a Varázsigék Tudása, a tha a Himnuszok Tudása.
Tejitalt fej annak a szó tejitala, étke lesz annak, az lesz az étel evője, ki tudja ezt, és a felcsendítés szavának e szótagokkal szentelődik.

8. Most pedig az áldás sikeréről. Ezeknek kell menedékként szentelődni:
Attól a dallamtól kell menedéket kérni, amivel az ember a dicshimnuszt énekli.

9. Attól a himnusztól kell menedéket kérni, amin a dicshimnusz alapul, attól a bölcstől, aki azt írta, attól az istentől, akit megdicsér.

10. Attól a mértéktől kell menedéket kérni, amiben az ember a dicshimnuszt énekli. Attól az énekmódtól kell menedéket kérni, amiben az ember a dicshimnuszt elénekli magának.

11. Attól az égtájtól kell menedéket kérni, amerre az ember a dicshimnuszt énekli.

12. Végül pedig szálljon magába az ember, és úgy énekelje a dicshimnuszt, hogy közben vágyára gondol szakadatlan.

13. Így remélhető, hogy teljesül vágya, amivel a dicshimnuszt énekelte, amivel a dicshimnuszt énekelte.

Negyedik szakasz

OM

l. Ennek a szótagnak kell szentelődni, mert a felcsendítést az OM-mal énekelik. Kifejtése ennek:

2. Mikor az istenek megriadtak a haláltól, a Három Tudásba menekültek. A ritmusokba takaróztak, és mert betakaróztak (accshádajan) a ritmusokba, innen a ritmusok (cshandasz) neve.

3. A halál azonban megleste őket a himnuszban, a dalban, a varázsigében, ahogy az ember a halat a vízben meglesi. Észrevették ezt az istenek, és felszállva a himnuszból, a dalból, a varázsigéből a zengésbe menekültek.

4. Mikor az ember a himnuszt idézi, akkor azt az OM-hangban zengeti ki, éppígy a dalt és a varázsigét. Így hát e halhatatlan, rettenthetetlen szótag a zengés. Halhatatlanná és rettenthetetlenné lettek az istenek is, amikor elrejteztek ebben.

5. Mikor az ezt tudó e szótagot morajlón felzengeti, úgy e halhatatlan, rettenthetetlen szótagba, a zengésbe rejtezik el. És aki ebbe rejtezik, az halhatatlan lesz, mint a halhatatlan istenek.

Ötödik szakasz

1. A felcsendítés a Morajló, a Morajló a felcsendítés. Ezért a felcsendítés a Nap, a Nap pedig a Morajló, mert a Nap az OM-ot zengetve jár.

2. - Mert csak őt énekeltem, ezért vagy nékem csak te egyedül. Fordítsd sugarai felé, és tőled majd sokan születnek - így szólt egykoron fiához Kausítaki. Eddig az istenek terén.

3. És most a Lélek terén:
A száj lélegzetében kell a felcsendítésnek szentelődni, mert az OM-ot zengetve áramlik ki az.

4. - Mert csak őt énekeltem, ezért vagy nékem csak te egyedül. A sokféle életerőket énekeld, és tudd meg, tőled majd sokan születnek - szólt egykoron fiához Kausítaki.

5. A felcsendítés tehát a Morajló, és a Morajló a felcsendítés. Ezért a főpap helyéről még a hibásan énekelt felcsendítést is ki lehet javítani, bizony ki lehet javítani.

Hatodik szakasz

1. A himnusz a Föld, a dal a tűz, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A Föld ez (szá), a tűz az (ama), ezek lesznek a dallá (száman).

2. A himnusz a Levegőég, a dal a szél, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A Levegőég ez, a szél az, ezek lesznek a dallá.

3. A himnusz az Ég, a dal a Nap, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. Az Ég ez, a Nap az, ezek lesznek a dallá.

4. A himnusz a csillagképek, a dal a Hold, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A csillagképek ez, a Hold az, ezek lesznek a dallá.

5. A himnusz a Nap fehér fénye, a dal a Nap sötétje, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A Nap fehér fénye ez, a Nap sötétje az, ezek lesznek a dallá.

6. A Nap közepében pedig egy aranyló Embert látni, arany hajú, arany szakállú, arany a körme hegyéig.

7. Szeme pirosló lótuszvirág, neve a fent (ud), mert felette áll ő minden gonosznak. Felette áll majd minden gonosznak, ki tudja ezt.

8. Énekei a himnusz és a dal. Róla nevezték el a felcsendítést (udgítha) és az énekespapot (udgátar), mert ő ezeknek énekese. Ő uralja a Napon túli világot, ő uralja az istenek vágyait. Eddig az istenek terén.

Hetedik szakasz

1. És most a Lélek terén:

A himnusz a szó, a dal a lélegzet, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A szó ez, a lélegzet az, ezek lesznek a dallá.

2. A himnusz a szem, a dal a test, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A szem ez, a test az, ezek lesznek a dallá.

3. A himnusz a fül, a dal az ész, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A fül ez, az ész az, ezek lesznek a dallá.

4. A himnusz a szem fehérje, a dal a szem sötétje, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A szem fehérje ez, a szem sötétje az, ezek lesznek a dallá.

5. A szem közepében pedig egy embert látni, ő a himnusz, ő a dal, ő a dicshimnusz, ő a varázsige, ő az imádság. Alakja, mint amannak alakja, énekei, mint amannak énekei, neve, mint amannak neve.

6. Ő uralja a szemen inneni világot, ő uralja az emberek vágyait. Akik lanttal énekelnek, őt éneklik, és ő a hasznukra válik.

7. Aki ezt tudón énekli a dalt, mindkettőt megénekli. Amaz által eléri a túlvilágot és az istenek vágyait.

8. Emez által eléri az itteni világot és az emberek vágyait. Ezért így szóljon a tudós énekespap:

9. - Milyen vágyadat énekeljem? - Mert az a vágyak énekének ura, ki tudja ezt, és így énekli a dalt, így énekli a dalt.

Nyolcadik szakasz

1. Élt egyszer három felcsendítésben jártas énektudó, Silaka Sálávatja, Csaikitájana Dálbhja és Praváhana Dzsaivali. Így beszéltek egymás között:
- Járatosak vagyunk a felcsendítésben, tartsunk hát a felcsendítésről tudós beszédet!

2. - Helyes! - és egymással szemben leültek.
Így szólt Praváhana Dzsaivali:
- Méltóságotok szóljon először, szívesen meghallgatom két pap beszédét!

3. Így szólt akkor Silaka Sálávatja Csaikitájana Dálbhjához:
- Hadd kérdezzelek!
- Kérdezz hát!
- Miből fakad a dal?
- A hangból.

4. - Miből fakad a hang?
- A lélegzetből.
- Miből fakad a lélegzet?
- Az ételből.
- Miből fakad az étel?

5. - A vízből.
- Miből fakad a víz?
- A Mennyből.
- Miből fakad a Menny?
- A Mennynél nincs tovább. A dalt én a Mennybe helyezem, mert a dalban a Mennyet énekelik.

6. Silaka Sálávatja azt mondta erre:
- Csaikitájana Dálbhja, a te dalodnak nincsen alapja. Ha azt mondanák neked, hogy repedjen szét a fejed, hát szétrepedne.

7. - Jó. Akkor most én kérdezlek téged, uram!
- Kérdezz hát!
- Miből fakad a Menny?
- Ebből a földi világból - hangzott a válasz.
- És miből fakad ez a földi világ?
- A támasztó világnál nincsen tovább. A dalt én a támasztó világba helyezem, mert a dalban a támasztó világot énekelik.

8. Megszólalt erre Praváhana Dzsaivali:
- Sálávatja, véges a te dalod. Ha azt mondanák neked, hogy repedjen szét a fejed, hát szétrepedne.
- Jó. Akkor most én kérdezlek téged, uram!
- Kérdezz hát!

Kilencedik szakasz

1. - Miből fakad ez a földi világ?
- Az űrből. Mert minden létező az űrből származik, és az űrbe tér vissza megint. Régibb az űr mindannyiuknál, mert az űr a legfőbb menedék.

2. Ez a legkülönb, végtelen felcsendítés. A legkülönb lesz a jussa, a legkülönb világokat nyeri, ki tudja ezt, és a legkülönb felcsendítésnek szentelődik.

3. Ezt tanította Atidhanvan Saunaka Udarasándiljának, és azt is mondta még:
- Amíg ezt tudják felcsendítésnek utódaid, addig e Földön a legkülönb élet lesz a jussuk, és a Mennyben is otthonra lelnek.

4. Aki tudja ezt, és így szentelődik neki, annak a Földön a legkülönb élet lesz a jussa, és a Mennyben is otthonra lel, a Mennyben is otthonra lel.

Tizedik szakasz

1. Mikor a kuruk földjét sáskavész tarolta, Usaszti Csákrájana feleségével, Átikíval, éhségtől űzve egy gazdag ember falujába tévedt.

2. Látta, hogy a gazdag ember főtt babot eszik, és koldult belőle. Az így felelt:
- Nincs több, csak amit itt látsz előttem.

3. - Akkor adj abból - és az adott belőle, majd hozzátette:
- Adok innod is.
- Akkor más maradékát innám.

4. - De hisz maradékot is ettél!
- Ha nem eszem belőle, elpusztulok, de vizet bárhol ihatok.

5. Miután evett, elvitte asszonyának a maradékot. Az viszont már korábban kéregetett és jóllakott, így hát átvette és eltette az ételt.

6. Így kiáltott Usaszti, mikor másnap felébredt:
- Ha ehetnék, pénzt is tudnék szerezni!

7. Asszonya így szólt:
- Férjem, itt van még a bab.
Megette és elment a már előkészített áldozásra.

8. Odalépett az énekespapokhoz, akik már hangoltak a dicshimnuszra. Közéjük telepedett, és megszólította az előénekest:

9. - Előénekes, szétreped a fejed, ha úgy kezdesz itt énekelni, hogy nem tudod az előének istenét!

10. Ugyanezt mondta az énekespapnak is:
- Énekespap, szétreped a fejed, ha úgy akarsz itt énekelni, hogy nem tudod a felcsendítés istenét!

11. Ugyanezt mondta az utóénekesnek is:
- Utóénekes, szétreped a fejed, ha úgy zárod itt az éneket, hogy nem tudod az utóének istenét!
Akkor elhallgattak, és csendben ültek a papok.

Tizenegyedik szakasz

1. Így szólt akkor az áldozat rendezője:
- Tudni szeretném, hogy ki vagy, ó, Uram!
- Usaszi Csákrájana vagyok.

2. - Az így szólt:
- Már mindenütt kerestelek, hogy megbízzalak az áldozással, és csak azért bíztam meg másokat, mert sehol sem találtalak. De most legyen a tiéd az összes papi tiszt.

3. - Jól van. De nékik is engedd meg, hogy a dicshimnuszt énekeljék, és nekem is annyit fizess, mint nekik!

4. Hozzá lépett akkor az előénekes, és így szólt:
- Azt mondtad nékem, uram: Előénekes, szétreped a fejed, ha úgy kezdesz itt énekelni, hogy nem tudod az előének istenét. Mondd hát, ki ez az isten?
- A lélegzet. Minden lények a lélegzettel szállnak ki és be. Ez az előének istene. És ha úgy kezdtél volna énekelni, hogy ezt nem tudod, hát szétrepedt volna a fejed úgy, ahogy mondtam neked.

6. Hozzá lépett akkor az énekespap, és így szólt:
- Azt mondtad nékem uram: Énekespap, szétreped a fejed, ha úgy kezdesz itt énekelni, hogy nem tudod a felcsendítés istenét. Mondd hát, ki ez az isten?

7. - A Nap. Minden lények a felszálló (uccshaih) Naphoz énekelnek. Ezért ő a felcsendítés (udgítha) istene. Ha úgy akartál volna énekelni, hogy ezt nem tudod, hát szétrepedt volna a fejed úgy, ahogy mondtam neked.

8. Hozzá lépett akkor az utóénekes, és így szólt:
- Azt mondtad nékem, uram: Utóénekes, szétreped a fejed, ha úgy zárod itt az éneket, hogy nem tudod az utóének istenét. Mondd hát, ki ez az isten?

9. - Az étel. Minden lény úgy él, hogy ételt vesz magához (pratiharamánáni). Ezért ez az utóének (pratihara) istene. Ha úgy zártad volna az éneket, hogy ezt nem tudod, hát szétrepedt volna a fejed úgy, ahogy mondtam neked, úgy, ahogy mondtam neked.

Tizenkettedik szakasz

1. Most pedig a kutyák felcsendítése: Egykoron Baka, Dálbhja Fia, akit Gláva Maitréjának is neveztek, vándorútra indult, hogy tanuljon.

2. Megjelent előtte egy fehér kutya, akit más kutyák is követtek, és azt mondták a fehér kutyának:
- Énekelj ételt, urunk, mert éhesek vagyunk!

3. Az így válaszolt:
- Gyűljünk össze holnap itt.
Baka, Dálbhja Fia, akit Gláva Maitréjának is neveztek, megvárta őket.

4. És megjelentek szépen sorban, mint ahogy a hajnali áldozáshoz készülő papok felvonulnak, egymásba fogódzva. Leültek, és a hin-t vonították.

5. Azt énekelték:
- OM, ehetnék! OM, ihatnék! OM, Varuna, Pradzsápati és a Napisten teremtsen ételt! Ételúr, teremtsd az ételt, teremtsd az ételt! OM!

Tizenharmadik szakasz

1. A há-i a Föld, a há-i a szél, az atha a Hold, az iha a test, az í a tűz.

2. Az u a Nap, az é a hívás, az au-hu-i az összes istenek, a hin Pradzsápati, a szvara a lélegzet, a já az étel, a vács a Virádzs.

3. A hun a rezgő, a leírhatatlan, tizenharmadik magánhangzó.

4. Tejitalt fej annak a szó tejitala, étke lesz annak, az lesz az étel evője, ki tudja a dallamok eme titkos tanát, a dallamok eme titkos tanát.

MÁSODIK FEJEZET
Első szakasz

1. Jó dolog a teljes dalnak szentelődni, mert a jó (szádhu) a dal (száman), és nem dal a nem derék.

2. Ezért mondják: szelíden (száman) lépett felé, amin azt kell érteni: jóságosan lépett felé. Vagy: szelídség nélkül lépett felé, amin azt kell érteni: nem jóságosan lépett felé.

3. Azt is mondják: vannnak javaink (száman), amin azt kell érteni: jól vagyunk. Vagy: ej, nincsenek javaink, aminek értelme: nem vagyunk jól.

4. Aki tudja ezt, és a dalt jóként tiszteli, az remélheti, hogy jó jellemű lesz, és köréje gyűlnek majd a jó erkölcsűek.

Második szakasz

1. A világokban az ötrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás a Föld, az előének a tűz, a felcsendítés a Levegőég, az utóének a Nap a végkicsengés az Ég. Így száll a dal majd felfelé.

2. Visszafelé pedig majd ekképpen: a hin-kiáltás az ég, az előének a Nap, a felcsendítés a Levegőég, az utóének a tűz, a végkicsengés a Föld.

3. Alkalmasak annak a felszálló és visszatérő világok, aki ezt tudja, és a világokban az ötrészes dalnak szentelődik.

Harmadik szakasz

1. Az esőben az ötrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás a feltámadó szél, az előének a felhőgomolygás, a felcsendítés az eső, az utóének a villám és a dörgés, a végkicsengés, mikor az eső eláll.

2. Annak esőzik, az hoz esőt; aki ezt tudja, és az esőben az ötrészes dalnak szentelődik.

Negyedik szakasz

1. A vizekben az ötrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás, amikor a felhők összecsapnak, az előének az eső, a felcsendítés a keletre patakzó víz, az utóének a nyugatra patakzó víz, a végkicsengés az óceán.

2. Nem vész a vízbe, bőséggel lesz annak vize, aki ezt tudja, és a vizekben az ötrészes dalnak szentelődik.

Ötödik szakasz

1. Az évszakokban az ötrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás a tavasz, az előének a nyár, a felcsendítés az esős-idő, az utóének az ősz, a végkicsengés a tél.

2. Alkalmasak az évszakok annak, bőséggel lesznek évszakai, aki ezt tudja, és az évszakokban az ötrészes dalnak szentelődik.

Hatodik szakasz

1. A nyájakban az ötrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás a kecske, az előének a juh, a felcsendítés a tehén, az utóének a ló, a végkicsengés az ember.

2. Szaporodnak annak nyájai, bőséggel lesznek nyájai, aki ezt tudja, és a nyájakban az ötrészes dalnak szentelődik.

Hetedik szakasz

1. Az életerőkben az ötrészes, legkülönb dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás a lélegzet, az előének a szó, a felcsendítés a szem, az utóének a fül, a végkicsengés az ész, merthogy ezek a legkülönbek.

2. A legkülönb lesz a jussa annak, a legkülönb világokat nyeri, aki ezt tudja, és az életerőkben az ötrészes legkülönb dalnak szentelődik. Eddig az ötrészes dalról.

Nyolcadik szakasz

1. És most a hétrészesről:
A beszédben a hétrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás minden hum a beszédben, az előének (prasztáva) minden, ami pra, a kezdő (ádi) az összes á.

2. A felcsendítés (udgítha) az összes ud, az utóének (pratihára) a összes prati, a szalajtott (upadrava) az összes upa, a végkicsengés (nidhana) az összes ni.

3. Tejitalt fej annak a szó tejitala, étke lesz annak, az lesz az étel evője, aki ezt tudja, és a beszédben a hétrészes dalnak szentelődik.

Kilencedik szakasz

1. A Napban is a hétrészes dalnak kell szentelődni. A Nap mindig ugyanaz (szama), ezért dalnak (száman) nevezik őt. Rám világít rám világít! - mindenki ezt hiszi, és mert a Nap egy (szama) mindenkivel, ezért dalnak nevezik őt.

2. Minden lények hozzá kötődnek, ezt tudni kell. A hin-kiáltás a napfelkelte előtti óra, e napidőhöz a nyájak kötődnek. Azért kiáltják: hin, mert a hin-nel részesülnek a dalból.

3. Az előének a napfelkelte, e napidőhöz az emberek kötődnek. Azért szeretik a dicsőséget (prasztuti) és a dícséretet (prasamszá), mert az előénekkel (prasztáva) részesülnek a dalból.

4. A kezdő a reggeli fejés ideje, e napidőhöz a madarak kötődnek. Azért tudják magukat a levegőben támaszték híján is megtartani (ádája), mert a kezdővel (ádi) részesülnek a dalból.

5. A felcsendítés a délidő, e napidőhöz az istenek kötődnek. Pradzsápati legjobb fiai ők, mert a felcsendítéssel részesülnek a dalból.

6. Az utóének a délután, e napidőhöz a magzatok kötődnek. Azért nem hullanak ki függő hetyzetükből (pratihrita), mert az utóénekkel (pratihára) részesülnek a dalból.

7. A szalajtott az alkony előtti óra, e napidőhöz az erdei vadak kötődnek. Az embert meglátva odúba, sűrűbe szaladnak (upadravanti), mert a szalajtottal (upadrava) részesülnek a dalból.

8. A végkicsengés a naplemente, e napidőhöz az atyák szelleme kötődik. Azért temetik (nidadhati) el csontjaikat, mert a végkicsengéssel (nidhana) részesülnek a dalból. Így kell a Napban a hétrészes dalnak szentelődni.

Tizedik szakasz

1. A magából kimértben, a halálon túlvivőben is a hétrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás (hin-ká-ra) három szótagú, az előének (pra-sztá-va) is három szótagú, ezek megegyeznek.

2. A kezdő (á-di) két szótagú, az utóének (pra-ti-há-ra) négy szótagú, az egyik a másiknak kétszerese, úgyhogy ezek is megegyeznek.

3. A felcsendítés (ud-gí-tha) három szótagú, a szalajtott (u-pa-dra-va) négy szótagú, három a hárommal azonos, egy szótag a fölösleg, úgyhogy ezek is megegyeznek.

4. A végkicsengés (ni-dha-na) is három szótagú, úgyhogy ez is megegyezik. Ez összesen huszonkét szótag.

5. Huszonegy szótag elvezet a Napba, mert az a huszonegyedik rész. A huszonkettedik szótag pedig túlvisz a Napon, az Égbolt magasára. Az égbolt (náka) a szenvedéstelen (náka).

6. Elnyeri a Napot, elnyeri a Napon túlit, ki tudja ezt, és a magából kimértben, a halálon túlvivőben a hétrészes dalnak szentelődik, a hétrészes dalnak szentelődik.

Tizenegyedik szakasz

1. A hin-kiáltás az ész, az előének a szó, a felcsendítés a szem, az utóének a fül, a végkicsengés a lélegzet. Így van a gájatrí dallam az életerőkbe szőve.

2. Aki az életerőkbe szőve tudja a gájatrí dallamot, életerői megerősödnek annak, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy roppant eszű.

Tizenkettedik szakasz

1. A hin-kiáltás a tűzgyújtó fa pörgetése, az előének a füst feltörése, a felcsendítés a lángra lobbanás, az utóének az izzó parázs, a végkicsengés, ha a tűz elparázslik, a végkicsengés, ha a tűz kihúny. Így van a ratantara dallam a tűzbe szőve.

2. Aki a tűzbe szőve tudja a rathantara dallamot, tanítványai lesznek annak, az lesz az étel evője, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy a szájmosó vizet nem köpi a tűzbe.

Tizenharmadik szakasz

1. A hin-kiáltás az asszony megszólítása, az előének a kérlelés, a felcsendítés, mikor a férfi hátra dönti asszonyát, az utóének, mikor reája fekszik, a végkicsengés, mikor célba érnek, a végkicsengés, mikor kijön belőle. Így van a vámadévja dallam a szerelembe szőve.

2. Aki a szerelembe szőve tudja a vámadévja dallamot, szerelemben lesz része annak, minden szerelmeskedésben megfogan a magja, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy senkit el nem kerül.

Tizennegyedik szakasz

1. A hin-kiáltás a felkelő Nap, az előének a reggel, a felcsendítés a délidő, az utóének a délután, a végkicsengés az alkony. Így van a brihad dallam a Napba szőve.

2. Aki a Napba szőve tudja a brihad dallamot, az tüzes lesz, az lesz az étel evője, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem kifogásolja a tűző Napot.

Tizenötödik szakasz

1. A hin-kiáltás, mikor a párák összegyűlnek, az előének a felhőgomolygás, a felcsendítés az eső, az utóének a villám és a dörgés, a végkicsengés, mikor az eső eláll. Így van a vairúpa dallam az esőbe szőve.

2. Aki az esőbe szőve tudja a vairúpa dallamot, annak sokszínű (vairúpa), szépséges barmai lesznek a karámban, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem kifogásolja a hulló esőt.

Tizenhatodik szakasz

1. A hin-kiáltás a tavasz, az előének a nyár, a felcsendítés az esőidő, az utóének az ősz, a végkicsengés a tél. Így van a vairádzsa dallam az évszakokba szőve.

2. Aki az évszakokba szőve tudja a vairádzsa dallamot, az nyájai, fiai, tanítványai révén szertesugárzik (virádzsati), szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem kifogásolja az évszakokat.

Tizenhetedik szakasz

1. A hin-kiáltás a Föld, az előének a Levegőég, a felcsendítés az Ég, az utóének a tér, a végkicsengés az óceán. Így van a sakvarí dallam a világokba szőve.

2. Aki a világokba szőve tudja a sakvarí dallamot, annak világai lesznek, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem kifogásolja a világokat.

Tizennyolcadik szakasz

1. A hin-kiáltás a kecske, az előének a juh, a felcsendítés a tehén, az utóének a ló, a végkicsengés az ember. Így van a revatí dallam a nyájakba szőve.

2. Aki a nyájakba szőve tudja a revatí dallamot, annak bőséggel lesznek nyájai, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem kifogásolja a nyájakat.

Tizenkilencedik szakasz

1. A hin-kiáltás a szőr, az előének a bőr, a felcsendítés a hús, az utóének a csont, a végkicsengés a velő. Így van a jadnyájadnyíja dallam a testbe szőve.

2. Aki a testbe szőve tudja az jadnyájadnyíja dallamot, annak teste lesz, annak nem törnek el tagjai, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy velőt egy éven át nem fogyaszt, vagy egyáltalán nem fogyaszt.

Huszadik szakasz

1. A hin-kiáltás a tűz, az előének a szél, a felcsendítés a Nap, az utóének a csillagképek, a végkicsengés a Hold. Így van a rádzsana dallam az istenekbe szőve.

2. Aki az istenekbe szőve tudja a rádzsana dallamot, élete, hatalma, világa egy lesz az istenekével, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem panaszolja a papokat.

Huszonegyedik szakasz

1. A hin-kiáltás a Három Tudás, az előének a Három Világ, a felcsendítés a Tűz, a Szél és a Nap, az utóének a csillagok, a madarak és a sugarak, a végkicsengés a kígyók, a tündérek és az ősök szellemei. Így van a dal a mindenségbe szőve.

2. Aki a mindenségbe szőve tudja a dalt, a mindenséggé válik az.

3. Erről szól a vers:

Ötrészes dala e hármas csapatnak,
nincsen, mi ennél magasabb lenne.
A mindent tudja, aki ezt tudja,
minden égtájak néki adakoznak.

Én vagyok a mindenség! - ennek a tudatnak szentelődni, ez az ő fogadalma, ez az ő fogadalma.

Huszonkettedik szakasz

1. Mint bőgő nyájak, úgy éneklem a dalt - ez a Tűz felcsendítése. A mormogott Pradzsápatié, a szépen-ejtett Szómáé, a lágypuha a Szélé, a lágyerős Indráé, a szalonka-énekű Brihaszpatié, a reccsentett Varunáé. Mindegyiknek szentelődni kell, ám Varunáét jobb elkerülni.

2. Az énekes a dalban az isteneknek öröklétet kívánjon, áldozóitalt az ősök szellemének, reménységet az embereknek, a nyájaknak füvet és vizet, az áldozónak égi világot, magának pedig ételt, miközben átszellemülten a következő dicshimnuszra hangol.

3. Minden magánhangzó Indra teste, minden réshang és lehelt Pradzsápatié, minden zöngétlen a halálé. Ha magánhangzóit kifogásolnák az énekesnek, így válaszoljon:
- Indra oltalmaz engem, majd ő megfelel neked!

4. Ha réshangjait és leheltjét panaszolnák az énekesnek, így válaszoljon:
- Pradzsápati oltalmaz engem, majd ő szétzúz ezért!
Ha zöngétlen hangjait panaszolnák az énekesnek, így válaszoljon:
- A halál oltalmaz engem, majd ő eléget ezért!

5. A magánhangzókat messzecsengőn és erősen kell kiejteni, miközben arra gondol az énekes: Indrának adok erőt.
A zöngétlen hangokat kissé könnyedén kell kiejteni, miközben arra gondol az énekes: Maradjon tőlem távol a Halál.
A rés- és lehelt hangokat érthetően, határozottan és nyíltan kell kiejteni, miközben arra gondol az énekes: Pradzsápatira bízom magam.

Huszonharmadik szakasz

1. Háromfajta kötelesség van: az első az áldozás, tanulmány, adakozás, a második a lemondás, a harmadik az, mikor a tanítvány örökre a mester házában marad. Ezeknek a jussa Égi világ, a Brahmanban szilárd azonban öröklétre jut.

2. Pradzsápati melengetve költötte ki a világokat. Ahogy kikeltek, kiáradt belőlük a Három Tudás. Melengette azt is, és ahogy kikelt, kiáradt belőle a Bhúh, a Bhuvah és a Szvah.

3. Melengette őket, és ahogy kikeltek, kiáradt belőlük az OM. Ahogy a tű átfűzi a pálmalevél lapokat, űgy fűz át az OM minden beszédet. Az OM az egész világ, az OM az egész világ.

Huszonnegyedik szakasz

1. A Brahman tudói azt mondják:
- A hajnali áldozáskor a Vaszuk kapnak adományt, a déli áldozáskor a Rudrák, a harmadik alkalommal az Áditják és az összes istenek.

2. Hol talál akkor az áldozó helyet, ha az előbbi istenek már mindent elfoglaltak? Ki nem tudja ezt, hogyan áldozhat? Csak az áldozzon, ki tudja ezt.

3. Hajnali áldozáskor az áldozó üljön az otthoni tűz mögé, arccal északnak, és a Vaszuknak a következő dalt énekelje:

4. Nyisd ki a világ kapuját,
hogy megláthassunk,
uralomra jussunk.

5. Áldozzon ezután, és mondja ezt:
- Tisztelet neked Tűz, Földnek ura, világnak ura! Juttass az áldozónak is világot! Igen, ez az áldozó világa.

6. Ide megyek én, az áldozó, eme élet után. Üdv! Nyisd fel a zárat!
Így beszéljen, majd álljon fel, és akkor a Vaszuk adnak néki a hajnali adományból.

7. Déli áldozáskor az áldozó üljön a tűzoltár mögé, arccal északnak, és a Rudráknak a következő dalt énekelje:

8. Nyisd ki a világ kapuját,
hogy megláthassunk,
további uralomra jussunk!

9. Áldozzon ezután, és mondja ezt:
- Tisztelet néked Szél, Levegőég ura, világnak ura! Juttass az áldozónak is világot! Igen, ez az áldozó világa.

10. Ide megyek én, az áldozó, eme élet után. Üdv! Nyisd fel a zárat!
Így beszéljen, majd álljon fel, és akkor a Rudrák adnak néki a déli adományból.

11. A harmadik áldozáskor az áldozó üljön az áldozati étel tüze mögé, arccal északnak, és az Áditjáknak, majd az összes isteneknek a következő dalt énekelje:

12. Nyisd ki a világ kapuját,
hogy megláthassunk,
önuralomra jussunk!

13. Így az Áditjákhoz, az összes istenekhez pedig ekképpen:

Nyisd ki a világ kapuját,
hogy megláthassunk,
teljes uralomra jussunk!

14. Áldozzon ezután, és mondja ezt:
- Tisztelet az Áditjáknak és az összes isteneknek, az Ég urainak, a világ urainak! Juttassatok az áldozónak is világot! Igen, ez az áldozó világa.

15. Ide megyek én, az áldozó eme élet után. Üdv! Nyissátok fel a zárat!
Így beszéljen, majd álljon fel.

16. És akkor az Áditják és az összes istenek adnak néki a harmadik adományból. Az ismeri bizonnyal az áldozás célját és módjait, ki tudja ezt, ki tudja ezt.

HARMADIK FEJEZET
Első szakasz

1. A Nap az istenek méze. Keresztfája az Ég, lépe a Levegőég, fias lépe az égi fények.

2. Keleti mézes lépek a keleti napsugarak. Méhei a himnuszok, virága a Himnuszok Tudása. Nektárja úgy lett, hogy a himnuszok a Himnuszok Tudását melengették.

3. És ahogy melengették, a dicsőség, tündöklés, erő, hősiesség és étel nektárja csordult ki belőle.

4. Ez szétáradt, és a Nap körül összegyűlt. Ez a Nap vörös fénye.

Második szakasz

1. Déli mézes lépek a déli napsugarak. Méhei a varázsigék, virága a Varázsigék Tudása, nektárja úgy lett, hogy a varázsigék a Varázsigék Tudását melengették.

2. És ahogy melengették, a dicsőség, tündöklés, erő, hősiesség és étel nektárja csordult ki belőle.

3. Ez szétáradt, és a Nap körül összegyűlt.
Ez a Nap fehér fénye.

Harmadik szakasz

1. Nyugati mézes lépek a nyugati napsugarak. Méhei a dalok, virága a Dalok Tudása, nektárja úgy lett, hogy a dalok a Dalok Tudását melengették.

2. És ahogy melengették, a dicsőség, tündöklés, erő, hősiesség és étel nektárja csordult ki belőle.

3. Ez szétáradt, és a Nap körül összegyűlt. Ez a Nap kékes fénye.

Negyedik szakasz

1. Északi mézes lépek az északi napsugarak. Méhei a tűz-igék, virágai a történetek és a legendák, nektárja úgy lett, hogy a tűz-igék a történeteket és a legendákat melengették.

2. És ahogy melengették, a dicsőség, tündöklés, erő, hősiesség és étel nektárja csordult ki belőlük.

3. Ez szétáradt, és a Nap körül összegyűlt. Ez a Nap éjfekete fénye.

Ötödik szakasz

1. Felső mézes lépek a felső napsugarak. Méhei a titkos utalások, virága a Brahman, nektárja úgy lett, hogy a titkos utalások a Brahmant melengették.

2. És ahogy melengették, a dicsőség, tündöklés, erő, hősiesség és étel nektárja csordult ki belőle.

3. Ez szétáradt, és a Nap körül összegyűlt. Ez az, ami a Nap belsejében rezeg.

4. Ez a nedvek nedve, mert a tudások nedvek, és ez a nedve azoknak. Ez a nektárok nektárja, mert a tudások nektárok, és ez a nektárja azoknak.

Hatodik szakasz

1. Az első nektárból élnek a Vaszuk. Szájuk a Tűz. Mert az istenek nem esznek, nem isznak, hanem jóllaknak attól, hogy nézik a nektárt.

2. Ezek az istenek a Nap vörös fényébe szállnak, majd jóllakva lépnek ki belőle.

3. Egy Vaszu lesz maga is, Tűz-arcával pusztán csak nézve eme nektártól jóllakik, a Nap vörös fényébe száll, és jóllakva lép ki belőle, ki tudja e nektárt.

4. Amíg a Nap felkél keleten és lenyugszik nyugaton, mindaddig a tudó hatalmat és uralmat nyer a Vaszuk felett.

Hetedik szakasz

1. A második nektárból élnek a Rudrák. Szájuk Indra. Mert az istenek nem esznek, nem isznak, hanem jóllaknak attól, hogy nézik a nektárt.

2. Ezek az istenek a Nap fehér fényébe szállnak, majd jóllakva lépnek ki belőle.

3. Egy Rudra lesz maga is, Indra-arcával pusztán csak nézve eme nektártól jóllakik, a Nap fehér fényébe száll, és jóllakva lép ki belőle, ki tudja e nektárt.

4. A Nap kétszer addig kél majd délen és nyugszik le északon, mint amíg keleten kél és nyugaton nyugszik. Mindaddig a tudó hatalmat és uralmat nyer a Rudrák felett.

Nyolcadik szakasz

1. A harmadik nektárból élnek az Áditják. Szájuk a Varuna. Mert az istenek nem esznek, nem isznak, hanem jóllaknak attól, hogy nézik a nektárt.

2. Ezek az istenek a Nap kékes fényébe szállnak, majd jóllakva lépnek ki belőle.

3. Egy Áditja lesz maga is, Varuna-arcával pusztán csak nézve eme nektártól jóllakik, a Nap kékes fényébe száll, és jóllakva lép ki belőle, ki tudja e nektárt.

4. A Nap kétszer addig kél majd nyugaton és nyugszik le keleten, mint amíg délen kél és északon nyugszik. Mindaddig a tudó hatalmat és uralmat nyer az Áditják felett.

 

Kilencedik szakasz

1. A negyedik nektárból élnek a Marutok. Szájuk a Hold. Mert az istenek nem esznek, nem isznak, hanem jóllaknak attól, hogy nézik a nektárt.

2. Ezek az istenek a Nap éjfekete fényébe szállnak, majd jóllakva lépnek ki belőle.

3. Egy Marut lesz maga is, Hold-arcával pusztán csak nézve eme nektártól jóllakik, a Nap éjfekete fényébe száll, és jóllakva lép ki belőle, ki tudja e nektárt.

4. A Nap kétszer addig kél majd északon és nyugszik le délen, mint amíg nyugaton kél és keleten nyugszik. Mindaddig a tudó hatalmat és uralmat nyer a Marutok felett.

Tizedik szakasz

1. Az ötödik nektárból élnek a szentek. Szájuk a Brahman. Mert az istenek nem esznek, nem isznak, hanem jóllaknak attól, hogy nézik a nektárt.

2. Ezek az istenségek a Nap belső rezgésébe szállnak, és jóllakva lépnek ki belőle.

3. Egy szent lesz maga is, Brahman-arcával pusztán csak nézve eme nektártól jóllakik, a Nap belső rezgésébe száll, és jóllakva lép ki belőle, ki tudja e nektárt.

4. A Nap kétszer addig kél majd odafenn és nyugszik le idelenn, mint amíg északon kél és délen nyugszik. Mindaddig a tudó hatalmat és uralmat nyer a Szentek felett.

Tizenegyedik szakasz

1. De amikor odafenn felkél, hát nem fog többé sem felkelni, sem lenyugodni, hanem ott marad szépen középen. Erről szól a vers:

2. Nem kelt fel többé a Nap,
nem mozdult, nem tért pihenőre.
Ez az igazság, a Brahman,
ó egek, el ne szakadjak tőle!

3. Nem kél és nem nyugszik a Napja annak, örökre nappala lesz, ki tudja a Brahman eme titkos tanítását.

4. Ezt a tanítást a Brahman Pradzsápatinak mondta el, Pradzsápati Manunak, Manu a teremtményeknek. A Brahman eme tanítását mondta el legidősebb fiának Uddálaka Áruni.

5. Ezért csak legidősebb fiának vagy bizalmas tanítványának adja tovább az ember

6. a Brahman eme tanítását, de senki másnak. És még ha az óceán övezte teljes Földet kínálnák is érte minden kincsével, hát csak gondolja bátran: Többet ér ez annál, többet ér ez annál!

Tizenkettedik szakasz

1. A gájatrí dallam minden, ami van. Mert a gájatrí dallam a szó, és ami van, azt a szó énekli (gájati) és menti (trájate) meg.

2. A gájatrí dallam a Föld, mert minden létező ezen alapul, és le nem esik róla.

3. A Föld pedig az emberi test, mert az életerők ezen alapulnak, és nem esnek ki belőle.

4. Az emberi test pedig az emberi szív, mert az életerők ezen alapulnak, és nem esnek ki belőle.

5. A hatrészes gájatrí dallam négy negyedből áll. Erre mondja a himnusz:

6. Roppant az ő fennségük,
csak az Ember van magasabban,
negyede a lények,
háromnegyede az Égben halhatatlan.

7. Amit Brahmannak neveznek, az az emberen kívüli űr. Az emberen kívüli űr pedig egy az emberen belüli űrrel. Az emberen belüli űr

8. pedig azonos a szív üregével. Ez a teljes, ez a változatlan. Teljes és változatlan szentséget ér el, ki tudja ezt.

Tizenharmadik szakasz

1. Ennek a szívnek öt isteni nyílása van. Keleti nyílása a belélegzés, a szem, a Nap. Ezek felé a tündöklésben és az ételben kell szentelődni. Tündökletes ételevő lesz, ki tudja ezt.

2. Déli nyílása a szétlélegzés, a fül, a Hold. Ezek felé a szentségben és a szépségben kell szentelődni. Szent lesz és szépséges, ki tudja ezt.

3. Nyugati nyílása a kilélegzés, a szó, a tűz. Ezek felé a tanítványságban és az ételben kell szentelődni. Tanítványai lesznek, ételevő lesz, ki tudja ezt.

4. Északi nyílása az összelélegzés, az ész, Pardzsanja. Ezek felé a dicsőségben és a hajnalhasadásban kell szentelődni. Dicső és hajnalhasadó lesz, ki tudja ezt.

5. Felső nyílása a fellélegzés, a bőr, a szél, az űr. Ezek felé az erőben és a hatalomban kell szentelődni. Erős lesz és hatalmas ki tudja ezt.

6. Ez a Brahman öt szolgája, ez a mennyei lét öt kapuőre. Ki tudja a Brahman öt szolgáját és a mennyei lét öt kapuőrét, annak családjában hős születik. Mennyei létbe jut, aki tudja a Brahman öt szolgáját és a mennyei lét öt kapuőrét.

7. És az a fény, ami ott ragyog az Ég fölött, mindenek fölött, mindenek magasán, a legfőbb a világban, az bizony egy az emberben ragyogó fénnyel.
Megszemlélni így kell: Mikor az ember ezt megérzi, testét meleg önti el. Meghallani úgy lehet, hogy az ember fülét befogja, és olyat hall, mint az égő tűz ropogása. Megszemlélésének, meghallásának így kell szentelődni. Észreveszik és meghallgatják azt, ki tudja ezt, ki tudja ezt.

Tizennegyedik szakasz

1. Bizony a Mindenség a Brahman. Lelkesülten kell néki szentelődni a csendben. Tett az ember. Ahogy ebben a világban cselekszik, olyanná lesz, ha elmegy. Hát tegyen!

2. Észből álló, lélegzet a teste, fény az alakja, igazság az akarása, űr a lelke. Mindenható, mindenre vágyó, mindent szagló, mindent ízlelő, átöleli a mindenséget, szótlan, gondtalan.

3. Ez az én Lelkem szívem belsejében kisebb a rizsszemnél, az árpaszemnél, a mustármagnál, a kölesnél, köles kölesénél. Ez az én Lelkem szívem belsejében nagyobb a Földnél, nagyobb a Levegőégnél, nagyobb az Égnél, minden Világoknál nagyobb.

4. Mindenható, mindenre vágyó, mindent szagló, mindent ízlelő, mindent átölelő, szótlan, gondtalan az én Lelkem szívem belsejében. Ez a Brahman, ezzé leszek, ha majd elmegyek. Aki ezt tudja, nincsen kétsége annak.

Sándilja mondta ezt, Sándilja mondta ezt.

Tizenötödik szakasz

1. Levegőég belsejű, Föld alapú,
el nem múló láda, az égtájak a sarkai,
az Ég a felnyílása. Kincset rejt e láda,
benne a lét minden drágasága.

2. Keleti égtáját kanálnak hívják, déli égtáját királynak, nyugati égtáját királynőnek, északi égtáját jóllakottnak. Az égtájak borja a szél. Aki az égtájak borjának tudja a szelet, nem sír majd sírva fia halálán:
- Égtájak borjának tudom a szelet, ne sírjak sírva fiam halálán!

3. A sebezhetetlen ládához fordulok ezzel és ezzel és ezzel.
A lélegzethez fordulok ezzel és ezzel és ezzel.
A Földre lépek ezzel és ezzel és ezzel.
A Levegőéghez fordulok ezzel és ezzel és ezzel.
Az Éghez fordulok ezzel és ezzel és ezzel.
A bhúh-hoz fordulok ezzel és ezzel és ezzel.
A bhuvah-hoz fordulok ezzel és ezzel és ezzel.
A szvah-hoz fordulok ezzel és ezzel és ezzel.

4. Mikor azt mondtam: a lélegzethez fordulok, akkor a lélegzet minden, ami van, úgyhogy ezekhez fordultam.

5. Mikor azt mondtam: a Földhöz fordulok, akkor azt mondtam, a Földhöz fordulok, a Levegőéghez fordulok, az Éghez fordulok.

6. Mikor azt mondtam: a Levegőéghez fordulok, akkor azt mondtam, a tűzhöz fordulok, a szélhez fordulok, a Naphoz fordulok.

7. Mikor azt mondtam: az Éghez fordulok, akkor azt mondtam, a Himnuszok Tudásához fordulok, a Varázsigék Tudásához fordulok, a Dalok Tudásához fordulok, oda fordulok.

Tizenhatodik szakasz

1. Bizony az ember az áldozat. Első huszonnégy éve a hajnalban préselt nedű. Mert a gájitrí mérték huszonnégy szótagos, és gájitrí mértékes a hajnali préselés. Ebből a Vaszuk részesülnek. A Vaszuk pedig életerők, mert ők teszik a Földet lakhatóvá (vászajati).

2. Ha az embert ebben az életkorban kór emészti, úgy mondja ezt:
- Ti Vaszuk, ti életerők, szőjétek tovább életem eme hajnalban préselt nedűjét a délben préselt nedűhöz, hogy ne legyek olyan áldozati állat, kit a Vaszuk közepette, az életerők közepette leölnek.
Ha így beszél, kigyógyul akkor a bajból, újra megépül.

3. További negyvennégy éve a délben préselt nedű. Mert a tristubh mérték negyvennégy szótagos, és tristubh mértékes a déli préselés. Ebből a Rudrák részesülnek. A Rudrák pedig életerők, mert mikor kiszállnak, megsirattatják (ródajati) a testet.

4. Ha valakit ebben az életkorban kór emészt, úgy mondja ezt:
- Ti Rudrák, ti életerők, szőjétek tovább életem eme délben préselt nedűjét az alkonyatkor préselt nedűhöz, hogy ne legyek olyan áldozati állat, akit a Rudrák közepette, az életerők közepette leölnek!
Ha így beszél, kigyógyul akkor a bajból, újra megépül.

5. További negyvennyolc éve az alkonyatkor préselt nedű. Mert a dzsagatí mérték negyvennyolc szótagos, és dzsagatí mértékes az alkonyati préselés. Ebből az Áditják részesülnek. Az Áditják pedig életerők, mert ők azok, akik mindezt magukkal viszik (ádadate).

6. Ha valakit ebben az életkorban kór emészti, úgy mondja ezt:
- Ti Áditják, ti életerők, szőjétek tovább életem eme alkonyatkor préselt nedűjét a végső életkorig, hogy ne legyek olyan áldozati állat, akit az Áditják közepette, az életerők közepette leölnek!
Ha így beszél, kigyógyul akkor a bajból, újra megépül.

7. Ezt tudta Mahidásza, Itará Fia, amikor így szólt:
- Minek gyötröd a testem, mikor én azzal nem múlok el? És tizenhat évet élt még a száz fölött. Tizenhat évet él még a száz fölött, ki tudja ezt.

Tizenhetedik szakasz

1. Ha valaki éhezik, szomjazik, nincs öröme, az beavatás.

2. Ha viszont eszik, iszik és örül, az a démon elkergetése.

3. Ha valaki tréfálkozik, nevet és szerelmeskedik, az a dicshimnusz és a szabályozás.

4. A lemondás, odaadás, őszinteség, ártatlanság és igazság, az az áldozati adomány.

5. Azért mondják: préselt, préselni fog, mert az előbbi a halála, az utóbbi az újraszületése. A halál pedig a merítkezés.

6. Ezt tanította Ghóra Ángirasza Krisnának, Dévakí Fiának és mert vágytalan volt, azt is mondta még:
- Az idők végezetén e három igétől kell menedéket kérni: Te vagy az elmúlhatatlan, te vagy az ingathatatlan, az életerők éle vagy! Erről a himnuszok:

7. A kezdetek kezdetén fakadt magot...
A homályból szállunk elő magasztos fénybe nézve,
magasztos ragyogásba nézve az Isteni Napúr elé,
a legfelső fénybe lépve, a legfelső fénybe lépve.

Tizennyolcadik szakasz

1. A Lélek terén az észként kell a Brahmannak szentelődni, és űrként kell a Brahmannak szentelődni az istenek terén. Így kétféleképp is érthető ez a tanítás, a lélek terén és az istenek terén.

2. E Brahmannak négy negyede van. Első negyede a szó, második negyede a lélegzet, harmadik negyede a szem, negyedik negyede a fül.
Eddig a Lélek terén. Az istenek terén pedig:

Első negyede a tűz, második negyede a szél, harmadik negyede a Nap, negyedik negyede a tér. Így kétféleképp is érthető ez a tanítás, a Lélek terén és az istenek terén.

3. A szó a Brahman első negyede, ez a tűz fénye által ragyog és parázslik. Híre, dicsősége, tanítványai révén ragyog és parázslik, ki tudja ezt.

4. A lélegzés a Brahman második negyede, ez a szél fénye által ragyog és parázslik. Híre, dicsősége, tanítványai révén ragyog és parázslik, ki tudja ezt.

5. A szem a Brahman negyede, ez a Nap fénye által ragyog és parázslik. Híre, dicsősége, tanítványai révén ragyog és parázslik, ki tudja ezt.

6. A fül a Brahman negyede, ez a tér fénye által ragyog és parázslik. Híre, dicsősége, tanítványai révén ragyog és parázslik, ki tudja ezt.

Tizenkilencedik szakasz

1. A Nap a Brahman, ez a tanítás. Kifejtése ennek:

Kezdetben nemlétező volt a világ, ez létezővé lett, így keletkezett. Tojás lett belőle. Az egy évig hevert. Azután szétnyílt kétfele. Kettényílt héja ezüst volt és arany.

2. Ezüst héja a Föld, arany héja az Ég. Mészhéjából lettek a hegyek, hártyájából lettek a felhők és a köd, ereiből lettek a folyók, nedvéből lett az óceán.

3. Kikelt belőle a Nap. Amikor kikelt, hangok, kiáltások, lények és vágyak keltek feI nyomában. Ezért van az, hogy minden pirkadáskor és minden alkonyatkor hangok, kiáltások, lények és vágyak kelnek a Nap nyomában.

4. Aki ezt tudja, és a Napnak a Brahmanként szentelődik, az remélheti, hogy az ujjongó hangok elérik és felüdítik, és felüdítik.

Folytatás